Nyírvidék, 1881 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1881-10-20 / 42. szám
II. évfolyam. Nyíregyháza. 42. szám. Csütörtök, 1881. októberhó 20. Előfizetési föltételek: postán vagry helybon házhoz hordva : Egdiz érre ..........................................................4 frt. F élévre................................................................2 „ Negyedévre ........................................................1 „ A koziégi jegyző én tanító uraknak ege»/, évre ónak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések * a lap szétküldése tárgyában teendő fölszólamlások Piriugor JánoM ét* Jóba Elok kiadótulajdonosok könyvnyomdájához (nagy-debre- czeni-utcza 1.051. szám) intézőn dók. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő czime alatt keretnek beküldetni. Bérmentetlen levelek csak ismertt kezektől fo-1 gadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra * az illető költségére küldetnek viszsza. Hirdetési dijuk: Minden négyszer hasábzott petit-sor egyszer közlése ő kr ; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bélyegdij fejében, minden egyes hirdetés után 80 kr fizettetik. A nyílttéri közlemények dija soroukint 15 krujesár. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére kiadó hivatalunkban (nagy-debreczeni utcza 1651. szám); továbbá: Goldberger A. V. által Budapesten. Haasensteiii és > ogler irodájában Bécsheu, Prágaiban és Budapesten; valamint Németország és Svelcz fővárosaiban is. Szabolcsmegye közegészség-ügyi viszonyai. A „Nyirvidék“ közelebbi számúban olvasván a magyarországi városok népességének, az 1880-ik év végén a folyó évre átmenőleg teljesített népszámlálás alapján föltttiitetett számát: azon szándékot érlelte meg bennem, hogy Szabolcsmegyének az utolsó 10 évben észlelt népesedési mozgalmáról, néhány adatot közzé tegyek. Én ez adatokat már csak azért is figyelemre méltónak tartóin; mert amint általánosan el vau ismerve, a népesedési mozgalom mindig hű tükrét képezi a nép úgy anyagi, mint közművelődési és egészségügyi helyzetének és viszonyainak. Ennélfogva kétségtelennek tartom, hogy megyénk közönsége örömmel fog megismerkedni azon viszonyokkal, amelyek közt él és mozog. Másrészt pedig az általam e tekintetben eddig tett komoly és részletes tanulmányozás eredményét, oly fontosnak találom: hogy annak nyilvánossá tételét, hazafiul kötelességemnek ismerem. Hozzá fogok tehát tanulmányozásom eredményének közléséhez; kérvén és figyelmeztetvén a megyénk közügyéinek elintézésével megbizatott, részben hivatott tekintélyeket, szerény, de a legjobb akaratú soraimnak figyelmes elolvasására és elbírálására. Hazánk népesedési mozgalma, az 1880-dik év végével foganatosított népszámlálás szerint, korántsem tüntetett fel valami kedvező eredményt. Különösen megyénk a népesedési mérleget, fájdalom! 4772 lélekszámmal apasztotta. Az egészséges népesedési viszonyok által megkívánt szaporodás helyett tehát, nagyon is egészségtelen népesedési viszonyokat jelző fogyatkozás állott be nálunk. És e jelenség annál elszomorítóbb és aggályokat keltőbb; mert mig az országos 10 évi mérleg magyarázatául szolgál az 1874-dik évben fellépett cholera, amelynek jelentékeny szánni emberélet esett áldozatul az országban és megyénkben is; addig Szabolcsmegyében a fogyatkozás, a népesedési szaporátlanság, a cholera-éveken túl is folyvást tart ma is, és mindinkább nagyobb mérveket ölt magára a megye területén, oly községekben is, amelyekben cholera nem is volt. E körülmény világosan arra mutat, hogy a 10 év alatt beállott fogyatkozás, nem egyedül a cholerának, hanem más, egyéb okoknak is tulajdonítandó. És