Nyírvidék, 1881 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1881-09-15 / 37. szám

Az iskolakertekről. (Folytatás.) Ez állam elismerte LUben követelését, melyszerint a természetrajzi oktatás csakis folytonos szemléltetésen és megfigyelésen alapszik. Ausztria 10 év óta az okta­tás-nevelés czéljainak megfelelő iskölakerteknek örvend, s ezek életbeléptetését a gondos dr. Schwab Erasmusnak köszönheti. Schwab Erasmus az iskolakertet nagy mértékben eszményíti; minden természetbeli oktatás központjául te­szi azt. Az iskolakert az oktatás számára a szemléltető anyagot szolgáltatja úgy a növényéletre, mint a hazai állatok-, talaj és ásványtanra nézve. Az iskolakert ta­nítson megismerkedni a felismert hasznos állatokkal s vé­delmezze a madárvilágot. Engedje meg, hogy a mada­rak a bokrokban és sövényekben csendes fészkeiket fel­építhessék, adjon alkalmat a gyermekeknek fészkek fel­állítására. Az iskolakert pártolja a méhészetet, kedvező esetben egy aquarium létesítése által eszközölje a vizi- állatok megismerését. A hol a viszonyok megengedik, ott a szülőhely és vidék madarai tartassanak. Erdei fáinkból faj szerint ültessünk egy-egy pél­dányt oly tágas térre, hol árnyékot nyújtson a tanulók tornászati gyakorlatainak, Közös kerti munka a közszel­lemet képezi, a tanulókra bízott egyes ágyak rendre és gondosságra szoktatnak, figyelésre és kutatásra ingerelnek. Az ismétlő vagy vasárnapi tanulónak lehetővé te­szik a gyakorlati egyszerű kertészeti és gazdászati kí­sérleteket s ápolják benne a munkakedvet, munkaörömet, önbizalmat 8 a haladás iránt való érdeklődést. De az aesthetikai érzelem képzését is elősegíti az iskolakert. Ugyanis e kert alkatrészei és beültetése ne legyen össze-vissza zavarva s rend nélküli, vagy tervtelen, sok kicsiny részletre osztva; hanem a kertészet mes­terségének megfelelően, szabad egységes gondolatot ké­pezzen. Legyen föld, mely gyakorlati czélokra szolgál s a kerti, gazdászati, mérges, gyógy- és kereskedelmi nö­vényekkel be van ültetve, — legyen kísérletekre való föld, mely elterjedésre méltó mindennemű hasznos növényt tartalmaz, — legyen fa-, és szőllőiskola, röviden : a kony­hákért, a hasznos növények el legyenek különítve a tu- lajdonképeni diszkerttől, mely főleg a fű veszeti részt fog­lalja magában, s ebben az első tavaszi virágtól kezdve, egészen késő őszig virágzó növények mindegyike képvi­selve legyen, díszelegjen abban minden gazdagon virág­zó növény, az egy és több évűek, a rózsák se hiányozzanak. ügy falun, mint a városban az iskolakertnek szép, tetszetős, megnyerő fekvése legyen; a kicsi házi, a nagy pedig gazdászati kerthez hasonlítson, mely a természet­rajzi ismereteket, a szülőföld növényzetét megszemlélte- tésre hozza. Az utak egyenes, derékszögben vágódjanak; egyennagyságu négyszögletes ágyak kerülendők, mert el- fárasztják a szemet. Az iskolakert tanításra szolgál ugyan, de tauitson tetsző alakban. ügy mint a császári schönbrunni füvészkert — egészen eltérőleg az egyetemi kertektől — falusi jelleget mutat és a talaj különfélekép való kiaknázása a látogató szemét folytonosan felfrissíti 8 szemlélésre ösztönzi. Éhez hasonló módon a legkisebb iskolakert is arra töreked­jék, miszerint egyszerű szépségek által örvendeztessen: hogy az ifjúság számára az Ízlés iskolájává fejlődjék és a szép iránti érzéket szükséggé tegye, mert az ifjukorbani benyomások maradandók. E