Nyírvidék, 1880 (1. évfolyam, 1-40. szám)
1880-12-16 / 38. szám
„N Y í R V I D É It“ nem ritkán hazafiatlan — kezekre az ősök által szerzett és lelkiismeretes gonddal őrzött vagyon, de bizony mi nem szenvedünk rövidséget eddigi kényelmünkben és megszokott passióinkban . . ime az ifjúság, mely valaha a jobb jövő szép reményű zöld vetése volt, most mint a múlt tavaszi kipállott vetés, vajmi kevés biztatást nyújtva leendő közhasznúságáról . . . alig múlik el nap, melyen a lapok sikkasztásokat, párbajt, hamisitásokat vagy öngyilkosságot nem jeleznének ... a hivatal utáni éktelen aspirátió és az e téren' minduntalan felmerülő nepotismus, simónia, porban csúszás, önlealja- sitást ... a rendjeleknek, czimeknek, a hatalom kegyének minden áron hajhászása ... és végül, hogy többet ne említsünk, a lelki és testi elsatnyu- lás a prostitutió bűnbarlangjaiban, elölve, kiirtva férfiasságot, munkakedvet, hazaszeretetei és minden polgárerényt, — mit bizonyítanak mindezek, hanemha azt, hogy a föld ugyancsak reng és inga- doz alattunk, és pusztulással végveszéllyel fenyeget bennünket ? ! Vajha e szomorú tapasztalatokon megdöbbenve okulnánk és épülnénk, mig nem késő ! Pedig vajmi lehetséges, hogy nem sokára késő lesz, s hazafiui szent fájdalommal kell felsóhajtanunk a dicstelen halál elközelgésekor : fuimus Troes! —t.— Nyírfalombok. VIII. (Összhang a véleményekben itt, és zűrzavar amott. A phosz- phor nem egyenlően van felosztva. Kik a boldogok ? A legújabb felfogás. Mentegetőzünk, s viszonyosságra nem vágyunk). Az emberek s kivált a magyar emberek, habár kivételesen osztják is egymás nézeteit bizonyos pontokon, például hogy adóhajtót látni szomorúság . . . hogy nincsen roszabb só a koporsónál és szebb nóta a banknótánál . . . hogy »ne higyj a német sógornak!« — de átalában majdnem mindegyik eszméről és tárgyról eltérőleg sőt ellenmondólag vélekednek, nyilatkoznak. Ilyen csókolni való fogalomzavar uralkodik már a boldogságra vonatkozólag is, és ha felkérdeznők az embereket, hogy kit tartanak boldognak ? azon meggyőződésre kellene jutnunk, hogy a vilió mindenki agyában más más irányban van beszállásolva, egy némelyiknek pedig alig jutott egy pár milligramm, valamivel több mint a majomnak, és kevesebb, mint az elefántnak. Ki a boldog jelesül szerintök ? »Az a boldog, kinek van jó felesége — hangzik az ódon dal, — szántóföldé, füve, kertje, elesége feleségét gyermekeit ápolgatja, e világon mindig a gyöngyöt aratja« —■ no e felfogás nem egészen helytelen, addig a meddig, a mennyiben mások nézete szerint a nagy urak boldogok, hogyne! midőn akár egész éltöket kéjutazással és fürdőzéssel tölthetik el, nem ismerik a munkát, gondot, az élet nyomorúságait. A bölcsek azt állítják, hogy az a boldog ki sorsával helyzetével elégült, — mig a lelki atyák abban helyezik a boldogságot, ha a lélek nem ismeri az öntudat fu- láukjait, s ha főleg a jótett és közhasznúság szép emlékei környezik. Egyik azt tartja boldognak, kinek gyermekei vannak, — másik azt, kinek nincsenek, s a harmadik azt, ki semmiféle kölönczöt nem hord nyakában, legyen bár annak neve gyermek, vagy oldalborda. Némelyek szerint a vőlegény és menyasszony boldog, — mások szerint az, kinek férje vagy felesége meghalt. És ismét mások azok nyakába tukmálják a boldogságot, kik ügyvédre nem szorulnak, doktorra patikára nem költekeznek, kik más kárán tanulnak . . kik a tél csikorgó hidegében és kegyetlen viharaiban meleg szobában ülhetnek . . . kik alig hajtják le fejőket, azouual álomba szenderülnek .. kiket az elegáns delnők megkülönböztetnek és leggyöngédebb kegyeikkel elhalmoznak . neked vissza nem adhatok soha . . . soha csak egy feltét