Nyírvidék, 1881 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1881-01-06 / 1. szám
II évfolyam. Nyíregyháza. 1. szám. Csütörtök, 1881. január hó 6. (SZABOLCSI HÍRLAP.) TÁRSADALMI HETI LAP. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. Főmunkatárs: VITÉZ MIHÁLY. Előfizetési föltételek: postán vagy helyben házhoz hordva: ligánz évre .........................................................4 frt. F élévre...............................................................2 „ Negyedévre......................................................1 „ A községi jegyző és tanító uraknak egész évre esak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában teendő felszólamlások J?irin|jer «János és «Jóba, Elek kiadótulajdonosok könyvnyomdájához (nagy-debre- czeni-utcza 1551. szám) intézendök. A lap szellemi részét képező küldemények, a I szerkesztő ezime alatt kéretnek beküldetni. Bórmentetlen levelek csak ismertt kezektől fogadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra s az illető költségére küldetnek viszsza. Hirdetési dijak: Minden háromszor hasábzott petit-sor egyszeri közlése 5 kr; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bélyegdij fejében, minden egyes hirdetés után 80 kr fizettetik. A nyílttéri közlemények dija soronkint 15 krajczár. Lapunk részére hirdetések elfogadtatnak kiadó-hivatalunkban (nagy-debreczeni utcza 1651. szám); továbbá: Goldberger A. Y. által Budapesten. Haasensteiu és Yogler irodájában Bécsben^ Prágában és Budapesten; valamint Németország és Sveicz fővárosaiban is. Egy szó a t. közönséghez. Minden szerénytelenség nélkül, kimondhatjuk, hogy lapunk avatott és tekintélyes egyének Ítélete szerént, a vidéki legjobb lapokkal bátran versenyezhet. És ezen elismerő nyilatkozatot jövőben még inkább kiérdemelni erkölcsi kötelmünkül ismerjük, nem rettenve vissza még anyagi áldozatoktól sem, kitűzött czólunk érdekében. Eddigi főmunkatársunkat a jövő évre is megnyerve az egészséges magyar humor képviselőjéül, — biztosítva lóvén ezen kivül a ge- niális Heiszier József, a kitűnő lyricus Lukács Ödön, a hangulatteljes Jávor, a mélyen búvárkodó I. R. a tanügybarát Pazár István, a con- templáló —t—, az éber Memor, F. B., Lő- vey Sándor, a kedélyes Kajabusz, a „Tüskék'1 írója, a szigorú Sincerus, valamint Koloman- nus és még sok más jelesek közreműködéséről, biztos kezességet adhatunk a t. olvasó közönségnek arról, hogy lapunk még érdekesebb és élvezetesebb tartalommal fog jövő évben megjelenni. Viszont mi is kérjük a t. közönség szives pártfogását. A közügynek, közjónak teend ez által hasznos szolgálatot. Nyíregyháza, 1880. decz. 28. A „Nyirvidék“ előfizetési ára: postán, vagy helyben házhoz hordva: Egész évre .... 4 frt.1 Fél évre ...........2 frt. H áromnegyedóvre3 „ 'Negyed évre . . 1 „ A községi jegyző s tanító uraknak egész évre csak két forint. Piringer János ás Jóba Elek, a >Nyirvidók< kiadó-tulajdonosai. Újév reggelén. Sötét vészterhes fellegek lebegnek a magyarföld bérczei és rónái fölött, — északról és délről, keletről és nyugatról villámok gyuládnak ki a bo- rulatos láthatáron, — a föld meg meg rendül alattunk s a baljóslatú csöndet ama tompa morgás váltja fel, mely rendes előhírnöke a bekövetkező nagy katasztrófának, — valóban most zenghetné méltó joggal a nemzet nagy költője: „megnehezült az idők viharos járása fölöttünk . . .“ És innen kifolyólag a kinek lélekvilágában nem pusztán üres hang, vagy elavult fogalom e szó: haza, — nem lehet komoly tűnődéssel sőt szent fájdalommal nem gondolnia a végzetes jövőre, mely nemzetünket fenyegetve közéig felénk, — nem lehet nem keresnie a gyógybalzsamot, mely behegészsze ama nagy szenvedő fájó mély sebeit s megmentse, — ha ugyan még lehetséges — az elvérzés, a végelgyengülés gyászos halálától. De vájjon e csüggeteg hangulat képes-e feltartani a sors sújtó karját, az események romboló fergetegét ? Nem, — a sors nem veszi figyelembe a köuyet és jajszót, az események csak az erőseknek hódolnak s az istenek is elhagyják azt, ki elhagyja önmagát. De hát van-e még ír, csodaszer, mely uj életet árasszon az elbénult, kimerült szervezetbe, és ama diadalkiáltást adja haldokló nemzetünk ajkaira: „élek, és élni fogok!“ Bizonnyal van, — az emlékezet és remény. Az emlékezet feltárja előttünk a múltak eseményeit, a nehéz küzdelmeket a létért, a kínos vér- keresztségeket, melyek nemzetünkről, e „testvértelen“ népről meg valónak irva a sors könyvében, s teljesülésbe mentek az utolsó pontig. — Várnát, a malii pusztát, Mohácsot, a majthényi síkságot, a világosi rónát, — de felmutatja egyszersmind ama fényes alakokat is, kik nem csüggedve a legsötétebb órákban sem, küzdöttek és meghaltak e földért, mely őseik hamvait fedezé, és hitök szerint unokáikat is ápolni fogja, kik csudákat tőnek úgy a kard hatalmával, mint a szó varázsával, kik teremtettek a semmiből, s nevüket örök betűkkel vésték fel a dicsőség fénysugárzó lapjaira, —eszméltet ezenkívül a tévedésekre és bűnökre, melyek előidézték fajunkra ama rettenetes megpróbáltatásokat, melyekre reá gondolva, még ma is azt kell mondanunk a költővel: „Isten csodája, hogy még áll hazánk,“ — valamint a nemes erényekre is, melyek A „NY1RVIDBK“ TÁRCZÁJA. KARI. Mottó: önkéntelen iiz ember mindenre születik. Az egész gr&dusban neki volt legszebb fehér foga ; azt mondják, hogy unalmas óráiban timsót rágott. Dicséretére legyen azonban neki, e ritka természeti sajátjával nem volt önzó, megtanult olyan aristokratikus módon nevetni, hogy t. i. az ember a szája szélét 15 foknyi szög alatt házzá szét s a szép alabástrom fogak (már t i. a kinek van) láthatókká lesznek. Szerinte nagyon parasztos az, ha az ember egész száját kitátja s úgy nevet. (Már pedig az aesztketika professorunk is el- tátott szájjal nevetett) Egyébaránt más tekintetekben is kimutatta Kari a foga fehérét. Azt meg kell adni, hogy páratlan szép fiú volt. 0 volt a kollégium Adónisa. Gesztenyeszin fürtéi a közönségesen bevett féstllködési módok egyikéhez sem alkalmazkodtak, azt lehetne mondani, hogy a szabálytalanságban remekeltek. Arczán az elömlö pír csupa életerőt árult el; vegyítve itt, ott halványsággal, melyet ugyancsak az élet rajzolt oda, pusztán árnyékolásául az elevennek. Szemejárása kitanulhatatlan mint az üstökös-csillagé, orra mintája volt az orroknak s alatta érett buza- kalász színá bajusza kétfelé kunkorodott, mintha csak dugóhúzó lett volna, s mindenek felett a fog, mely ha felül nem múlta, de minden esetre egy rangon állott az elefánt csonttal. Annyira is veszedelmessé lett a kisvárosban, hol különben is feltűnik az ily ritka példány, hogy mikor az utczán végig lépdelt a mamák elhajtották leányaikat az ablaktól s magok mentek oda szemeiket legeltetni, az ifjúság e non plus ultráján. Úgy is elkapott a Kari, hogy utoljára lett belőle egy »Vanitatum vanitas,« de azért a szépnem fölött folyvást ő uralkodott, daczára az egész filozófiai és jogi fakultásnak. Könnyű vére az érzések hévmérőjén rendesen messze felül állott az 0-on s jaj volt azon kis lány nyugalmának, ki a mellett megperzselte szárnyait, mert az mindig tavasz-buza bajuszü legényekkel álmodott. Mikor oda került, egy kopott bizonyítványa s még kopottabb habitusa volt. Igen derült flegmával beállít az igazgatóhoz. »Kérem Direktor ár, azért jöttem ide először, hogy csináljon velem valamit, mert látja ilyen állapotban tisztességes emberhez nem mehetek. « No hát az igazgató ur csinált is vele valamit, amennyiben hosszas magyarázat nélkül tudtára adá, hogy ahol bejött, ott — időt nem vesztegetve — ki lehet ugyan még menni, de a következményekről nem áll jót. Kari aztán tán elbúsulta magát? dehogy, nem biz a. Beült a »Arany 8zarvas«- ba nagyon helyesen okoskodván, hogy az ismeretségeket ily helyen lehet allegro és vivace megkötni, s egy ködös októberi este brnder lett az egész akadémiai ifjúsággal, mely ifjúságnak vére még nem zápult meg any- nyira, hogy az »Arany szarvas« »Kék csillag« «Ezüst kácsa« s más efféle ideális tárgyak iránt elvesztette volna érdekeltségét. Hiába is böfögnek az öregek, hogy >ez a mai fiatalság,« mert biz ez csak az ő folytatásuk s ők sem voltak jobbak a diákné vásznánál. Kari aztán megtelepedett a p ............i kollégiumb an a rövid időn felzavarta a kisvárosi hölgyek csendes kedélyét. Mint egy Don Juan veszedelmessé lett, furni- gálta a szerelmet, kacsintás volt uzsonnája, dicsőséggel takaródzott, (biz az elég szellős paplan.) Magánélete u legdiákosabb, szobája csak a legszükségesebb bútorzatra szorítkozott, sőt irigy lelkek kétségbe vonják, hogy az is meg lett volna, hanem tárczája, az mindig tele volt — nem pénzzel, — de arczképek, hajfonadékok, vizitkártyák, s más efféle modem tárgyak, kibeszélhetlen sokaságával, melyekre, hogy a magas kormány mind ez ideig adót nem vetett: az csodálatos. Ezek képezték az ő ingatlan birtokait. Kosztja rendesen volt mindig fogadva, de fizetve nem, ugyanazért legtöbbször csak ábránd és sóhajtással táplálkozott, különben is e híg ételek a szerelmesek étlapján nagyban divatoznak. Egyébként Kari kevéssel megelégedő volt. Egykor megy az utczán oly komolyan, mintha legalább is arról gondolkoznék, hogy hány méternyi magasan van ő most a tenger színe felett, utána ballag mendikánsa, kezében egy vonalzót, kalamárist és egy mosaÜan gallért vive. Kérdik tőle a pajtások: »Hova, hova Kari ?« Kari egész kedélyesen felel: »Szállást változtatok« és czigarettázva ment tovább. Már erre aztán igazán illett a bölcB mondása »Omnia secum portat.« Máskor meg bámulva beszélték előtte, hogy a XII-ik Károly lova Bendertől Stocholmig nem evett csak kétszer. >Sz' mi az,« mond 6 büszkén. 8513
