Nyírvidék, 1881 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1881-01-06 / 1. szám

—if----------------------------I-----------------------------ö

rök ..létet és dicső nagyságot adnak a nemzeteknek.

És az emlékezetnek ezen vérből és virágból, déli verőfényből és éjféli vak sötétből hímezett szőnyege fölött ott lebeg tulvilági fényártól környezve a remény, arczán életkeltő mosoly, s ajkain a megújhodás szózata. A nép, melynek erős hite van egy jobb és boldogabb jövőről, nem veszhet el soha. Hasztalanul verik súlyos bilincsekbe, hasztalanul erőszakolják koporsóba, hasztalanul harsogják fölötte ellenségei és saját korcs fiai „meghalt,“ — elébb- utóbb diadalmasan emelkedik ki a megaláztatás porából, miként a föld virágfüzéres bájos menyasz- szonya a kikelet, a zordon tél rideg jégbörtönéből. Hanem a hithez munka is járuljon, komoly, kitartó, semmi áldozattól viasza neműrettenő munka, — nemes versenyre kelni a miveltebb és boldogabb nemzetekkel a tudomány, ipar, közgazdászat és művészet terén, ápolni a közszellemet és közerkölesi- séget, elvetni mindazt, mi elbénitólag hat fejlődésünkre, elsajátítani; mindent, mi a haladás és emelkedés tényezője, lemondani a világpolgárság csillogó, de mélységbe és örvénybe vezető ábrándjairól, hiszen mit nekünk a világ minden dicsősége, ha nem —lesz-miénk-többé a föld, melyről a „S?|5zat“ zengi „a nagy világon e kívül, nincsen számodra hely, áldjon vagy verjen sors keze itt élned halnod kell“ ! tehát ama magasztos jpjszó mellett küzdeni, virasz- tani, verejtékezni mindenha: „ a haza minden előtt, “ „hass alkoss gyarapits s a haza fényre derül,“ „romlott szív és romlott elme, kit hazája hő szerelme szép tettekre nem hevít!“

* *

*

Az emlékezet és remény e felemelő szózata zengjen füleinkbe s vezéreljen áldásos munkásságra a beállott uj évben. És akkor ám jőjön, a minek jőnie kell, megállunk a vihar és vész rohamában, megállunk szemben a csábszavakkal, melyek virágokkal hintett utakon akarnak a romlás mélységébe vezérelni, és beteljesillend, és teljesüljön is be a buzgó fohász:

„Ne lásson oly hazát mint • t Dicső magyar hazánk,

A messze elmenő nap S e nagy kerek világ“ !

—t.—

Néhány szó a „magyar országos segéiyző nőegylet“ nyíregyházai fiókegyletéről.

A »magyar országos segéiyző nőegylet« tudomásunk szerint többekhez intézett felhívást egy hasonló czélu fiókegyjetnek .Nyíregyházán leendő alakítására, — azonban a felhívásnak semmi eredménye nem lőu jó ideig.

Aunevezett egylet aztán 1880. márcziusban hasonló felhívással keyeste,,meg Sztárek Ferenczné úrnőt, ki is meleg buzgalommal házról házra járván, eddig 113 tagot nyert mega nyíregyházai fiókegylet részére.

E tagok az 1880. májushó 3-kán alakuló gyűlés tartására rendszeresen meghivatván, s a gyűlés ve»Bendertől Stocholmig,« de én adventtól Pál napig nem laktam jól csak karácsonkor.

Mindezen sanyaruságaért a sorsnak egyedüli kárpótlását a kisasszonyok körében találta fel. Ott elfeledte a három napi éhséget s egy egy rózsás ajkakról ellebbent dicsérettel nyakig megtelt, boldog volt. Ebben is foglalatoskodott ő legkiválóbban (gyönyörűséges foglalkozás, de hálátlan) az egész napot boldogító viziteléssel töltötte. Be volt az nála rendezve, öra számra mérte az udvarlást, mint némely alföldi városban a toronyőr »a dicsértessék a Jézus Krisztus«-t a torony négy,szegletén.

A bókpkban utólérh etlen volt, hjah .sokat praktizálta. Nem járt az ő udvarlása a hétköznapi színvonalon , hogy nagysád angyal, szeme nefelejts, ajka szamócza sat. hanem mondott aztán olyan .égbetörő dolgokat, amelyek a világ semmiféle Conversations lexi- conában elő nem fordulnak.