alatt. Urania kezébe vévé a kardot. Zobeir nyakát meghajtva oda térdelt az Amazon lábaihoz. — A feltét? — kérdé. — Hogy ahová te mégy, oda mehessek. Amely fedél alatt te pihensz, ott pihenhessek én is ajtódnak küszöbén. Legyek én az árny, mely alakodat követi. —Parancsolj szolgáidnak, hogy málházzanak azonnal. Zobeir felkelt parancsolt, midőn minden bemál- házva volt, megjelent ismét Urania sátorában. — Úrnőm málházva van, mit parancsolsz még. — Keres hajót a kikötőben, mely induljon azouual. Zobeir ismét felkelt, s egy óra múlva vissza száguldott, s belépett ismét. — A hajó kész. A vitorlák kifeszitve. Parancsodra kész minden nemes Úrnőm. — Tehát induljunk a hajóra. Elindultak, s a kikötőhöz érve, a szolgák a málhákat helyezték el. Zobeir állott a parton Urania mellett, ki még mindig a meztelen kardot tartá kezében. A hajókapitány intett, hogy rendben minden. Indulhat. Urania elindult. Zobeir megrendült, utána nézett kétségbeesve. — És én ? kiáltá. . . kiket hatalmas pátrónusok pártfogolnak, de sőt olyanok íb találkoznak, kik ezt erősitik a régi görög bölccsel: »senki sem boldog halála előtt.« Tessék már most eldönteni, hogy az emberek szerint ki a boldog ? Sem egyik, sem másik, a legújabb felfogás szerint, hanem az a boldog, kinek nincs otthon — a felesége. Még pedig ha a kérdéses delnő pusztán templomba vagy kurta vizitre ment, akkor a férj csak egyszerűen boldog. Ha a tanyára, Sóstóra vagy hosz- szabb látogatásra távozott, ez esetben boldogabb. Ha pár napra falura ráudul, úgy a legboldogabb. És ha huzamos időre vesz bücsut a háztól, no ilyenkor a legeslegboldogabb. —- Oh, de hogyis ne volna boldog, boldogabb, legboldogabb és legeslegboldogabb, midőn élvezheti a békés csendet, az arany szabadságot a teljes függetlenséget 1 Ur saját házában, souverain hatalom udvarán, ki biztosan elmondhatja: »az állam én vagyok!« s kinek a rhumos üvegek és boros lagéuák, gyermekek és baromfiak, ebek és macskák, inasok és szobaleányok feltétlenül engedelmeskednek . . . * * * Hogy a villámokat elhárítsuk fejünkről, megjegyzendőnek véljük, hogy a boldogság jelezett legújabb felfogása nem saját termelésünk. Adtuk azt, mint adatot az utókor számára, és mint vigaszt a papucskor- máuy alatt sóhajtozó férjeknek. Megjegyezvén egyszersmind, hogy teljességgel nem szeretnénk, ha asszonyaink is hasonló értelemben lennének boldogok, midőn férjeik a házon kívül kószálnak . . . Z. Y. Társadalmi életünk pangása. Valóban meglepő városunk közönségének azon közönyössége, melyet tanúsít mindaz iránt, mi oda irányul, hogy szellemi életünk tespedését megszüntesse s felrázzon bennünket apathiánkbói, és mind híjába azok törekvése, kik nem kímélve időt, fáradságot, sőt anyagi áldozatot sem, városunkat a jelen színvonalára emelni, azt a megye székhelyéhez méltóvá tenni igyekeznek. Úgy látszik, hogy aluszuuk. Nem! nem aluszunk, hisz az alvót felébreszthetné a kor intő szava, de minálunk már valóságos lethargiává fajult azon érzéketlenség, mely észlelhető mind ott, hol a szépéB nemes szórakozás forog kérdésben. Egyéni érdekek, egyes socialis rétegek nevetséges tartózkodása és önhittsége, kimagyarázhatlan túlbecsülése a saját „eV-nek, szinte lehetetlenné teszik a társulást. Mintha városunk minden egyes lakosa heterogen elemekből lenne alkotva, oly nehéz nálunk bármily szép eszme körüli tömörülés, s ha sok idő és nagy fáradság utáu valami uton-módon, a közös czél kivitelére már összeállottunk is, csirájában megöli az eredményt rész- vétlenségünk dermesztő fagya. Mily nehéz volt a helybeli »műkedvelő társulat«-ot haldoklásából feléleszteni, mily nehezen sikerült megmutatnunk a megyének, hogy mi is