Nyírvidék, 1881 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1881-06-30 / 26. szám

.NYÍRVIDÉ K.<« mód szerinti deszpotai czentralizácziót is okolták Spanyol- ország bukásáért; de vájjon annak a neki bőszültségnek, a molylyel a spanyolok az élőfákat a madaraktól való it tódzásból (»por meda de los pajar ilcs») kivagdalták, nincsen semmi köze e szőrnyit hanyatlásban? A sárgálló köves és kopasz föld visszataszító és ijesztő ábrázatot öltött, a talaj elszegényedett, a két századon át fogyó lakos­ság részben a barbárságba hanyatlott vissza. A kis ma­darak megboszulták magukat. Még napjainkban maguknál a legelőhaladottabb nemzeteknél is igen sok emberi munkának, fájdalom, a talaj elszegényedése s a természet elrútulása a“z e- redménye. Egészben véve az emberiség nem emelkedett még ki a maga eredeti barbárságából. A gazdálkodás ágai, a kiima különfélesége s a nemzeti szokások és jellemek különböző volta szerint különféleképén megy végbe a rontás müve a különféle népeknél. Az arabok, spanyolok, sőt magok a -panyol-amerikaiak is kivagdalják a fákat s igy okozzák, hogy a mező kiszárad és megsárgul a napon: az olaszok és németek rútul lecsonkázzák még meg lévő fáikat, 8 karó vagy seprő alakot adnak azoknak; a francziák számtalan, apró, más-más vete- ményt termő darabokra osztják el földjeiket, melyek a domboldalon távolról nézve földre terített sok szinü szőnyegeknek látszanak. Az Egyesült-Államokban geo­metriai négyszögekre szabdalvák a földek, melyek mind egyirányúak és egyformák, tekintet nélkül a dombor­zat mélyedéseire és emelkedéseire. Végül némely ország­ban a földbirtokosok, akár kis gazdák, akár nagy urak, védőfalakkal kerítik és árkokkal övcdzik körül birtokaikat, mint valami fenyegetett várakat; még a nyomorult irlandi, a Földnek a legszükölködőbb embere is magas földsánozczal keríti be dudvákkal telt ker- tecskéjét. Hány olyan tartomány yan Európában, me­lyekben órák hosszat utazhatik az ember a nélkül, hogy olyan tájat találna, melyen a művész szeme megelégedéssel pihenne meg? Pedig elég lenne néhány fa s némi ízlés a müveit földek elosztásánál, hogy a szépség ismét azonnal előtűnjék e visszataszítóvá lett természet közepeit. S gyakran nem csupán a maga öröklött mesgyéjé- re féltékeny s mindenekelőtt bő termés után áhítozó »durva munkás« fáradozik a föld eléktelenitésén, hanem még azok is, kik a természet csodálását hivatásukká teszik, rendszeresen rútítják el a legszebb tájképeket is. A városok környékein kerítések közé fogott, úgynevezett mezei jószágok csakis nyesett bokrokat, meg olyan vi­rágágyakat mutathatnak föl, melyek csak a rácsokon keresz­tül láthatók. Együgyü érzelgőség által megvesztegetve, sok­apró német és olasz fejedelinecske az által rontotta meg a legkisebb tájakat, hogy a kősziklákra tudákos föliráso- kat vésetett, a pázsitokat ál-sírokkal ozifrázta föl s ka­tonai őrségeket állított az olyan szép kilátó helyekre, melyekre a látogatókat figyelmeztetni kívánja. A jámbor középosztálybeliek közül igen sokan a barokk külső, meg a szimetria iránti kicsinyes szeretetböl odáig men­tek, hogy a nedvet visszaszorítják a fatörzsekbe, hogy az által törpe változatokat állítsanak elő s a lombozatnak geométriai formákat, vagy pedig szörnyeteg- és démon- szerű bizarr tekintetet adjanak. A múlt századi tekinté­lyes hollandi kereskedők csak is olyan harsakat kívántak a séta útjaik mellé, melyeknek törzsei fehérre valáuak mázolva s koronáik gömbalakúra megnyesve; Brouckban még most íb olajjal és czink-fehérrel vannak a fák be­festve, Jang-li császár kertészei a fákról lehullott virá­gokat és leveleket mesterséges lombokkal és selyem virá­gokkal helyettesiték, melyeket, hogy a csalódást annál teljesebbé tegyék, illatszerekkel itattak be.