Nyírvidék, 1880 (1. évfolyam, 1-40. szám)
1880-08-26 / 22. szám
22. szám. I. évfolyam. Nyíregyháza. Csütörtök, 1880. augusztus 26, Felelős szerkesztős ÁBRÁNYI LAJOS. Előfizetési árak: postán vagy helyben házhoz hordva: Egész évre ......................................................4 frt. F élévre............................................................2 „ Negyedévre..................................................1 Egy szára 10 kr. Az előfizetési pénzek, megrendelések, valamint a lap szétküldése tárgyában teendő felszólamlások PIItINGER JÁNOS és JÓBA ELEK kiadó-tulajdonosok könyvnyomdájához (szarvas- í utcza 119. szám) intézendők. A lap szellemi részét illető minden közlemények a szerkesztő czime alatt (szarvas-uteza 102. szám, Ulmer ház) küldendők. Csak bérmentes levelek fogadtatnak el. Kéziratok viszsza nem küldetnek. Hirdetési dijak: Minden háromszor hasábzott petitsor egyszeri közlésénél 5 kr ; többszöri közlésnél 4 kr. számittatik. Kincstári bél) >gdij fejében minden egyes hirdetés után 30 k) fizetendő. A nyílttéri közlemények dija soronkint15 kr A kisliirdetö rovata alatt, a tiz sort meg nem haladó közleményért csak 30 kr vétetik. Azonban fájdalommal kell mondanunk, hogy erre a lényeges átalakítást eszközlő intézetre, az iskolára sem fektetnek kellő súlyt még az emanczi- pácziót örömmel fogadó magyar zsidók sem mindnyájan! Hanem közönyösen eltűrik, vállat vonnak felette, ha látják, hogy a vakbuzgó „bóker“ nap- feljöttől — napszálltáig! kínozza a szegény zsidó gyermekeket alacsony, penészes, büszhödt, fülledt levegőjű viskóban 10-et 20-at egy rakáson. — Az igy ment még csak egy év előtt is, városunkban is. Azonban magok az értelmesebb zsidók, a zsidó hitközség előjárósága is megsokalta e szégyelletes állapotot s miután a város közepén egy díszes, száraz, egészséges, világos minden igényeknek megfelelő iskolahelyiség megvolt, csak használatba kellett venni iskolai czélra: elhatározták, hogy rendes iskolát állitanak, a mint ez annak idején, e becses lapban, közölve is vplt. — Volt akkor közölve talán az is, hogy az eddig oktatás nélkül felnőtt 10—12 éves gyermekek mily keveset tudtak a felvételi vizsga alkalmával! Hanem annál szebb volt az eredmény a f. hó 15-én kezdetét vett zárvizsgákon. A gyermekek mind szépen, értelmesen, szabatosan felelgettek. Hogy értelmesen, az érzelem- fejlesztés szabályai szerint s nem szajkó-módra tanultak, az leginkább kitűnt az olvasás és az olvasottak elemezése, továbbá a nyelvtan és földrajzi tantárgyakból adott feleletekből. Valóban örülhetnek a zsidó szülők, hogy gyermekeik oly ügyes, szakavatott tanítók kezei közt nyerik neveltetésük és képeztetésöket: ily egészséges helyen s nem egy bűzös egészségtelen zughelyen „bóker“ észliczamitó s butitó, rendszernélküli, értelemtompitó bánásmódja mellett nőnek fel! Az eredmény oroszlánrésze tagadhatatlanul Schönbrun Zs. főtanitót illeti; de méltán osztozik vele a sikerben Dr. Grün Zsigmond iskolaszéki elnök, továbbá Kőim Béniámin. Mandel Ignácz s több iskolaszéki tagok. — Kisérje áldás törekvésüket! Legyenek meggyőződve, hogy minden igaz magyarember és őszinte magyarzsidó elismerése csatlakozik munkásságuk küzdelmeinek méltatásához. Sajnos, hogy a tanfelügyelő bokros el foglaltató sai miatt a vizsgán jelen nem lehetett s még sajnosabb, hogy magát nem helyettesítette, mikor itt annyi jeles tanférfiu van, akik azonban, fájdalom! Szinte