Nyírvidék, 1880 (1. évfolyam, 1-40. szám)

1880-05-20 / 8. szám

8. szám.

I. évfolyam. Nyiregyhrtza.

Csütörtök, 1880. május 20.

Előfizetési árak:

postán vagy helyben házhoz hordva:

Egész évre

......................................................4 írt.

F

élévre............................................................2 „

Negyedévre..................................................1 «

Egy szám 10 kr.

Az előfizetési pénzek, megrendelések, valamint a lap szétküldése tárgyában teendő löl- szólamlások PI RINGER JÁNOS és JÓBA ELEK

kiadó-tulajdonosok könyvnyomdájához (szarvas- utcza 119. szám) intézendők.

A lap szellemi részét illető minden közlemények aszerkesztő czime alatt (szarvas-uteza 102. szám, Ulmer ház) küldendők.

Csak bérmentes levelek fogadtatnak el. Kéziratok viszsza nem küldetnek.

Hirdetési dijak:

Minden háromszor hasábzott petitsor egyszeri közlésénél 5 kr.; többszöri közlésnél 4 kr.

számittatik.

Kincstári bélyegdij fejében minden egyes hirdetés után 30 kr fizetendő.

A nyílttéri közlemények dija soronkint 15 kr. A kishirdetö rovata alatt, a tiz sort meg nem haladó közleményért csak 30 kr vétetik.

Társadalmi bajok a vidéken.

(Vég e.)

A családi viszonyokban az anyagi kapocs teljesen hiányzik, sőt annak' eshetőségét is oktalanul meggátolják egymás közti czivódásaikban; az anyagi sülyedést követi a szellemi, erkölcsi bukás. Hajdan, még vagyonos családok jelenleg elszegényedett egyes tagjait saját legközelebbi jó rokonai Iegkevésbbó sem rószesitik bármilyen segélyben; vannak, kik zilált anyagi viszonyaik között irigy szemmel tekintik a másik — jó útra tért — családtag törekvéseit,

— mert nem képesek többé felvergődni, önzésükkel magokkal óhajtanák lerántani hozzátartozóikat is. Az apa fiát, a testvér testvérjót, a nagybátya testvérje árváit igyekszik saját érdekében megrontani. Egyes családok folytonos anyagi harezokban küzdenek egymás ellen, mig vógkópen megsemmisülnek,

— társadalmilag elaljasodnak. Ez a szellemi sülyedós rendesen az anyagi bajok következménye. Kerülöm — amenynyire lehetséges — a szomorú részletek elsorolását; jobb talán hallgatni, bár a mai korban már igen elévült azon példabeszéd: „hallgatni arany.“ — Megkell ismertetni a tévelygőkkel a valót, hogy még viszszatérhessenek a jó útra ha ugyan már nem késő . . . . s kik gyógyitbatlanok,

— azok irányában nem lehet kíméletet ismerni; a ragályt erős szerekkel szokás elnyomni, nehogy az ép, egészségeseket is magokkal ragadják!

Az eddig elősorolt nehány példa s a megyei életről szólló naplójegyzeteimből kivo- natilag közlött leírások után, tekintve a számtalan anyagi bukások okát, bátran, s következésképen utalhatok az elhanyagolt gazdálkodásra, miáltal a magyar nemesi középosztály végkópen elbukik; mert tanulni, iparkodni bizonyos rendszerben, bizonyos czól felé — nem szeretnek.

Az erre vonatkozó tapasztalatokat köny- nyen lehetne kimutatni, bár más alkalommal még viszszatérhetek tárgyamra. — Bizonyos, hogy a boldog megyei csendéletben, többoldalú míveltséget a legmívelteb- beknek kikiálltott egyéneknél sem lehet feltalálni .... sót kétkedve s megütközéssel emlegetik, ha valaki szakmájától eltérve, más tárgyról is elég alapossággal tud véleményt adni! Mintha, bizony, egy vagy más szakmával foglalkozó egyénnek el volna zárva azon szabadalom, — vagy épen a lehetetlenség közé tartoznék — hogy, üres óráiban, más tudományokat és ismereteket is szerezhessen magának. Természetesen, az egyes úgynevezett „szakképzettséggel biró“ egyéneknek ismerete is — legtöbbnyire igen hiányos alapon nyugszik. De még ha az egyén nem is nélkülözi bizonyos szak ismeret tudatát, de a jelenlegi megyei társadalomnak olyan terén mozog, — érintkezései, — mindenféle öszszeköttetósei — viszonyítva családja, és barátai körében, — hogy szakképzettségét legtöbbször fel sem tudja használni.

Tekintsük a földbirtokos nemesség rósz gazdálkodását. Bárki is legyen bármenynyire gyakorlatilag vagy elméletileg — jó gazda, de tönkre megy, mert a jó praxis és a magas elmélet háttérbe szorul a bor, kártya és czigánybauda befolyása miatt.