*) S hogyan fogja föl az ember a nagy természetet! Nem szólva a hegyekről, minők Gibraltár, Lichtenstein és Fenestrelle hegyei, melyeknek eléktelenitésére, katonai czélokból száz meg száz milliókat költöttek a kormányok, hány festői magas partfalat, hány kies alacsony partlej­tőt vásároltak össze némely helyeken részint féltékeny földbirtokosok, részint üzérek, kik a természet szépségeit a pénzváltók módjára csak az arauyrúd értéke szerint becsülik! A sűrűn látogatott hegyes vidékeken hasonló *) Meyer. Die schöne Gartenkunst. A barmok hires orvosának érdemes felesége va­laha igen szép lehetett; ma már bizony; ma már her­vadtak bájai, kissé öregesen néz ki. A régi szépség el­virult, elveszett, csak az arcznak kimondhatlan szelíd kifejezése, csak a kék szemek jóságos tekintete maradt meg a múltból, — a szép múltból. De nem is kellett több, olyan értelmes embernek, mint Bús Pál ur; ez is épen elég vala neki arra, hogy a legboldogabb embernek tartsa magát széles e világon. Háta gyermekek? Nincs-e valami bajok? Elmen­tek-e már az iskolába? *-• kérdezgető a derék orvos, rendkívüli élvezettel szürcsölgetve élvezetes kávéját, s közbe-közbe jókora darabokat harapott a piritósokból. Életepárja minden kérdésére megnyugtató választ adott, s Pál ur a legnagyobb megelégedéssel folytatá, jó kedvvel kezdett munkáját. Kopogtattak az ajtón. — Szabad! — hangzott a férj és nő szava egyszerre. Az ajtó felnyílt, s a küszöbön egyike jelent még azoknak, kiket közönségesen jókinézésü embereknek neveznek. E tisztességes jó kinézésű ember láttára a jámbor orvosnő felsóhajtott. — Istenem! Mihály gazda! már megint szomorú hírt kell hallanunk! — Szerencsés jó reggelt kívánok! Egészségökre az éjszakai nyugalmat. — Szólt Mihály gazda, komoly ünnepélyes hangou — Úgy van 1 megint szomorú hírt ho­zok, halottunk érkezett. — Újra chorelába? Uram teremtőm! mikor lesz már vége! Hogy hívták a megboldogultat ? — Özvegy Kis Mihályné asszo . . . Nem végezhette be, Bús Pál urnák rósz helyre ment a kávé, s oly kegyetlen prüs/kölést, köhögést, hado­nászást vitt véghez, hogy Mihály gazdának torkáu akadt kisajátítási düh szállja meg a lakosokat; a tájakat kocz- kákra darabolják s a legtöbbet Ígérőknek adják el; minden természeti nevezetesség: a kőszikla, a barlang, a vízesés, a jégár hasadéka, mind magán birtokká vál- hatik egészen az ekho hangjáig. Vállalkozók veszik bér­be a vízzuhalagokat s deszka-korlátokkal keritig be azo­kat, hogy a nem-fizető utasokat meggátolják a víz om­lás szemlélésében; aztáa hangzatos hirdetések utján szép csengő tallérokká változtatják a napfényt, mely a porrá zúzódott vízcseppecskékben játszik, meg a szélfuvallatot, mely a levegőbeu köd-foszlányokat lobogtat. Az utazó csak mély elkeseredéssel hasonlíthatja össze azt a Niagarát, a minővé az emberek tették, a régi »mennydörgő vízzel,« a milyenül azt a természet adta. Csúf épületek, gyárak, vendégfogadók s raktárak fészkelték meg magukat a part­falakon ; a »hirdetés-gyártók« áruczikkeik és limlomjaik kelendősége érdekében a Niagara szépségére számítva, a dörgő zuhataggal átellenben raggatták föl szenynyes, vagy hazug fali hirdetéseiket; más, még kiállhatatlanabb iparüzők azzal ámítják magukat, hogy a tájképet néhány költői vonással megpótolják, ha khinai kioszkokat s góth tornyocskákat emelnek rajta. A fákat, melyeknek zöld lombozata oly szépen szegélyezte a tajtékzó vizet, eltüntette a fejsze, s maga a víztömeg is szemlátomást megcsökkent azon csatornák miatt, melyeket a gyártulajdonosok ve­zetnek ki a Niagarából, hogy gépeik kerekeit hajtassák.