rövid vázlat dr. Schwab eszményeinek sokaságá­ról csak úgy szólván említést tesz, kimerítve épen nincsen ; behatóbb tájékozás végett utalunk derék müvére: »Der Schulgarten. Ein Beitrag zur Lösung der Aufgabe der öffentlichen Erziehung. You Prof. Dr. Schwab 4. kiadás Wien, Hölzl. Továbbá: »Anleitung zur Anlage vou Schulgärten,» Kitűnő paeüagogusok, orvosok, természet- búvárok, és a gyakorlati élet emberei ítélete szerint, e két iratban nincsen kifeledve egyetleu egy eszmény sem, mely az iskolakert által nem volna létesíthető. De ily eszményi felfogás szerint az iskolakert — mindennemű nevelő, és oktató mozzanatok teljes és terv­szerű kiaknázása mellett, melyre alkalmat nyújt — való­ban a természet élénk ismeretének és belőle származó nemes örömnek, az ész és a szép iránti érzék kiképzésének, a közszellem s jó erkölcs nevelésének, a test erős fejlődé ­arról kell beszélni, hogy hol fáj? mi baja? jól aludt-e? tartott-e diétát? stb. stb. — S mit mondanak hozzá szülei ? — kérdő az or­vos érdeklődve. — Gellérty maga nevelte annak leányát ami. Mióta Blanka elhagyta a zárdát, atyja tauitja mindenre: Blanka kitünően vív. A kardot, pisztolyt ép úgy forgatja, mint a kis leány a báburubáit s gyakran megteszi az ezredes azt a tréfát is, hogy leányát férfi öltözetbe elviszi vidékre s ott bemutatja miut unokaöoscsét — s olyan jól nevet, midőn látja, hogy leányára mily merengően néz­nek a többi leányok. Blanka azért hord rövidre nyírt, fürtös hajat, hogy férfi is lehessen midőn az akar lenni, — Csodálatos! monda az orvos, de az ezredesné mit szól hozzá? — Hát mig az ezredes és leánya a komédiát ját- szák, addig őt a boszuság majd megöli. Az ezredesné nem szereti az ily tréfákat, de ő nem szólhat semmit ; ő az ezredesnek második neje, Blankának mostohája. — Ma este rosszul érezte magát, — monda az or­vos, azt moudá Elmának, hogy aludui megy. A bojár gúnyosan felkaczagott. * — Azt hiszi, hogy az a leány most alszik?! — szólt gúnyos hangon a fiatal bojár, azt nem hiszem! Ha ravatalon találnám, még akkor sem hinném, hogy halott. Azt hinném, hogy ott is komédiát játszik 1 Én nem ér­tem, hogyan hagyja a báró leányát, az ezredes leánya kö­rében? Holnap figyelmeztetni fogom Lórenczyt, hogy jobban válassza meg leányának barátnőit. — Elégel ■— mondá az orvos, alig palástolhatva boszszuságát. Ön megsérté az ezredes leányát. Vonja visz- szn szavait, különben . . . — En 1 soha 1 Amit az én ajkaim kimondanak, azt sének, végre fontos tanulmányok terjesztéséből sarjadozó népjólétuek forrása. Az iskolakert tehát az összbangzatos emberinüvelő- désnek eszköze, magasztos gondolat, mely az egész tel­jes életre irányul, és valódisággal összeolvad, hogy ez által a népjólét, az anyagi, szellemi és erkölcsi téren ha­talmasan, előmozdiltassék. »Amennyire» — folytatá Schwab — »a gazdászati egyletek hangsúlyozzák az iskolakert gyakorlati értékét s itt-ott kivállóan anyagi oldalról ápolni akarnák, — és amilyen nagy tényleg a gyakorlati haszon, melyet az iskolakert közvetlen a gazdászatnak nyújthat — mindazonáltal az iskolakert a tanférfi előtt első sor­ban nevelési, másodikban oktatási eszköz, harmadikban természetrajzi ismeretek megszerzésére szolgál, és csak negyedik sorban közvetítője a »gyakorlati« ismeretnek és tudásnak. Tagadhatatlan, hogy dr. Scbwabnak az iskolaker- tekről adott eszméit életbe léptetni, nagy akadályokkal van összekötve; mert