Mint p. o. >a nagysád szeme északi fény, mely szivem kopár mezején hóvirágokat növeszt, s a mely északi fény mellett jeges-medvék sütkéreznek, ugy-e bár ?, vpgezé a kisasszony. Vagy egy másik: ha én a nagysád szemeibe sokáig néznék, tüzimádó lenne.belőlem. Vagy »oh be boldog lehet az a melltü, mely nagysád kebelének dobbanását érezheti!« Ugyan hát hiszi maga, hogy ez a lelketlen érez, érezne? Oh dehogy hiszem, hiszem ha hinném, rögtön melltüket kalapáltatnék magam ból. Az igazság érdekében kénytelenek vagyunk megjegyezni, hogy ez az utóbbi plágium, mert már a thion- villei harangozó használta akkor nevezetesen, mikor a poroszok benyomultak az említett helységbe, s a harau„3V Y f R V I D É K“

zetésére főt. Verzál' István, jegyzőül pedig Somogyi Gyula urak kéretvén fel, — felolvastattak a beküldött alapszabályok, a lelkes gyiijtőnőnek szives köszönet szavaztatott meg, s a tagok száma konstatáltat- ván, a gyűlés magát megalakultnak nyilvánította. Ugyanekkor az alapszabályok 10 §-a értelmében megválasz- tattak a választmányi tagok ekképen: Sztárek Ferenezné, Bodnár Istvánná, Kovács Gerőné, Korányi Irnréné, Vidliczkay Józsefné, Groák Zsigmondué, Má- jerszki Béláné, May Adolfné, dr. Heuraan Ignáczné, Kubassy Arthurné, Szamueli Aurélné, Velkei Pálné, Kerekréthy Miklósné, Verzál- István, Sztárek Ferencz, Barna Miklós, Miklós László, dr. Baruch Mór, Incze József, Somogyi Gyula. Egyszersmind a fiókegylet hivatalnokainak megválasztására májushó 4-re a vál. tagok meghívása elhatároztatott.

Május 4-én a választás megejtetvén, megválasztattak egyhangúlag: elnökké Sztárek Ferenczué, alel- uökül Korányi Irnréné, pénztárnokul Incze József, közegészségügyi tanácsosul Dr. Baruch Mór, jogügyi tanácsosul Sztárek Ferencz, jegyzőül Somogyi Gyula. Továbbá kérdésbe tétetvén, ha, a fiókegylet; akarja-e magát a május 10. királynő ő felsége eluöklete alatt Budapesten tartandó: gyűlésen képviseltetni ? - miután a a kérdés igenelve volt, a nyíregyházai fiókegyletet az elnök és jogtanácsos képviselték a nevezett nagy gyűlésen.

1880. decz. 12. ismét választmányi gyűlés tartatott, melynek főtárgyát a közp. választmány 608/1880. 8z. körirata képezte, örvendetes tudomásul vétetvén egyszersmind a közp. választmány 594/1880. sz. leirata is. mely arról értesít, hogy a fiókegylet 20 klgramm súlyt meg nem haladó küldeményei portómentesek.

A 608/1880. sz. köriratról tüzetesebben fogunk szólni adandó alkalommal Z.

Nyírfalombok

i.

.(Hamar, hamar — zsákot a .boldogságnak! —. Mi lészen ? — Bürgözdi kontrát mond. r— Miért boldogság a népszámlás ? Az az| hogy nem is népszámlálás, hanem más. — Uj rovatok. — llet- ' :,. jtenetes éke^sztílás.)

Nagy boldogságban részesül ez évben a magyar haza.

Vájjon mennyiben?

Talán a mi kegyes pénzügyminiszterünk elengedi valamennyi adó- és illeték hátrányunkat s megszabadít ama rémes vízióktól, melyek a közéletben dulló, végrehajtó, sirásó, fátum stb. név alatt szerepelnek ?

Taláu a jó- ég valami dúsgazdag termést zudit a temérdek Ínséges idő után nyakunkba, és hogy saját zsírunkban meg ne fulladjunk, nagy erszényű ku- peczeket is küld hozzánk búzáért, borért, káposztáért?

Talán az uzsorások lemondanak a százas és magasabb kamatlábról ....:: a delnők a divat és fényűzés szédelgéseiről.........az ifiurak a házasodni nem

akarás mániájáról

.........az országgyűlési képviselők a

b

őbeszédűségről és mamelukságról........... valamint a

k

ávénénék a pletykadombi ülnökségről?

Talán valami »generális quitt« áll elő a három bérez és négy folyam földén s nem lesz többé ur és szegény, hatalmas és gyönge, nem lesznek izgatok és népámitók, sem egymást elbénitó vagy megérteni nem akaró osztályok és nemzetiségek.

No már ilyen vérmes reményekben csak ne ringassuk magunkat! Marad minden úgy amint eddig volt, s a kilátásba helyezett országos nagy boldogság nem egyéb lesz, mint a már meg is kezdődött népszámlálás.

.... Átkozott újságíró! hát még ez is boldogság, és pedig országos nagy boldogság ? Mindjárt adok én a vállad közé egy kis boldogságot !

