Nyírvidék, 1880 (1. évfolyam, 1-40. szám)
1880-12-02 / 36. szám
I. évfolyam. Nyíregyháza. 36. szám. Csütörtök, 1880. deczemberhó 2. Pőmunbatárs: VITÉZ MIHÁLY. Előfizetési árak: postán vagy helyben házhoz hordva: Egész évre ......................................................4 írt. F élévre...........................................................2 „ N egyedévre.................................................1 „ a községi jegyző és tanító uraknak egész évre csak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések, valaA lap szellemi részét illető minden közmint a lap szétküldése tárgyában teendő főilenlények a szerkesztő czime alatt (nagy-debresztílamlások PIRINGEK JÁNOS e's JÓBA ELEK czeni-utcza 1551 sz.) küldendők. kiadó-tulajdonosok könyvnyomdájához nagy-deb Csak bérmentes levelek fogadtatnak el. reczeni utcza 1551. sz.) intézendők. Kéziratok viszsza nem küldetnek. Hirdetési dijak: Minden háromszor hasábzott petitsor egyszeri közlésénél 5 kr ; többszöri közlésnél 4 kr. számittatik. Kincstári bélyegdij fejében minden egyes hirdetés után 30 kr fizetendő. A nyílttéri közlemények dija soronkint 15 kr A kishirdetö rovata alatt, a tiz sort meg nem haladó közleményért csak 30 kr vétetik A szervezkedő megyei gyűlés után. November nyolczadikán ejtetett meg az egész Szabolcsmegye területén a kisorsolt megyei bizott- mányi tagok helyett az uj bizottmányi tagok választása. Még pedig, mint lapunkat a megye különböző vidékeiről értesítik, a legtöbb választó-kerületben, lanyha érdeklődés mellett. A szervezkedő, az osztályokat alakitó s a munkaköröket kijelölő gyűlés meg novemberhó harminczadik napján tartatott meg. E szervezkedő gyűlés után, nem fog ártani egy kis viszszatekintés, egy kis reflexió. Köztudomású dolog, hogy a megyei gyűlés ez idő szerinti alkotó elemei: a tisztviselők és hivatalnokok, a virilis és választott bizottmányi tagok. Az utóbbiak hat évre választatnak s három—három évenként ezeknek fele része esetről-esetre kilép. Az is köztudomású, hogy e kilépés s az ily módon eszközölt uj választások által e törvény alkotói a közgyűlés elemeit akarták kissé élénkíteni, felfrissíteni.— Nem árt emlékezetbe hozni azt sem azok előtt, akiket illet, hogy 5—6—8 év előtt sokan azért tartották néptelennek a megyei közgyűléseket ; mert az akkori időbeli székhely Nagy- Kálló — szerintük — nem volt valódi központ s nem volt vasúti közlekedés által a megye minden részével közvetlen összeköttetésben. — Mióta Nyíregyháza lett a székhely, a nagy népességű kifejlett kereskedelmü és iparú város, azóta ez a panasz is elenyészett. Nézzük most már: vájjon oly élénk, oly látogatott-e a megyei gyűlés, mint a törvény alkotói és sokan megyei notabilitásaink közül is hitték, várták és remélték?! . . . Előre is határozott nemmel felelhetünk. A bizottmányi tagok megválasztatnak. Sokan vágyva-vágynak e tisztességre s nemhogy az évne- gyedes és rendkívüli gyűléseken megjelennének; de két évben sem tekintenek be a gyülésterembe. Elfogadják a mandátumot s a kötelezettségnek meg nem felelnek. Beválasztatnak ki egy, ki más bizottságba és a bizottsági gyűléseken soha meg sem jelennek. — A választók aztán azt hiszik, hogy a megyén képviseli őket a megválasztott bizottmányi tag és rendben van minden. Ha azok, kik megválasztattak s a megbízást elfogadják és meg nem jelennek, még csak lelkiismeretlen dolgot követnének el, — hagyján! Bár lelkiismeretlennek, kötelességeinkben hanyagoknak nyilváníttatni sem valami nagy tisztesség; de mig valaki ezekkel csak magának árt, mig önkeblébe veri a kést — kinek rá mi gondja?! De ha valaki a közbizalomnak lelkiismeretesen nem felel meg, — itt a közérdek vall kárt; amit önérzetes embernek nem szabad magára vennie, s előidézni. Igaz, hogy megyei gyűléseink nem a 30-as évek, a Weselényi-féle agitatiók mozgalmas kormányokat rengető s remegtető gyűlései. Fájdalom ! nem azok: sőt nagyon is ártatlan, engedékeny összejövetelek. Még a tisztujitások is csendesen, zajtalanul ejtetnek meg, nem úgy, mint a 836-ki, sőt több előbbi és utóbbi tisztválasztó gyűlések, mikor a pártszenvedélytől vezetett korteshad Nagy-Kállón, egész házakat szedett szét darabonként, s embereket fektetett egymásra fej nélkül, kéz—láb nélkül, holtraverve a felismerhetetlenségig. Ez időket minden tekintetben túlszárnyaltuk! De azért van a megyei gyűléseknek ma is teendőjük, csak felfogják és teljesítsék lelkiismeretesen ! Még fontosabb hivatás várakozik a bizottságokra, főleg a közigazgatási bizottságokra. A közA „NYIRVIDEK“ TÁRCZÁJA, A t\arczi jutalorr\, az arab hódítás korából. (Irta: Br. Heiszier József.) (Folytatás.) in. Ozmán kalift'a a rózsák városában lakott, a Libanon völgyében, Damascusban. Nem volt más dolga, mint örvendeni a dicsőségnek, melyet sergei arattak mindazon csata mezőkön, melyeken megjelentek. A félhold ellenállhatlau zászló volt. A kalifta most egész figyelmét Africa északi partországaira fordította. Egymásután küldé badrajait Aegyp- tomba. Abdallah-ben-Saad lön megbízva a hadjárat vezetésére az izzó homok sivatagok vidékein. Vitéz arabok tevék seregének zömét. Ezek nem voltak többé emberek. Csupán a fegyver dicsőségnek éltek. Egy vágyók volt csupán. A tubafa zengő árnyékában pihenni minél előbb az örökké virágzó szüzek karjaiban, s szívni ajkaik illatos légét. Ezek a túlvilág harczosai voltak. Senki sem látta hátokat. Semmi hatalom sem volt képes áttörni hadsoraikat. Meghalni tudtak, megfordulni nem. Ezeket vezette Abdallah-ben-Saad Tripolis meg hódítására. De a karthagói patriczius praefectus Gregorius sem állt tétlenül. Százhúszezer begyakorolt görög fegyveressel várakozott reájok. A Mozlemek elődandárát a hős Zuhri vezényelte, a vakmerők legszilajabbika, kinek élvezete a harczi vész volt. Tripolis előtt találkozott Gregorius előhadával. Habozás nélkül összecsapott. Ha az ellenség háta megett százezer ember áll, az se baj. Ő megette jönnek azon vitézek, kik a halálért harczolnak. Ha mesz- sze vannak is még, majd megjönnek, mig ő kifárad. De alig csaptak össze a kardok, jött a parancs Abdallah-ben-Saadtól, hogy azonnal vonuljon vissza. Zuhri azt mondá visszavonulni lehet, de üres kézzel nem. Megtámadta a kikötőt, s elfoglalt egy segédeimül érkezett hajót, s rajta száz fegyverest. E foglyokat vezette Abdallához, mint a diadal zsengéit. Az utócsapatot Ozmán vezér vezényelte. Ennek nem volt más baja, minthogy nem vehet részt majd az ütközetben. Úgy is történt, midőn a két derék sereg összeütköigazgatás minden ágának, adó, közrend, közbiztonság, egészség és nevelésügy sat. sat. ellenőrzése. Az e tekintetekben felmerült panaszok orvoslásának ma is első illetékes fóruma a vármegye gyűlése; hol szolgabiró, orvos, tanfelügyelő s ezeknek minden alantas közegeik: községi bírák, jegyzők s minden járási és községi tisztviselők kérdőre és felelősségre vonhatók, ha a bizottmányi gyűlés buzgó, lelki- ismeretes, független, szabad gondolkozásu s az ön- kormányzatra érett emberekből áll. — Ha pedig nem von senkit felelősségre, ha tisztében minden egyes bizottmányi tag híven el nem jár, ha ellenőrzői jogát nem érvényesíti: akkor őt illeti közigazgatási nyomorúságainkért első sorban a vád s felelősség! Verje a maga mellét! Ha pedig valaki bizottsági gyűléseken nem jelen meg, kivált ahol a polgárok vagyona, existentiája forog koczkán, p. az adóügynél s a hivatalbóli tagok: az adófelügyelő tanfelügyelő, postafőnök sat. a kevés buzgó tagot leszavazzák; ezért már a hanyag tagot óriási felelősség terheli. Ideje talán a közönyösségből ébredezni, s illő, hogy ha valaki a megyei biz. tagságot elfogadta; a közbizalomnak igyekezzék lelkiismeretesen meg is felelni! Ha ezekre nem hajlandó; mondja, s adja át helyét buzgóbbnak. G. P. Szabolcsmegye bizottsági gyűlése. 1880. nov. 30. A gyűlés kezdete délelőtt tiz órára tűzetett ki, — azonban a tanácskozmány csak tiz és fél órakor kezdetett meg, — tanúságul; hogy mi még most sem akarjuk ismerni a közmondás helyességét: az idő pénz Pedig midőn 46 tárgy van kitűzve tanácskozmányra, e közmondás nagyon is megérdemelné a figyelmet. Olvastatott elsőben is az alispáni évnegyedes jelentés, mely tudatja, bogy a közbiztonság némi csekély kivétellel kielégítő, — a népnevelési állapotok javuló félzött, akkor két érczfal dűlt egymásra. Hasztalan volt minden csapás, egyik sem horpadt be, egyik sem szakadt meg. Az érczfalak a kölcsönös nyomás alatt megfordultak merev vonalban, s igy Ozmán az utóhaddal a derék testtől elvágatott. Mi lett a derékseregből? Ha ezt lehetne tudni? Előbb elzárta a viaskodókat a dulakodás alatt támadott poríelleg, azután eltakarta az éjszaka Ozmán szivét a kétség ölyvei vagdalták. A vezér tigris bőrön ült sátorában, előtte fáklyafény mellett öreg Dervis csendesen olvasta a koránt. — Vezér! te nem haliga tsz a szent könyv balzsamos szavaira. — Aggaszt engem a derék sereg sorsa. — Az aggalom bűn; mert kétkedés Allah világigazgatása bölcseségében. Nyugodj meg vezér. Sohasem történhetik más, mint a mi a körülményekhez képest legjobb. Nyugalom a bölcseség. A nyugalom a legszebb hitvallás. — A félhold dicsősége az én életem. — A félhold dicsőssége nem az emberek gyarlókezében van, hane m Allahéban. Ekkor lépett a sátorba Zobeir az ifjú arab hős. — Shalom alejkum.
