Nyírvidék, 1880 (1. évfolyam, 1-40. szám)
1880-06-17 / 12. szám
I. évfolyam, Nyíregyháza. 12. szám. Csütörtök, 1880. junius 17. JYyÍR VIDÉK. f TÁRSADALMI HETI LAP. ' MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. Felelős szerkesztő: ÁBRÁNYI LAJOS. Előfizetési árait: postán vagy helyben házhoz hordva: Az előfizetési pénzek, megrendelések, valamint a lap szétküldése tárgyában teendő fölA lap szellemi részét illető minden közlemények a szerkesztő czime alatt (szarvas-utcza Hirdetési dijak: Minden háromszor liasábzott petltsor egyszeri közlésénél 5 kr; többszöri közlésnél 4 kr. Egész évre ..................................................4 írt. s zólamlások PIRINGER JÍNOS és JÓBA ELEK 102. szám, Ulmer ház) küldendők. számittatik. Kincstári bólyegdij fejében minden egyes Félévre.......................................................2 „ N egyedévre.............................................1 „ k iadó-tulajdonosok könyvnyomdájához (szarvasCsak bérmentes levelek fogadtatnak el. hirdetés után 30 kr fizetendő. A nyílttéri közlemények dija soronkintlö kr. Egy szám 10 kr. utcza 119. szám) intézendők. Kéziratok viszsza nem küldetnek. A kisliirdetö rovata alatt, a tiz sort meg nem haladó közleményért csak 30 kr vétetik. Nyíregyháza, jun. 16. Nem mintha a közügyek menete felett — hívatlanul — bíróságot ülni, avagy a nyilvános pályán működő, közhivatalt viselő egyéneknek hadat üzenni óhajtanánk, foglalkoztunk és foglalkozunk oly kérdésekkel, melyek tárgyalása néha egyes személyeket vagy testületeknek gyengéit érintik, — azonban a sajtónak általában hivatása — de e lap megindítása alkalmával — különösen hanysulyoztuk, miként a korszellem, reform és a közérdek sugallatának — lapunk mindig hű orgánuma lesz; ezt kijelenteni kötelességünk — sőt szükségesnek tartjuk akkor, a midőn az általunk követett ezen irány egyes körökben bizonyos fokú vissztetszést látszik szülni. Magas politikával foglalkozni nem akarunk, nem szabad, de ez helyi közlönynek hivatása sem lehet, — de igen is hivatása és szoros kötelessége a sajtónak — a politikát kivéve — bármily kérdéssel foglalkozni, mely természeténél fogva — a közérdekkel szoros kapcsolatban állván — a nyilvánosság fóruma elé tartozik. Szilárdul ragaszkodunk azon alapelvünkhez, hogy a közérdek előtt minden magánérdeknek háttérbe kell szorulnia. Ezeknek előre bocsátása után egy napi kérdést akarunk szőnyegre hozni, melyről még ellenségünk sem állíthatja, hogy nem közérdekű ; a múltkor „a Társadalmi bajok a vidéken“ feliratú közleményünkben azon állítást koczkáztattuk, miként anyagi tönkrejutásunk okai közé — az adóteher nem sorolható, — A „NYIBVIDBK“ TÁBCZÁJáT A szabolcsi nemes insurgens lovas-ezred történetének naplókönyve 1809-ik évben. (A megyei levéltár eredeti kézirata után.) Közli: TJjlaliy György főlevéltárnok. (Folytatás.) Szt. Jakab hó 20-án útnak indult az Ezred, Tamási és Sezér helységekben telepedett meg. 21- én Megindulván Pápa városának piaczán keresztül a’ Város alatt táborba szállott. Frontba állott a’ Nemes Ezred, a’ Biharival együtt. Ő császár Kir. Fő Herczegsége János Fő Herczeggel a’ Bihari Ezredet végig nézte, a’ Szabolcsi előtt jó távolságra az Országütján ment el, úgy hogy egyszersmind be ment a Városba. A’ nép letelepedett, sem lónak, sem a’ népnek nem volt mit enni. Estvefele érkezett minden. Ott voltak még némely más Ezre- dek is ekkor. Itt estve húst is kapott az Ezred. 22- én Pápa alól megindult, parancsoltatott, hogy az Ezred Marhát vegyen ki bizonyos számmal, és mészárosa is legyen, ezen végre Kádas Kapitány az Ezrednél felvigyázónak kineveztetett, a’ ki mindjárt 24 darab marhát ki is vett, és a rendeltetett helyre hajtatta. Az Ezred ment a’ Somlyó hegye vidékére, és a Kormány ugyan az Ezredes Kapitány egész osztályával Vásárhelyeit, az Ezredes Főhadnagy Osztályának I-ső századja Tornán, a’ II-ika Tüske várán, és a’ reservások Kis-Jenőn; az Ezredes Fő Strázsa mester Osztályának I-ső Századja Devecserben, 2-ika Borszőr- csökön, a’ Hajdú félszázad pedig Dóba helységében telepedett le. nem azért, mert ha háztartásunk, gazdálkodásunkban — minden tekintetben józan irányt követünk, akkor- az állami intézmény által reánk rótt terhet kibírjuk, sőt polgári becsületünk parancsolja, hogy kiki — állampolgári minőségben élvezett jogokért — kötelességet, terhet is vállaljon; de a mennyire a becsületes állampolgár kedves kötelességet lát az adófizetési kötelezettség teljesítésében. — nehezére eshetik, másrészt