élünk, s ime sok évi haldoklás után a »műkedvelői társulat« már harmadik felléptével valószínűleg ismét kórágyára dől, hogy talán fel se keljen többé, hisz megölte városunk rákfenéje a — részvétlenség, mi pedig mire sem lehet oly rósz és leverő hatással, mint épen a »műkedvelő társulat« egyes tagjaira nézve, kik fáradságuk, áldozatuk jutalmát egyedül a közönség részvétében és pártolásában találja, — kinek lenne kedve egy »jótékony czél« érdekében fáradni, s auyagilag is áldozni, ha a közönség a czél érdekében még csak kis anyagi áldozatot hozni sem akar, ki fog szellemi életünk emelésére közreműködni, ha a közönség pártolását megtagadja, s mindenha távolléte által tündöklik ? Bátran felelem reá, hogy : senki! Nézzük megyénk többi, s a mienknél sokkal csekélyebb népességgel biró és még kevesebb intelligentiá- val dicsekedő városát. — Mindenütt mozognak, mindenütt haladnak és istápolni, áldozatok árán növelni igyekeznek azt, mit mi könnyelműen megölünk. Kálló, ezen általunk holtnak hiresztelt város, melyet mi csakis hajdani fénye utáu akarunk ismerni, — ezen város mondom 230 forint tiszta jövedelmet mutathat fel két műkedvelői előadás után, még mi csak deficzittel dicsekedhetünk; vagy talán azzal akarjuk előrehaladottságunkat tanúsítani, hogy mint kormányunk, úgy mi is mindenben deficzittel ékeskedjünk? Szomorú dicsősség. Nyir-Báthor, melyet csak saráról ismerünk 62 fo— Kövess. Légy árnyékom. Ahová én megyek légy te is ott. Amely fedél alatt pihenek. Pihenj te is azon fedél alatt. És most vedd e kardot. Ez dönté le az én oltalmamat. Aki ezt hordja legyen az oltalom helyett oltalmam. És soha se villanjon ki hüvelyéből csak az én oltalmamra. Zobeir letérdelt. Esküre emelte égro kezeit. Urania kinyujtá kezét, s felemelte a nemes arab vitézt kebelére. A hajó elindult, s nem sokára eltűnt a közép- tenger magas vizein. Az Aetna alatt kötött ki nehány nap múlva. Ott volt Gregoriusnak a hegyek között gyönyörű ősi birtoka. Urania és Zobeir itt telepedtek le. Zobeir kardja soha se villant ki hüvelyéből, csak egy tized múlva, midőn egy kalóz arab raj Siczila kizsákmányolása végett itt portyázott, Zobeir összeszedé számos cselédeit, s a tanyák népét, és erős csata után vissza verte a kalózokat a hajóra. Érdeke kívánta igy: már ekkor négy szép gyermek atyja volt, s a házi tűzhely szentségéért küzdött. Urania gyermekei élén babér koszorúval fogadta a győztesen visszaérkezőt. De Zobeir gyermekeit megölelve, kegyelettel csókolta meg a babér adó kezeket. — Te örökké a csaták nemes dijja maradsz Urania, rebegé boldogan. ______ r iut jövedelemmel végzi műkedvelői előadását 8 a közönség az előadások folytatását várva-várja. De mi náluuk halva született eszme mind az, mi örökös egyformaságunkból kirántani, szellemi és társadalmi vegetálásunkat valódi életté változtatni igyekszik. Még csak azon kifogásunk sem lehet, hogy műkedvelőink az igényeknek meg nem felelnek, mert folyó hó 10. napján tartott előadásukkal életképességüket kellőleg beigazolták, s bizonyára kellemes estélyt szereztek mindazoknak, kik az előadáson jelen voltak. Bátran és világosan fejeztem ki nézeteimet, híven ecseteltem társadalmunk kórjelenségeit, most még csak azon óhajomnak adok kifejezést, vajha ez lenne az utolsó czikk, mely hason czélból o lap hasábjain megjelen. S. M. Mélyen tisztelt Szerkesztő ur! N.-Kálló, 1880. decz. 12. A »Szabolcsmegyei Közlöny Nyirvidék Értesítőjének« 49. számában »Dr. Jósa András expediiiója egy utitárs naplójából* czimü, közleményben czikkiró többek közt azt mondja: »Én még f. év július 24. óta azt tartom, hogy nincs furfangosabb és lelkes állat a zsidónál stb. stb. Fölöslegesnek _tartom czikkiró többi észficzamodá- sait itt ismételni. Üdvözlöm czikkirót mint a »Darvi- nismus hű apostolát.