*) Használja föl az emberi munka a zuhatag roppant erejét, nagyon helyeseu teszi: csakhogy e haszonositó eljárásban a hely szépségét korántsem kímélték meg. ________________(Folytatása következik.) *) Marcou. Bulletin de la Société de Géologie. Üdvözöljük a szabolcsmegyei tanító-egylet tagjait. A legszentebb eszmék terjesztői, a uépiniveltség és szellemi előhaladás vezetői, Szabolcsmegye ügybuzgó nép­tanítói és nevelői holnapután, julius 2-ikán reggel a me­gyeház nagy termében tartják mog évi közgyűlésüket. A szellemi haladás emelkedése megyénkben is, főleg az ő lelkiesmeretes munkásságuktól függ, épen azért, hogy az előre törekvő munkásságnak teljes sikere legyen, me­gyénk néptanítóinak a tauügy érdekében tömörülniök kell, s tevékenyen részt venniök az egylet minden moz­galmaiban. Annál inkább kell azt teuniök, mert már di­vatba jött, hogy tanitó-egyleti gyűléseinket sokan vannak bár a hivatalosok, de keveseu az igazi választottak; a kezdetben felkarolt egyleti élet kialvó félben van, tevé­kenységre hiába hivatnak fel a tagok, minta előadásra a vidéki előadókat kötéllel is alig lehet fogni, még az egylet iránti kötelezettségek teljesítése is csupán a köz­ponti választmány vállaira nehezedik. Ilyen jelenségek gátolják az egylet előhaladását; mert a tétlenség és ké­nyelem párnáján haladni nem lehet. A szellemi társulás, az egyetértés, a kitartó mun­kásság a műveltségnek és szakképzettségnek leghatalma- zabb előmozdítója. Egyletünknek is ezeu czélok elérésére kell töreked­ni s megyei tanügyüuket szóval, tettel lelkes tanügyba- rátok és pártfogók buzgó közreműködésükkel virágzásba hozni. A néptauitók és nevelőknek összetartó és öszhaug- zó működésűk vívhat ki biztos eredményt, szent hivatá­suk, hogy a nevelés és tanítás elveit, tekintettel a ma­gyar nemzet jellemére, helyesen felfogott és meghatáro­zott elvek szerint fejleszszék. Az erőknek szétforgácsolása minden nemes ügynek árt, annál inkább tauitóogyletüuk- nek, ha abban oly tagok vanuak, kik a nemes eszméket kicsinyük s azok iránt közönyösek. Ügybuzgó tanerők, lelkes pártfogók által fokozódik az egyleti életerő és annak munkássága, s ennek természetes következménye lesz, megyei tanügyünk haladása. Ugyanazért legyenek álta­lunk üdvözölve azok, kik évek hosszú során gyűjtött ta­pasztalataikat közgyűlésünkön érvényesíteni akarják ! őszinte üdvöJetüuket azon lelkes népnevelőknek, akik a nevelészet újabb vívmányait elméletileg és gyakorlatilag előadni óhajtják! szivünk őszinte szeretetével üdvözöljük tauitóegyletünk feukölt szellemű, páratlan tapintatú és a szó, a hü nőnek pedig lehetetlen vala kétségbe nem esni, kétségbe is esett a jólelkü aszony, oda futott küsz­ködő férjéhez, s mind addig czibálta, ütötte, püfölte az ér­demes ur hátát, tarkóját, mig meg nem szűnt köhögni, prüszkölni. Soká tartott az igaz, de végre is használt a »drasticus cura«, az egész baj minden szerencsétlenség nélkül múlt el, mindössze is a