ez okoknak sokkal komolyabbaknak kell lenniök, mint volt a cholera; mert ez hála égnek! csak egy évig pusztított és megszűnt szedni áldozatait: a létező egyéb okok azonban állandóakuak látszanak lenni; tehát állandóan veszélyeztetik a közegészséget, az emberek életét. Annyiban azonban, i./égis kevésbé veszélyesek ez okok a eholeránál, amennyiben ez okokat meg lehet előzni, meg lehet gyengíteni; mig a cholerát nem lehet feltartóztatni öldöklő munkájában; miután annak orvosságát, legalább úgy mondják, még nem találta fel halandó ember. És ami még legvigasztalóbb, e különben magukban igen veszélyes okokkal szemben, az: hogy könnyen kipuhatolhatók és hogy egyedül tőlünk függ lelietlenné tenni őket. Mielőtt azonban világosabban szólanék az általam képzelt emez okokról és azok eltávolításáról, megsemmisítéséről: néhány példát hozok fel megyénk népesedési mozgalmáról. Szabolcsmegye régi területén 1870. évben lakott 265,584 lélek. Mai területét véve megyénknek, lakta 1870-ben összesen 218,791 lélek. Ezen szám 1880-bau 214,027 lélekre szállott le. A fogyatkozás tehát, mint már emlitém, 4772 lélekre megy. A mozgalom azonban nem minden községben egyformán apadó; hanem ellenkezőleg van község, és pedig csoportosan egymás mellett fekvő több község, amelyekben vagy semmi apadás sincs, vagy épen nevezetes emelkedés mutatkozik. Azon községekben tehát, amelyekben apadás mutatkozik, az apadás mérve annyira emelkedik, hogy lerontja a megye általános mérlegét; daczára az egyes községekben észlelhető jelentékeny emelkedésnek. A népesség számát apasztó okoknak ennél fogva, az apadást feltüntető községekben annál veszélyesebbeknek és aggasztóbbaknak kell lenniök; de annál kirívóbbak is. Menjünk most már át az egyes községek népesedési viszonyaira s nézzük az arányokat, amelyek egyes községek közt felmerülnek. A dadai járásban eső Bűd-Szt.-Mihálynak volt 1870-ben 5966 lakosa; mig 1880-ban 5955. Tehát körül-belől állandó lélekszám. Löknek volt 1870-ben 4336: mig 1880-bau 3758. Polgárnak 1870-ben 6892; 1880-ban 8092. Itt már az emelkedés nevezetes. Nyíregyházát nem veszem számításba: miután itt a szaporulat a beköltözés által nagy mérvben előmozdittatik. Menjünk út a nyírbátori járásba. Nyírbátornak volt 1870-ben 4723 lakosa; 1880-ban 4391; holott e város üzlet-forgalmi tekintetben emelkedőben lévén: beköltözés által is számos halálozás pótoltatik. Nyir-béltek számított 1870-ben 2005 lelket, 1880-bau csak 1535 lelket tüntet fel; holott itt cholera sem volt. Nyirlugos- nak volt 1879-ben 2221 lakosa; 1880-ban 1830. Nyírpilis leapadt az 1870-diki 1049 lélekszámról 1880-ban 885-re sat. sat. (Folytatása következik.) A „NYlKVIDÉK“ TÁR0ZÁJA. Ébred a táj ... Ébred a táj, merne tűnik az tyjel, Kelet felől moiolyg a nap azemóvel. Mozdul a főid, szinte hallik a hangja, . . . Virradóra tzól a falu harangja .. Illat kél a nyiladozó virágon, Arany »ind lugár rezg a faágon. Ragyog tőle, fén>lik tőle a lombja, . .. Búsan dalol az erdőnek galambja .. . Búa dalára eszembe jut szeretőm, Ott alszik a kakukfúves temetőn. Hagyd el madár, a te sebed béheged, ... Tudok annál én egy búzabb éneket .. . Mintha nagy éj fekszik rá a világra. Elborul a lelkem fényes világa; Az az ének megindítja könnyemet, ... Ha eldallom, a szivem majd megreped . .. Forgács Endre. Egy szép asszony boszúja. — Eredőt! beuéljr. — (FolrUUU.) IV. A* elhatározást tett követte. SzitAry másnap érte- kitette Kálossyt, hogy bátran jöhet. Ók, t. i. Szitáry és neje, szívesen befogadják házukba és családi körükbe azon diöre, amig mérnöki teendőit Mezősiben befejezi. A levél, amelyet e tárgybau Szitáry Kálossynak