tetemes helyiséget, nagy pénzössze­geket és egységesen működő, az iskolakert tökéletes ki­használására jól képesített tanítótestületet feltételez: Azonban minden tanitó körülményei és tanítványai szükségleteihez képest teremthet magának eszmét és berendezheti magának a kertet. (Minden egyes esetre illő minták nem adhatók.) Még a legmostobább kö­rülmények közt is a cserépnövények, a virág állványo­kon, mint a szemléltetésre szolgáló eszközök a termé­szetrajzi oktatáshoz — Schwab eszményei szerint — számbavebető. Hogy mily sokfélekép érvényesíthető a tágkörü iskolakert eszménye, a következőkben kitetszik, Eichert tanár az iskolakertben egyelőre alapját és útmutatását látja a természet oktatásának, még pe­dig oly nagy mérvben, hogy a tantárgy tovább fejlesz­tése és tökélesbitése, előtte az iskolakert ama sorsától függ, melyben az részesülni fog. Szemléltetés-, földtan- és más tantárgyakra nézve telbetőleg kiaknázza, de itt már határt szabván, a tényleg gyakorlati feladatot, az ismétlő és tovább kép­ző iskoláknak tartja fenn. Dr. Salfeld Brémában kísérleti állomás vezető, az elölt Medgyeseu (Erdély) fennálló földmivelő iskola igazgatója, meggyőződött arról, hogy ott, hol iskolák daczára, a földmivelés a legalsó fokon áll, gyakorlati iskolák létesítendők. Eszménye a gazdászat és fttvészeti növénytanra terjed. Útmutatást adott, miszerint a szükséges cultur- növények, t. i. takarraányfüvek, és fontos növények be­hozatala s a magvak szedése által, nagy költségek mellőzésével, hogyan lehet az iskolakertet gyorsan lé­tesíteni ? Továbbá hogyan lehet a gazdászati kísérletek egyszerű módjával a haladás iráuti kedvet és az ön­bizalmat ébreszteni. Ezen elvek szerint a buzgó Obert Ferencz lelkész közreműködésével iskolakert létesitte- tett Hetzefalván (?) Medgyes mellett. (Vége kov.) „N Y f R Y X P É K.“ ________ A nőiparkiállitásrói. Mint egy megrakott méhkas, olyan most a buda­pesti vigadó. Megtöltötték szorgalmas méhecskékhez ha­sonló hölgyek, akik apró puha kezeikkel dolgoztak, éje­ket nappallá téve, kitartással, szorgalommal. Dolgoztak, és munkálkodásuk fényes sikerében ta­lálják méltó jutalmukat. Megmutatták a magyar nők, hogy saját tevékeny­ségük egy egész ipar-kiállítást képes alkotni; hogy ők is képesek oly munkákat elvégezni, amelyeket eddig nőnek kezébe nem mertek adni; megmutatták, hogy gyengéd szerkezetük, és gyenge nemük daczára, tettre képesek: és ezen tevékenységükben nemcsak középszerűt, hanem legkitűnőbbet alkotnak 1 Utat törtek a mukáuak, amely ellen, sajnos bár, de még mindig meglehetős nagy előítélet uralkodik. Mindezt, csakis hazánk legnagyobb iparférfiujának köszönhetjük. Ha gr. Zichy Jenő nem fejt ki ezen ügy­ben anynyi energiát, annyi szakavatottságot és szorgal­mat; ha nem tüzelték volna munkára buzditó felszóllitá- sai a magyar hölgyeket: ezen kiállítás nem létesült vol­na, és a magyar nők munkaképessége nem méltányolta­nem vonhatom vissza, sőt megerősítem ? mondá még gú­nyosabban a bojár. — Akkor kihívom önt 1 — Ahogy tetszik 1 ha 1 ha 1 ..ha 1 párbaj Gellérty leányáért I Ez igazán nevetséges 1 Ön igen nagy tiszte­lője lehet a kisasszonynak 1 — Én nemcsak tisztelem, de szeretem is! — szólt Marczel Kálmán szenvedélyesen. Szerelmem erőt ad, s ka­rom nem fog remegni, — midőn önt megsebesítem, A bojár összerezzent, s halkau mondá: — Ön szereti Blankát? Mióta? — Azon percztől fogva, midőn először láttam, rab­ja lettem. — Úgy joga van önnek kibínni engem. Én nem rettenek vissza, hol verekedünk meg ? — Lakásomon — szólt áz orvos, a kert kerítve van és tágas, 11 órakor elvárom out segédeivel.