Nyírvidék, 1881 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1881-10-13 / 41. szám

e mód közvetítésével nehezebb: de tagadhatlak, hogy úgy az államkincstárra, mint az árvákra, nem különben a kölcsönzőkre- nézve, ma, tekintve egyes vidékek nyomorult anyagi viszonyait a legáldásosabb lenné.

Gondolkozzanak róla azok, akiknek ez nem csak érdekűkben, de kötelességükben is áll. (yy.)

Párbeszéd,

36 kivándorlásra kárhoztatott tiszaháti község sorsa felett. ,

— Tehát megejtetett szept. hő 19-Sn a f.-szabolcsi tiszaszabályozó társulat közgyűlése?

»Meg.«

— Ugyan kérlek mit határoztak? Reményiem more patrio hűségesen szavazták?

»Harmincz s egy nehány >nem< hangzott, száz s egy nehány »ták« ellen.

— Hallatlan vakmerőség 1 Száz tehát >ták-kal< szavazott. S ugyan mit szavaztak meg a jámbor tiszaháti mamelukok?

' »Csupán 400,000 forintod nem többet, s ez az előbbi majdnem 600,000 írthoz adva, már egy millió fo- rintocska. ,— Hát kimerült már az előbbi összeg, vagy már feldolgozva lett? Reményiem azon jő urak indíttatva érezték magokat saját lelkiismeretök által beszámolni a múlttal, mielőtt uj kölcsönre szavaztatnák a kimerült, s fizetésképtelen 36 községet?

»Volt, őszökben. Nem szükséges ‘-'ott motiválni valamit, csupán csak megszavaztatni. Hiszen utoljára is ez a íődolog.

— Tudod mit ?

»Barátom 1 nem tudok, s nem akarók tudni semmit, Legboldogabb halandó az, aki nem tud semmit. Van is becsülete elég, s mellette még nyugalma is. Tudni barátom s Isteni erővel nem birni, mai nap annyi, mint kitenni magát á megőrülés veszélyének. Mondom nem akarok tudni semmit. Halgass kérlek.

— Már én kimondom, ami a szivemen fekszik atyafi, ha nem akarod hallani, dugd be a füledet. Nos, hát Amerikában van egy Emigratió-társulat. Ennek vannak Oommis-voyageurjei. Ezek pedig Európaszerte bérelnek titkos ágenseket, ezek pedig mindent elkövetnek, hogy kivándorlásra bírják a vén Európa elcsigázott fehér rabszolgáit.

»Hát már mit akarsz evvel ?<

— Csák azt: úgy sejtem, a Tiszaszabályozó társulat körében már kell lenni egy ily titkos kivándoroltad ágensnek.

»Lehetetlen! Már ezt nem hiszem.«

— Azt már meghiszem, hogy te jámbor! nem hiszed, hanem majd megmagyarázom. — Lásd a Tiszavi- déken a földek ára még most egymásra 20 frt, majd pár év múlva saját növekedő terh'e miatt annyi sem lesz, de hát tegyük 20 írtra. Fekszik minden holdon csupán egyenes, adó 2 frt még most, jövőre már egy harmaddal több lesz, nem tekintve a számos mellékes - terheket. — Nos tehát tíz év alatt minden birtokos megveszi a maga saját földjét a Tiszatársulattól oly bizonyosan, mint 2 X 10 = 20. Hát ez nem napnál világosabb?

»Világos, világos ... sőt a pokolnál is sötétebb.

— Várj csak egy kissé, még most jön a java. — Miután a már eddig megszavazott összegek körülbelől ötven évre terhelik a tiszaháti vidéket; ergo ismét napnál világosabb, hogy nektek még csupán ötször kell ezen időtartam alatt apáitok földét a derék áldásteljes Tiszatársulattól megvásárolni, 'csupán még ötször:

»Az élő Istenre kérlek hallgass 1 ... Nem akarom azt előre tudni: Fejem ügy is ég már. Mondom, nem akarok tudni semmit... hallod ?

