Nyírvidék, 1880 (1. évfolyam, 1-40. szám)
1880-06-17 / 12. szám
„IV Y í B V I D É K.“ mit elkövetett; vizsgálni s nyomozni, létezik-e kellő bizonyíték arra nézve, hogy a bevallott bűntényt öntu- ' datos és beszámítható állapotban követte el és ha igen, nem tagadom nincs más kötelességem, mint az enyhítő körülményeket teljes erejükben kiemelni s azok bölcs figyelembe vétele és igazságos méltatását kérni. A mi a bűntény minősítését illeti, kénytelen vagyok bevallani, hogy az igen tisztelt közvádló ur felfogása az én jogérzetemnek meg nem felel, mert én a szóban forgó bűnesetben nem a gyermekgyilkosság, hanem a gyermekkitevés bűntényét látom, ezt azon egyszerű indokból, mivel a vizsgálat egész folyamán nem lett kiderítve, nem lett beigazolva más körülmény, mint védenem azon cselekvényt, hogy kisded gyámoltalan leányát oly helyre vitte, oly helyen tette ki, hol a szükséges és -nélkülözhetlen segélytől megfosztva életének megmentését a véletlentől tette függővé s mert e véletlen be nem következett: a gyermekgyilkosság tényálladéka még helyre állítva niucs, hanem csakis a gyermekkitevés nagyobb és súlyosabb beszámitásu bűnténye forog fenn. Előbbi azért nem, mert ahhoz előre eltökélt, előre elhatározott s megfontolt gonosz szándék kívántatik, mi jelen esetben teljesen és kétségbe vonhatlanul hiányzik. Tekintetes fenyitőtörvéuyszék. A tanuk egymást kiegészítő, mondhatni, egybehangzó vallomásaival be van igazolva, hogy vádlott Amit Mária folyton betegeskedett, tartós nyomorban sínlett s koldulással tengette szomorú napjait, de e sanyarú helyzete daczára gyermeke ellen soha nem zúgolódott, hanem szoptatta, ápolta, tőle kitelhetőleg dajkálta és a ki tevés szerencsétlen pillanatáig mindig anyai gondjaiban részesítette. Védenczem ezen beigazolt betegeskedése, kínos testi s felháborodott lelki állapota, folyton ébren tartott, nyomott kedélyhangulata azon jogos gyanút ébresztik bennem, hogy a bűntény elkövetésekor múló elmezavarban lehetett s a vádbeli cselekvényt önki- vüli és be nem számítható állapotban követte el. Józanul, öntudatosan e szegény, ügyefogyott asszony bizonyára nem viszi véghez ez ocsmány bűntényt, a mi, tekintve kisdede iránti előbbi gyöngéd ragaszkodását és jó viseletét — lélektauilag nem is indokolható. E szerencsétlen asszony, kit férje, majd kedvese el- taszitottak magoktól, segélytelenül állott egymagában; faluról, falura, házról-házra járt e kemény télen didergő hidegben, fagyosan, éhen és szomjan. Tépelődött, mit tegyen, mi által keresse meg kenyerét? Fájdalmas aggodalmában végig ment mindazok névsorán, kiket valaha ismert, de e szegény nő, úgyszólván, senkit sem ismert s a kiket felkeresett, mi hamar ajtót mutattak neki. Végre szülőföldjén, Romoosaházán, sem találva meg a keresett vigaszt és enyhülést, csoda-e, ha kebele elfásult, akarat s lelki ereje megtört és öntudata elhomályosodott ? Mélyen megszomorodva, testben, lélekben elcsigázva nem tudta, hogy hova forduljon, de hát törődött-e vele valaki hacsak nem azért, hogy őt szidja, báutsa, gyalázza s azután kitaszitsa? kérdem törődik-e ily elhagyatott, betegségtől elgyötört munkaképtelen s tehetetlen teremtésekkel a község, a hova való, a község, melyben él, sőt maga a társadalom vagy az állam, melynek tagja? Senkisem. Ismétlem, vádlott öntudatlanul cselekedett. A tul- izgatottság elzsibbasztá, elérzéketlenité idegeit s a helyzet, melyben élt, mily kinzólag hathatott e szegény asszonyra, ki bűnbánó zokogásávdl s mái nyilt beösmerésével is mily ép érzéket és kevéssé romlott szivet mutat. A balsors, nyomasztó szükség, a kétségbeesés a csalódás és reménytelenség, a szeretetlenség, melylyel kolduló vándorlásában minden oldalról találkozott, a testi szenvedések hosszú sora, a lét fentartása iránti aggodalmai törvénytelen gyermekének, kiválólag leánygyermeke szomorú jövőjének indokolt sejtelme, ez mind meg anynyi élesre kifent gyilok, mely saját akarat erőnk, saját lelki erőnk s önönbecsületességünk ellen van szegezve, ez mind meg annyi nyomás a pisztoly ravaszán és akaratlanul, öntudatlanul létesül a szomorú tett. Fájdalomtelt a szív, midőn egy Borsüldözött elsivá- ritott, lélekölő gondok és szenvedésektől hányatott élet után : a börtönt adjuk osztályrészül a társadalom bűnei és hibáiért.