kávés csupor dőlt fel; de abban sem volt immár semmi sem. Úgy megijesztél! Miért nem vigyázol? — hangzott a nő szelíden feddő szava. Pál ur megtörlé izzadt homlokát, s tekintetét kér- dőleg függesztő a halottjelentő tisztességes ábrázatára. — Mit is mondott az elébb Mihály gazda ? — kér­dező tétovázó hangon. Hát bizony csak azt, hogy halottunk érkezet, özv. Kis Mihályné asszonyom személyében. Nézze meg a téns ur, meghalt-e? el lehet-e temetni? — Meghalt? özvegy Kis Mihályné, az én komám asszony halt meg? Hm! hm! Nem téved-e Mihály gaz­da ? Csakugyan ő halt-e meg ? Én sem hinném, ha tulajdon két szemeimmel nem láttam volna. — Mondá Mihály gazda sértve érezve magát Pál ur kétkedése által. Bizony meghalt ő — tévé hozzá szo­morú megnyugvással — meghalt oly szépen, ahogy csak ember meghalhat. Tegnap még semmi bajit, s ma reg­gel halva találták ágyában. Úgy hiszem, hogy az az j imfamis cholera szorította meg. — Iszonyú! Borzasztó ! Horrendum dictu! — Különös időket élünk, rósz csillagok járnak. Nyugodtan le sem hajthatjuk már fejüuket az éjjeli nyu­galomra, mert ki tudja reggel nem halva kolüuk-e fel. — Szomorú, nagyon szomorú állapot biz ez! . . . »séd levius fit patientia quid-quid corrigere est nefas« — moudja az isteni Horaczius. (Folytatása következik.) tanügyszerető elnökét s mindazon nemes pártfogókat, kik a szellemi haladás magasztos eszméjéért lelkesedve ta- nitóegyletünk közgyűlésén részt vesznek és bölcs taná­csaikkal, — szóval és tettel megyei népnevelési ügyünket előmozdítják ! Vidéki levelezés. Mdndok, június 14. 1881. Tisztelt Szerkesztő ur! A Mándok vidéki ref. lelkészek magán dalegylete f. évi juniushó G-án Gr. Forgách László uradalmában a máudoki ligetben fényes közönség részvéte mellett ritka szép nyári mulatságot tartott. A sugár fenyőkkel környezett gyönyörű helyiséget, a vidék által jószivéről, áldozat készségéről közönsége­sen ismert nemes Gróf, nemcsak hogy szives volt felaján­lani, hanem az előkészületek ideje alatt nejével a csupa jóság, csupa kellemmel ékeskedő grófnéval ott meg je- lenvéu, a tánczhely még kiessebbé tételét; illetőleg a ren­dezőséget kegyes volt utasításokkal is ellátni, — Mely szívességért fogadja elsősorban a nemes gróf az egylet őszinte háláját, s köszönetét. Az előre is fényesnek ígérkező mulatság leszámítá­sával a gazdaközönség által akkoriban annyira óhajtott, ma már megunt esőnek, mely délután 5—6 óra közt a táuczot felfüggesztette, a női közönséget az ott évtizedek óta fennálló Filegóriába vonulni kényszeritette, mégis sikerültnek mondható, a mennyiben, alig egy fél óra múlva az eső megáit, a sötét fellegek szétoszlottak, az idő kiderült, a táncz újra meg kezdetett, most már az eső által kitűnően képesitett homokos talajon. — A né­gyeseket 25—30 pár járta, de járhatta volna még annyi, ha a nemes ifjúság egy részét a bájos tánczosnök csu­pa szemlélése is ki nem elégítette volna. Ez egyszerű tudósítás keretén kívül esik egyenként megneveznem ama nagyszámú szebbnélszebb nőket, közöttük a főúri osztályból is többeket, kik becses jelenlétekkel örökro emlékezetessé tették a mándoki nyári mulatságot. Fogadják e szives részvétekért az egylet köszönetét s háláját. A meghatározott programm szerint a mulatságnak reggelig kellett vala tartania: tartott is, bár a közönség egy része az est közeledtével szívélyesen búcsút véve el­távozott. Pedig ez után kezdődött a valódi mulatság, és folyt