és a terem felett alkalmazott hangjegyálvánnyal ellátott erkély gyanitni engedi, hogy az a bányászok tánczterme.

Még sokáig el tudnánk bámulni egvet-mást, de vezetőnk, ki úgy látszik türelmét kezdi veszíteni, meghúzza a jelző csengetyüt s mi nemsokára a látottak feledhet- len emlékével a napvilágon találjuk magunkat.

Egy szép asszony bőszig a.

— Eredeti beszély.—

(Folytatás.)

m.

Alig szállt le az elutazott vendégek fogatai által fölvert por a jegyzői udvarban; alig csukták be utánuk a nagykaput: Szitáry azonnal sietett nejével közölni a közte és Kálossy közt történtteket.-— Te nem is gondolod édesem, hogy miről beszélgettem ,én az imént? — Miközben karon fogta a tornácz- ban hófehér kötényének simogatásával foglalkozó nejét, gyengéden érintve arczával a szép még most is lángoló arczát.

— Hát ba tudom is.

— Csak ninés ördögöd, hogy az, ami köztünk négy szem közt történj;, te aki oly távol voltál tőlünk, tudnád.

— Ha ördögöm volna fiam bizonnyal nem engedtem volna meg, hogy Oly hamar szavadat add Kálossy- nák és hogy oly könnyedén teljesítsd kérelmét.

—■ Málikáml telkemre mondom, neked még is cshk ördögöd van. Hiszen te már mindent tudsz.

— Nem volt nehéz kitaláln"m. A törvényszéki uraktól hallottam, midőn Kálissytől kérdezték volt, hogy mikor szándékozik á mérnöki munkálatot megkezdeni? 0 azt lélelte, hogy ha mezősiben alkalmas lakást és ellátást kap, 10 — 12 nap alatt megkezdi. Ezután csakhamar téged félre hivott; beszélgetett véled. No s tehát kellett ehhez ördög, hogy beszélgetéstek tárgyát tudjam ?

„TS Y f V X I> É H.“

— Sajnálom atyámfia 1 de ha már belefogtam, ergo folytatom. Gyújts pipára, a füst keserűsége majd para- lyzálja azt a belső keserűséget. Vigyázz csak. Lásd, aki minden tizedik évben kimeríti életfentartási tőkéjét, hát annak minden tizedik évben újból kell magát beszerezni, invesztíálni, feltéve, hogy még élni akar: mert lehetséges, hogy többen bele unnak azon fárasztó problémába, azon Sziszifus-kő tolásába. De hát az az ő dolguk mi maradjunk a tárgynál: tehát minden tizedik évben újból kell kezdeni. Már aki ezt egyszer .megteszi, az derék, bátor ember, küzd a paizsos emberrel, az ajtóban álló ínséggel. Aki ezt kétszer megteszi, az már a kétségbeeséssel küzd családja és gyermekei érdekében ... de aki ezt harmadszor teszi.., ‘.

»Nos . . . aki harmadszor teszi«?

— Hát atyámfia! mit hímezzem, hámozzam a dolgot, hát az kötni való futó bolond . . . Most már gondolom, sejted, mi lesz a vége?

»Mondom, hogy ném akarok ezen őrülitő tárgy felől gondolkozni«.

