Nyírvidék, 1880 (1. évfolyam, 1-40. szám)

1880-08-19 / 21. szám

„N y í B V I D É K.“

34. Minden, laktanyában, vagy egyéb katonai kincstári vagy e kincstár által bérelt épületben tartózkodó, tettleges szolgálatban levő katonák-, tengerészek-, honvédek- és katonai felekről lajstromot készíttet a laktanya-, kórház- vagy egyéb épület-parancsnok, mely lajstrom ugyanazon rovatokat tartalmazza, mint a számláló lap, és a mely a számlálás vezetésével és fölülőrködésével megbízott közigazgatási bizottságnak beküldendő.

35. Az emlitett laktanyákban és egyéb katonai

kincstári épületekben tartózkodó magánfelok, valamint a megelőző pontban felsorolt katonák és katonai felek hozzátartozói, családtagjai, cselédjei stb. a többi polgári népesség megszámlál tatásának módjára számláló lapok segélyével ugyancsak az illető laktanya- (épület)

parancsnok által vétetnek föl.

8. A népszámlálás költségeiről.

36. A népszámlálás eszközléséhez szükséges nyomtatványok költségeit az állam viseli, s a kormány a mintákat és utasításokat saját költségén szállítja a törvényhatóságokhoz, melyek szétosztásukról maguk gondoskodnak.

37. A számlálás maga első sorban a községi

tisztviselőket illetvén rendszerint ezek által és dij nélkül teljesitendők. Csak ha a községi tisztviselők erre az illető közigazgatási hatóság (szolgabiró, polgármester) előterjesztése folytán a közigazgatási bizottság által, bármely indoknál fogva, képeseknek nem találtatnak, a 8-ik pontban emlitett egyének közül pedig senki sem találkozik, vau a közigazgatási bizottságnak joga rendkivülileg napdijat élvező póterőket alkalmazni.

38. Az ez esetekben a közigazgatási bizottság által, az egyén munkája és minősége szerint, a község meghallgatása után, megállapítandó és az elnök által utalványozandó napi dij költségeit, az illető község viseli.

39. Az alkalmazandó fizetett közegek száma, napi dija és az igénybe vett munkanapok mennyisége kellőleg indokolva, a számlálási anyag beküldésével együtt a statisztikai hivatalnak bejelentendő, mely e költségekről országos kimutatást készít.

40. Ha valamely községben hibás és haszonve- hetlen munka készült, azt első sorban a felügyelő bizottsági tag tartozik kiigazittatni és pótoltatni. Ha ez nem sikerül, vagy ellene felszólamlás történik, a népszámlálás, a közigazgatási bizottság felügyelete mellett s az általa kijelölendő egyének által, az illetők rovására ismételve végrehajtandó.

41. Ha valakinek hanyagsága vagy roszakarata miatt a számlálást ismételni kellene, az ebből eredt s a törvény 5-dik szakasza értelmében általa megtérítendő költségeket a közigazgatási bizottság állapítja meg; behajtásuk ez első fokozatú közigazgatási hatóságot illeti.

42. A törvény ugyan e szakasza értelmében kiszabható birság eseteit és mérvét szintén a közigazgatási hatóság állapítja meg.

43. A számlálás ismétléséből származott és behajtott költség az illető község pénztárában letéteményké- pen őrizendő; a birság község pénztárának esik javára. A behajtott költség-összegek azonban, az államnak e czélra előlegezett költségei megtérítésére lévén fordítandók, a törvényhatóságok által a községektől begyűjtendők s a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi minister által kijelölendő állami pénztárba szállitandók.

44. Ha valamely közigazgatási bizottság helyi viszonyainál fogva ez utasításokra nézve némely módosibéketüréssel bírtam, hogy józanságomat bebizonyíthassam.

— Nem uram, figyelje meg hosszas beszédemet, s látni fogja mennyire tisztán fogom előadni. Adja ide a hirlapot és én felolvasok belőle hibátlanul, a mi tetszik, s győződjék meg róla, vájjon részeg vagyok-e vagy sem.