irt, igen rövid, egyszerű, de szívélyes volt. Kálossy megkapván a már várt levelet, azonnal ügyeinek rendezéséhez fogott. Megelőzőleg azonban sietett válaszolni a kedves levélre, amelyben több udvarias bók előre bocsátása után. meghívja magához Szitáryt az általa rendezendő búcsu-estélyre. Különösen szivére kötötte Szitárynak, hogy valamikép el ne maradjon. Eljövetelétől igen sok függ. Jegyző meg levele végén. SzitAry engedett Kálossy meghívásának s a kitűzött nap délutánján csakugyan be is kocsizott a székvárosba oly szándékkal, hogy egyúttal Kálossyt ki is hozza MozŐBÍbe Megkérte tehát nejét, hogy Kálossy szobáját haladék nélkül rendezzék be a szükségesekkel. Ö másnap Kálossyval együtt már itthon lesz. — Csak későre no maradjatok fiam ! Figyelmeztető Szitáryné főijét, midőn a kapun kibajtatott 7 — Nem Málikám ! nem. Illő időben fogunk megérkezni. Ennyit már csak föltehet z rólunk. Válaszolt Szitáry, hátra fordulva ülésében. Képzelem, mily kiváncsiak kedves olvasóim tudni, hogy a szép jegyzöné, kis okos fejecskéjében minő gondolatok ée eszmék fordultak meg a napon, amelyen Kálossy szobáját rendezte. Kétségkívül, még nem feledték el figyelmes olvasóim Szitárynénak ama sokat jelentő gondolatát, amely Kálossyval való első találkozása perczeibeo felvillant lelkében ; hogy tudniillik: *E férfiút kerülnöm kell!« Épen ezért nem is pusztán kíváncsiságnak veszem a szives olvasók azon óhaját, ha ugyanis szeretnének Szitáryné leikébe egy pillantást vetni, Idkémlendók az ott zajgó indolatok irányát és indokát Hogy Szitáryné nem maradhatott közönyös Kálossy irányában : az nem kérdés tárgya többé. Elárulta azt a találkozásnál arexezine változásával, villámgyortasággal lesütött szemeivel, el végzetszerűen különös gondolatával, el Kátossy eiiogauasa largyaoan terjevei iarvo’1 parooBzea alatti magatartásával és ellentmondási kísérletével, el különösen eme szavaival: »Tedd, ha úgy akarod.« Mi lebotett az, ami Szitáryné lelkére hatott? ami csak egy perezre is elszédithoté ? Lehet, hogy gondolkozását nemes czél irányozta; lehet, hogy Kálossyt őszintén kerülni kívánta. Elvitázhatlan lélektani igazság volt és lesz, amig az emberek lelkében és keblében eszmék és érzelmek trónolnak, hogy az emberi tevékenység rugója nem mindig a józan ész. Vannak szenvedélyek, érzelmek, amelyek, mint a föld kebelében rejlő kincsek, mig érintetlenül maradnak, folyvást megtartják tiszta, ságukat és csöndes nyugalmukat; de ba fölkerostotnek vagy véletlouül érintetnek: fólszinre kerülnek, miként az érczkövek a bányász csákányának ütései alatt, és a még nem rég csendes, boldog kéből, iszonyú jeleneteknek változik színterévé. Különösen van egy hatalmas érzelem a többi közt az emberi kebelben ; amit legyőzni csak igen kovés embernek sikerült még. Ez érzőiéin ba kell, vértagadóvá, bazaárulóvá, gyilkossá teszi a hatalmába kerülttet. De viszont ez érzelem hn kell, nemessé, bőssé, szentté, angyallá varázsolja át a lo: aljasabbakat is. E hatalmas, e legyózbetlen érzelem : a ntnltm. A polgári társadalom összességének büntető kódexei halálra Ítélik a szerencsétlent, aki vetélytársát, földi boldogságának megrablóját megöli, vagy megmérgrzí. De a társadalom egyesei részvéttel kísérik a boldogtalan áldozatot a'vetzló bolyra Ki tudná megmondani: melyik volt igazságosabb A törvény betűje ? Vagy a szív szava ? Azt mondják, hogy van szelíd, okos és olőro látó szerelem Ez csak a számító lelkek köpenye, mely alá szeretnek elrejtőzni. Az igaz. a valódi, a benső szerelem mély, mint » tenger, fenekén drága gyöngyökkel és undorító szörnyek Műi szúninukhoz Hurutéin I. Iguácz végeladói jelentése vau cHutolva.
