Nyírvidék, 1881 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1881-07-07 / 27. szám
II. évfolyam. Nyíregyháza. 27. szám. Csütörtök, 1881. juliuslió 7. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. Főmunkatárs: VITÉZ MIHÁLY. Elöflzetéai föltételek : poétán vagy helyben házhoz hordva : KgÓBZ évre .................................................................................4 írt. F élévre..........................................................................................2 „ Negyedévre.............................................................................1 „ A kiízHégi jegyző és tanító uraknak egész évre csak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában teendő fólszólamlások j Piriuger Júuos és Jóba Eleit kiadótulajdonosok könyvnyomdájához (nagy-debre-; czeni-utczn 1551. szám) intézendök. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő ezime alatt kéretnek beküldetni. Bérmentetlen levelek csak ismertt kezektől fogadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra s az illető költségére küldetnek viszszn. Hirdetési dijak: Minden négyszer hasábzott petit-sor egyszeri közlése 5 kr ; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bélyegdi] fejében, minden egyes hirdetés után .‘10 kr fizettetik. A nyílttéri közlemények dija soronkint 15 krajezár. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére kiadóhivatalunkban (nagy-debreczeui-utcza 1551. szám); továbbá: Goldberger A. V. által Budapesten. Haaseusteiii és Vogler irodájában ltécshüii, Prágábau és Budapesten; valamint Németország és Sveicz fővárosaiban is. Előfizetésre való felhívás! Lapunk félévvel ismét idősebb lett. Ez már maga igazolja azt, hogy lapunk nem épen fölösleges czikk. Igazolja azt, hogy a „Nyirvidék“ nem akar a kezdetnél sem megállani, sem elfáradni; de sőt mindinkább igyekezik megközelíteni azon álláspontot, a mely felé minden vidéki hírlapnak törekedni kell: ha nemcsak a jelennek, hanem a jövőnek is hasznos szolgálatokat kíván tenni. Reméljük, hogy e feladatunkat sikerülni fog, habár lassan is megoldani. Lapunk béltartalmának emelésére minden lehetőt elkövetünk, hogy mindenütt szívesen látott vendégek legyünk. Ezt azonban csak úgy érhetjük el, ha e nemes város és megye n. é. közönsége nem vonandja meg tőlünk és lapunktól, a további szives és az eddiginél minden bizonynyal melegebb részvétét és támogatását. A községi jegyző és tanító urakat, akiknek lapunkat fele áron adjuk, a viszonosság elvénél fogva, kérjük; szíveskedjenek a körükben előfordulandó apró napi eseményeket bármily egyszerű alakban is beküldeni pár sorban hozzánk: hogy lapunk a helyi állapotoknak és helyzetnek minél igazabb tükre lehessen. A szerkesztőség. A „Nyirvidék“ előfizetési ára : postán, vagy helyben házhoz hordva: Egész évre . . . 4 frt Fél évre . . . . 2 frt Háromnegyedévre 3 „ Negyed évre . . 1 „ A községi jegyző s tanító uraknak egész évre csak két forint. Piringev János és Jóim Elek, n „Nyirvidök" kiadó-tulajdonosai. A szünidők alatt A szünetelés, a pihenés időszaka, a bekövetkezett nyári forró napokkal, csak nem általánosan beállott. Az országgyűlési képviselők, e legnehezebb fejd tanulók, már régebben elhagyták a nemzet legelső és legfontosabb intézetét, az országházat; ahol igen sokat tanítanak ugyan, de nagyon keveset tanulnak. Nem csuda, hiszen mindent felednek. I.cgkn- lönösebb az, hogy legtöbbet azok tanulnak, akik tulajdonképen nem járnak ez intézetbe: a szülök, vagyis a választó közönség. Bárcsak azután okulnának is! A fejedelem bezárván az országgyűlést, a képviselők szét mentek kerületeikbe: hogy számot