— Sohsem mondtam, hogy ön részeg, jó fiú — mondá az öreg félig meglepetve, félig mosolyogva.

— De önnek fia mondja ezt. Nem szoktam megfeledkezni magamról soha nők előtt.

— Üljön ide mellém Frank, s mondja el mitörtént.

Leültem, s mindent előadtam.

— Valóban különös, — mondá ő, azonban megbékítem önt a mámoros vádak miatt; mentegetem Gril- bortet is, mert ő éppen csak olyan természetes csalódásba esett. Véleményem szerint valószínűleg a színpadi előadás elméjére túlzott hatást gyakorolt mely, által eszméi természetfölötti képzelmekhez jutottak. Bizonnyára ön opticai csalódásban szenvedett.

— Csak nem akarja ön azt mondani, mintha én nem láttam volna a fehér satin ruhás hölgyet— Tehát a színpadon úgy kellett lennie. Nem tudom vájjon mostan úgy öltöztetik-e Opheliát a színpadra, mint Tilourinát, de azon páholyban bizonnyára nem láthatta ön. Jó fiú, menjen most aludni. Vacuo- |

tásokat látna szükségesnek, szabadságában áll, összeü- lésétől (2. §.) számított négy hét alatt, ez iránt a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszterhez kellően indokolt felterjesztést tenni, ki ezen felterjesztés megbirálá- sa után ez iránt véglegesen intézkedik.

Népnevelési egyletek.*)

Hazánk egén örökké elhomályosithatlanul ragyogó, boldog emlékű br, Eötvös József vallás- és köz- oktatásügyi m. kir. miniszter volt az, ki már 1867. évben a »Népnevelési egyletek« tervezése s megalkotása által vélte népiskolai tanügyünket uj életre kelteni. Mi volt azonban azok sorsa akkoron, nem óhajtom részletezni; az mindnyájunk előtt ismeretes. Sokan és sokhelyütt féltékenyen néztek a szeriutök merész ter.v elé, mely egyébkénti lethargiánkból mégis felrázott gondolkodásra késztetett s tettre serkentette jobbjainkat.

Eötvös azonban nem állhatott meg sokáig a »Népnevelési egyletek« terve mellett. Korunk s viszonyaink gyökeres tanügyi reformokat tettek szükségessé; mit a nagy és bölcs miniszter csakhamar belátván, már 1868, évben beterjesztette népiskola-ügyi törvényjavaslatát, mely, mint tudjuk, még azon évben törvényerőre is emelkedett. — Ily gyors egymásutánban állván elő Eötvös az ő nagy és hézagpótló müveivel, éppen nem csodálhatni, ha a szentesített iskolatörvény a »Népnevelési egyleteket« megbénította s a napirendről leszorította.

Az 1868. évi isk. törvényt követte 1876 egy a népiskolai hatóságokról bzóIó újabb törvény, s mindkettőből kifolyólag több miniszteri utasítás s szabály- rendelet.

De vájjon mit tapasztalunk ? Azt, hogy a törvény áldásai csak nehezen bírnak köztünk meghonosodni; hogy a törvény szerzőinek üdvös szándoklata nehezen tud, különösen a nép alsóbb rétegénél, termő talajra találni. S e szánandó állapot valóban mélyen elszomorító !

Nem lévén a frázisok embere, kórtüneteink felett nem kívánok ezúttal sem hosszú jeremiádokban kitörni. — Elmerem azonban mondani, mert sokat jártam keltemben, érintkezéseimben, saját tapasztalatom győzött meg róla, hogy egy a szó szoros értelmében müveit, önállóan gondolkodó, számítva cselekvő, mások példáján okuló, szivvel-lélekkel haladni akaró tősgyökeres magyar polgár elemünk alig van.