— Hát ez már csak ősi magyar betegség. Nektek fátyol kell mindenre, hogy ne lássátok saját' égő, sajgó sebeiteket. E miatt sülyedtek napról-napra mélyebben .. . De hát elmondom nektek, mi lesz a vége ... A föld- tulajdonosok szép csendesen egymásután tönkre jutnak, a földnek értéke körülbelől a zérushoz közeledik, a fagyponthoz, hol megbetegszik az élet... de az ártéri s más adók fedeztetésüket követelik irgalmatlanul: tehát megütik a dobot, majd itt, majd amott, csak úgy tompán, mint mikor temetésre dobolnak, s az elkótyavetyélt földeket megveszik az uj kaftános jámbor bevándorlók, kiket Oroszországból űznek ki, s akiknek Oroszország után még Magyarország; is. valóságos paradicsom . . . tehát a gúnypénzen elárverelt földeket megveszik ezek . . . vagy azok, akik e nyomort előre kiszámítva bölcsen elkészítették:

»De már barátom! megbocsáss, ebbe már majd a kormány is beleszól, hiszen itt 36 község élete forog kérdésben.«

—; Lirum, láruín. Kormány 1 — Hát atyámfia! a kormánynak közönyös az, hogy ki fizeti az adót, csak fizetve legyen kaftános vagy gubás atyafiak fizetík-e, az szóba sem jő ... és ti kidobolt atyafiak Amerikába fogtok vándorolni: »Portantes in sinu deos patrios, sordi- dosqüe natos,« de csak akkor, midőn már egész paradicsomi állapotba jutottatok, azaz teljes meztelenségre, hogy ott majd magatokat fügefalevéllel takargassátok.

»Esdve kérlek, ne ..beszélj. . egy szót se többet, mert Isten bizony! megőrülök.

— Hisz, az a legcsekélyebb baj, mi hasonló körülmények között érhet jámbor! Ekkor majd gondviselése szárnyai alá vesz a humánus állam. Bedugnak csinos kényszer-zubbonyba s elszállítanak a Lipótmezőre,, . . Ah, az a Lipótmező, az felséges humánus intézmény .. . menháza a társadalom és állam áldozatainak .. . valóságos Oáz a nagy Zaharában.

»De szegény családom, nőm, gyermekeim ... az élő Istenre kérlek, hallgass.«

— Azok számára Ott van a szépen kimedrezett Tisza. Sokan találtak ott' már menedéket, nyugodalmat. Soh’se epeszd te magadat barátom! A mai társadalom minden, tekintetben szerfelett humánus .. . kifogástalanul humánus.

»Ah, hogy az Isten menyköve nem üt ezen iszo: nyatos őrvénybe . ... Exarge, quare obdormis Domine !

— Hahaha 1

„Ki, minő Sátán mer itt kahotázni 36 község ha- lálvonaglásai között? »Apage Satanas, adjuro te, per cum, qui venturus est judicare vivos, et seculum per ignem.e

*

* *

Fültanuja lévén e sajátságos párbeszédnek a tárgy közérdekűsége által indíttatva éreztem magamat, annak közlésére; Ígérve egyúttal, hogy ha ezen urak további párbeszédét megleshetem, azt is közleni fogon!, a mihez nagy reményem van. ' Dr. Heiszier József.

— Ehhez csakugyan nem kellett édésem I De. honnan tudod azt, hogy én igenlő választ adtam Kálossy- nak? Ez már mégis talány előttem.

— Honnan tudóm ? A te nemes szivedből fiam! Vájjon tudnál-e te valamely kérést visszautásitani ? Ugy-e nemi Ezt sem volt tehát olyan nagyon nehéz kitalálnom,

— Az barátom a kéréstől függ. Különben te engem mindig jobbnak tartottál, mint aminő tulajdonképen vagyok. De térjünk a dologra. Ha már mindent tudsz lelkem; akkor azt is tudnod kellene, hogy az egésznek eldöntését részedre tartottam fenn. Világosan kijelentettem Kálossynak, hogy e kérdésben veled együtt fogunk határozni,

— Ezt igen helyesen tetted, Talán így még segíthetünk valamit a dolgon.

— Segíthetünk?!..Hogyan értsem ezt?

— Úgy édes fiam, hogy megírod Kálossynak, mikép jobban megfontolván a dolgot és a körülményeket:

— Csak nem akarod, hogy tagadó választ Írjak Kálossynak ?