adjanak sáfárságukröl és hogy a korteskedést ismét elkezdjék. Ma már bála égnek! nem csak a korteskedéseken, hanem a választásokon is túl vagyunk. A végeredmény a kormány javára dőlt. Ki tudna megmondani, lm vájjon jól van-e ez igy!? Adja az ég, hogy az idő igazat adjon, a csak most lezajlott választásoknál nyilvánult országos közvéleménynek! Az országgyűlés még csak szeptemberben nyi- I lile meg. Addig eleget tanulhatnak az uj képvise- | lök. Gondolkozhatnak, hogy melyik párthoz csatlakozzanak. Mert itt vidéken az hírlik, hogy a mérsékelt ellenzék valószínűleg feloszlik; illetőleg átalakul. Komoly s a nemzet általános óhajtását és po- ! litikai véleményét képviselő pártra, a nemzetnek j valóban nagy szüksége van. A hazai tanitóintózetek szintén szünetelnek. Tanárok, tanítók és tanulók élvezik a szünidők gondtalan perczeit. Fájdalom ! a néptanítók legnagyobb része most izzad legjobban. Arat, gyűjt és kapál a nagy része: hogy megélhessen. Eszembe jut itt egy találós mese, a vályogvető czigányról: akit gyermekkoromban igy írtak körül s tettek fel kérdésül: „Ki vet mindig, do sohasem arat; mégis abból él, amit vet? Persze ez a szerencsés férfiú: a vályogvető czigány. A hazai néptanítókra nézve, igy variálhatnánk e találós mesét: „Ki fárad, szánt, vet, reggeltől estig, de nem arat? és még sem abból él, amit vet? vagyis, még úgy sem fizetik munkáját, mint a vályogvető czigányét. Ha e fájdalmas pontnál kissé gondolkozunk, meg kell vallanunk önmagunknak a nélkül, hogy egyeseket vádolni akarnánk; meg kell vallanunk mondom azt, hogy mind eme viszás és szomorú helyzetnek, nagy részben az illető felekezetek az okai. A felekezeti iskolák barátainak borsózik a hátuk a községi közös iskoláktól annyira, hogy inkább megnyugosznak a nép tudatlanságán; inkább elnézik a néptanítók nyomorát s önfentartási küzdelmüket: mint sem a közös iskolákra komolyan gondolnának, s azok létesítését még csak óhajtanák is. A kormány még mindig késik e kényes darázsfészekbe nyúlni; mert igen jól tudja, hogy hatalmas ellenféllel gyűlne meg dolga. Fájdalom, nálunk még mindig vannak státusok a státusban, a melyek a közös státusok érdekeit csak másodren- dfleknek tekintik; az első saját érdekük; és mert továbbá ezt csak úgy vihetne ki a kormány a felekezetekkel szemben, ha az in gyen oktatást hozná be. Ez pedig a mai mostoha pénzviszonyok közt kivihetetlen. A közmivelődés, az általános népoktatás kérdése helyesen megoldva nem lesz mindaddig: amig az isko- I Iák, az egyházi befolyás alatt állanak. Azt mondja Gam- betta; „Az iskolák nem az egyházaké, hanem az államé.“ Miuden esetre fontos kérdés, melynek megoldása, több reformkérdéssel együtt, még mindig szünetel, mindig vakácziózik; holott még vizsgát I sem tett. Elmondhatjuk bizony mi magyarok, hogy nálunk a népoktatás ügye, az iskolába nem járó tnn- ; köteles gyermekek ezreivel, együtt folyvást szünetel. A társas élet maga is szünetel, pang, a fővárosban ! és nagyobb városokban épen úgy, mint falun. A művészet hasonlóan pauzái. Nagyvárosokban a szi- ! nészek, kis városokban a közönség szünetel. Nagy a meleg, kevés a pénz. A pénzes emberek egyrésze inkább elmegy a fürdőre pihenni és költeni; másik | része a játékasztalhoz siet ülni, és veszteni. A mű- s pártolásnak következésképen pihenni, szünetelni kell. Sok, igen sok társadalmi és politikai eszmék és intézmények szünetelnek ma. Ugv látszik, hogy a polgári házasság, a vál- j tó törvényreformmal, a regále megszüntetésével, az j ipartörvény revisiójával, a tőkekamat adó igazságos j kivetésével stb. stb. együtt, szintén szünetelnek, pi- * kennek és