Már tisztelt Bürgözdi ur! mi nem "bánjuk, ha végrehajtja is rajtunk azt a boldogító operatiót,, (azt azonban mulhatlanul kikötve, hogy akkor legalább tiz kilométer távolság legyen közttünk!) de azért hatágazó a templom nevezetességei közt megmutató az ott levő ezüst egeret, melyről azt tartja a közhit, hogy mig az a templomban van: addig egy egér sem marad meg a városban.' »Hát hiszi- ezt?« kérdők tőle a poroszok, »Oh dehogy hiszem, hiszen ha hinném, rögtön egy poroszt csináltatnék ide ezüstből.«

Mikor Kari mindenféle kursusát elvégezte: akkor kezdet gondolkozni arról, hogy mi Jegyen s nem talált magához méltó pályát Elrándult Pozsonyba valami német lap szerkesztőségéhez, fiatalkori sorsa nagyon kifejté benne a communisticusi nézeteket s csakhamar egy röpiratott röpített világgá; »Brod und Freiheit« czimen, a hatóság aztán méltányolván törekvéseit, adott neki Brod und Wassert s mellé négy hónapi ingyen kvártélyt. Innen kilábolva uevelőséget vállalt egy dunántúli úri családnál. Ott nevelőnőt, szobaleányt mind elhódított s mikor a házi ur már kezdte sokallani a nevelő ur befolyását a belső cselédségre: akkor vette észre, hogy elszökött a saját leányával. Persze a dolgot melegébe inquiráltak s az expeditióra vállalkozott kisasszonyt visz- szahozták valahonnan Brassóból s Kari hoppon maradt.

i Végre a Bánátban egy tisztességes ráoz matróna körében találjuk ispányi minőségben és itt csakhamar érvényesítő nőket elámitó hatalmát szemben az özvegy commes- satioualis hajlamaival. Lettek férj s feleség, egy test egy lélek. Most aztán olyan conamore fütyörész az ambituson fekete kávéja mellett, p... n jártam iskolába kukk, s aztán ha végig tekint kanyargós pályáján: egykedvüleg gondolja magában : „Önkéntelen az ember

Mindenre születik.■* Kujabusz.

rozottan fentartjuk azon állításunkat, hogy a népszámlálás országos nagy boldogság.

Hát nem boldogság az a serdülő nemzedéknek, hogy a népszámlálás egész tartama alatt fel lesz mentve az iskola fülledt levegőjétől, plágától, körmöstül, nyaklevestől és a tudomány más modern appertinentiáitól

.........

a tanítóknak, hogy legalább nyolez napig szabadulnak a rakonczátlan múzsafiak és leányok éktelen zsibajától és háborithatlanul elmélkedhetnek a magyarhoni néptanítók boldog sorsáról ... a jegyzőknek, hogy ha szinte ingyen kell is a miniszter bölcsesége folytán köz- remüködniök a népszámlálás keresztül vitelében, legalább addig nem parancsol nekik sem Péter sem Pál, nem még az a félelmetes ur sem, kitől jobban félnek az emberek, mint az ég urától, mert ez irgalmas kegyelmes, de amaz sem irgalmat sem kegyelmet nem ismer, vagy talán nem is szabad ismernie .... a férjeknek, kik egy hétnél huzamosabban féken tarthatják a zehernyés oldalborda élénk éke9szólását azon megjegyzéssel, hogy a bevallási ivek egy olyan rovatot is tartalmaznak, melybe a heves vérű és hirtelen kezű komámasszouyok aratnak be, bizugy! a kisbiró mondta, a’ meg a segédjegyzőtől hallotta.... a mamáknak, kik tiz évre ismét megfiatalíthatják leányaikat és . . . és... unokáik nagymamáját... a népszámlálásnál a jegyzőkön kívül alkalmazott egyéneknek, kiknek markát oly szép kis summa ■ üti nehány napi s talán itt-ott alig: pár.»órai- iirkafil'káért, hány kéve nádat kellene vágniok, még annyit keresnének, az aczél- toll- és tintaipar embereinek, kik annyit nyernek e műveletből .... a kávéház- és vendéglőtulajdonosok- uak, kikhez hihetően nem kevesen térnek be azon időkben egy-egy feketére, karmonádlira, vagy sertés- pörköltre .... uram uram Bürgözdi uram! hát nem boldogság mindezekre a népszámlálás ? és nem ezekből- áll-e jóformán egész Magyarország? Szégyenelje rö- vidlátóságát és hihetetlenségét! És többet meg se kuk- kanjon .... most mi beszélünk.