A hivatalos előterjesztésben említés tétetik az „elméletbe túl a rendén, belemélyedt magy gazdákat- bukásairól.“

Csengery Antal a „Szakoktatásáról előterjesztett nyilatkozatában — más egyéb okokat mellőzve — azt Írja: „Valóban különös, hogy az az elmélet épen csak nálunk gyakorolja pusztító hatásán, és itt is épen csak a magyar gazdák körében, m i g más mi veit nemzetek csak üdvös hatását tapasztalván, minél nagyobb mértékben törekszenek azt elsajátítani. Alig képes az ember megfogni, hol szerezték azt az átkozott sok elméletet közoktatási viszonyaink között, épen a mi gazdáink s olyan nagy számmal: mert hiszen, fájdalom el kell ismernünk, hogy a közelebbi időkben bizony a bukások száma csakugyan ijesztőleg nagy. Vagy talán még sem minden bukást a sok elmélet okoz? . . Hagyjuk a tréfát, uraim ! A tanult gazda bukásáért is szintoly kevéssé vádolhatni az elméletet, mint a hadvezér verességeórt a stratégiát. A tudomány oly kevéssé vezet bukásra, mint a fáklya, mely előttünk világit. A tudomány épen minden tényező tekintetbe vételére tanít, a mivel a gazdának számolnia kell. S ha még is bukik, és pedig hibás gazdálkodása miatt bukik a tanult gazda is, nem a tudományban keresendő az ok, hanem az ítélő tehetségben, a mely az elméletet hibásan alkalmazta . . .“

A megyei társadalmi életben pedig, általánosságban (tisztelet a kivételeknek) ezt az Ítélő tehetséget még a serdülő ifjú korban eltompítja a szeszes italok mértéktelen használata. Következik — „az időt ölő“ — örökös kártyázás*) reggeltől másnap reggelig, — vagy a czigánybanda „fülbe-mászó“ nótáival, dinomdánom reggeltől szintén másnap reggelig.

Ahol tehát nincs a földmíves gazdánál szorgalom, legyen az akár nagy-, akár kisbirtokos, ott a bor, kártya és czigánydi mulatságok akadályozzák a jövedelmet, s a hol nincs kellő jövedelem, ott az efféle időtől*) Franciaországban a kártyázás csak »öreg uraknál“ van szokásban, fiatal embernek — az örökös munka ós haladás hazájában — ez nem lehet napi szórakozása, annálkevósbbé foglalkozása. mint nálunk.

tés — bizonyára csak is a tőkét emésztik föl. Ostromolják a bankokat és uzsorásokat egyaránt, de akkor még nem szidják a nagy uzsora perezonteket, de ha már a túlterhelt birtok nem nyújt elégséges biztosítékot a hitelre: jaj nektek hitelezők ! A szidalmak minden változataiban részesülnek. Természetesen, ha nincs miből fizetni, akkor minden bajnak csak a rOSZ időjárás ŐS nagy adó az oka! — Tagadhatatlan, hogy néha egyes családok vagyoni bukását előmozdítja sok súlyos mellék körülmény is, — azonban az ily esetekről jelenleg inég nem teszek említést, mert ezúttal csakis némi elmefuttatást igyekeztem tartani, az időjárás firmája mellett a bor, kártya és czigány banda szokásos alkalmazásáról.

Igaz ugyan, hogy a megirtakról igen sokan tartózkodnának a nyilvánosság terén bővebb fejtegetésbe bocsátkozni, de méltányosnak találom, hogy a sajtónak szabad nyilvánulása ne legyen elzárva egyes érdekek miatt, különben a társadalom bajait nem or- vasolhatja, sem pedig czéljának meg nem felelhet. Másrészt, mindezt társalgás közben igen gyakran fejtegetik, persze csak úgy „köztünk mondva“ s jól nevetve az eseményeken. Én is csak úgy „köztünk mondva“ Írtam meg czikkemet minden egyes olvasó számára, nehogy megtudják azok, kiket illet.

Ábrányi Lajos.

Válasz Fráter Sándor barátomnak.

Kedves Barátom!

írtad, hogy sem kedved sem időd velem polémiába bocsátkozni, csakis nézeteidet akartad velem közleni. Polémiába bocsájtkozni én sem akarok, de hogy közéredekü dolgok tárgyilagosan, menten minden személyeskedéstől, csakis az ügy keretén belől mozogva, a nyilvánosság terén megbeszélhetők ne lehetnének, nem tartanám helyesnek, sőt inkább szükséges az eszmék kicserélésével a fontosabb közédekü dolgokat megvitatni, mert ez által tisztulnak a fogalmak, érlelődik az ügy.

Az idővel én sem szeretek pazarul bánni, éppen azért nyílt leveledre csak röviden kívánok némi megjegyzést tenni.

Azt mondod, »hogy a midőn javítani akarok, ugyan akkor rontok, — mert ha azon nézetem, miszerint az egyleti tagok olcsó ültetményekkel és terményekkel láttassanak el, a közönség, illetőleg az egylet többek által osztatnék: az egylet jövőre is csak tengődni fogna j még egy darabig, és neme sak az egylet feloszlása, de a i kikerülhetlen halál, a szégyenletes pénzügyi bukás következnék be.«

Ha én azt mondottam volna, nem tévednél, de mert nem mondottam, mert ezen állításod a helytelen megkülönböztetésen alapszik, meg vagyok győződve, hogy nézetem sem a halált, sem a szégyenletes pénzügyi bu- j kást nem hozná az intézet, illetőleg egyletre.

Qui bene distiuquis, bene docet különböztessük meg az olcsót a. jutányos kifejezéstől; a mi jutányos az még nem olcsó, a midőn én azt mondottam, hogy az egylet területén előállított termények és ültetvények jutányos áron legyenek az egylet tagjai által megszerezhetők, nem jeleztem az olcsóságot és bizonyára nem czéloztam oda, a hova te hinni szeretnéd, hogy az egylet ön kárával esz- ; közölje az elárúaitáet, hanem igen is ágy, hogy, az elő-