— Miért nem? Ugyan mi van abban olyan, ami miatt akár te, akár én pirulni lennénk kénytelenek.

— Igen sok édesem. De én nem értelek téged MáliT; ;

Osudálkozom rajta.

— Végre is szeretném tudni, hogy mi kifogásod van Kálossy, ellen ?

— Nekem, megvallva az igazat semmi kifogásom sincs ellene. En sok mindent hallottam ugyan ez emberről; de személyesen, csak most volt alkalmam vele először találkozhatni. Te jobban ismerheted őt. Engedd, hogy többet ne szóljak róla.

— Szép férfi, ügyes udvarló, mindehütt szívesen látott vendég. Ez at egész. Azt mondják, hogy szeréti a kalandokat szőni és bontani. A világ sok mindent beFelhívás.

Az országos magyar iparművészeti mnzeum érdekében.

A műipar emelésének és versenyképessége fokozásának egyik leghathatősabb tényezőjét képezik a szakkiállítások. Ezen, bő tapasztalatok által igazolt meggyőződésben, a hazai műipar és a közönség műizlésének fejlesztésére hivatott Országos Magyar Iparművészeti Muzeum is, a nagy- méltóságú magyar királyi vallás- és közoktatásügyi Miniszter ur helybenhagyásával, időnként egyes iparágakra vonatkozó kiállítások egész sorozatát tervezi, melyeket jelenben a könyvnyomtatás, könyvdiszités és könyvkötés termékeinek bemutatásával szándékozik megnyitni.

Czélja e kiállításnak a keretébe eső uagyfontosságu iparágaknál, melyeknek közgazdászati jelentőségé a közművelődés tetjedésével párhuzamosan nőttön-nő, azoknak hazánkban történeti kifejlődését, jelen állapotát és követendő mintáit felmutatni.

. Ehhez képest a kiállítás alkatrészeit képezendik:

1. A nyomtatást megelőző korból, a magyar nyelven irt és a legjelentékenyebb hazai vonatkozású latin kéziratok, valamint egyéb,' hazánkban létező oly codexek, melyek kiállításuk fényénél és mintaszerű díszítésüknél fogva, figyelmet érdemelnek. Itt fognak helyet találni a Oorvin- könyvtár maradványai, melyeket úgy a hazai, mint a külföldi köhyvtárakből lehetőleg nagy számmal összegyűjteni igyekezünk, és a melyeket míg a nagy közönség hazafiui kegyelettel fog szemlélni, a miniatűr-festészet művelői és.a kaligraphusok, kiknek napjainkban díszoklevelek, feliratok, stb. előállítása bő foglalkozást nyújt, haszonnal tanulmányozhatnak.

2. A magyarországi nyomdászat fejlődését feltüntető könyvkiállitás, amely a Magyarországban (bármely nyelven) nyomatott müveket 1711-ig lehetőleg teljesen, azontúl napjainkig láz egyes hyoindáknák jellemző vagy díszes kiállítás által feltűnő termékeit fogja magában foglalni. Régibb idő óta fennálló nyomdáink tekintetében óhajtandó, hogy azok, az általuk felállításuk Óta napjainkig nyomatott munkák kiválóbbjait, időrendeB szorozat- ban álítsák ki, s, eddigi termékeik teljes jegyzékének ki- nyomatása által a kiállítás érdekességét és tanulságos voltát emeljék.

3. A magyaroszági könyvkötészet régibb díszes példányai mellett, ez idő szerint működő hazai könyvkötők munkáinak kiállítása ; mely, azt hisszük, ki fogja tüntetni, hogy úgy az alakítás és díszítés szépsége, mint a munka tökéletessége és az előállítás költségei tekintetében, a magyarországi ipar kiállja a külfölddel a versenyt, és csakhamar a nyomdászat példájára a magyarországi megrendelőket a külföldi piacztól el fogja vonni

4. Egyes magángyüjtők kiállításai és általában oly nyomdászati érdekességek, melyek a kiállítás ozéljait elő- . mozdíthatják. így bírjuk egy kiváló gyűjtő ígéretét, hogy régi nagy mesterektől származó könyvdiszitményekből álló ritka gazdag gyűjteményét át fogja engedni.

