Nyírvidék, 1881 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1881-07-21 / 29. szám
elemet a vezérkedés teréről, és még jobban is le fogják szorítani, mint az „Értesítő“ is hiszi. De bár a gimnáziumért hozott áldozat közvetlen idegen egyesek javára szolgált is első helyen; tagadhatatlan, hogy közvetve a helybeli közönségnek, Nyíregyháza városának is hasznos szolgálatokat tett. És tehetett volna még többet és nagyobbat is, ha a nyíregyházai ágostai hitvallás követőinek még most is tekintélyes száma, illetőleg annak vezetői, nem zárták volna el magukat és eme munkás, szorgalmas, takarékos és valóban sok jó akarattal bíró hitközséget, vagyis annak tagjait, a helyi szükségszerű művelődés egyik természetes és egyedüli eszközétől. (Folytatása következik.) A szabolcsmegyei tanító-egylet nagygyűléséből. (Folytatás és vége.) A központi választmánynak e terjedelmes jelenté- sében foglalt s az egylet ügyeit mindinkább előmozdító intézkedéseit örvendetes tudomásul veszi a nagygyűlés, és határoztatik: E mai napon tartott nagygyűlés jegyzőkönyve nyomattassék ki, melynek egyes példányai a tisztikar által Szabolcsmegye tanítói és tanügybarátainak, felkérvén az illetőket ezen ügy pártolására, megküldetni rendeltetik. 2. Olvastatott a nyíregyházai tanítói járáskörnek évi működéséről szóló jelentése, melyszerint a járáskor ez évben két gyűlést tartott. Első gyűlésen, mely f. év márczius 19-éu tartatott, határozatilag kimondta, hogy jelen nagygyűlés alkalmára hangversenynyel összekötött tanszerkiállitást rendezem!, ami azonban az idő rövidsége miatt kivihetetlen lévén, jövő nagygyűlésre halasztatott. Ezen alkalommal Szénffy Gyula járásköri elnök és Hab- zsuda Dániel jegyző, az egyleti alapszabályok 11 §-sának c) pontja értelmében állásaikról leköszönvén, — elnökül Szabó Endre, jegyzőül Stoffau Lajos nyíregyházai tanítók választattak meg. Második gyűlésének tárgyát főképen a jelen nagygyűlést megelőző ügyek elintézése képezte s ezen kívül a nyíregyházai egyleti tagokhoz, évi illetményeik befizetése végett, aláírási Ívvel ellátott felhívás intéztetni ha- tároztatott. Olvastatott továbbá Beke Márton járásköri elnöknek, a kisvárdai tanítói járáskor állásáról beküldött jelentése. Ezen kör alakuló gyűléséről már múlt évben tétetett jelentés, de azóta egyetlen gyűlést sem tartott, tehát a járáskor tétlenségén kívül semmi nem jelentetett. Minthogy a kisvárdai járáskor két év óta semmi életjelt nem adott magáról s tagjai közöl a mai közgyűlésen egy sem jelent meg, sajnálatát fejezi ki a nagygyűlés. A jelentések tudomásul vétetnek. .3. Olvastatott a központi választmány legutóbbi gyűlésén elfogadott s a mai nagygyűlés elé terjesztett, az országos tanítói gyűlésre vonatkozó közetkező indítvány: A nagyinéltóságu vallás és közoktatásügyi miniszter úrnak, az országos tanítói gyűlésre vonatkozó tervezetét, a szabolcsmegyei tanitóegylet választmánya is örömmel és köszönettel fogadja; mert ezen intézmény életbe-- léptetése által reméli, hogy a hazai néptanítók oly országos testületté alakulnak, mely minden egyes hazai népiskolát egyiránt érintő népoktatási, és nevelészeti kérdések fölött tanácskozhatni, s mely a néptanítók állását s ezzel együtt a népiskola tekintélyét emelendi. De midőn a miniszteri leirat alapeszméjét a tanitóegyleti választmány örömmel üdvözli, szükségesnek látja kinyilat- koztatatni, hogy annak tervezete nem felel meg a kitűzött eszme feltételeinek s a képviseleti alapon tartandó gyűlések még nem fogják az összes néptanitóság közvéleményét