Nyírvidék, 1880 (1. évfolyam, 1-40. szám)
1880-12-30 / 40. szám
I. évfolyam. Nyíregyháza. 40. szám. Csütörtök, 1880. deczember hó 30. VIDÉK (SZABOLCSI HÍRLAP.) TÁRSADALMI HETI LAP. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. Főmunkatárs: VITÉZ MIHÁLY. Előfizetési föltételek: postán vagy helyben házhoz hordva: Egész évre ..........................................................4 írt. F élévre . •.............................................................2 „ Negyedévre.......................................................1 „ A községi jegyző és tanító uraknak egész évre csak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában teendő felszólamlások Piringer János ós «Jóba Eleit kiadótulajdonosok könyvnyomdájához (nagy-dehre- czeni-utcza 1551. szám) intézendők. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő cziine alatt kéretnek beküldetni. Bérmentetlen levelek csak ismertt kezektől fogadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra s az illető költségére küldetnek viszsza. Hirdetési dijak: Minden háromszor hasábzott petit-sor egyszeri közlése 5 kr ; többszöri közlés esetében 4 kr. incstári bólyegdij fejében, minden egyes hirdetés után 30 kr fizettetik. A nyílttéri közlemények dija soronkint 15 krajczár. Egy szó a t. közönséghez. Midőn a folyó évi ápril 1-ón a „Nyírvidékiét megindítottuk, tettük ezt azon őzéiből, hogy létesítsünk egy lapot, mely megyei és társadalmi életünket híven visszatükrözve, a hiányokra és visszaélésekre rámutatva, az ismereteket terjesztve, s az élet sanyarú gondjai közt ottan ottan derültséget árasztva, egy az elfogulatlanok szerint rég óta érzett hézagot töltsön be, s egyszersmind a kor színvonalára magasulva, becsületére váljék úgy külalakja, mint béltartalma által nemes Nyíregyháza városának ós a derék Szabolcsvár- megyónek. Tudjuk, elismerjük, hogy lapunk egyfelől a kezdet nehézségei miatt, és másrészről az irodalmi erőkkeli ismeretlenségünk folytán, jó ideig nem felelt meg kitűzött czólunknak egészen ós úgy amint mi óhajtottuk. Azonban azt is kimondhatjuk minden szerénytelenség nélkül, hogy lapunk idővel, főleg pedig az óv utolsó negyedében tetemesen és oly mérvben gyarapodott becsben ós belterjességben, hogy avatott és tekintélyes egyének ítélete szerónt, a vidéki legjobb lapokkal bátran versenyezhet. És ezen emelkedését lapunknak jövőben tőlünk telhetőleg fokozni ós hatványozni, erkölcsi kötelmünkül ismerjük, nem rettenve vissza még anyagi áldozatoktól sem, kitűzött czélunk érdekében. Eddigi főmunkatársunkat a jövő évre is megnyerve az egészséges magyar humor képtiíííhí , --------------. • • *• viselőjéül, — biztosítva lóvén ezlen kívül a ge* niális Heiszler József, a kitűnő lyricus Lukács Ödön, a hangulatteljes Jávor, a mélyen bnvár- kodó I. R. a tanügybarát Pazár István, a con- templáló —t—, az éber Memor, F. B., Lő- vey Sándor, a kedélyes Kajabusz, a „Tüskék*' Írója, a szigorú Sincerus, valamint Koloman- nus és még sok más jelesek közreműködéséről, biztos kezességet adhatunk a t. olvasó közönségnek arról, hogy lapunk még érdekesebb ós élvezetesebb tartalommal fog jövő évben megjelenni. Viszont mi is kérjük a t. közönség szives pártfogását. A közügynek, közjónak teend ez által hasznos szolgálatot. Nyíregyháza, 1880. decz. 28. A „Nyirvidók“ előfizetési ára: postán, vagy helyben házhoz hordva: Egész évre .... 4 frt. | Fél évre..........2 frt. Háro mnegyedóvre 3 „ 1 Negyed évre . . 