alusznak. Elvárjuk az uj országgyűléstől, hogy a jövő ülésszak alatt e kérdések is megoldást nyerjenek. A nagyvilág politikai látköre is meglehetős derült és csöndes. Legfontosabb mozgalom most a bulgáriai, amely alkalmasint Ausztria-Magyarorszag közbelépésével fog véget érni. Csak a török kormány nem szünetel. Közelebb ítélte halálra Midhat pasát, e legfelvilágosodottabb és legműveltebb török államfiut, Abdul Azis meggyilkoltatásában való részvétel miatt. Csak azután ez Ítélet a törökállam végfelbomlását ne vonja maga után! Kitudja!? No meg a jó csehek sem szünetelnek. Epen most fogtak a német deklináczióba. Városunkban, megyénkben hasonlóan minden felé szünidő, a szünetelés terjeszti ki lomba szárnyait. Itt van legközelebb hozzánk a színházi pártolás kérdése. Ez is szünetet tart. Csak alig lehetett egy kis érdekeltséget költeni Krecsúnyi társulata iránt. E társulatnál hiányzik ugyan pár drámai erő; de azért bátran sorozhatjuk a vidéki legjobb társulatok közzé. Ezzel kapcsolatosan szünetel a nyíregyházai „szinpártoló-egylet“ szervezése is. Szünetel a városi szegényügy rendezése, amely ha még sokáig pihen: a koldusok és kéregetőktől nem fogunk tudni haladni az utczákon. Szünetel a piaczi ártézi kút fúratása, szünetel a város tartozási állapotának szervezése, szünetel a városi levéltár rendezése, stl). stb Mindezekre nézve bizony már jó ideje tart a vakáczió. Itt volna ideje a diligencziának. Végre szünetel a józan takarékosság a családok háztartásában és a nővilág öltözékében; igen természetes, hogy ezek mellett a házassági frigyre való lépes is szünetel. Szünetel a felebaráti szeretet, a szegények segélyezésére és a jók és igazak tisztelése. Csak a rágalmazó nyelvek, a kaján irigység, a kufárkodás pénzzel és becsülettel s a fényűzés és oktalan költekezés nem akarnak szünidőt tartani. Gr-) A föld és az ember. (Folytatás.) E romlott ízlés, melynél fogva a legszebb tájakat is elrütitják, s molyuck alap-oka a tudatlanságban és hiúságban rejlik, ezen túlra már el van Ítélve; az emberi értelemnek a szépségét mostanában nem a tisztán külsőleges biü utánzásokban, vagy valami barokk és visszás díszítésben kell keresnie, hanem a maga és a természet müve közötti benső és teljes harmóniában. Az az ember, a ki a földet igazán szereti, tudja, bogy őrizni, sőt növelni kell annak a szépségét, s újra megadni azt neki, ha valami durva kizsákmányolás már megfosztotta attól. Belátva, hogy az ő saját érdeke egybeolvad az összesség érdekével, helyre hozza az elődei által elkövetett pusztításokat, ápolja a földet a helyett, hogy durva erőszakot követne el rajta s épen úgy munkái földbirtokának a szépítésén, mint a javításán. Nem csak mint földmivelő és iparüzö tudja mind jobban jobban fölhasználni a Pöld terméseit és erőit, hanem arra íb képessé válik, bogy mint művész több bájt, kecset és fenséget kölcsönözzön az őt környező tájnak, sőt valósággá tudja tenni a festők által képzelt tájképeket is.*) » A Föld lelkiismeretévé« válván az ember, ez által felelősséget is vesz magára az öt környező természet harmóniáját és szépségét illetőleg. A római hódítók dnrva kezei s a középkor szomorú ideje alatt az a rabszolga-tömeg, mely a földet mivelte, nem igen tudta megérteni a szépségét annak a földnek, melyen nyomorult élete lefolyt, s a körötte lévő táj iránti érzékének szükségképen meg kellett roml&nia. Az élet keserűségei nagyon is érezhetők valának akkoriban, hogysem az ember gyakran átengedhette volna magát annak a gyönyörködésnek, hogy a fellegeket, a kősziklákat és fákat csodálja. Mindenfelé •) Henri Brian: Esprit nouveaa dsns l'bunisDÍté.
