Nyírvidék, 1881 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1881-09-08 / 36. szám
tot magára zúdítsa, a kitűzött határidőn belül beterjeszti ugyan a hagyatéki iratokat: de mert a telekkönyvi kivonatot az illető hatóságtól s a születési bizonylatokat az illető lelkésztől idejében be nem kapta: ezek nélkül csonkán, minden positiv eredmény nélkül. Az ily csonkán beterjesztett iratok azután, igen természetes, hogy az illető előadónál sokszor betekig is elhevernek. Rákerülvén a sor, referálja, s az iratok ismét kiküldetnek, vagy csak jelentés esetében, a végzés a jegyzőnek, hogy a szükséges iratokat haladéktalanul szerezze meg és terjeszsze be a kellően felszerelt iratokat. Mire egy hagyatéki ügy eddig ér, bele kerül sokszor, nem nagyitom a dolgot, 3—4 hónap. Ez még nem is sok a gyakorlatban; holott az ügy, úgy szólva, egy egészséges és számot tevő lépést sem tett előre. Azt kérdezem: ha vájjon korrekt, helyes rendszeres eljárás ez épen az árvaügyeknél /? Az iskolakertekről. Sell Károly, brémai főtanitó, a brauusckweigi közelebbi általános német tanitógyülés egyik szakosztályában előadást tartott az »iskolakertek«-ről, amely nevelés- tanitási szempontból fölöttébb érdekes. A nevezett főtanitó ur egyszersmind feladatul tűzte ki magának: az iskolakertek alapítása czéljából, minden lehetőt elkövetni s meggyőzni a közönséget és iskolai hatóságokat arról, hogy mily fontos szerepük van az iskolakerteknek a nevelés-oktatás körében. Miután Sejll ur szives volt megengedni eme érdekes értekezésének közlését; közvetve csupán azt tüzvéu ki föltételül, hogy az átültetett mű, egy vagy 2 példány megküldése által, vele közöltessék: adjuk ez értekezést Grrászel János tanító ur hü forditásábau, amint következik. »Mélyen tisztelt gyűlési Midőn dr. Schwab Erasmus Bécsből felszólított, hogy az általános német tanitógyülésen tartsak értekezést az iskolakertekről: nagy örömmel vállaltam el ezen feladatot; mert nem oly dologról kell szólanom, mely eddig elmélet s csak ezután viendő át a gyakorlati térre ; hanem tényekről beszélek, melyek már hosszab idő óta léteznek s nevezetesen Ausztriában tíz év óta számos kísérlet által meg is valósultak. Paedagogiai irodalmunk az iskolakertek fogalmával szemben igen tartózkodva viselte magát. Ez nem ócsárlandó; ez meggondoltság. Nem jó barátja lenni mindennek, mert uj ; csak a kipróbált és megvizsgált dolog ajánlható. Azon tartózkodást, melylyel az iskolaker- tek iránt viseltettük oka annak, hogy sok kartársunk ennek fogalmával sincs egészen tisztában. Bátorkodom megmagyarázni: Iskolakert alatt nem értjük a gyermekkertet, sem a tanító kertjét, mely fizetéséhez tartozik s melyben a tanító főzelékei s gyümölcsöt termeszt, hanem értünk egy kertet, mely szándékosan és tervszerüleg a tanítás és nevelés czéljának vau berendezve. A mint a gyakorlati nevelés a tényezők sokaságától függ, úgy a nevelés és oktatás czéljai különféleképeu képzelhetők: lehet igen magasztos eszményeket felállítani, de lehet a közellevő és tényleg elérhetőkkel beérni és e szerint berendezni a kertet. A paedagogusok már jó rég beismerték, hogy a kertészettel való foglalatosság az ifjúságnak nagy hasznára válik. 200 évvel ezelőtt ajánlotta az angol Locke, s mon- dá, hogy a kertészet különösen a fiatalságnak való. így Rousseau, is az embernek a természet egyszerűségéhez való visszatérését követelvén, a földmives állását irigylendőnek találta. Seniler, Praucke, Pestalozzi és különösen a philantropok nevelési rendszerükbe felvették a kertészetet is. S ha Oampe növendékeivel együtt életében több mint 10,000 fát ültetett s kertjét nevelészeti czélokra rendezte kis zsámolyra ült le, amelyen Blanka picziny lábacskái pihentek. — Én nem tudom, hogyan van az ? — kérdé Blanka, barátnője ezüstszin fürteivel játszva, — de én alig várom a holnap estét. Oh azaz álarczosbál! Igáthy grófnő termeiben nagyszerűen szoktak sikerülni az e nemű bálok. Én kitünően fogok ott mulatni,mint mindenütt! Hiszed-e Elma! hogy én nem úgy mulatok, mint a többi leányok ? Nem hiszed ? 