azon tudat, hogy a korunkban absolut uralomra vergődött faktor — a „protectió“ — az adóteher megállapításánál vagyis az adókivetésnél is érezteti hatását. Tisztelet és becsület azon egyéneknek kiket a közönség és másrészt a kormány bizalma emelt azon polczra ahol hivatvák — az adóköteles polgárok viszonyait megbírálni és ezekhez képest mindenkinek teherkópességét megállapítani. Az adókivető-bizottság minden egyes tagjának jelleme elég garantiát nyújt a közönségnek arra nézve — hogy magánérdek, szándékos részrehajlás vagy épen roszakarat nem vezérli akkor, midőn egyes polgároknak vagyoni állása, — anyagi viszonyai és keresetforrása — felett véleményét nyilvánitja, a mint ezt egyrészt lelkünk mélyéből folyó meggyőződésből hisszük; — másrészt el nem zárkózhatunk — a tapasztalatból merített azon hiedelemtől, hogy a nagyon tisztelt bizottsági tagok véleményük nyilvánításánál — nem egy és ugyanazon szemüvegen keresztül nézték polgártársaik viszonyait; hisz velünk született A’ parancsolat azt mondja, hogy ez, azért esett, hogy fegyver nyugvás lévén, ezen idő alatt az Ezred magát az exerczirozásban jól formálhassa. 23-án Ezredes Fő Hadnagy Ő nsga, az Ezred kimiveléséhez fogott, esmérte mi legyen kötelessége, és mi legyen az Ezred baja, parancsolatokat küldött ki, minden Századhoz, hogy a Kormányzók, a népet az erkölcsre nézve Bzoros fenyíték alatt tartsák, éjeire parancsolatokat rendeljenek, és minden tiszt felelni tartozzon a’ keze alatt lévőkről, egyszersmind az egész Tiszti kart a következő napra be parancsolta magához. Szt. Jakab hava 24-én A’ Tiszteknek oskola tartatott, a’ Kormány Szavak a' Regulamentum szerént magyaráztattak és fából csinált jelek által próbára is vétettek. Ezredes Fő Hadnagy Ő nsága magyarázott mindent, és Commandirozott, melyre a tisztek a szakaszokat igazgatták A’ mely Kormány szavakat meg magyarázott parancsolta, hogy minden Század Commandáns azonnal vegye a Századnál gyalog, és lovon is próbára. Ezen utolsó napon Winkler Kapitány kedves Feleségének Keserűi Fráter Anna, aszszonynak nevenap- ját nagy vendégséggel ünnepelte meg, jelen volt rajta minden tiszt, ment az éljenkiálltás, minden Szabolcsi Annákért, a’ Királyért, Nádor Ispányért, a’ T. N. Vármegyéért, az Alispányokért, Generális Ő Nságáért) az Ezredes tisztekért, és egyenként minden Vendégért. Ezen alkalmatosságra a’ következő versek küldettek Winkler Kapitány úrhoz. gyengéink közé tartozik az is, hogy az adóterhet — mindig túlságosnak találjuk, és igy ezelőtt sem voltak ritkák a panaszok a kivetés ellen, de az idén — oly számosak ezek, hogy az ember a panaszok száma és a panasztevők kiléte után Ítélve, hinni kezdi, miszerint a közép — különösen az iparososztály aránytalanul és valóban túl van terhelve, mig a jobb- módúak, bár nem is túl enyhén, mégis tapintatosabb bánásmódban részesültek. Az éven át ezerekre rúg azok száma, kik adóhátralékért exequáltatnak, — nem szándékozunk mi ezeknek szószólói lenni, — de bizton állíthatjuk, hogy az exequáltak nagyobb része olyan, — kiknek anyagi helyzete az adókivetés alkalmával nem helyesen birálta- tott meg; — az pedig,hogy valaki oly túlma- gasan adóztassák meg, — hogy csak ismételt végrehajtások és zaklatások után constatáltas- sék az illetőnek szegénysége, — fizetés képtelensége — és végtére egy hatalmas szegénységi bizonyítvány alapján töröltessék ezen teher — az állami jövedelemnek előnyére nem szolgál, de a magyar állam intézmény tenden- tiájával össze nem fér. A midőn e sorainkkal több oldalróli felszólításnak eleget véltünk tenni, hisszük hogy ha általában az adókivetés lajstromában nagymérvű aránytalanság tapasztalható — e hibákat a nemsokára működését kezdő felszó- lamlási bizottság jóvá teendi. »Jer Múzsa! és verseiddel Az én hiv szivem is vidd el Winkler ur Szállására Örvendj neki ezerképen, Hogy ma felviradott épen, Szép kedvesed napjára. Mond, hogy kedves Annájával Az ő élete társával Éljen boldog időket. ’S a’ minden áldással tele Lévő szerencse kebele Ringassa együtt őket!! Éljen megholt kedves fia Helyett a szép Amália, Mint atyja egy reménye S mint a’ hajnal Szint öltözött Gyémánt a több kövek között Messze ragyogjon fénye. Maga is a bús katona Pályát — mely rá sok bajt vona, Mennél előbb végezze. S kandallós kis szobájába, Kedvesiben, ’s pipájában Boldogságát érezze ! Most is, ez esős reggelen Úgy érezze mintha jelen Volna pályánk határa, S Keserűi Fráter Anna Édes csókja rá czuppanna, Bajuszos ajakára!