A népszámlálás kifejezés szerintünk nem szabatos, a mennyiben e művelet nemcsak a népre, hanem juhokra, ökrökre, kecskékre , stb. is , vpnatjkPídk. Vagy talán épen ezért szabatos... a hatalom észjárásaként. Lehet, de mi' inkább neveznök országvizsgáuak, — és .ihogy e névnek I még inkább: megfeleljen; ezennel felhívjuk (csepütelegráf utján) az intézkedő iminisztert, hogy a bevallási iveket a meg lévőköti' kivül még nehány .rovattal,.pótolni, kegyeskedjék. A rovatok körülbelül a következők lennének:

. . . hány egyén ellen intéztetett a »mindent megnyertünk«! i boldog-* 1 korszakában:; adóvégrehajtás ?

. .-,.,hányilegyén, jutott, .uzsorásokiádtal.az,»Uzsora törvény» eltörlése miatt koldusbotra?

. . V hány érdetnetlen nebuló’ emelkedett protects által:|olyanvhiyatalba, melyhez úgy ért,imint a,hajdú a .harangöntéshez ?

. . . hány néptanítónak van kevesebb fizetése, mint egy ’ -öregbéresüek;1 vagy 'urasági' inasnak ?

. . . -hány miniszteri -hivatalnok dolgozik összesen és együttvéve annyit, mint,,egy, köz^égijjegyző?

.......hány anya siratja fiát, hány leány mátkáját,

k

i kalandos díc'steleh hadjáratok alatt elveszett, nyomorékká. roncsoltatott ?

...>| hányszor hiúsult meg e, haza reménye felkarolt nagy embereiben ?

E rovatok néma számjegyei aztán hangosan beszélnének a magyar nép boldogságáról és dicsőségéről . . . valószínűleg szeműnk is könybje, lábbadna e- rettenetes ékesszólástól. . . Z. Y.

■■ ■ ■.. ■!. ■■ . =

N.ikállói műkedvelői melőadás.

Mint e lapok 38. számában röviden már jelezve volt a nagyrkállói műkedvelői; társaság decz, 12rén megtartotta a második színi 'műkedvelői 'élőadást, a megyeház nagytermét zsúfolásig megtöltötti-kéző s"'mü- élvező közönség jelenlétében., Ezen előadás ^részleteiről illő kissé -bővebben megemlékezni -már Csak azért is, hogy azt a buzgó és .nemes igyekezetei s kitartó munkát, melyet a műkedvelők kifejtettek a nyilvánosság terén való .elismerésünkkel jutalmazzuk, még pedig nemcsak a helybeli, hanem a vidékről megjelent »színházi közönség« nevében is, kik közt Kótajbóí, Sé- nyőről, Apagyról, Levelek, K.-Semlyén és Balkányból, valamint több mási közeli helyekről is számosán voltak. Az előadást a helybeli dalárda nyitotta meg: »Isten áld meg a magyart« ez. hazafias darab ösz- hangzatos eléneklésével. Ezt követte a *Kakli prediká- cziólc.« előadása, melyben Dr. Jósa András uron kivül, kinek szereplése a múlt számban már jelezve volt, közreműködtek: Goldberger Róza k. a., Nagy Miklósné úrhölgy, PaBkuly Julia k. a. szépen betanult, érzelemmel s értelemmel előadott szerepeikkel; továbbá Leveleki Dániel ur, Mandel Rez9Ő ur, Heifer Frigyes ur és Sepsi István ur. Mindnyájok előadásán látszott, hogy mind a hölgyek, mind a szereplő urak szerepeiket átértették, átérezlék s mindanynyian élethiven ábrázoltak és alakítottak is. Alig gördült le a függöny, ismét a dalárda öszhangzatos dalai vonták magokra a közfigyelmet, előadva: »Beh szeretnék , rámás csizmát viselni,« »Piros, piros, piros . . . piros bort az üvegbe«, s »Megy a gőzös Kanizsára« ez. darabokat s a közönség kivánatára a »Machbet keserve.« — »Elnyomott hon! szülötte földem« sat. ez. darabot; min- deniket szabatosan és érzéssel. Valóban megérdemli a dal testület, különösen a buzgó karmester Horváth István ur, hogy elismerésünket fejezzük ki a sikeres előadásért. Ezt követte Leveleki Dániel ur magándala. Majd midőn a függöny ismét felgördült a *Nyolcza- dik ponti ez. egy felvonásos vígjátékot adták: Forberger Vilmosné urhölgy, Papp Izabella k. a., Klin- csek József úr és Divizy Lajos ur; kik elegáns játékuk, a színpadon való otthonias, szabad mozgásuk által úgy le tudták kötni a változatos bár, de meglehetős hosszú müsorozat által kifárasztott hallgatóság figyelmét, hogy mindenki a legkellemesebb érzelmek-