1 No jó, majd meglátod. —Te alig várod a bált, mondá sóhajva Elma,— s én azt óhajtom, bár minél kéBŐbb történnék az. A bál után te ismét elhagysz engem, szüléiddé! vissza térsz Budapestre. Én pedig ismét egyedül maradok ! Oh Blanka 1 e gondolat engem előre is megszomorit. Mennyit gondolok én reád. — Az én gondolataim is gyakran lesznek veled. Hidd el, sírni tudnék ha végezetemnek könyvében csakugyau az volna írva, hogy tőled elszakadva, a sirig távol kell élnem 1 Én mindig körödben szeretnék lenni és osztozni veled örömben báuatbau egyaránt. Hiszed ezt nekem Elmám 1 ? Elma megszoritá Blanka kis kezét. — Lásd Elma! — kérdé ismét Blanka. Azt mondod; szeretnéd, ha a bál később történnék meg; pedig, 1Dint emlitéd, ő is ott lesz, a te eszményképed; mert utazásából ma reggel várták haza. Elma eltakarta kezeivel halvány arczát, s esdőleg szólt: — Blanka! ne légy árulómmá soha! Ne tudja meg kívüled senkid hogy szivemnek minden dobbanása egyedül az öyé ! Őrizd meg titkomat, miként én őrzöm szerelmemet az irigy szemek előtt; mert ő csak is a szellemek bűvös honában, ábrándjaimban lehet enyém 1 — Miért?! Lehet hogy ö is szeret téged, hisz azt írtad egy időben leveledben: hogy midőn jó atyád betegen feküdt, te voltál és ő kórágya mellett. Ki tudja, nem 1-e akkor szivébe angyali szép arczodat! ? „N Y f B V I D É Ii." be: eléggé bizonyítja, mily nagyértókünek tartotta a kertet és kertészetet az ifjúságra nézve. De külön oktatás- és iskolaczélokra is használtatott a kert. Mikor Thaer a természettudományok nagy tényállásait a földmivelésre alkalmazó, hires tanítványa Babó Lambert báró volt az, ki Heidelbergbeu egy földmi- velő tanintézettel iskolakertet hozott összekötetésbe ; Dr. Michelsen Konrád vala az, ki a hildesheimi földmivelő tanintézetben az iskolakertek életbe léptetésére törekedett. És az oktatás mindenütt a szemléltetési taneszköz fontosságának kellő méltánylásával történt. A még sok helyt tett kísérletek mellőzésével, a külföldhöz fordulunk, hol az iskolák mellé terv szerint és határozott czélokra életbe léptették az iskolakerteket. Első sorban Svédország áll, hol már 1871-ben 7528 falusi iskola 2000 jól berendezett kert birtokában volt. Körülbelül 20 év alatt oly annyira haladtak, hogy nyomatott utasítások adattak ki, melyekben tüzetesen elő van Írva, hogy miként készítessék el a terv, mely növények valók az iskolakertbe s hogyan kell azokkal bánni. Hosszabb idő óta Belgiumban is vannak iskolaker- tok, melyek arra szolgálnak, hogy ismerkedjék meg a nép a legfinomabb gyümölcsfajokkal és a legizletesb főzelékekkel, o czélra az állami kertészképezdék szolgáltatják az anyagot — ingyen. Ott ezen intézkedések csaknem általánosak, s a hol még hiányzanak, ott miudeuképen igyekeznek létesítésén. Az 1878. évben Bürvenich Erigyes, a genfi állami kertészképezde tanítója, Elandernben utazván, az iskolakertek érdekében apostolkodott. Fraucziaországban is észlelhetők ehhez hasonló tö rekvések. Monsieur Jost, inspecteur de, lenseignement primaire á Paris, szives közlése szerint 1876-ban 59021 nyilvános elemi iskolának 27958 iskolakertje volt. Egy törvényjavaslat az iskola kertet, mint kitűnő taneszközt ajánlja. Ezen tényeket, melyekhez még Angliából példákat hozhatnánk, azért említem, hogy lássuk, mily nagy értéket tulajdonítanak más országokban az iskolakerteknek. Igaz, hogy az itt felhozott kertek leginkább gyakorlati czélok élérésére szolgálnak; Svédhonban aföldmivelés, Belgium-és Francziaországbau a kertészet, a gyümölcs, főzelék és virágtenyésztés kedvéért kezeltetik. Mindazonáltal az aránylag szerény czélok nagy befolyással vannak az ifjúság nevelésére és a népgazdászatra. Bizonyos jóllét az élet eszményi feladatára lelkesít. Az ifjúságnál korán fejlődésnek indul a lelkesedés a természet szépségei iránt; majd a munka öröme, a megszokás, a gazdálkodás, a takarékosság, a rend, a tisztaságra való törekvés; úgy az öröm a virágok, növények fejlődésében, a gyümölcs megérésében és a számitó hozzáértés a magvak megszerzéséhez. De mindezen berendezések mellett az iskolakert a rendszerbe való beosztását nélkülözi. A német tanférfiak huzamosb idő óta a kertészeti szakoktatás ellen nyilatkoztak. 