* E szerencsétlen asszony, ki mintegy esztelenségének szolgált vak s öntudatlan eszközéül szánalmat érdemel inkább, mint elitéltetést, kérem azért méltóztatüék őt tettének be nem számithatása miatt felmenteni, esetlég az általam előadott enyhítő körülmények sokaságára, büntetlen előélete s őszinte beismerésére való tekintettel, őt a legenyhébben fenyiteni. A tanügy érdekében. Sz.-György-Abrány juniushó. A sok napirenden levő kérdésekhez sokan szólnak, többen is mint kellene, mintha a magyar közmondások szótárából kimaradt, s feledésbe ment volna ama régi latin közmondás, mely most magyarul igy hangzik: kinek mi a mestersége ! A tanügyhöz is hozzá szólunk sokan, de vajmi kevesen teszünk érte, talán többen épen akaratlanul, ; * Lelencz éa azeretetházuk intézménye égető szükség. öntudatlanul is ellene országszerte; de ez úttal elég ha jelezem, hogy ez sorsa Szabolcs vármegyében is, különösen a nyírben kiválólag. Sajnos, hogy a társadalmi élet nagy haladásában oda jutott, miszerint nem az éltető szellem, hanem a múló, hitvány érdek mozgatja a kedélyeket, s ezek által a törekvéseket. Sok hívatlant meghívott a mai társadalmi élet a közélet terére, kik egyik szemmel a közügyön csüngnek, másikkal sokkal élesebben önérdekük zsebébe néznek. Jól mondja Szabolcsmegye tanfelügyelője múlt évi tanügyi jelentésében: »hogy az áldozat-készség valóban csekély iskoláink iránt.« De talán szabad nekem e helyes és az igazságnak teljesen megfelelő észrevételen fordítani, s azt is jelezni; hogy az áldozat-készség egyeseknél erőt, életet ad az általában fel nem karolt tanügynek, mint a nap szelíd sugara a tavaszi növényzetnek. Vannak Szabolcsmegyében a közönséges gondolkodás módon felől emelkedő szellemek, kik magas körükből mindig következetesen s oly jóságos készséggel leszállanák a szegény sorsú falusi gyermekek iskoláiba, és az újabb iskolai törvény életbeléptetése óta évről évre egész érdeklődéssel áldoztak, s áldoznak folyton a nemzeti tanügy öltárán hol nagyobbszerü alapítvánnyal, adománnyal, s éveken át megszámitkatlau tanszerek s tankönyvekkel, megjelennek miuden évben a néptanodában zárvizsgára s minden évben a jeles tanon- czokat, de még a szorgalmas tanítókat is becses ajándékokkal buzdítják, serkentik a közmivelődés előbbvite- lére. Kövesse Szabolcsmegyében mindenki egykori jeles főispánjának s vallásos műveltségű nejének Acsádon, Szent-György-Abrányban a népnevelés és oktatás szent ügyében tanúsított példáját tehetsége szerént s a mennyiben ily magas állásból mindnyájan nem hathatunk tanügyünkre : helyettünk általában a közigazgatási s törvénykezési tisztviselők azon sarkpontok, melyek körül községi, megyei, országos s igy egész társadalmi jobblétünknek kellene forognia; ők tarthatnák kezökben azou látható és láthatatlan segély forrásokat, melyekből a községeknek s az államnak minden megterheltetése nélkül a jó tan- ügynek áldásosán fakadnia kellene. Ha talán ily segély forrásokról még soha sem gondolkodtak volna, kérdezzék azokat, kik a községi ügyeket nemcsak látszatósan, de valódilag is ismerik és biztosan ráakadnak azokra. Non quis, séd quid! HELYI és VEGYES HÍREK. * A f. szabolcsi ref. e. megye számvevő gyűlése f. hó 11 — 12-én Kisvárdán nagy érdeklődés mellett Lukács Ödön s Ujfalussy József elnöklete alatt megtartatott. Jelen voltak az egyházi tanácsbirák: Harsányi, Szikszai, Búzik, Tóth István; világi részről ifj. gr, Lónyay Menyhért, Pilisy László képviselő, Lövey, Szesztai, Szalánczi Endre és Fereucz, Batta, Hajnal stb. Néhai Kozma József requieme megtartatott, az elhunyt érdemeiről Vitéz Mihály mondott magvas beszédet. Esperesül Lukács Ödön főjegyző választatott 61 szavazattal 23 ellen, ki székfoglalóul nagyhatású beszédet tartott. Az e. megye részéről Ujfalusy József s Görömbey Péter üdvözölték. Többen óhajtanák, alkalmaztatni Gredig, Tester, Hősig jóhirü czukrászdája előtt a nyári idény alatt a nappali időszak tartalmára a nagy hőség ellenére a szokásos széles vászon ernyőket a közönség kényelmére. Osztjuk a nézetet, a- zonban a czukrászda előtt felállítandó terjedelmes és költséges vászon ernyő, és talán oleander fákkal is díszítve — bizonyára meg is fog felelni a közönség igényeinek, de viszont óhajtanók, hogy ugyanezen közönség ne mindig üres asztaloknál üldögéljen, mint az itt szokásban van s mig mások, kik bármely hűsítőt vagy süteményeket fogyasztanának, s talán jobban is megérdemelnék mind a helyet, mind pedig az óhajtandó ernyőt, — kénytelenek legtöbb esetben eltávozni, avagy a belső termek, szorult levegőjét tűrni. * Zoltán Elek huszár alezredes, a helyben állomásozó 5-ik honvéd huszár ezred uj parancsnoka, tegnap este érkezett Kassáról Nyíregyházára, hogy ezredének 2-ik osztályával ez alkalommal bővebben megismerkedhessék. Gondoljuk, hogy az uj parancsnok mindenesetre meg lesz elégedve, mert tudtunkkal az elmúlt napokban eltávozott Henneberg tábornok, mint dandár parancsnok a tisztikar felett ezúttal is teljes megelégedését nyilvánitá. — Másrészt üdvözöljük Zoltánt, mint megyénk szülöttjét, kit a véletlen ez alkalommal szorosabban hozzáfűz oly régen nélkülözött szülőföldjéhez. * Solymosi, a budapesti népszínház egyik legkedveltebb tagja f. hó 25-én érkezik városunkba s ueháuy estén át vendégszereplésével fogja gyönyörködtetni a színház- kedvelő közönséget. Az előrelátható élvezetes előadásokra figyelmeztetjük úgy a helybeli, mint vidéki olvasóinkat. * Az ovódai vizsgák julius 15-én délelőtt tartatnak meg. Értesítés. A nyíregyházai izr. nyilvános tanodában a folyó évi nyári közvizsga julius hó 1-én a délelőtti órákban fognak megtartatni. Ezen vizsgára úgy az érdekelt szülőket, valamint a tanügy barátait tisztelettel meghívja. Nyíregyházán, 1880. juniushó 15. Hoffmann Adolf, iskolaszéki elnök. * Gyászhir. Szunyoghy Imre, mindenki által ismert jó barát e napokban Ujfejértón elhuny. Temetése nagy részvét mellett ment végbe. (Beküldetett). Minden oldalról halljuk folytonosan emlegetni úgy állami, mint megyei igazgatásunk hiányait; ennek egyik s nem utolsó oka, hogy a kitűnő capacitások nem alkalmaztatnak azon a téren, melyre kiváló hivatásuk vau. Halljuk, hogy F. gávai gépész feltűnő tehetséget árul el, midőn kifürkészi a géptulajdonos gazdákat, vájjon csépeltek-e azok más számára, habár csak egy búza szálat is, hogy azután e körülményt megadóztatás czéljából f eljelentse. No már olyannak, aki a magyar természethez any- nyira illőleg férfiasán, önkényt, s remélhetőleg »önzetlenül» az adóval aránylag «síig terhelt» gazdákkal szemben igyekszik megmenteni a honbazát: az olyannak nem szabad ismeretlennek maradni, mi megteszszük kötelességünket, midőn a magas kormányt — no meg másrészt a gazdákat is — figyelmeztetjük az uj phenomeura. A kormány dolga aztán, ha nem alkalmazza őt tehetségéhez mért állásban, (mert valószínűleg akkor még erélyesebben fog fürkészni), ha háládatlannak bizonyul iránta, s baigy igazgatásunk továbbra is hiányos marad. Mi mossuk kezeinket. Ajánljuk helyi lapjaink figyelmébe. Többen. * Eljegyzés. Faulhaber Oszkár nyíregyházai kir. dohánybeváltó tiszt e hó 7-én jegyet váltott Apagyi Antal gyámleányával, Erőss Jolán kisasszonyai. * Jégeső volt Szombaton este és Vasárnap délután a megye különböző vidékein és igen nagy területeket pusztított el, s mint halljuk legtöbb esetben olyan gazdáknak okozott károkat, kik épen a véletlen szerencsében bízva, avagy talán túlságos közönbösségből elmulasztották legjobb terméseiket biztosítani, — most legjobb reményeik is a jégkár miatt tönkre ment. * Oroson véres verekedés volt e napokban. Korcsmái czivódásban egy nem rég hazakerült rab, ugyanazok által, kik miatt börtönbüntetését letöltötte, anynyira súlyosan összeveretett, hogy nehány napi kinos szenvedések után a szerencsétlen áldozat kimúlt. Tegnapelőtt hét orosi legényt a tettesek közül bekísértek a vizsgáló biró elé, hogy nemsokára méltó jutalmokat elnyerjék. * Állatkínzás. Többek panaszkodtak azon brutális eljárás ellen, melyet a helybeli kutyapeczérek minden há- boritás nélkül gyakorolhatnak. Fényes nappal láttunk két kutyát dróton vonszoltatva a város leglátogatottabb ut- czáin. Undorral fordult el mindenki, látva a vért-tajtékzó szegény állatok végvonaglásait, persze nem törődve azzal, menynyire botrányos jelenetet idéztek elő a miveit közönség előtt. Kérdjük való-e az, hogy Nyíregyházán — minden rendszabály nélkül megengedik az efféle undok állatkínzást ? Mint tudjuk, nehány év előtt még ezen czélra készült zárt-kocsit használtak .... ilyen kocsi minden jól szervezett városban van, s igen természetes, hogy a »sintér«, ha nem kényszerítik reá, nem fog készíttetni. Igen ajánlatos volna e tekintetben erélyesen intézkedni nehogy hasonló esetek mászszor is ismétlődjenek. * Népszerű csillagászattan. Az égboltozat egyetemes leírása. Irta Flammarion Camille. Fordította Huszár Imre. 360 ábrával, színezett kőnyomattal, csilagá- szati térképpel stb. — E könyv mindazok számára Íratott, kik szeretnek számot adni maguknak a körültök levő dolgokról, és óhajtanának fáradság nélkül elemi tüzetes ismereteket szerezni maguknak a mindenség állapotáról. Nem kellemes-e szellemünket a természet nagy látványinak szemléletében gyakorolnunk? Nem hasznos-e legalább azt tudnunk, hogy mi az, a melyen járunk, mily helyet foglalunk el a végtelenségben, milyen az a nap, melynek jótékony sugarai fentartják e földi életet, milyenek azon számtalan csillagok, melyek a homályos éjeken szétárasztják a térben hallgatag világosságukat? A csillagászattan nem lehet előttünk közönyös, mert csak általa tudjuk meg, mik vagyunk és hol vagyunk! A becses munka franczia szellemmel és könynyedséggel van írva s teljesen megfelel a nagy közönség igényeinek. A magyar fordítás füzetes vállalatban már megindult s eddig két füzet megjelent a legdíszesebben kiállítva, s a sok illustrá- tió, mely a szöveget kiegészíti, szépen sikerült, Egy-egy füzet ára 30 kr. Nyíregyházán kapható és megrendelhető Ferenczi B. könyvkereskedésében. * A «Tisza-szabályozó társulat» Nyiry Ferencz mérnököt Bujról felfogadta, hogy lapunkban közlött s a társulatra vonatkozó megjegyzéseket megtámadhassa, és pedig elég fenhéjázva beszél az újdondászról, melyet határozottan visszautasítunk, mert a közlött esemény az egész megyei tisztikar, és úgy a városi mint a vidéki inteligentia számos tagjai felszólítására adatott be, kik mindnyájan látták és hallották a szegény megcsalatott munkásokat. Mi nevezett közleményünkben elég ildomosán tért nyitottunk, hogy a társulati igazgatóság részéről tetszés szerint az említett vádak igazolva lehessenek. Ezt mellőzve, a »Sz. Hirlap«-hoz volt kénytelen fordulni a dühös czikkiró, s lapunkról egész megvetéssel nyilatkozik, — s ez által hiszi, hogy a társulati házi-dolgok minden hibája egyszer mindenkorra mentve lesznek! Nem lehet egy lapról csak úgy lenézéssel beszélni, édes ur! ugyanazon közönség, kik lapunkban e tárgyban felszóllaltak méltóan meg botránkozott, hogy a »tisza-szabályozó társulat« igazgatósága nem tud méltóan, s egyenesen megfelelni azon a téren, melyen kellett volna. — Az efféle
