Nyírvidék, 1881 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1881-07-28 / 30. szám

NYÍBTIDÉ It.“ dési életében. Nem keressük az okszálakat; de ki­mondjuk, hogy: nem tettek hasznos szolgálatot vele e népnek. De hála égnek! még nem veszett el minden. Nyíregyháza erősen magyarosodik. A magyarnyelv szükségességét mindinkább, és mindszélesebb kör­ben elismerni kezdik, ügy is kell! Csak a vak nem látja azt, hogy századunk uralkodó eszméje: a nemzetiség, a nyelv'egység. A nemzetiség, az egy népfenség jogara alatt élő pol­gárok nyelvegysége életszükséggé, levegővé vált az újabb időkben. Egyedül az egynyelvű államnak lehet jövője. Amely állam ezt át nem látja s nem igyekszik e tekintetben magát konszolidálni: az elkészítheti államiságának szemfödelét és siriratát. A nemzetiség, a nyelvegység eszméje szólí­totta életre az olasz- és németegységet. A nyelv­egység volt és lesz rugója Oroszország törekvé­seinek. A nemzetiségi kérdés szorította ki Ausztriát Olaszországból és Németországból. Ez eszme állí­totta szembe Prágában a cseheket és németeket s pusztítja az egyetértést a két nép-faj közt. Romá­nia szintén nemzeti egységre törekszik. Tehát csak mi magyarok tegyük zsebre ke­zeinket, s bízzuk, igaz hivő müzülmánként, Istenre állami életünk alapját: nemzeti nyelvünk jövőjét?! (Folytatása következik.) Rendkivüli közgyűlése Szabolcsmegye tör­vényhatósági nagybizottságának folyó évi juliushó 26-án Nyíregyházán. A főispán távolléte miatt, a gyűlést kormányzó alispán ur vezette. Első tárgy volt a nagykállői me­gyeház értékesítése tárgyában kiküldött bizottság jelen­tése, kapcsolattal az állandó választmány javaslatával, mely szerint a megyeház épülete az igazságügyi mi­niszter urnák ajánltatik megvétel végett, hogy az or­szágos fegyházzá alakittassék át. Kállay János országgy. képviselő nem pártolja az állandó választmány javaslatát; mert Kálló felvirágoz­tatása érdekében, a megyeházat jövedelmezőbb czélra kívánná fordítani; nevezetesen a görög kath. magyar püspökség székhelyévé. Ugyanazért bevárni óhajtja a vallás és közoktatásügyi miniszternek ez Ugybeni intéz­kedését. Dr. Bleuer Miklós szintén leikéből óhajtja Kálló felvirágoztatását; de ha addig kell várnia, mig ott a görög kath. magyar püspök székhelye lesz, akkor ő ősz férfi létére azt meg nem érheti; de még talán azok sem, akiknek most fekete szakáíuk van. Azért ő az állandó vál. javaslatát helyesli. A megyeház eladását már csak azért is kívánja, hogy Szabolcsmegye mielőbb oly helyzetbe jöjjön, miszerint Nyíregyházán saját dí­szes palotájában tarthassa közgyűléseit. Az elnöklő alispán ur felhiván a közgyűlést vé­leményének kijelentésére : az állandó választmány javas­lata, melyszerint a megyeházépület 120,000 forintért igazságügyi czélokra adassék át, elfogadtatott. A gyűlés második tárgya Nyíregyháza városának a 800,000 arany forintos kölcsönének papírpénzzé átváltoz­tatása s a kölcsön törlesztése ügyében beadott kérvé­nye volt. A város kérelme az állandó vál. javaslata alapján megadatott. Az arany kölcsön papírpénzzé konvertálása a tőke törlesztés és a kamatoknak évenkénti fizetése, az elő­terjesztett tervezet szerént, megengedtetett. E pontnál helyszerünek találjuk eme kölcsön átváltoztatására rövi­den reflektálni. A kérdéses 800,000 arany forintos kölcsön 40 év alatt 80 egyenlő részletben 6%% arany értékben való visszafizetése mellett volt törlesztendő,mely 5a/4%arany Kegyetlen bíró a nép, szigorú