Nyírvidék, 1880 (1. évfolyam, 1-40. szám)
1880-05-06 / 6. szám
I. évfolyam. Nyíregyháza. 6. szám. Csütörtök, 1880. május 6. Felelős szerkesztő: ÁBRÁNYI LAJOS. Előfizetési árak: postán vagy helyben házhoz hordva: Egész évre......................................................4 írt. Félévre ...........................................................2 „ N egyedévre.................................................1 » E gy szám 10 kr. Az előfizetési pénzek, megrendelések, valamint a lap szétküldése tárgyában teendő fol- szóiamlások PIRINGER JÁNOS és JÓBA ELEK kiadó-tulajdonosok könyvnyomdájához (szarvas- uteza 119. szám) intézendők. A lap szellemi részét illető minden közlemények aszerkesztő czime alatt (szarvas-utcza) küldendők. Csak bérmentes levelek fogadtatnak el. Kéziratok viszsza nem küldetnek. Hirdetési dijak: Minden háromszor hasábzott petitsor egyszeri közlésénél 5 kr ; többszöri közlésnél 4 kr. számittatik. Kincstári bélyegdij fejében minden egyes hirdetés után 30 kr fizetendő. A nyilttéri közlemények dija soronkintlö kr. A kishirdetö rovata alatt, a tiz sort meg nem haladó közleményért csak 30 kr vétetik. Társadalmi bajok a vidéken. Általános az Ínség! mondja mindenki, s jelenleg — különösen a gazda közönség részéről — csak folytonos panaszokat hallunk minden tekintetben, s mindenki csak a rósz időjárásra, rósz termésre, stb — utal — s mindeneknek jólétét egyedül a kis homokos talaj változatos terméséből óhajtanák megteremteni. S ha nem sikerül: egyedüli oka az időjárás! — Ezt szokás mondani, — de keressük más tényezőkben is a bajt; — ne legyünk gondolataink hyilvánulásában egyoldalúak, mint az szokásban van, és ne tekintsük egyedül elfogadható érvelésnek azon régi elkoptatott kiáltásokat, hogy az adó-fizetés képtelensége csak is a rósz időjárás következménye lehet! Sokat összeírtak, nyilvánosan megbeszéltek egyes társadalmi bajokról, s annak kinövéseiről, — jó és rósz tanácsokkal fűszerezve, annólkül, hogy ez eredeti forrást kipuhatolnák. Nehéz feladat is ez, s annál nehezebb egyeseknek támadást intézni oly eszmék ellen, melyeknek káros befolyását csakis fokozatos erővel lehetséges leküzdeni. Erre bő anyagot nyújt a megyei társadalmi élet a vidéken. Régi, elhanyagolt urasági park ez, melynek egyes részletei elmúlt idők fényes emlékeit kitüntetik, de egészben ellepi a dudva: akadályozván a nemesebb fajoknak terjedését, előli az ifjabb sarjaknak kifejlődését. Ezt a gyomot, bár sok segítséggel és erővel, de ki kell irtani! . . és ha egyesek fáradságai A „NYIRVIDÉK“ TÁRUZÁJA. Mutatvány az árvízkönyvből. (Szeged javára kiadta a Kisfaludy-Társaság: írták a társaság tagjai; szerkesztette: Szász Károly. Tengeri-hántás. (Ballada.) Irta: Arany János. Ropog a tfiz, meszsze sttt a vidékre, Pirosán száll füstje fel a nagy égre ; Körül állja egynéhány fa, Tova nyúlik rémes árnya; S körül üli a tanyáknak Szép legénye, szép leánya. «Szaporán hé! nagy a rakás: mozogni ! Nem is illik összebúva susogni, Ki először piros csőt lel, Lakodalma lesz az őszszel. — Tegyétek rá! hadd lobogjon, Te gyerek, gondolj a tűzzel.» — Dallos Eszti szép leány volt, de árva, Fiatal még a mezei munkára; Sanyarú volt beleszokni, Napon égni pirosodni, — Hűvös éj lesz, fogas a szél! — Derekának hajladozni. elvesznek nyomtalanul, majd csak segíteni fog rajta a korszellem sarlója........... Nem szándékozom birálgatni, — sem pedig hangzatos szavakkal megkísérlem bizonyos pártok egyesülését; sem pedig a megyéi közigazgatást megróni, sem nem pedig védeni, annálkevésbbé nem akarom feljogosítani magamat egy irányadó szerep megírására, sem pedig bizonyos rendszert kitűzni nem feladatom: de bátorkodom szerényen megemlíteni a valót. . . . Tetszése szerint bírálhat aztán bárki is belőle, de