1854-ben az ált; német tanitógyülés elveté az afféle törekvéseket s ezen tételt fogadta el; »A kertészeti szakoktatás nem a népiskola keretébe való, az iskola feladata nem a haszuos, hanem az eszményi. » Ezen tétel felett a vélemények jelenleg nem egyeznek: de hagyjuk most ezeket. Mindenesetre utat, módot kell találni a fent említett intézkedéseket az iskola körén belől létesíteni. Austria már, úgy látszik, feltalálta az utat, midőn a legújabb iskola reformokat behozta. (Folyt, köv.) Tiszta levegő. Egészségünkre, phisikai jólétünk — és az ebből eredő szellemi erőnkre nézve legnagyobb jelentőséggel bir a tiszta, levegő. A tiszta, romlatlan levegő testünk és lelkünk valódi életeleme, fő és alapföltétele minden boldog létnek. Ezen nézet igazságáról már a legrégibb korban meg voltak győződve. A görögök az ókor paedago- gusai a tiszta levegőt az emberi jólét és boldogság forrásának és fentartó médiumának tekintették. — Óh akkor még boldogtalanabb volnék, ha tudnám, hogy ő szeret; mert akkor őt is szenvedni látnám; mert szerelmünk nem fűzhetne bennünket össze soha! — Soha ?! És miért ? — Feleded, mondá büszkén Elma, hogy én Lóreuczy báró leánya vagyok és ő . . . ő .. . — Marczel Kálmán orvos, — egészité ki Blanka. — Igen ! ő Marczel Kálmán, még nem is nemes, szülői földmivelők. Mig az én atyám, nagyatyám . .. hisz tudod?... Ha! ha! ha! nem adhatnám szivemet kezemmel neki! Kikaczagna a világ ! — Te nem szeretsz Elma! — mondá komolyan Blanka, — aki igazán szeret, s lelkének felét feltalálta; az előtt nincs korlát; nem ád az a világ ítéletére semmit; egyedül szivére hallgat. A szív egy nagy világot rejt. Az érzelmek benne az emberek. Ézen emberek beszédjét érti meg az a leány, aki megtudja érteni azt a szót, amely örök boldogságot Ígér, amit köznapi nyelven szerelemnek neveznek. Te szeretsz ? — kérdé Elma. — Nem I — Úgy halgass, ne beszélj semmit a szerelemről; mert te nem értesz engem ! A szobaleány lépett be s ezüst tálczán névjegyet nyújtott át Elmának. Elma márvány-fehér arczát gyenge pir boritá el ; mig tengerzöld szemei végig futottak a finom vonásokon. — Szívesen látom! mondá Elma a szobalánynak. A .szobaleány távozott és ő barátnője keblére borulva suttogá: — Itt van Kálmán! Az ajtó felnyílt . . . s egy szigorú szépségű ifjú, barna bajuszszal, nagy szemekkel, tiszta és becsületes tekintettel lépett be. Hogyan áll a dolog mi nálunk ? Pillantsunk csak iskoláinkba. Nyíltan és őszintén be kell vallanunk, hogy a mai kor nem a tiszta és fris levegő jelentőségéről, — legalább praxisban — egészen más nézettel bir. Látjuk miként itt-ott több mint száz gyermek szűk térben összezsúfolva van, és az építészek geniálitása által a természet üde áramlatától kíméletlenül elszakit- vák. Légáramlat nem nyomul kívülről a büzhödt térbe, a mindenféle ingrediencziáktól terhes levegő szabadulására, mely a fiatal tüdőket megmérgezi és a gyermekek arczárói az üde pirt száműzi, nyílás vagy rés nem találkozik. A napsugarak, melyek a barátságtalan terembe hatolnak, számtalan porparáuyokat világítanak meg, melyek a szűk térben keriugeuek; mig végre a gyermekek légző szerveibe lerakódnak és számtalan betegségnek okát állapítják meg. Ezen égbekiáltó baj orvoslására gondolkozó orvosoktól, tauférfiak és őszinte emberbarátoktól már több ízben emeltetett szó, de sajnos! kevés eredménynyel. Sőt beható tudományos vizsgálatok is tétettek annak kiderítésére: hogy szűk és roszszul szellőztetett iskolákban, menynyi a levegő rósz és ártalmas alkatrésze ? így Lablanc franczia tudós a sorbome hallgató termét egy előolvasás után megvizsgálta és 10,000 légrészre 70 rész szénsavat talált; mig ugyanazon tudós által a mücheui gymnázium egyik osztályában ugyan- auynyi légrészre 94 részt, ellenben egy lóistálóban csak 55 rész szénsavat talált. Ily szomorú eredményezések daczára, még annyira sem vagyunk, hogy az iskolaépitkezési bizottságokba egy értelmes orvos választassák. A tervezendő iskolaépületeknél szabályban csak az alapvázlat és aunak homlokzata tétetik beható vizsgálat tárgyává, és legtöbb esetben a tervnek keresztülvitele már czélszerüuek is találtatik; ha a szép és csinos eszméjének elég vau téve : a tulaj- douképeni jó. hasznos sőt szükséges vajmi kevéssé kerestetik, és még kevesebb belátás és erélylyel vitetik keresztül! Ha már a hivatott orgánumok részéről oly kevés tétetik, hogy az iskolában a fiatalságnak a tiszta és friss levegő biztosíttassák; annál többet kell a tanítónak már saját egészsége érdekében is, — tennie. Minden lelkiismeretes tanítóban bizonyára naponta önként e kérdés támad: vájjon mit tehetek még tanulóimért? hogyan mozdíthatom elő jólétüket, hol azt mások elhanyagolják ? És ha ezen kérdések a tanítóban önként és természerüen támadnak); és őt, mint humánus, hivatása magasztosságától áthatott férfit vezérelni fogják : nem fogja-e akkor szemügyét arra fordítani, hogy elejét vegye egy oly bajnak, melynek káros befolyása alatt a fiatalság szeme előtt elsatnyul. • Ez itt kérdés nem is lehet. A dolog lényege tehát csak az, hogy mikép és mily módon biztosittathassék a gyermekeknek a tiszta és romlatlan levegő ? A felelet nagyon közel fekszik. Itt csak egy eszköz létezik — szellőztetés! Az iskola termek gyakran szellőztessenek: reggel, délben és este; azoufelül, ha lehetséges, főkép nyáron, a tanórák, illetőleg a szünetek közt is, midőn a gyermekek rövid időre a teremből távoznak, az ajtók és ablakok nyittassanak ki; hogy a párák- és gerjekkel telt levegő a légáramlat által kiszorittassék, és tiszta, friss levegő által helyette- sittessék. Más gyökeres szert nem ismerünk. Ha az iskolatermek alkalmas, czéljuknak megfelelő szélkerekekkel el vannak látva, akkor annál jobb; de aztáu az iskolák olyanok is, melyek itt tekintetbe nem jőnek. Kívánjuk ez ügy teljes méltatását. Jelesül a községek értenének meg beunünket és ideje korán arra gondolnának, hogy az ujjonnan felépítendő iskolaépületek czélszerü szelepekkel láttassanak el. Nagyon kárhozatos volna és nagy contrastot képezne, ha a pompás iskolaépületekben, melyek kétség kívül csakhamar országszerte gyermekeink üdvére fognak állitatni fel, oly levegőre találnánk, mint a jelenlegiekben, melyben úgy a tanítók, valamint a tanulók, phisikailag elcsenevésznek. Wichs Llpót, néptanító. Elma bemutatta Kálmánt barátnőjének. A társalgás élénk volt. Marczel orvos több érdekes úti kalandját beszélte el a hölgyeknek. Később más the- mára tértek át. — Miről ismerünk holnap este önre? — Kérdő mosolyogva Blanka, — mondja meg spanyol lovagnak lesz öltözve ?! — És nagysád! ? nemde a tavaszt fogja képviselni megjelenésével?! — Oh! ön kérdésemre kérdéssel felel. Én választ szeretnék kapni. — Nagysád eltalálta. Én csakugyan spanyol lovag leszek. De most önökön a sor hölgyeim 1 Nemde bárónő ön is kegyes lesz megsúgni titkát? Elma igent intett. — Én és Elma egyformán leszünk öltözve. Virágárus leányok leszünk, — mondá Blanka, Elmát megelőzve. — Köszönöm a vallomást! E párbeszéd után Marczel Kálmán nem sokára távozott. Mosolyogva lépett ki a kastély kapuján. Talán arra gondolt: hogyan fogja e két leány holnap az álar- czos bálban keresni a spanyol lovagot! A két leány a kastély ablakából nézte Marczelt. Midőn a távozó egy mellék utczán letért, azt kérdé Elma. — Ugyan Blanka! miért montad Marczelnek, hogy az álarczo3 bálban virágárus leáuynak leszünk öltözve? mikor az nem igaz! — Miért mondta ő azt, hogy spanyol lovag lesz ? midőn az sem igaz! Hiszed, hogy ő igazat mondott? — Hiszem! Blanka mélyen nézett Elma tengerzöld szemeibe s azután daczosan mondá: Hidd, ha úgy tetszik ; én nem hiszem 1 (Folytatása következik.)