végrehajtója kegyet­len Ítéletének. Nem csak a bűnöst bünteti büntetéssel, elitéli annak családját, hozzátartozóit is. Ha az apa rósz: annak kell lenni a fiúnak is; ha a fiú gonosz: az apa sem lehet más. Az alma nem esik messze fájától. Es egyesek vétkéért egész családok bűnhődnek ártatlanul. így történt ez most is. A fiú tette, sötét árnyat vetett az ártatlan apára. Mondják, hogy a nép igazságos. És ez igaz is. Na­ponta látjuk. Ma égig emeli azt, akit tegnap sárral do­bált; holnap sárral dobálja azt, akit ma istenit. Naponta látjuk. Mindig bálvány-imádó volt, csakhogy ma gyak­rabban változtatgatja bálványait. Egy lépés az ut sze- retetétől, gyűlöletéhez. Sokat el néz, sokat megbocsát; csak csalódásait nem tudja elfelejteni. A hirhedett haramiát, akinek puszta neve is ret­tegésbe ejté, a hősiség varázsával övedzi át, s megörö- kiti költészetében. De akiben csalódott, akit pedig az előtt becsülni tanult, rokonszenvével kisért, tiszteletével környezett: annak soha sem tud megbocsátani, azt kö­nyörtelenül taszítja el magától, örökes megvetéssel ül­dözi életében, s megátkozza halálában. A megvetés a legborzasztóbb fegyvere a népnek. Gyűlöltjével küzd, ho­mokra lép, eltiporhatja: de mint ellenfelét tapodja el . De akit meg vet, azt észre sem veszi, az nem számit, az nem ember többé: pária. Ez az igazi egyedüliség. Uy egyedüliségben élt Kósza Márton ur, fiának börtönbe hurczoltatása utáu. Megelőzte a kényszerítést, letette hivatalát, az ezüst zsinóros kék huszárkát, a pa­rancsoló erővel bíró ezüstös csákót, s önként visszavo­nult a tevékenység színpadáról, a semmit nem tevés ri­deg magányába. Felé sem ment az igen kedvelt »csilla- gos«-nak; egyszer se látogatta meg börtönében egyetlen gyermekét; udvarát is ritkán hagyta el; folyvást otthon vesztegelt. Otthon! Mily ridegen hangzott neki most e szó! Otthon! Volt-e neki többé otthona? Otthoni Ah! nem otthon! örömtelen pusztaság, sivár élettelenség vala ez. Nem járt hozzá senki sem. Még a saját kutyája is érték, Nyíregyháza városa 1880. és 1881. évi költség- vetési szükségletét véve alapul, 75O/i0o bankérték kama tokkal félévenként 30,000 egész évre 60,000 forintok­kal fedeztetett, s igy a 75%oo %-val számítva 40 év alatt 1.400,000 forinttal lett volna törleszthető. Tekintve az arany értéknek a körülmények szerin­ti ingadozását, melynek tovább fentnrtása Nyíregyháza városának sok terhet és kellemetlenséget okozhatna; ez indokból az arany kölcsönnek papirkölcsönné leendő átalakítása igen előnyös. Ugyanis: Az osztrák földhitelintézet igazgatósága f. juni. 30-ról kelt levele szerint a kölcsön átalakítás 58 évre 100 részletben lenne visszafizetendő következő feltételek mellett: A 800,000 arany forint tőke törlesztése f. é. augusztus 15-ig befizetendő 180.00U f. 12 kr. arany értékben, mely eddig a pázsit földek vételárából való­sággal befizetett 335,265 irtot 2. 1876- 1881. években 5'/2 év alatt már ez ideig, az utolsó fizetés, mely áprilhóban történt, beszámításával 330,000 frt. 3. Az 50 év tartama alatt 100, félévi részletekben 16,775 forinttal fizetendő 1.677,500 frt. 4. A visszafizetendő 1-ső pontbeli 280,000 frt 12 kr. arany érték után, a kötvényben kifejezett 3% provisió, az osztr. földhitelintézeti igazgatóság folyó évi május 11-ről kelt levele szerint, 8806 frt 20 kr. 5. Ugyancsak a jelzett igazgatóság levele szerint, bár a 280,000 frt 12 kr. a folyó évi augusztus 15-ig befize­tendő is, ezen