kifejezhetni, mivel a tanitóegyletek szövetsége ügyében készített alapszabályokban foglalt óhajok, a tervezet szerint nem valósulnak, s mivel annak hatásköre igeu szűk térre van szorítva. Véleményünk tehát az, hogy a miniszteri rendelet alapján kiadott szervezet akkép módosíttassák, mint az a III. egyetemes tanitógyülés végElhallgatott; előkereste nagy babos kendőjét, hogy letörölje azzal áradó könnyűét. — Borzasztó látvány terült el szemeim előtt! — folytatá zokogó hangon. A hideg környékez ha rá gondolok is. Szegény jó néném ott feküdt ágyában üvegestül szemekkel halottan; egyetlen gyermekét az áldott jó Marit, félholtan eszméletlenül találtam az ágy előtt a földön. Szegény gyermek. Még most is inkább halott mint élő. Ott fekszik kis szobácskájábán sápadtan, hidegen. Hiába szólok hozzá, hiába igyekszem vigasztalni, Nem lát, nem hall, nem ismer senkit. Engem sem. Rettentő változás! S mily hamar! Mindjárt gondoltam, hogy valami baj vau. Csendesség volt az egész házban ! Pedig szegény boldogult nagynéném korán szokott kelni. Ma meg épen nagy mosáshoz készültünk. Ezt még sem vártam, ily borzasztó szerencsétlenségre nem is gondoltam. Könnyek s fuldokló zokogás fojták el szavait, s a három derék ur pár vigasztaló szót intézve a mód nélkül elkeseredett jó asszonyhoz hallgatóul, gondolatokba me- merülten hagyta el a halottas házat. A városháza felé tartottak. Útközben Kósza Márton úrral találkozának. — Nil ni! ni! — kiáltott fel a jeles csendőr, meglátva a szalmakalapot a kis rendőrkapitány kezében. — Ez meg az én fiam a János kalapja! Hol leitea tekintetes ur ? A kis tekintetes ur felkiáltott. — Lehetetlen ! az lehetetlen ! — De Isten úgy segéljen, az a János kalapja. Magam vettem a múlt heti vásáron. Kerekszám egy ezüst forintot adtam érte. A rósz fiú! Az éjjel kellett elvesztenie. Hejh! nagy bubánatja van az ő szivéuek, ha nem untatja a tekintetes urat egy becsületes ember szerencsétlensége: elbeszélem. A rendőrkapitány az ellenkezőről biztositá, s a jeles csendőr hozzá kezdett fia szerencsétlenségének elbeszéléséhez. Pál ur pedig végtelen szomorú pillantásokat „N Y f R V I D É ív“ rehajtó bizottsága f. év áprilhó 16-án felterjesztett feliratában részletezte és teljesen kifejtette, s addig mig ezen lényeges módosításokat a miniszteri szervezet magába fel nem öleli, a szabolcsmegyei tanitóegylet választmánya a tanitóegyletek szövetségének valósításával fel nem hagy, hanem annak életbeléptetésén munkálni alkotmányos utón törekszik. Mivel a miniszteri rendelet szerint az országos tanitógyülés csupán paedagogiai kérdések megvitatásával foglalkozik s igy a törvényben megállapított elvek szerint, más a nevelés- és oktatás módozataiba vágó kérdésekről, a tanitólc anyagi jólétét erkölcsi és polgári állását előmozdító ügyekről szabadon nem is tanácskozhatnék, kívánatos, hogy az országos tanítói gyűlésen a népoktatás minden ága képviselve legyen, hogy az előmunkálatok megkönnyítésével a kezdeményezés jogával egy állandó választmány bizassék meg, és hogy a tanitóegyletek alapszabályai, a végrehajtó bizottság tervezete szerint, a főbb elvekben egyöntetű legyen. Ezen indítványra nézve Velkey Pál kir tanfelügyelő ur kijelenti, miszerint ő a miniszteri rendelet alapján kiadott szervezetet nem kivánja módosítani; mert az mindenben megfelel a czélnak. Pazár István előadja, minthogy a III. egyetemes tanitó-gyülés végrehajtóbizottsága f. év junius 6-iki gyűlésen bizalmat fejezett ki a kormány törekvései iránt s a szövettségre nézve egyelőre