nem érdeklődtek e komoly tanügyi dolog iránt; holott a zsidó iskola intézménye városunkban nem éppen jelentéktelen mozzanat. Küzdelmes munkáról emlékeztem fentebb s arról, hogy áldás kisérje az iskolaügyet, intézők működéseit! Valóban az ő munkásságuk küzdelmes s a megérdemlett „áldás“ helyett átok kiséri főleg az iskolaszéki elnök, Grün Zsigmond buzgó fáradozásait-, mert gyanúsítás, fenyegetés s minden kellemetlenségeknek ki van téve; nem az értelmes zsidóság, hanem azok részéről, kik a hosszú köntösben járó bókertől várják a felvilágosodást és az emanczipatió folytatását (?)! Azonban remélhető, hogy a jó győzni fog! s az egészséges paedagó- giai elvek szerént berendezett zsidó iskola meggyökerezik, a mi kívánatos is; mert csak ily iskolák nevelnek igazi magyar zsidókat, a kik aztán feleségül vévéu majdan egy-egy piros-pozsgás magyar leányt, létrehoznak egy uj nemzedéket, a mely magyar is lesz gazdag is lesz számitó is lesz, hazafi is lesz, s általok majd: „e porba omlott szép haza fel fog virulni, még!“ mert bizony most a régi magyarság szegényedik, pusztul és tekintélye uap- ról-napra csökken! Reméljük, hogy mire a mostani iskolás nemzedék felnő: akkorra már csak meg lesz a polgári házasság! ............. Sok ellensége van hát a zsidó iskolának ; a roszszakarat, az értelmetlenség; de legnagyobb a szegénység, hogy a kezdő s 3 tanítóval berendezett intézetet nem támogatja senki sem! Van az országban zsidó alapítvány! Van vagy 9 millió tanulmányi alap. Jaj de az csak egy vallás fiai-é! Hjali? itt nem egyforma mértékkel mérnek, a haza fiainak! Az egyik „édes“, a másik mostoha fiú! Úgy megy a mérés mint e mai szabadiparos világban, hol ha a biró a font húst, akarám 50 dekát 40-nek találja, a mészáros azt feleli: „szabad-ipar,“ kérem! (az az, szabad a lopás.) Ha aztán az efféle viszszaélé- sek jelentetnek: ha a zsidóság az ilyen iparost kóser hús mérésre alkalmasnak nem találja, az meg N.-Kálió, 1880. aug. 24. (A zsidó emancipatió befejezése. — Zárvizsgák a zsidó iskolában. — A szegénység sok üdvös eszmének gyilkosa. — Hogy magyarázzák némelyek a szabad-ipart. — Hát a „felsöség“ hogy magyarázza. — A magyarázatból folyó kalamitások.) Sokan olyan balhitben élnek, hogy a zsidókérdés az 1867. évi XVH. t. ez. által az úgynevezett emanczipáczió törvényének szentesítése által már Magyarországon is elintéztetett. Természetes, hogy ide csak a felületes gondolkozásu embereket számíthatjuk, a kik azt hiszik, hogy léteznek amolyan deus ex machina-szerű intézmények, melyek segélyével akár nemzetiségi, akár társadalmi, akár vallási és más ily kérdést, csak úgy, egy rendelet vagy parancsszó, vagy §. által elintézni s szokást, életmódot, előítéletet, véleményt, balvéleményt, melyek életfeltétellé, hússá, vérré váltak s megcsontosodtak az illetőknél, egy tekintetre módosítani, megváltoztatni lehet. — Ezen a dolgok felszínén úszkáló emberekkel természetesen szóba állani s fontosabb kérdések felett vitázni felesleges volna. Ok beszélnek élet- és emberismeret, tapasztalat s lélektani ismeretek nélkül. — A gondolkodó s észleletek, okozati viszonyok után ítélő ember pedig tudja, hogy az embert is, ha képessé akarjuk tenni valamire, szoktatni, oktatni, nevelni kell mindenre. Az egész nevelés-oktatás czélja különben is szoktatás a szépre, jóra, hasznosra: a feddhetetlen tiszta erényes, munkás, kötelességérzetet elsajátító szabad, emberi életre. — Ezen üdvös dolgokat eszközli egyedül az iskola. — Igaz, hogy magában az iskola sem oldja meg a magyar-zsidó kérdést alapjában ; de legfőbb eszköze ez marad az emberi mi- velődés s fejlődésnek mindörökké; igy a zsidó kérdésnek is. Másik a polgári házasság behozatala; mely mellett megyénk egyik kitűnő s a parlamentben is nyomatékos szóval biró s alapos jogtudo- mányu képviselője Dr. Mandel Pál, a folyó évi költségvetés alkalmával oly szép, hatásos s köztetszéssel fogadott beszédet tartott, melynek minden szavát nemcsak az országház és a sajtó, hanem az egész ország gondolkozó polgársága is viszhangozta. De polgári házasságra is az iskola nevel. A „NYIRVIDÉK“ TÁRCZÁJA. A FEHÉR RUHÁS HÖLGY. A Comhill Magaziné után angolból fordítva — (Folytatás.) Hét évvel később, mint végzett egyetemi tanuló nehány barátommal (az Qxford és Cambridge clubban) ebédeltem, kik közül az egyik látogatást indítványozott a Convent-Garden színházba, s hogy pedig a színházi pénztár már zárva volt, a közeli könyvárushoz küldött egy páholyért, melynek vételével, felkiáltott: »Ez ugyan jutányos vásár, a Guinea páholyhoz jutottunk!» — Ő jól ismerte a 16-os páholyt, különben senki sem tett reá megjegyzést. Ebéd után, a dohányzás végeztével, későn bár, de fashionable órában érkeztünk a színházba. Magam voltam az első, ki a páholy ajtót elérte. Kinyitottam, azonban rögtön betevém újra s a szomszéd páholy ajtaja felé tartottam. »Mi bizonyára tóvedtüuk, — mondám — amaz olt már el van foglalva.» — Hogyis ne I mondá városi barátom, — jó helyen járunk. Gondolod talán hogy nem ösmerem a 16-ik páholyt ? — De ott egy hölgy van már, — mondám, egyedül ül csak. — »Akkor megnézem !» feleié s benyitott a páholyba. »Micsoda hölgy ?» — »Ott — mondám, feléje mutatva, — az a nő, fehér satin ruhában.» Hirtelen visszaemlékeztem a hét évvel ezelőtt történtekre. Barátaim egyike megfogta karjaimat, s mialatt én mereven néztem a fehér ruhás hölgyre, a többiek engem bámultak. »Itt láttam őt ezelőtt is — mormogám — ugyanaz megesküszöm reá.» — Kedves Garrard, te beteg vagy — szólott az egyik — jer velem s leültetett a társalgó előszobában. »De az a nő?» felelém. Ők pedig zavartalan helyet foglaltak a páholyban. »Nincs itt semmiféle nő sem; te álmodsz; belőled a pezsgő beszél.» — Mit! ti azt hiszitek, a mit már mások is mondtak, hogy én részeg vagyok?» — Nem tudom, mit mondtak mások, de ha nem ismerném szokásaidat, azt gondolnám, hogy delirium tremens-beu vagy. — Akkor ezen páholyban kisértet jár, mondám zavartan. — »Lehetséges, jer velem a friss levegőre.» Barátom lekisért az utczára, s a Convent-Garden körül sétálva tárgyaltuk az esetet. Elbeszéltem neki a rég-történteket is. Ő káprázatnak mondá. Valószínűnek tarthattam, de még sem annyira, hogy két esetben is oly csodálatosan hathasson érzékeimre. »Nem térek vissza a színházba, nehogy zavarjalak benneteket, de végére járok ezen rejtélynek.» »Jól van,» mondá barátom, »s tudasd velem, ha ugyan nem egyébb volt, mint fejfájás.» Lakásomra tértem, s fél éjszaka szivarozva gondolkoztam ez esemény felet:. Kétszer bolondnak tűnhettem fel barátaim előtt a 1 tí-ik páholyban; el voltam határozva, hogy ez többé nem fog megtörténni. Nyomozni fogom a dolgot. Másnap reggel felkerestem a könyvárust, kinél ismét, szokás szerint, hirdetve volt a Guinea páholy. — Kérem uram, mondám én, — hallott ön valami panaszokat a Guinea páholyról?