« De egyre uagyou kiváncsi vagyok, ugyanis ha czikkiró szerint a zsidók furfangos, lelkes állatok, váljon az áilatország melyik fajához tartozik ő ? Előre biztosítom czikkirót, hogy furfangos állatok sorába nem tartozhatik, mert a furfangOBság- hoz ész kell. Nagyon sajnálom hogy czikkiró az egész expe- ditióról csupán annyi tapasztalattal tért vissza, hogy a zsidó állat. Czikkiró közleményéből kitűnik, hogy az iskoláknak padjait koptatta ugyan, és taláu tanult is valamit, de a műveltségről bizony vajmi kevés ragadhatott reá. Azon is nagyon kell csodálkoznom, hogy czikkiró oly hires műtővel és szemészszel utazott mint Dr. Jósa András ur, és mégsem vétette le szeméről a fekete hályogot, hogy a 19-ik század világosságát láthassa és élvezhesse. Vagy talán már gyógyithatlan czikkiró vaksága annyira, hogy a mai korszellem, czivilizátió és a műveltség lobbanó szövétnekuek még egyetlenegy sugarát sem látja? Valóban, sajnos egy állapot az! Lám én czikk- irónak egy igen jó tanácscsal szolgálhatnék: Van nekünk Kálióban egy igen derék, müveit, közszeretetben és tiszteletben álló ref. lelkészünk, jöjjön el czikkiró hozzá, ő majd megmondja czikkirónak, mi az a világosság, mi a különbség ember és állat között? ha czikkiró azt a zoológiából nem tanulta meg. Minden józan eszü következtetés és ítélethez tiszta logika kell, de úgy látszik, hogy czikkiró bizony nem igen tudja: mi az a logika, és mely fán terem az? Az embertan pedig előtte absolute egy »terra incognita.« Mert mily átkozott egy logika az, egy márama- rosi tudatlan zsidótól általános Ítéletet következtetni és mondani az egész zsidóság fölött! Vájjon czikkiró egy tudatlan paraszt cselekvéseiről vonna-e következtetést és ítéletet egy egész nemzet felett? Lám igy jár a varga, ha nem marad kaptájánál. Végtére tanácslom még czikkirónak, hogy valahányszor elmondja a Miatyánkot, szúrja be ezt a mondatot: »Öh világosság jöjjön el a te országod!« Schönbrun Zsigmond. 1187. sz. PÁLYÁZAT. Szabolcsmegye Papp községében, a községi tanítói állomás lemondás folytán üresedésbe jővén, annak betöltésére 300 frt évi fizetés, szabadlakás — esetleg 50 frt lakbér javadalmazással pályázat nyittatik. A pályázni óhajtók kellőleg felszerelt folyamodványaikat f. évi. deczemberkó 26-ik napjáig hivatalomhoz küldjék be. Nyíregyháza 1880. évi decz. 9. Velkey Sál, Szabolcsmegyei kir. tanfelügyelő. Megyei és városi újdonságok. Jelen számunkkal azon kérelemmel küldjük szét t. előfizetőinknek a póstautalványokat, hogy azokon szíveskedjenek ugy e lapok, valamint a „ Szab. Hírlap“-ra esedékes hátralékaikat beküldeni.-•- A nyíregyházai uj dalegylet a ref. csonka torony javára 1881 -ik év január 2-án este táuczviga- lommal egybekötött hangversenyt rendezend, mely a legváltozatosabb műsorozattal Ígérkezik a nagy közönség igényeit kielégiteni. Ezen sok élvezettel kínálkozó estére előre is felhívjuk a nagy közönség figyelmét. A műsorozat külön meghívó utján a legközelebbi alkalommal közzé fog tétetui. »-* A közelebbi országos vásárban alig lehetett felismerni a hajdani népes, elénk forgalmú nyíregyházi vásárokat. Kevés ember, még kevesebb péuz, — e pár, szóban jelezhetjük- a luezanapi »szabadságot.« [] A nyíregyházai kaszinóegylet f. évi decz. hó 19-én vasárnap d. u. 3 órakor saját helyiségében rendes közgyűlést tart a következő tárgysorozattal 1. Elnöki jelentés. 2. Az 1881-ik évi költség előirányzat jóváhagyása. 3. Választmányi indítvány a 3 frt beiratási díjnak a jövőre nézve 1 írtra való leszálitá- s a tárgyában. 4. Választmányi előterjesztés a játé-