kivilágos-kiviradtig, mog zendült a zene, áradozott a jó kedv, a kigyuladt lámpák fényinél, mely a külön­ben is ritka szép helyiséget mesebeli tündér kertté va­rázsolja át. No de hagyjuk őzt, térjünk által tudósításom valódi czéljára t. i. a számadásra a befoly jövedelemről. A nyári mulatság összes bevétele volt = 244 frt és egy tiz frankos arany, tehát = 248 frt, melyből 60 frt költség levonatváu maradt 188 frt. Ezen összegből a fent- irt dalegylet 100, azaz egyszáz o. é. forintot a felső szabolcsi ref. lelkészi nyugdíj, vagyis úgynevezett »Lit- kei-alap»-ra, — 20 azaz húsz o. é. forintott ugyan­azon egyházmegye tanítói özvegy-árva-póuztár javára ajánlott fel. A 08 frt maradványt pedig a dalegylet sa­ját czéjjaira, többek között egy, a tanulásnál nélkülöz­hetetlen hangszer leendő bevásárlása végett tartotta bent. A fent irt 248 frt összegbe felülfizettek: Farkas Balázs, kisvárdai választókerület képviselő jelöltje 49 frt Gr. Forgách Lászlóné egy 10 frankos arany. Okolicsá- nyi Menyhért 9 frt, Piüsy Lajosné 3 frt, Erdőhegyi Barna szolgabiró 4 frt, Lodniczky Lajos 2 frt, Szalánczy Endre 3 frt, Szaláuczy Ferencz 3 frt, Soltész Emil 1 frt, Ozirbesz Mihály 1 frt, Járrny Imre 3 frt, Márky Elek 3 frt, Csiszár János 1 frt, Holczer József 1 frt, Bodiczky Ist­ván 1 frt, Rochlitz Dávid beküldött 3 frt. — Fogadják a jószivü adakozók, a nemes czélra tett áldozat készsé­gekért, az egylet hálás elösmerését, szives köszönetét. Kötelességemhez híven az olvasó-közönségnek tu­domására hozom még azt, hogy már ez előtt régebben Ts Pilisy László ur, mint a magáu egylet egyik pártfo­gója, az egylet folyó szükségletei fedezésére 50, azaz ötven forintot ajánlott és fizetett be. Tisztelettel a magán-dalegylet megbízásából: Porzsolt József, elnök. Megyei és városi újdonságok. Lapunk jelen száma ez évnegyedben, illetőleg fél­évben utolsó lévén, tisztelettel kérjük előfizetőinket : szíveskedjenek agy a már lejárt időről még hátralék­ban levő, mint a jövő negyed, illetőleg félévre járuló előfizetési dijakat hova-hamarább beküldeni: hogy vállalt kötelezettségünknek ml is pontosan megfelel­hessünk. * Az országgyűlési képviselőválasztások, megyénk­ben a következő eredménynyel folytak le. Nyíregyházán egyhangúlag a veteráp függetlenségi Vidliczkay József, Nagy-Kálióban egyhangúlag Kállay János függet­lenségi, a nyírbátori választókerületben a 381 szavaza­tott nyert Sárközy Aurél függetlenségi ellenében 714 szavazattal Mandel Pál mérsékelt ellenzéki, a tiszalöki kerületben Verhovay Gyula ellenében, aki az első sza­vazatnyerés után visszalépett, 959 szavazattal gr. Des- sewffy Aurél mérsékelt ellenzéki választattak meg. A nyirbogdányi kerületben, minthogy a 3 jelölt, u. m. Vi- dovich Ferencz függetlenségi, Kallay Aurél mér­sékelt ellenzéki és Szőgyéuyi Emil szadadelvü közöl ál­talános szótöbbséget egyik sem kapott, amenynyiben az 1177 szavazat közöl Vidovichra 335, Bzőgyéui Emilre 397, Kállay Aurélra 425 szavazat esett: Szőgyény Emil és Kállai Aurél jelöltekre nézve újabb szavazás fog el­rendeltetni. E szerént eddig meg van választva : két függetlenségi és két mérsékelt ellenzéki képviselő. Va­lószínűleg az ötödik is mérsékelt ellenzéki lesz Kállay Auréllal. (t.) A nyíregyházai felső polgári leányiskola növen­dékeinek vizsgája folyó hó 28-adikán délelőtt folyt le saját helyiségében, a régi kisdedovóda-féle épületben. E

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom