Nyírvidék, 1880 (1. évfolyam, 1-40. szám)
1880-04-15 / 3. szám
„IV Y j B V I D É K.“ újabb veteményezés által jövedelmezőkké egyáltalán nem tétethetnek, — van helye az adó leengedésnek. Jól méltóztatik tudni a tisztelt bizottmány azt, hogy a megye területén — mind azok a földárja által elborított területek, — a melyeknek adója elen- gedtetéseért vélem együtt sok más földbirtokosok folyamodtak — ma is épen úgy viz alatt vannak, mint a múlt 1879-ik évben voltak. Jól méltóztatnak tudni, hogy az a viz, mely 1879-ben mint földárja, adó elengedés iránti kérelmünk folytán szabályszerűen felbecsül- tetett, — a múlt egész esztendőben meg nem tért, — a folyó évi tél folytán pedig a viz mennyisége megszaporodott; — jól méltóztatnak tudni azt, hogy azokon a szántóföldeken, a melyeket 1879-ben a földárja elborított, a múlt év folyamán sem barmokat legeltetni, sem azokat megszántani, és bevetni nem lehetett. — Tudja azt minden megyei lakos, hogy mindazon éveken keresztül, mig a földárja meg nem tér, a föld kebelébe — éveken keresztül viz és mocsár marad az adóköteles szántóföld. Tisztelettel bátorkodom azért felkérni becses figyelműket azon körülményre, — hogy ha nekem és másoknak — az 1879-ik évi ugar-földeknek egész adóját, mint szántóföldet — meg kell fizetnünk, miután azokat a vizboritotta területeket se legeltetéssel nem használhattuk, se a vizet nem szánthattuk és vethettük, — a folyó 1880-ik évben jogosan rendelheti-e el magas kormányunk, — hogy azon alapon, hogy a hová nem vetettünk — ott vetésünk ki sem ázhatik, — tehát nincs kárunk, a mi adó elengedésre alapul szolgálhatna, tehát ugyanazon vizboritotta térekért mint szántóföld rovatban adó alá öszszeirottakért ismét fizessük meg az adót, — s fizessük mindaddig, mig egyszer majd a catasteri munkálatok addig haladnak, hogy ezen viz borította terekre nézve, — a mivelési ág változása alapján, — vagy az osztályba sorozásnál megfelelő könnyebités be nem következik. Tisztelettel bátorkodom figyelműket felkérni arra is, vájjon méltányosnak és igazságosnak találják-e azon elvet, hogy a szántóföldek adójának elengedése csak a tényleg bevetett területeken szenvedett károsodás után igényeltethetik. Én részemről érteném ezt, ha egy kár ellen biztosító-társulat, a fizetett biztosítási dijnak meg felelő kárpótlás kiszabásánál alkalmazná ezt az elvet; de az állam, a maga polgáraitól, jövedelmeik után a kiszámított tisztajövedelem százalékjának megfelelő összegben szedi az adót, — S midőn azt mondják ki, hogy egy hold szántó- vagy kaszáló földnek mi a tiszta jövedelme, — annak megfelelő százalékját lehet követelni jogosan, hogy a polgár, mint jövedelmének részét, az állam szükségeinek fedezésére polgári kötelességének tartsa befizetni. De tisztelettel kérdem, hogy a hol a szántóföldet a föld árja elborítja, amelynek évekig, — mig a viz a földbe vissza nem tér, vagy a nap heve éveken át ki nem szárítja, semmi hasznát venni nem lehet, akkor azon hasznavehetlenné vált földektől a szántóföldek adóját azon az alapon kivánni, mert nem voltak bevetve, tehát nincs a gazdának karja, — megegyeztetkető-e az igazsággal s általában minden adóztatásnak azon elvével, — hogy a jövedelem az alap s annak egy része illeti az államot?! (Folytatása következik.) NYÍLT-LEVÉL. A nyíregyházai kereskedőkhöz. Mig más előhaladottabb nemzeteknél az egyletek, egyesületek szükségeségének bizonyitgatásával már feltassék, mind pedig azért, hogy a’ jussok külömbsége, ki nem zárván, az egymással társalkodás jussát a’ Dósa, és Székely hajdani goromba idejek helyett, most, pallérozott, és egymást eltűrő, sőt barátságos élet uralkodik, — a’parasztoknak felkelő seregeinkbe való vétetése- ket, sem gyalázatosnak, sem veszedelmesnek nemnézhetem. Még Jus Publicumunknak egy kérdése fordulhat itt elő, Szabad volt e az 1808 diki Felkelésről szól- ló Törvényt, Ország Gyűlés nélkül elrontani ? Erre meg kell jegyezni, hogy ezen törvénynek, egy része szóll a’ Nemességnek három esztendeig fegyverben való gyakorlásáról, a’ másik pedig ezen három esztendő alatt történhető Felkelésről. Az elsőre nézve, a’ Törvény egész erejébe megmaradt. A második része, annak módjára nézve, megváltozott, egyébbaránt pedig megmaradt. A’ miben megváltozott, arra nézve a’ Felkelésről szólló régi Törvények, és közelebbi Felkelések módja vétetett fel. E szerént, ha egy törvénytől Ország Gyűlés nélkül állott is el a' Nemzet, de a’ többi Törvényekről el nem állott. Egyébaránt is, maga Ő Felsége ezen változtatás iránt a’ Törvényhozó Test. tagjaihoz küldött Levelében, az ebből valaha lehető következés húzásról, örökösen lemond. Mindazáltal még is valamint Ö Felsége soha ezt a’ nagy megszorulás esetén kívül nem cselekedte volna; úgy csak az utolsó szükség teheti azt szabaddá. Meghatároztatván a’ Szabolcsi Lovas Ezred, száma hagytak, nálunk még mindig szokás valamely életre való eszmének egyesület általi megtestesítése érdekében hoszszas dissertatiókat írni s plausibilis okokkal demonstrálni annak érdekében. Egy egyesület nyil- vánülása, a szó és tett hatalma által nagy befolyással van az egyesek jólétének megállapítására. A midőn a nyiregyházai kereskedőkhöz intézzük szavunkat: buzdítani, serkenteni akarjuk őket hogy egy testületté, egyesületté alakuljanak. Kereskedőink hivatásból, de meszsze szétágazó ösz- szeköttetésnél fogva is, azon helyzetben vannak, hogy a gyakorlati élet munka phasisait jobban ismerik mint más osztálybeliek s kivállóan érdeklődnek mind azon tényezők iránt, a melyek nemcsak hogy helyzetük kedvezőbb alakulására, de a nemzeti vagyon szaporítására is hathatósan befolynak. Korunkban megkívánják, hogy a kereskedő értelmes legyen, és ne épen félműveltséggel bírjon. Annál nagyobb lehet a csodálkozás, hogy , kereskedőink, az irányukban támasztott igényeknek megfelelnek, nem érzik az érdekközösség fejlesztésének szükségét, hogy mig a varga, a szabó, az asztalos stb. mind állásukat, létérdeküket egy egyesületbe látják különösen megóva, pártfogolva, annak tagjaivá szegődni iparkodnak, és ép a kereskedő az, a ki saját körében az újabb kor vivmányaiuak, követeléseinek érvényesítésétől elzárkózik. Az egyéni érdeknek a közérdekkel ösz- sze kell forrni. Nem is tagadjuk, hogy egy kis önmegtagadás, elszántság kívántatik meg ahhoz, hogy valaki a privát életbe vallott nézetét netalán egy nagy többség ellenvéleményének alárendelje. Beismerjük, hogy egyes önző czélok elérése meg van ingatva, mihelyt a kartársak érdekével öszszeütközik. De bízunk á kereskedői kar felvilágosodott honfiúi érzületében, hogy a közjóval a kedves énjét össze bírja egyeztetni, szép összhangba hozni, és szükkeblüségét meg nem tűrve áta- lános s magasztosabb nézetnek iparkodik érvényt szerezni. Mint más népes kereskedelmi városban úgy Nyíregyházán is számot tesznek azon ügyek, melyek mint az üzlet s a közmivelődési emeltyűn közös érdeklődést keltenek. Mig egyes ember, hacsak nem országos kapacitás, a közügyeken alig számbavehetőleg lendithet, addig közös igyekezettel karöltve, egy kitűzött czél felé törekedve, kedvező idő és alkalom felhasználása mellett nagyot, a jelenre és a jövőre üdvhozóan kiható intézményeket teremthet. Mind ezt komolyan megfontolva lehetetlen, hogy mindazok, kik a »nyíregyházai kereskedőegyesület« megalakításának élére állhatnának, továbbá is keleti fatalismussal várják a szebb jövőt, s absolut közönynyel tétlenül tekintsék korunk tüneteit és követeléseit. Szándékosan nem akarunk közvetlenül egyes, bár általános érdekű eseteket felemlíteni, mielőtt közmegállapodásra nem jutottak; azoknak szellőztetését másokra bízzuk, szabad a tér e lapok hasábjain minden közérdekű ügyet tárgyilagosan megbeszélhetni. Annak idejében mi is hozzá szólunk az ügynek megfelelő komoly megfontolással, itt végül még csak arra akarunk emlékeztetni, hogy a múlt hónapokban a bolt feltörések elleni védekezés érdekében a kereskedők által létesített rendszabályok alkalmával számosán szóba hozták, hogy a »Kereskedők egylete« egy közszükséget pótolni volna hivatva, Mindezekből folyólag felhívjuk a kereskedők főbbjeit, hogy az itt megpendített ügyet a va- lósulás stádiumába juttatni iparkodjanak. Biztat a remény hogy ez iránybani működésűket fényes siker fogja jutalmazni. Az első teendő véleményünk szerint, az összes kereskedőket egy bizonyos napra és órára gyűlésre ösz- szehivni, aztán majd minden a maga rendén megindulna.- Egy kereskedő. és a’ T. Deputatió által, által annak tagjai névsze- rént is kijegyeztetvén, Szent György Havának 13-ik napjára, a’ Tisztek választása végén, Köz Gyűlés kir- dettetett. Eljövény a’ kirendelt nap, Szokatlan számmal begyült a’ Nemesség NKálló városába. Először is a Katholikusok Templomába. Jövel Szent Lélek tartatott: Annak vége lévén, mint hogy a’ Vármegyeháza kicsiny volt annyi népnek befogadására, a’ Reformátusok Temlpoma tétetett a’ Gyűlés helyévé. Tele volt az egész Templom Nemességgel. És noha kétezer embernél több lehetett benne azon sűrűséggel, melyek állottak: mindazáltal, több felénél kivül a kerítésben, és az utczán kint maradt; a’ kik onnan hagyták helyben, a’ belöl tett végzéseket. Tiszt. Fazekas. Ur Nagy Káliéi Prédikátor egy szép könyörgést bocsátott előre. Azután Mtgos Cs. kir. Tanácsos, kir Udvarnok, és Első Alispán Nagy Káliói Kállay Miklós O Nagysága, utánna pedig Tek. Déssy György Fő nótárius TJr egy, egy gyönyörű Magyar beszédet tartott, melyben ezen Felkelés, és Gyűlés pontosságát mutogatta meg. — Ezeknek végződések után, ugyan csak T. Désy György Fő Nótárius Ur, olvassa a’ Tisztségekre szánt Urak neveket, kiket, a’ köz kiáltás a következő jegyzések szerént tett meg. Az 1809. dikben Szent György hava 13 án Nagy Kálidban választott Szabolcsi Tisztség Laistroma. A’ Tisztek Neveik: Ezredes Kapitány, Nagy KálA közigazgatási bizottságról. Szabolcsmegye közig, bizottsága f. hó 8-án Bónis Barnabás főispán elnöklete alatt megtartotta rendes ülését. Kezdetben felolvastatott a földmiv. miniszternek leirata, melyben a megye közönségét felhívja, miszerint — a 8zőllőve8zszők megvizsgáltatása végett — egy bizottságról gondoskodjék a philoxera rovar elterjedésének megakadályoztatása tekintetéből. A miniszteri leirat alapján a szükséges vizsgálat megejtésére Dr. Szabó Dávid, Miklós Ferencz, Okolicsányi Lajos és Takácsi Lajos kineveztettek. A Kis-Kálló—Kálló-semjéni töltés munkálatainak bejelentésére a főispán igen helyesen megjegyezte hogy az illető közegeket figyelmeztetni kell, hogy a mennyire lehetséges, csakis vidéki erőket alkalmazzanak a töltés munkálatára és nem idegeneket. Dr. Szabó Dávid m. főorvos jelentése szerint jelenleg leginkább a tüdőgümőkor uralkodott, s csak Nyíregyházán 28 haláleset fordult elő; valamint az agy-gerinczagyburoklob járványa is igen el volt terjedve, azonban már most enyhült a baj. így Bököny- ben meghalt 