Népünket, megtartva benne a jót, teljesen regenerálni kell. Nyugoti szomszédaink a művészet-, tudomány-, ipar- s gazdaságban oly óriásilag haladnak előre, hogy nekünk, ha nyomukba kívánunk jutni, nem elég csak egyes pontokon tudósok- s egyéb kiváló alakokkal bírnunk, emelnünk s gyarapitanunk kell magát az egész nemzetet, képzés által minden egyest oda vinni, hogy emberi méltóságát s rendeltetését felfogva, bírja eszét s szivét tanácsadóul venni, s tudjon saját lábán állani s járni. Elérve ezt, magyar államiságunk neves tényezőt fog képezni Európa hatalmasainak nagy conoertjében: — s fajunkat sem keilend mindvégig oly remegve féltenünk az elpusztulástól.

Fáj, de hazám és népe iránti szeretetem sokkal lángolóbb, hogy sem reá ne mutassak a sebre és ki ne mondjam, miszerint én sajnosán azt látom, hagy a nép javára ezélzó népisk. törvényeink még sokáig nem

*) Indítvány, s tervjavaslat a „Népnevelési egyletek,, tárgyában megjelent — s hozzánk közlés végett beküldött — füzet után. Szerk.

rával sem kínálom; mert ilyenkor jobb annélkül lefeküdni. Itt van gyertyája, jó éjt és jó álmokat.

Másnap reggel az egész család felette kiszámított udvariassággal viseltetett irányomban, s mint láttam ez igy lön elhatározva, hogy nem fognak a tegnap este történtekről vonatkozással élni; Gilbert oly különös módon nézett reám olykor, szemei oly furcsán düllettek ki féloldalvást, midőn duzzadtan reám tekintett, mint akár egy tengeri rák. Könnyen összetűzhettünk volna, de én tartóztattam magamat. Sokkal büszkéb voltam, semhogy magamat mentegessem, sőt elvártam, hogy az esetet inkább ő említse fel előbb, s nem én.

Luczy előtt azonban nehány szót koczkáztattam a tréfás csíny felett, a mint kifejeztem magamat, a hogy velem kissé bolondoztak a színházban, s melyben ő is mint bűntárs szerepelt. Nem vigyáztam eléggé előadásomra, s kissé sokat is mondtam, de a mint láttam, hogy egyik sem akar tudomást szerezni az emlitett hölgy páholy látogatásáról, kissé kellemetlenül éreztem magamat.

— Kedves Garrord ur — mondá Luczy egész komolysággal, — azt gondolám, hogy ön többé nem gondol ezen kellemetlen esetre; feledje el kérem.

Gondolatomban se volt azon időben még, hogy egy fiatal hölgy oly élesen tudhassa magát kifejezni.

Jól vau tehát; soha ! kiálték kissé erősen.

— Én sem beszélek róla; azonban emlékszem,

lesznek végrehajtva; nem foganatosítva több egyébb oknál fogva azért, mert sok helyütt oly vastag közönnyel találkozhatni, melyen biz a legüdvösebb intézkedéseknek is hajótörést kell szenvedniük.

S ezt bizonyára nemcsak én, de látják mindazok, kik népünk szellemi és anyagi állapota iránt érdek lődni s hazánk óhajtott szebb jövőjéért felbuzdulni tudnak.

Négy év óta teljesen visszavonulva a politikai cselekvés teréről, legfőbb törekvésem az ipar s vele rokon összefüggő szakok fejlesztésére irányult.

Hanyatló gazdászatunk, pangó iparunk s fejletlen kereskedelmünk érdekébeni fáradozásom azonban arra a meggyőződésre vezetett, hogy említettem szakok nem vehetnek jobb irányt, nem lehetnek versenyképesek a külfölddel mindaddig, mig iskolaügyünk, mint minden haladás alapfeltétele, nem emelkedik a kellő magaslatra,

■— mig polgárságunk nem nyer e réven oly anyagi s szellemi tőkét, mennyi a sikeres továbbképzés mérve gyanánt okvetlenül megkivántatik.

Innen s ebben tehát a tulajdonképeni motívum> mely ténykedésemet ezúttal az iskolák felé vezeti.