1 „ A községi jegyző s tanító uraknak egész évre csak két forint. Piringer János és Jéba Elek, a »Nyirvidók« kiadó-tulajdonosai. Szilveszter estéjén. Haladj tova megvénliedett vándora a térnek, kit időnek neveznek az emberek, — haladj tova, és vidd magaddal mielőbb gonosz fiadat, kinek neve 1880-ik év, de ki jogosabban viselhetné e nevet: csapások esztendeje. Mennyi köny és siralom fakadt fel nyomdokain, mennyi néma bánat és hangos jajkiáltás jelezi a pályát hol áthaladt, mennyi fájó seb és vérző szív újítja fel sivár mostohaságát, áldástalan emlékét! Haladj tova megvénliedett vándora a térnek, és vidd magaddal mielébb gonosz fiadat! Oh, de vájjon újszülött gyermeked nem leend-e még mostohább még gonoszabb hozzánk? Nem, — nem lehet! Csordultig van immár a keserűség pohara, melyet a sors haragja kezünkbe erőszakolt. Oly mélyen sülyedtünk, hogy ezentúl csakis emelkednünk lehet. Annyit elvesztettünk, hogy a jövőben csak is nyereményre lehet kilátásunk. Teljesülni fog, kell, hogy teljesüljön a nemzet nagy költőjének ama jósszózata: »Az nem lehet, hogy annyi szív Hiában onta vért S keservben annyi hő kebel Szakadt meg a honért. Az nem lehet, hogy ész, erő, És oly szent akarat Hiában sorvadozzanak Egy átoksuly alatt ! Még jőni kell, még jőui fog Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán ! * * * Kaucsóra fiuk! harsogjon a zene, zendüljön meg a dal, hiszen „rövid az élet, örök a sír.“ — éljen a bor és a szép leány! Hogy is mondja a költő ? „ Minden órádnak leszakaszd virágát, — a jövendőnek sivatag homályát, — bizd az istenség ••*■0 kezére — sélj az idővel.“ És igy nekünk A „NYIRVIDBK“ TÁRCZÁJA. Idának. i. Csendes tó volt eddig éltem, Hullámtalan, Örvénytelen, Hol puszta némaság honol, Hol nyugalom, béke terem. Ritkán hevité napsugár Ritkán vert rajta szél habot, Lélek nyugalmam — lágy szellő — Elringatott, elaltatott. — Most éltem rohanó folyam, Rózsás, virágos völgybe fűti Hevíti forró napsugár Ér most derűt ér majd borút. — Szél hajtja medréből kicsap, Benne hullám, hullámra gyűl. Most sima, mint felhőtlen ég, Majd őrvényzik köröskörül. Ki a tó csendjét elvevéd Ki felzavartad nyugtomat — Oh lányka lesz-e azt erőd Lecsendesiteni újólag ? Vagy elnézed; ez áradat Hogy űzi, hajtja lelkemet, Gyönyörködöl s kaczagni fogsz Ha majd az engem eltemet 11?? II. Add vissza szivemet jó angyalom. Mert igy lássd keblem oly hideg, setét, De még se add, csak tartsd meg, rejtsd el azt, — Úgy sem találnám én annak helyét. Náczi bátyámul. Lehullt már a lomb, elszállt a madár, Ttinik az élet, gyászol a határ. Lelkemben is ily pusztaság támad Hervasztja a bú, tépi a bánat. J)e múlik a tél, majd tavasz sugarára Uj rúhát virágost vesz a fold magára, Lelkemnek is kihajt a virága Ha rám mosolyogsz éltem boldogsága. IV. El el nézem szelíd szemed, Mely oly szépen mosolyg, nevet Azt a gyenge, harmat ajkad Mely akkor is szól ha hallgat. Alabástrom két orczádat, Mikor rajta hajnal támad. Azt a fehér, finom kezet, Mely engemet orron vezet. Icziny, picziny kis termeted, Mely- végtelen jól áll neked. És lépésed, és járásod Minden csekély mozdulásod, Olyan kecses, olyan bájos, Mint a legszebbik gondolat, Vagy mint midőn madár szálldos Rózsabokron, bús árny alatt. Forgács Endre. Mottó: Ősi telken ősi házban Éltemet ha elpípázt.am. . . »Hjah, ki tehet arról, hogy a plébános pápista I« szokta mondani az én Náczi bátyám, ki a Taktakö- zön első vadász, pipás volt annak idejében s a dadai csőszkunyhótól le egész a tiszadobi toronyig mindenki ismerte. A legtöbb embernek Náczi bácsi volt, soknak tekintetes ur, a zsidóknak nagyságos. Az apja Vencsel- lei Ignácz igaz, hogy három faluval bírt, de hát ki- lencz jó egészségben levő testvér volt hozzá, akik elosztoztak. Ami Náczi bátyánknak a Taktaközöu jutott igen szép birtok, de hát Ínség, csapás, balsors, más universalis és privát malheurök jóformán megapasztották. Mindamellett Náczi bácsi nagy űri udvart tartott. Volt neki 24 tajték pipája, 18 kopó kutyája, 2 dupla, 4 sirnpla puska, 4 huszár pisztoly, 3 hátas lova s 35 köblös földje. A 24 tajtékpipát mindennap végig szíttá a 18 kopó kutyát mindennap végig etette s végig verte, a 35 köblÖB földet pedig szándékosan csak akkor nézte meg, mikor a tarczali zsidó Hájem a többi részét magának hasította el holmi jelentéktelen adósságok fejében. Hát maradt Náczi bácsinak 35 hold. Igaz, hogy az elosztozás után valamikor régen 800 köblös volt a juss, de hát »ki tehet arról, hogy a plébános pápista!« Sohasem nősült meg, legény vére és természete végig megmaradt. Az a nem épen tisztességes com- munisticus elve volt, hogy minek házasodjék meg ad-