A kiállítás történeti részének rendezésére bizottság alakult, mely alulirtakon' kívül Dr. Ballagi Aladár, Cson- tosi János,' Dr. Fraknói Vilmos, Dr. Hegedűs Oaudid Lajos, Majláth Béla, Dr. Pulszky Károly, Szilágyi Sándor és id. Sziunyei József urakból áll. A bizottság fenntartja magának további, különösen kültagakkal való kiegészítését.

Az ujabö könyvnyomtatási s könyvkötési kiállítás rendezésére maguk a kiállítók által választandó bizottsá-. gok támogatását fogjuk kikérni.

A kiállítás a műcsarnoknak az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat által átengedett tág és díszes helyiségeiben jövő 1882-dik évi január hó 15-ép fog a nagy közönség számára megnyittatni.

Ezek után felhívjuk a hazai közönség szives figyelmét ezen kiállításra,, mely a nemzeti múlt nagy emlékeinek felmutatása mellett jelentékeny gyakorlati czélokat is tart szem előtt.

Felkérjük mindazok közreműködését, kik ezen kiállítást részvételűk áltál gazdagíthatják ; névszeriut

a) hazái könyvtárak őrzőit és a magángyüjtőket, hogy'folyó évi október hő végéig egyelőre az 1711 előtt

szél, kivált az oly kitűnő emberről mint Kálossy. Ne feledd édesem, hogy a világ ritkán ítél igazán. A férfivilág rósszát beszél róla, mert a hölgyvilág mindenütt elsőbbséget ad Kálossynak s ez sérti hiúságukat. A nővilág egy része r6.galma.zza.: mert talán ő is megválasztja tisztelete és szeretőié tárgyait. Ez így szokott lenni. Én igen jól tudom, hogy te sem szived után beszélsz, hanem csak a világtól félsz.

— Lehet, hogy igazad van fiam; lehet, hogy nincs, én ellenvetésemet valóban nem tudom indokolni, csak úgy találom, hogy jobb lett volna, ha ez emberrel sohasem találkozunk, legalább nem igy, nem ily körülmények közt. En rosszat sejtek.

— Téves előítélet az, amiről te beszélsz; de nem komoly valóság. Hadd beszéljen a világ amit akar. Azt, hogy ha Kálossy kérelmét visszaütasitánád s ő csakugyan nem nálunk, habéin másutt, például a szomszéd faluban ütné fel tanyáját, nem' találgatná-e a világ a visszautasítás okait ? Nem több kellemetlen dolgokat kellene-e hallgatnunk, mint ha úgy bánunk vele, miként tisztességes emberrel szokás! t. i. ide fogadjuk S illő dij mellett ellátjuk a szükségesekkel. Ez édesém némileg kötelességünk is.

— Jól van fiam. Legyén, amint té akarod. En elmondtam véleményémet e dolog felől. Te megingattad azt, Részben igázat is adok neked. Tehát ird meg néki, hogy közölvéd velem a dolgot, én is beleegyeztem elfogadtatásában. De én megvallom, jobb szeretném, ha nem igy történnék.

— Félre az aggályokkal édes Málim. Kálossyt elfogadjuk, punktum. Kezet rá, Így ni. Most már minden rendén van. Holnap értesítem Kálossyt, hogy bátran készülhet, mi szivesen látjuk.

Szitáryné mélyen férje szemeibe nézett, mhjd gyorsan fölvető fejét s a legnagyobb közöny kifejezésével ar- ozán mondá, mintegy befejezésül:

— Tedd, ha úgy akarod.

(Folytatása következik,)