felfüggesztetni kivánja működését azon ideig, inig egy IV. egyetemes tanítói gyűlés lesz egybehívandó, melynek egyedül számolhat be megbízatásáról — jónak látná: amenynyiben lényegileg választmányunk javaslata ez ügyben nem igen tér el, ha a közgyűlés a végrehajtóbizottságnak e határozatát magáévá tenné. Rúzsa Endre és Boezkó Lajos a központi választmánynak erre vonatkozó javaslatát tartják elfogadhatónak. Leffler Sámuel a végrehajtó-bizottság ezen határozatát, mint központi választmányunk javaslatának kiegészítő részét, elfogadja. Elnök Öméltósága kijelenti, miszerint a III. egyetemes tanítói gyűlés végrehajtóbizottságának határozata központi választmányunk javaslatának nem kiegészítő része, mivel az eltér választmányunk javaslatától. Ugyanis: választmányunk, a miniszteri rendelet alapján kiadott szervezetet a III. egyetemes tanítói gyűlés végrehajtó bizottságának szervezete alapján kivánja módosíttatni s mig az nem módosittatik, a szövetség eszméjének valósításával fel nem hagy, hanem annak életbe léptetésén munkálni alkotmányos utón törekszik. Mig ellenben a végrehajtóbizottság f. év juniushó 6-ild gyűlésen bizalmat fejez ki a kormány törekvése iránt s a szövetségre nézve felfüggesztetni kivánja működését és megbízatásáról csak egy IV. egyetemes tanitógyülésnek számolhat be. Ennélfogva tehát, tegye magáévá a közgyűlés, a végrehajtóbizottság f. év jnniushó 6-iki határozata kapcsában, központi választmányának javaslatát s tartsa fenn a szövetség eszméjét a IV. egyetemes tanitógyülésig. Ezek után felhívja az egyleti tagokat, hogy a magas kormány által netalán egybehívandó országos tanítói gyűlésen, avagy a leendő IV. egyetemes tanitógyülésen, mikép kívánják egyletünket képviseltetni, ha képviselőket óhajtanak küldeni, annak megválasztását eszközöljék és az illető részére utazási átalányt szabjanak. Ezen ügy többek hozzászólása után letárgyaltatván, határoztatott: A szabolcsmegyei felekezetuélküli tanitóegylet, az országos tanítói gyűlésre vonatkozólag, a végrehajtóbizottság f. év juniushó 6-iki határozata kapcsán, központi választmányának javaslatát elfogadja s a szövetség eszméjét mindazon ideig, mig ezen ügyben a IV. egyetemes tanitógyülés végleg nem határoz — fentartja. Ha a magas kormány az országos tanítói gyűlést egybe hívni, vagy a IV. egyetemes tanitógyülés megtartatnék, az egylet képviselőjéül egyhangúlag Leffler Sámuel választatni meg, kinek részére utazási átalányul a befolyt tagsági dijakból 25 forint, Mráz Károly egyleti pénztárnok által kiadatni rendeltetik. Utazási átalány nélkül még Pazár István, Orsovszliy Gyula és Sándor Albert, választattak az egylet képviselőjéül. 4. Tárgysorozat szerint a népnevelési egyletek alakításának ügye vétetett tárgyalás alá. Elnök ő méltósága ezen eszmét, mint hazánk szellemi és anyagi felvirágzását czéizó intézményt, ajánlja a közgyűlés figyelmébe s felhívja a tagokat; miszerint vetett barátjára, vonagló ajkain érthetlen szavak haltak el. Épen a városházához értek, mire Márton ur bevégezte történetét. — Uraim! — fordult a rendőrkapitány társaihoz, — Jöjjenek egy perezre hozzám a hivatalba. Ön is Kósza Márton. A felhívottak készséggel engedtek a kérelemnek, mindnyájai! bementek a rendőrkapitányhoz a hivatalba. — Foglaljanak helyet uraim! — Előre is bocsánatukat kérem, hogy dolgaiktól elfogva, idejüket igénybe venni bátorkodom; de tekintettel a mai nap eseményeire észleleteire: szükségesnek tartottam ezt a kis conferen- tiát. Hallotta Kósza Márton — fordult a bámuló csendőrhöz — hallotta