befizetendő tőke után, mennyiben a 16,775 frt annuitás csak 1882. május 15-től válik esedékessé, a közbeeső 9 hóra fizetendő, a régi kamatláb szerinti a vá­rost terhelő különbözet 12,250 frt. 6. Végre a konvertálandó 519,999 frt 38 krnak 1881. október 1-től 1882. május 15 ig fizetendő 71/» havi kamatja 23,062 frt 48'/a kr., összesen 2.386,883 frt 68 Vz kr. Levonva ezt 40 év alatt bankértékben fizetendő 2400000 írtból, a város javára maradvány 13,116 frt 31 >/2 kr. A fentebb aug. 15-ig kifizetendőnek jelzett 280,000 frt 12 kr. levonása utáu fenmaradt s konvertálandó tőké 519.999 frt 88 kr. aranyértékü kamatja tenne évenkiut 38.999 frt 99 krt; az átalakítás esetében kamat s tőke tör­lesztésére fordítandó lesz 33,550 frt, s ezen különbözettél, mely évenkiut 5449 frt 99 krt eredményez, ez aranykölcsön hátralevő 34'/2 évre a város javára meggazdálkodtatik 188,023 frt 27 ]/2 kr , s igy a kamatkülönbözet s meggaz- dálkodás tesz: 201,139 frt 59 krt. A kölcsönügylet eme rövid ismertetése után, térjünk a közgyűlés többi tárgyaira. Kruspér Józsefnek, mint a közelebb elhunyt megyei várnagy özvegyének azon kérelme, melyszerént néhai férjének fizetése javadalmához mért 3 havi kegypénzt kér kiutalványoztatui, az állandó választmány vélemé­nye alapján, a belügyminiszterhez pártolólag felterjesz­tetni határoztatott. Gr. Dessewffy Aurélnak, a megyei lótenyésztési bizottság elnökének előterjesztése folytán, a szabolcs- megyei lótenyésztési bizottság újból alakíttatván: an­nak tagjaiul Bencs László, Marsaiké Géza, Nádasy Mihály, Nagy Károly, Bleuer Béla, Gencsy Albert, Pschérer József, Ferenczy Emil, Okolicsányi Menyhért, Miklós László, Bleuer Leopold, Oláh József, gr. De- sewffy Alajos, ifj. gr. Lónyay Menyhért, gr. Forgách Lász­ló, Tóth Alajos és gr. Vay Tibor választattak meg. A magáu kézi zálogkölcsön ügyben kelt minisz­teri leirat következtében, a 1881. XIV. t. ez. alap­ján, megbízott küldöttség javaslata előterjesztetvén, az egész terjedelmében elfogadtatott és. felterjesztetni ha­tároztatott. A javaslat következőleg hangzik: »Javaslat a kézi zálogkölcsönügyletről szóló 1881. évi XIV. t. ez. 1-ső, 11-dik, és 28-dik §§. alapján. 1. A Szabolcsmegye területén működő magán kézi zálogkölcsön üzletek által, a 1881-ik évi XÍV. t. ez. 1-ső §-a értelmében, biztosítékul kisközségben 300 frt, nagyközségben 800 frt, rendezett tanácsú vá­rosokban 2000 frt teendő le készpénzben, megyei pénz­intézetek betéti könyvecskéiben, értékpapírban vagy pe­megugatta. Nem urazta, nem becsülte többé senki sem. Vén gonosz lett a neve. Boldog, boldogtalan e néven ismerte. De mit is várhatott mást egy gyilkos atyja? O nz oka fia gonoszságának; ő nevelte. Pedig mily szerencsétlennek érezé magát elha- gyottságában 1 Pedig mily jól esett volna kétségbe esett szivének embertársai vigasztaló részvéte 1 Úgy fájt neki, hogy auuyi ezer ember között nem akadt egy, ki a vi­gasz balzsamával kopogtatott volna be elárvult otthonába. A sok jó barát közzül egy sem volt sehol. Mind elhagyta, mind megvetette. De nem! Egy nem feledte el. Mindennap eljött hozzá, mindennap felkereste. Bus Pál ur vala ez, a hü Pylades a kitűnő baromorvos és hallottkém. Ezt meg ő utasította el. Jól ismerte a volt csendőr lakostársait, tudta, hogy őt elitélte a közvélemény, hogy ő »semmi sem« többé, hogy vele jó szót sem szabad váltani többé senkinek. Ezért utasitá el Bus Pál urat, fezért zárta be előtte az ajtót. Miért élne vissza