-— Hulálvőfélyek nem szükségesek. Mégverekedhe­tünk tauuk nélkül is — szólt a bojár. Ha én sebet ka­pok, ön orvos megvizsgálja sebemet, s ha ön sébesül tneg akkor én leszek orvosa. Valamit én is értek a kuruzso- lásboz. — Szabad kérnem névjegyét 1 — Az fölösleges. Én nem szököm meg a párbaj elől. Biztosítom önt, hogy ott leszek a kitűzött órára 1 Isten önnel orvos ur 1 Ezzel oda hagyta Marezeit S Elma bárónőhöz ment s a még következő tánczokat Elmával lejtette el. Min­den szem a bojáron és Elmán pihent. Igáthy grófné termeit mindenki megelégedve hagy­ta el. Az orvos legnagyobb bámulatára, — a bojár is Igáthy grófnő vendégeivel hagyta el a termet. (Vége következik.) tott volna továbbra is. A kiállítás egyetlen a maga ne­mében. Aesztbetikai szempontból úgy, mint nemzet- gazdasági-, ipari és gyakorlati szempontból teljesen meg­felel a támasztott igényeknek; sőt hogy még többet mondjunk, szórakozást nyújt annak is, aki csak »laikus» szemekkel szemléli azt a sokféle csecse-becsét, amelyet az ország különböző részeiből összebordtak. A rendezők valóban meglepőt alkottak. Fáradsá­guk rendkívüli lehetett, és ezért első sorban ők érdem­lik a méltó elismerést. A csoportozatok, helységek sze­rint, oly szép rendben, és úgyszólván egymásba olvadva vannak elhelyezve; hogy a szemlélő gyönyörrel vonul keresztül anélkül, hogy bármi is zavarná a harmóniát. Ha a nagy terem egyik páholyából tekintünk kö­rül, oly impozáns látványt nyújt az egész, hogy önkény­telenül perczekig szemléljük e kedves képet, melynek vál­tozatossága mindig érdekfeszitőbbé teszi. A nagyterem a legérdekesebb, amennyiben a mo­dern dolgokat, és a finomabb czikkeket tartalmazza. Sátort ütött itt számos női és úri divatáru czikk- gyáros. Meglepően hatnak gr. Keglevits Istvánná külön féle munkái. A terem jobb boszszoldalán Kóburg herczegnö szek­rénye van felállítva. Egy papi öltöny gazdag arany hím­zéssel, szegélyezett himzett zsebbkendők, és egy fehér üvegre festett aquarel kép látható benne, amely egy ab­lakot ábrázol körülnőve zöld ágakkal, gályákká). A nyi­tott ablakon pedig, kedvesen mosolyog a szemlélő felé a herczegnö arczképe. Szabadka városa sok tárgyat küldött. Állványai nagyságuk, de diszességök által is feltűnők. A legkülön­félébb munkák vanuak itt felhalmozva, az egyszerű hor­golástól a legtökéletesebb mü hímzéséig. Ázonkivül a porczellánfestészet is képviselve van itt. Igen érdekes egy külön felállított sárga selyem ruha világos vörös mellirozással, mely állítólag Deák Ferencz nagyanyjának ruhája lett volna. (?) Naschitz Sarolta bpesti leányneve­lő intézet kiállított czikkei között István főherceg bűn talált arczképe legfeltűnőbb, mely fehér selyem alapra, hajjal van hímezve oly művészi utódon, hogy bármely aczólmetszettel kiállbatná a versenyt. Naschitz Sarolta igazgatónő készítménye. Igen csiuos még ugyané cso­portban egy finom csipkeháló napernyő, és egy pamlag- vánkos védkendőcske, melynek finom kiviteléért Naschitz Zseni k. a. annak idején a kér. miniszter ur dicsére­tét kapta. Fischer József herendi porczellán gyáros kiállított czikkei között ott van még azon óriási virágváza, me­lyet gr. Zichy Jenő megvett, és a fiumeiek itt tartóz­kodásának emlékéül, a fiumei múzeumnak ajándékozott. Egyátalában a nemes gróf szép példával megy elő. A buífetben felállitot torontáli kiállításon ő vette meg a legtöbb szőnyegeket és takarókat; bár nemcsak egy ér­dekes bimzésü darab látható a kiállításon, mely már ez előtt is sajátja volt. Buzgó bevásárló még Andrássy Gyula gróf, Tomo- ry, gr. Zichy Nándorné, Toluay Lajosné, Schuierer Ala­dár és még számosak. Az intézetek kiállításában, mely a második eme­leten van elhelyezve, a legkiválóbb a bpesti sugárúti ta- nitóuőképezde; mely intézet igazgatónője Zirzen Janka egyszersmind a bizottságban tevékenyen részt vett, és legjobban csoportosított. Szerénységből a félreesőbb he­lyen állittatá fel növendékeinek munkáit, melyekre azon- bau bátran rámondhatjuk, hogy elásott kincsek. A leg- müvészibb kivitelű női kézimunkát bámulhatjuk itt, pl. egy uagy posztó asztalterítőt, melyet az intézet több tanítvá­nya készített; körül aranyzsiuorral kivarott arany him- zésforma csipkék vanuak, mig a terítő közepe művészi­leg kivarrott sakk koczkákból áll. Mindezen munkála­tok koronája azonban a Dusztig Eszti urhölgy által ké­szített és kiállított bordópiros plüscb szék, melyre ki­domborodott sötétkék szüllőfürtök és szőllőlevelek vannak hímezve oly természethüen, hogy a szemlélőnek valóban étvágya gerjed e gyönyörű csemegére. Egy ablaksző­nyeg (bordauplüsch) és egy ugyanoly szinü asztalterítő sziutén kidomborodott hímzéssel, ép oly remekmű, mint az előbbi, és szintén Lusztig Esztikét vallja mesterének. Nem mulaszthatjuk el az alkalommal e kis művésznő­nek őszintén gratulálni 1 Ez intézet után a pozsonyi Uhrl Józsa féle nőnevelő intézet tűnik fel; melynek tár­gyai között egy fekete atlasz painlag-vánkos koszoru- himzéssel említésre méltó. A munka valami ujnemü hím­zés,, mely abban áll, — hogy egy előre beoltott selyem­fonálra erősittetik meg, a mohairselyem. A virágok az az alpesi rózsákhoz hasonlítanak, és a szin egyformasá­gát az imitt-amott előbukkanó finom levelecskék kedve­zően szakítják meg. Márkus Jolán, Wittlinger Katalin és Szilasy Matild kisasszonyok készítették. Ha az egyes csoportok teljes leírásába akarnék bocsátkozni, akkor egész köteteket kellene írnom. Most csakis még a nyí­regyházai kiállításhoz megyünk egy kissé, és aztán el­tesszük a többit jövőre, ha megengedik. Elsősorban Engländer Irma urhölgy himzett asz­talkendője, és Palánszky Sámuelné posztódarabokból készült Bzőnyege tűnik föl. Szamueli Leontin urhölgy asztalkendőket, Haas Ilon és Berta urbölgyek csipkekendőket, Szamueli Irma urhölgy bordeauselyem monogrammos hímzést és Soltész Zszuzsó fehérnemű hímzést állítottak ki. E kiállítás egészbeu véve igen kicsiny, és a legsö­tétebb teremben van elhelyezve, csak különös kereséskor tűnik fel. Ha a kifáradt szemlélő a sok ezer fényes és dí­szes tárgyak között - a büffettől halra eső keskeny fo­lyosóra téved, igen kellemes változást nyújt a képek kiállítása, a melynek díszei és művésznői a Lichtenstein Klára és Georgette nővérek. Alkotásaik csaknem mind felettébb szépek, és tehetségük minden bók nélkül bá­mulandó. Fellegvárt Felhő Nándor. Vidéki levelezés. Mezőkövesd, 1881. szept. 5. Tisztelt szerkesztő ur I Lelkünk mámorban úszik, az öröm mámorábau. Ke délyünk vidorságot, izmaink ruganyosságot, egész városunk ünnepi szint öltött. A büszkeségnek azon legnemesobbike

Next

/
Oldalképek
Tartalom