34, meggyógyult 8 beteg. Ujfehértón és Nyíregyházán is erősen pusztított. Krasznai Gábor polgármester jelentése szerint a városi gyámoltak száma 1170 : a pénztár állása: 181,306 frt. 95 y2 kr. — Fintor J. megyei árvaszéki elnök jelentése szerint f. évi jan. 1-től, márczius 31-ig volt 2680 árvaügy; ebből elintéztetett 1166; elintézetlenül maradt 1514 sz. — A gyámoltak és gondnokok létszáma 11,088; az árvapénztár állása 336,357 frt 2>/2 kr. Az árvaszéki elnök egyúttal kéri a közig, bizottságot az 1877. XX. t. ez. 177. szakasza szerint saját rendelkezése alá tartozó személyzetnek felállítását. Azonban az árvaszéki elnök kérése ez idószerint nem volt teljesíthető. Az ügy hosszas vitára nyújtott alkalmat azon kérdés felett, hogy ha már a megyei árvsz. tisztviselő, közigazgatási és árvaszéki tisztviselő is, vájjon hogy legyen képes megfelni kötelességének ?! Az alispán rendelete szerint a tisztviselő elmegy a közigazg. gyűlésbe, — az árvaszéki elnök pedig elrendeli az árvaszéki ülésbe, s a munkafelosztást egyaránt megkívánják. Az iktató szabadságot kap az alispántól; az árvsz. Elnök nem tud beigtatni, hacsak a nap- dijas ott nincs. Ez pedig nagyon téves, hogy az árvaszéki iktató helyettesitessék egy napdijas által, ki nem lévén a rendes formalitások szerint felesketve — nem is tartozik számolni a kezei között előforduló értékes kötelezvények hollétéről, amelyek egyes árváknak talán összes hagyatékát képezhetik. •— Szintén határozatba ment, hogy a megyei árvsz. ülnökök üjólag — nagyobb szorgalomra figyelmeztetnek. Végül az árvaszéki elnök évnegyedes jelentése alapján a közigazgatási bizottság arról is meggyőződött, hogy egyes szolgabi- róktól az árvaszék által kiküldött s megsürgetett ügyekre ezideig még jelentés nem tétetett. Ugyanazért a közig, bizottság részéről határozatilag kimondatott, mindazon szolgabirák, kik jövőre a kitűzött határidőre jelentéseiket az árvaszékhez be nem terjesztik avagy pedig mulasztásaikat kellőleg nem indokolják: fegyelmi eljárás alá fognak vétetni. Az ülésen egyéb érdekes tárgy nem fordult elő. Á. L. Néhány szó a szabolcsmegyei gazdasági egylethez. Van-é czélja, van-é értelme, életérdeke a szabolcsmegyei »Gazdasági egyesület«-nek ? nem jobb lenne-é azt Folytatás a melékleten. lóy Kállay Miklós. Ezredes Főhadnagy; Roffi Borbély Gábor, Első Ezredes Fő Strázsa Mester: Balogfalvi Czóbel Imre, Második Ezr. Fő Strázsa mester: Nagy Kállói Kállay Leo, Százados Kapitány Molnár Antal, Nyiszki Nyiszky László, Winkler János. Báji Patay István, Jármy Beniámin, Nagy Káliói Kállay Imre, Százados kap. ranggal Cassirius. Gencsy Gencsy Sámuel, A1 Kapitány: Nozdroviczky Pál, Bárczy Ferencz, Nagy Kállói Kállay Gergely, Dezsy Károly, Vajai Vay János, Kelcz Josef, A1 Kapitányi ranggal Auditor. Szathmáry Mihály, Főhadnagy. Lövey Adóm, Vajai Vay Adám, Csepey Zoltán István, Korda Lajos, Désy Ferencz, Osváth László, Buday Zsigmond, Vajai Vay Abrahdm, Somossy Menyhért, Jármy Tamás, Kelemen József Komjáthy György, Alhadnagy. Fűlő Pál, Kállay Ferencz, Kornizs László, Mikecz János, Kállay Albert, Jármy Lázár, Toros Gergely, Bessenyei György, Lövey Ferencz, Osváth Ferencz, Te- leky László, Guthy Sándor. Ezr. Kap. Segéd Alk. ranggal. Kádas János, Ezr, Segéd Főhadnagyi ran- gal. Marzsó József- Zászlótartó. Berzsenyi Antal, Biró János, Bodó János, Porkoláb. Molnár János. Azok a’ kik itt feljegyezve nincsenek, későbben választattak. Ezek közül is némelyek ki maradtak, kiknek ki lépéseket, s helyettek másoknak tétetéseket, azou. időre, melyben ez történt, el nem fogom említeni felejteni. (Folyt, következik.)