Nem akarok semmi újat.

A zászló ki van bontva, a cél ki van jelölve.

Egyet óhajtok csak elérni: ne vesztegeljünk sokáig a kibontott zászló alatt, ne haladjunk csigalassúsággal ; hanem ragadjunk meg oly eszközöket, melyek üdvös népiskolai törvényeinket mielőbb megvalósíthatnák.

De hogyan ?

Az észlelt közöny s lassú mozgással szemben mit csináljunk ?

Szerintem oly actió létesítésére van szükség, mely tanügyi általános érdeklődést s mozgalmat keltve, egy leti társulás alakjában magát a népet, a nép nagy tömegét, a társadalom minden osztályát vonja bele a reá nézve legelőnyösebb törvények végrehajtásában erélyesen s kitartóan részt venni.

S mivel említettem actiót leghelyesebben a »Népnevelési egyletek« által hiszem elérhetni, hódolva hazafias kötelességérzetemnek, bátor voltam hivatkozott egyletekre vonatkozó indítványomat s tervrajzomat Fejérmegye törvényhatóságához, mint melyhez tartozni szerencsém van, azon legjobb reményben benyújtani, hogy ez indítványom s tervrajzom helyességét s életrevalóságát elismervén, pártolólag teendi azt at hazánk többi törvényhatóságaihoz: csak az igy megindított

országos mozgalom, a társadalom minden rétegének, hozzájárulásával eszközölhetvén az ő kihatásában azt, a miért mindnyájunknak sorompóba kell lépnünk; hazánk szellemi és anyagi felvirágzását.

Ajánlom szerény nézeteimet a hazai nagy közönség becses figyelmébe; magát az eszmét meleg s lelkes pártolásába. Székesfehérvárott, 1880. augusztushó 15-én Gróf Zicshy Jenő.

A közigazgatási bizottság üléséből

— Augusztus 12. —

Szabolcsmegye közig, bizottsága Bónis Barna- bás főispán elnöklete alatt rendes havi ülését megtartván, leginkább két szakreferens figyelemre méltó jelentése okozott érdekeltséget.

Fintor József megyei árvaszéki elnök a megyei árvaszéknek múlt julius havi ügymenetéről jelentését beterjeszti, melyszerint július hóról elintézetlenül átjött 1780 db. ehhez beérkezett julius 31-ig bezárólag 617; összesen 2397 db. ebből elintéztetek 795 db. elintéhógy olvastam »Copperfield Dávidv-ban egy ifjú úrról ki a színházban basonlólag rosszul érezte magát.

Emlékezém, hoey ama bizonyos Dávid boros mámorban volt, s igy ez az igaztalan vonatkozás igen bántott, nem feleltem, de oly busán tekintettem Luczyra, hogy szive is meglágyult.

— Agnes igen megbotránkozott rajta — folytatá Luczy gyengéd mosollyal, — de azután, hogy haragját kifejezte a történtek felett, megbocsátott neki.

— Sőt gondolom, meg is csókolta Dávidját, — mondám egész bátran, de igen gyengéd hangon.

— Nem emlékezem arra, feleié Luczy szemeit lesütve, — Ágnes inkább magatartó volt ez esetben.

Ezt igen ajánlatos feleletnek tartottam. És igy igen kedvesen végződött ez időben szerzett tapasztalatom a Guinea páholyról.

II.

Valóban nehéz valamit elfeledni némelykor, igy voltam én is a fehér satin ruhás hölgyei is: hétről- hétre, hónapról-hónapra, s évek múltak el, s még is mindig szemeim előtt lebeget a történet. Némelykor találkoztam Tredgoldékkal is, s ha az eset felhozódott, már magam is engedtem erőszakos állításaimból, bár jól tudtam, hogy nem voltam részeg, s mégis bizonyos tekintetben a fehér ruhás hölgy jelenése kissé valószínűtlennek tetszett előttem, s még sem tudtam a történtekről magamnak helyes magyarázatot szerezni.

(Folyt, köv.)