czólunk a közmivelődés előmozdítása bármely irányban, bármely módokkal és eszközökkel. . . . A boldog megyei életben igen sokan beszélnek pártokról és rendszerről. A pártok nagyobbára megyei tisztujitásra szorítkoznak a rendszer pedig az, hogy: kétszer-kető öt! Ez tény! . . ha a bevétel tesz „kettőt“ a kiadás mindig „hármat“ tesz. Számos évtizedekről statistikai adatokkal lehet kimutatni ezen gazdálkodást. Ugyanezen adatok feltüntetik az összes régi megyei birtokos osztály megsemmisülését. Mi az oka? röviden, de elég tartalmassan igyekszem megfelelni a mindennapi élet nehány apró eseményeinek elsorolásával, mellyeknek látszata — bár mu- lékony, de gyakran ismételve károsnak bizonyult be. Azonban kötelességem kinyilvánítani, miután lapunk semmi pártállást el nem foglal: a megyei autonómiára vonatkozó észrevételeim nem téveszthetők össze bizonyos elvekDeli karcsú derekában a salló, Puha láhán nem teve kárt a talló: Mint a búza, piros, tellyes Kerek arcza; maga mellyes, — Teli a hold, most búvik fel — Az egész lyány ugyan hellyes. Tuba Ferkó juhot őriz a tájon; Juha mételyt legel a rósz lapályon, Maga oly bús ... mi nem éri? Furulyája mindég sí-rí, — Aha! rókát hajt a Bodré — Dalos Esztert úgy kiséri. Dalos Eszti a mezőre kiment ő, Aratókkal puha füvön pihent ő, De ha álom ért reájok, Oda hagyta kis tanyájok, — Töri a vadkan az irtást — Ne tegyétek ti, leányok! Szeder-inda gyolcs ruháját szakasztja, Tövis, talló, piros vérit fakasztja; Hova jár, mint kósza lélek, Ha alusznak más cselédek? . . . — Soha, mennyi csillag hűli ma! — Ti leányok, ne tegyétek. kel; sem mellette, sem pedig ellene nem szóllok, csak is egyes káros kinövéseit nem hallgathatom el, de annak politicai oldalát nem érintem. — De miután épen a megyei társadalmi élet egy megye belügyeinek igazgatásával tömör egységet képez: nem hivatkozhatunk egyikről sem a másik elhallgatása nélkül. Annak helyes megítélését pedig másokra bízom. Ugyanis, ha röviden visszatekintünk a hajdani tisztújitásokra, elmondhatjuk, hogy e tekintetben Szabolcsmegye mindig unicum volt. Azon időben a birtokos nemesség csupa önérzetből és saját erejével igyekezett betölteni minden egyes megyei tisztviselősóget. Azonban a szép czélhoz a választási eljárások eszközei hibások voltak. Hajdan, a legvagyonosabb családok természetesen, vezér szerepet vittek Szabolcsban; szétágazó terjedelmes birtokaik uralták az egész megyét. Most helyűket újeraberek foglalták el. Mindezt pedig a választási eljárások eredményezték. A pénzt nem kímélték, csak önérzetüknek megfelelőleg sikerüljön „akaratjuk“; egyetértés sohasem létezett közöttük, s a kisebb nemesi családokat csak uszályhordozóiknak tekintették. Nagy-Kálló, mint a megye hajdani székhelye számtalan véres választásoknak volt színhelye; egyes házak ablakai földig lerontattak; a választási tömeg bádog lemezzel bélelt süvegei a nagy »csáti“ botok ütései ellen harczi sisakok gyanánt szerepeltek; a főkortes vezérek hagyományos alakTuba Ferkó a legelőt megunta, Tova hajtott, furulyáját se fújta; Dalos Eszter nem kíséri, Maga halvány, dala Bí-rí; — Nagy a harmat, esik egyre, — Csak az Isten tudja, mér’ rí. Szomorún jár, tébolyog a mezőben, Nem is áll jól semmi dolog kezében; Éje hosszú, napja bágyadt, Szive BÓhajt — csak egy vágyat; — De suhogjon az a munka! — Te, halál, vess puha ágyat. Ködös őszre vált az idő azonban, Törik is már a tengerit Adonyban: Dalos Eszter csak nem jött ki, Temetőbe költözött ki! — Az a Lombár nagy harangja! — Ne gyalázza érte senki. Tuba Ferkó haza került sokára. Dalos Esztit hallja szegényt hogy jára : Ki-kimén a temetőbe, Roszidőbe, jó időbe, — Kuvikol már, az ebanyja! — «Itt uyugosznak, fagyos földbe.» Mai számunkhoz egy fél iv melléklet van csatolva.