a hübarát nemes érzelmével ? Miért rántaná azt is magához az élő halottak közzé ? Menjen el, feledje el, átkozza meg ő is. Lemondani a barátságról, széttépui egy, az évek hosszú változásteljes során szentesült viszonyt, szakitni a baráttal, a barát jó létéért: a legnehezebb áldozat ez, s csakis nemes lelkek sajátja. A »vén gonosz« meg hozta ez áldozatot. Hiába jött el miudennap néha kétszer-há- romszor a hűséges baromorvos, hasztalan kopogtatott, eleinte illedelmesen, később aztán valóságos dörömbölés- sel, a zárt ajtókon: Márton ur hajthatlan maradt, mind ő, mind az erős tölgyfa ajtó rendkivüli ellenállási ké­pességgel birt. Pedig mily szerencsétlennek érezé magát elhagyott- ságában. Pedig mily jól eset volna kétségbeeset szivé­nek a hü barát vigasztaló részvéte. Úgy fájt, úgy szom- I jazott szive a vigasz, és a hübarát után : még sem fo- j gad'ta azt el, mégis elűzte azt magától. dig a jelzett biztosítékoknak legalább kétszeres értékű ingatlanra való betáblázásával. 2. A magán zálogintézetek által szedhető leg­magasabb zálogkölcsön dijakul, beleszámítva a gondozási, őrzési biztosítási, kezelési és becslési dijakat, a követ­kezők javasoltatnak: 1 írttól 20 írtig, minden forint utáu egy hóra 4 kr. = 48% ; 20 írttól 50 írtig 3 kr. = 36% ; 50 Írttól 100 írtig 2% kr. = 30%; 100 frtól felfelé 1 >/a kr. = 18%. 3. A nyíregyházai takarékpénztár igazgatósága által, az 1881. évi XIV. t. ez. 28 §. alapján, beterjesztett javas­lat egész terjedelmében elfogadtatván: a felterjesztés kísé­retében, a nyíregyházai takarékpénztár alapszabálya és mérlege kíséretében felterjesztetni határoztatik.« Ezután a rendkivüli közgyűlés berekesztetett. (100.) A kézi zálog-kölcsönügyletről. A kézi zálogokra nyújtani szokott kölcsönök fize­téséről s általában a kölcsönügylet rendezéséről szóló törvény folyó évi áprilhó 4-edikén lépett életbe. Valóban ideje volt már ez ügyletet is rende/.ni. A kézi zálogkölcsönt aránylag legtöbben veszik igéuybe. És, mint általánosan tudva van, e kölcsön a legdrágább. Szükséges volt tehát, hogy a szegényebb sorsuak eme kölcsönpéuztárának kezelésére is gondoljon a törvényhozás. E szükségnek a magyar törvényho­zás a/, 1881. XIV t. (szikkel úgy, ahogy eleget tett. Eme törvény közérdekű szakaszait, főbb vonások­ban a következőkben ismertetjük olvasóinkkal. Kézi zálogra való kölcsönadási üzletet csak az il­letékes iparhatóság engedélyezhet; az üzlettulajdonos az előirt alaki kellékek mellett igazolni tartozik azt i , hogy a törvényhatóság előterjesztése alapján a földmive- lés,- ipar- és kereskedelemügyi m kir. miniszter által mégha- tárorozott biztosítékot letette. Fióküzletekért biztosítékot külön kell tenni; közvetítői, ügynöki, vagy közfyeujárá- si ügyleteket űzni tiltva van. Tűzveszélyes tárgyakat, katonai egyenruhákat és fegyvereket, nyilvános isteni szolgálatra szánt eszközöket, iskolai bizonyityányojrat és lec^kekcinyveket,, hivatali, fi­zetési és uyugtaivekpt zálogába venpi uem sza,bad. A zálogtárgyakon kívül á kölcsön biztosítására váltót vagy más kötelező okiratot venni tilos; szinlett zálogügyleteket kötni uem szabad; zálogtárgyakat visz- szavásárlási kikötéssel, vételjegy adása mellett, zálogba venni niucs megengedve. Az elzálogositónak joga vau tárgyait saját pecsétjével lejárni és őriztetni. A zálogjegyeknek tartalmazníok kell az üzleti könyv folyó számát, az elzálogosítás és lejárat idejét, a zálogtárgy szabatos megjelölését és