e már, hogy özvegy Kis Mihályné meghalt ? — Igen is hallottam! Mily hirteleu! Atkozott egy nyavalya is az a cholera! A kapitány keskeny ajkán szánakozó mosoly futott át. — Kis Mihályné — szólt fagyos hangon — nem ohoierábau balt meg! Kis Mihályné erőszakos halállal múlt ki. Kis Mihályné megfojtatott, gyalázatosán, orv módon fojtatott meg. — Lehetetlen! Szent Isten! Lehetséges e az? — kiáltá Márton ur kétkedő pillantást vetve társaira. Azok néma bólintással erősiték a rendőrkapitány szavait. — Ugyvau — folytatá a rendőrkapitány renditket- leu nyugalommal. — Ez tény, ez factum! Miért gyilkol- tatott meg? ki a gyilkos? Ez a kérdés erre kell megfelelnünk. A gyilkosságok rendszerint érdekből követtet- nek el! A meggyilkolt tehetős; kimondhatom, hogy gazdag ember hírében állott. Ezúttal azonban nem a pénz- vágy fegyverezte fel a gyilkost. Rablás nem történt, semmi értékes tárgy el nem veszett: következőleg más magasabb érdek vezette a gyilkost, más magasabb czél elérésére irányult az ő akarata, ezen bűntett végrehaj Fejérmegye példáját követve, törekedjünk arra, hogy ezen hasznos intézmény megyénkben is minél előbb létre jöjjön. Leffler Sámuel indítványt tesz, hogy jelen közgyűlésből egy bizottság küldetnék ki, amely ezen eszmével behatóan foglalkoznék s errőli jelentését a legközelebbi tartandó választmányi gyűlés elé beterjeszsze. Elnök ő méltósága előtte szóló indítványát azon kibővítései fogadja el, hogy a kiküldött bizottság, minthogy ezen ügy már a megyei népnevelési választmányhoz is beadatott, kisérné figyelemmel annak működését s jövő nagy-gyűlésig a „Népnevelési egyletek“ alakítása ügyében intézkednék. Az indítvány elfogadtatik s bizottsági tagokul Far- baliy József, Verzál' István, Lukács Ödön, Czupra Endre, Pazár István és Leffler Sámuel választattak meg. Ezen bizottság figyelemmel kisérvén Szabolcsmegye népnevelési választmányának e tárgybani működését jelentése jövő egyleti nagygyűlésen mulkatlanul elváratili. 5. Sorrend szerint az iskolai takarékpénztárakróli értekezés ős a mennyiségtaúi földrajzból tartott gyakorlati előadás bírálata következett Az iskolai takarékpénztárakról tartott értekezésre Pazár István kijelenti, miszerint a népiskola feladata p vallás-ersölcsi nevelés, az ész és szivképzés és a test edzése. Aki e feladatát az iskolában lelkiismeretesen teljesiti, megfelelt népnevelői kötelmeinek. Az iskolai takarékpénztárak meghonosításával, a tanulók között lábra kapna a fukarság, önzés, irigység, nyereség-vágy, hazugság sőt a tolvajlás is. Épen ezért az, erkölcsi és uo- velészeti szempontból nem népiskolába való. Csakis az ipartanodáknál lehetne értelme és üdvös eredménye az iskolai takarékpénztáraknak. László János értekező emel szót. Az iskolai takarékpénztárakat — mint azt értekezésében is kifejtette — mind az elemi — mind az ipartanodákban szükségesnek, időszerűnek és czólszerűneli tartja. A takarékosságra már az elemi tanulókat szoktatnunk kell, hogy azt kiskorukban megszokva, mint felnőttek az életben saját hasznokra s mások példájára alkalmazni tudják. Fukarságot, önzést, irigységet, nyereség-vágyat, hazugságot, tolvajlást annak eddigi kezelésénél egyátalán nem tapasztalt; sőt volt rá eset, hogy egyik tanítványa, szegény sorsit társán segítve -— beteeudő pénzéből — annak a szükséges irkát és trónt megvette. Eddigi tapasztalata után elmondhatja, hogy az iskolai takarékpénztárak kezelésénél semmi olyan körülmény elő nem fordult, mely annak czélszerüségét kétségbe vonná. Miért is Ismételten ajánlja annak meghonosítását a liartársaknak. Elnök ő méltósága pártolja ezen intézményi, azonban csak az elemi felsőbb osztályokban, gymnasiumok- és reáltanodákban véli azt czélszerüen alkalmazhatónak. Leffler Sámuel a felolvasott értekezésre megelégedését nyilvánítja s eléggé körvonalozva látta abban az iskolai takarékpénztárak eszméjét. Annak ezélszerüségé- ről meggyőződött s köszönetét nyilvánítja órtekezőnek, hogy ezen érdekes felolvasásával neki élvezetett szerzett. Farbaky József szükségesnek tartja az iskolai takarékpénztárakat, az elemi iskolák alsó osztályaiban is. Hogy a népiskola feladata: a vallás és erkölcsi nevelés, az ész és szivképzés és test edzése, az nagyon természetes; de e mellett nem szabad felednünk azt sem, hogy a népiskolának az életre kell elkészíteni a tanulókat, amennyiben legtöbb népiskolai tanuló nem folytathatja felsőbb tanintézetekben tanulmányait. Tehát azt, amire szükségük leend az életben, kell hogy a népiskolában elsajátítsák. Örvendene, ha megyénkben minél több ily iskolai takarékpénztár léttesittetnék, hogy igy azután annak kezelői, ezen hasznos és üdvös intézmény körül szerzett tapasztalataikat jövő nagy-gyülésükön előadhassák. Az értekezést illetőleg csak azt tartja hibának, hogy az iskolai takarékpénztárakat pártoló érvek mellett, semmi ellen-érv nem emlittetett; mindazonáltal az előadás érdekességéért köszönetét mond értekezőnek. Ezután Wiehs Lipót által tartott gyakorlati előadás bírálata következett. Mely alkalommal több tag nyilvánította jóakarata megjegyzéseit s az előadásra vonatkozólag azon általános nézet nyilvánult, hogy előadó a tárgy elméleti részénél huzamosabban időzvén, annak gyakorlati részére kevés időt hagyott, s igy a gyakorlati előadás, majdnem elméletivé vált. tása által. Én legalább azt hiszem. Mást hinni nem tudok, nem is akarok. Elhallgatott, s egy elégedett pillantást vetve bámuló halgatóin, újra folytatá. Az is bizonyos, hogy e gyilkosságot idegen nem követhette el. Oh ne bámuljanak, ne ütközzenek meg szavaim felett. Eszembe sincs, hogy leányát vádoljam, nem vádolom, legalább a kivitellel nem. Tudom én már ki a gyilkos. A kövér képű chirurgus, valamint Kósza Márton ur tiszteletteljes csodálattal hallgatták a kis emberke előadását, s szent borzalommal csüngtek annak örökké változó arezvonásain, mozgékony orrán, és villogó szemüvegén. Pál ur földre sütött szemekkel szótlanul bámult önmaga elé. Teljesen közönyösnek, figyelmetlennek látszott. Fel nem tekintett volna a világ minden kincséért. Pedig nem volt közömbös, nem volt figyelmetlen. Egyetlen szó sem kerülte el figyelmét, minden szó, minden hang szivébe nyilallott. Néha-néha meg-meg rezzent, hova tovább ke- gyetlenebbül kezdet izzadni. Arczát fakó sápadság bo- ritá el. Hosszú kiuos szüuet telt igy el, mig végre a kis rendőrkapitány újra felvevő beszéde elejtett fonalát. — Az események, — szólt komoly képpel, tanitói hangon, — szigorúan megtartják logikai egymásutánjukat. A komoly vizsgáló okozati egybefüggést, causalis nexust, lát azok között; nem külön-külön elválasztva, hanem együttes egészben tekinti azokat, mint egy szorosan összefüggő láncz egymásra következő szemeit. Nézzük meg a múltat: hogy megismerjük, megértsük a jelent. Az az előzmény, ez a következmény. A kettő együtt képez egy szerves egészet. Egy ugyanazon láncz egymásra következő szemei. így fogva fel a dolgot, jelen esetben a tényállás a következő : Elhallgatott. Szemüvegei elhomályosodtak, levette, óvatosan megtörülgette azokat. (Folytatása következik.)