becsértékét, a köl­csönnek hetükkel kiirt összegét, a kölcsöndij levont vagy fizetendő százalékát, lepecsételt tárgyaknál a pecsét le­nyomatát, végre az üzlettulajdouos aláírását. A zálogba vett tárgyaltból bekijtptt, lapszámozott átfüzött s hatóságilag hitelesítendő líönyvek vezetendők, melyeknek a zálogtárgyak elősorolt tartalmán kívül, ma­gokban kell foglaluiok még a lejárat meghosszabitását, a kiváltás napját és a zálog eladásából befolyt összeget. — E könyvek vezetésénél okmáuyszerü aggálytalanság- gal kell eljárni, az iparhatóság azokat, úgy az üzlete­ket havonként megvizsgálni köteles. A zálogüzletnél szedhető kamatok s minden más­nemű dijak összegét a kölcsön százalékban kifejezve, a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter, a tör­vényhatóságok meghallgatásával állapítja meg. Az ily módon meghatározott százalék az üzlethelyiségben ál­landóan kifüggesztendő. Egy hónál kevesebb időre egy ha­vi kamat számítható, annál tovább terjedő időre azonban a dijak napokra számítandók. Az elzálogosított tárgyakat kiváltani az árverés kezdetéig mindig lehet. Az elveszett zálogjogyeket a törvény rendes utján kell megsemmisíteni, tiz írtnál többre nem becsült tárgyak azonban ismertető jeleik le­írása után, kellő biztosíték mellett, kiadandók; a letett biztosítékok 3 évig tartandók vissza. Árverést csak az egy hónappal lejárt tárgyakra lehet tartani s azontúl kölcsöndijat szedni, ha árverés nem tartatik is, csupán És most már csakugyan nem volt senkije, egyedül maradt mint a szőlőkarója, melyről leszára'dott a ve­nyige. Sivár üres lett világa, a vadon hova-tovább ki­fejlett körűié. Nem sirt, nem panaszkodott; nem vágyott semmire, nem remélt semmit. Lassanként mindent elfe­lejtett. Elfelejtő mi volt, mivé lett; elfelejtő a hű bará­tot, s az egyetlen gyermeket. Ezt tudta legnehezebben felejteni. Sokszor úgy tetszet, mintha az ő ismerős lépte­it, szavait hallaná ott a térés toruáczon, ott az udvaron, vagy a másik szobában. Gyakran látta őt álmajban, éb­ren és alva, sokáig álmodozott felőle. Végre ez-is elmúlt. Az ember sokat, még az életet is el tudja felejteni. Nem sirt, nem panaszkodott. Hátra tett kezekkel meggör­nyedve járt le s fel a nappali szobában. Oly üres, puszta volt az egész ház. A puszta ház fehér falán, gyász fá­tyolos keretéből szomorúan tekintett le reá elhalt nejé­nek arczképe. Meg-meg állott a gyász fátyolos kép előtl. Nézte sokáig nézte azt a halvány alakot. — Lásd! mivé lettem, mivé lettünk!— szólt hoz­zá csendes vádló hangon. — Miért mentél el oly korán? Miért hagytál el bennünket? Vagy ha már el kellett menned, miért nem vittél el engemis őt is, mind a kettőnket. Nézte sokáig nézte, azt a halvány szelíd alakot. És élt tovább vágy és czél nélkül; halott volt a halál nyugalma nélkül. De nem ő volt a legboldogtalanabb ! Nem ő volt a legnyomorultabb 1 Szegény Mari! O még szerencsétlenebb vala! Sze­gény Mari! O egy egész életboldogságát vesztette el. Beteg is lett bele. Az orvosok fáradtsága és tudomá­nya, az ifjúság ereje végre legyőzte a halált, megmenté az életnek, a szenvedésnek. Óh mert neki az élet már csak szenvedést jelentett. Búra vált ifjúsága, elborult mint a nap, melynek fényes arczát sötét irigy felhő ta- lcará el. Ajkáról elveszett kedves mosolya, szive nyugal­ma, szeme álma: mind elhagyá a fogyó leányt, mind el­tűnt puszta hang gyanánt. (Folytatása következik.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom