Nyírvidék, 1880 (1. évfolyam, 1-40. szám)

1880-11-11 / 33. szám

„N Y í B V D É M“­diteni ez eszmét, s foganatba megy. Mert ott lel­kes emberek vannak. És Naményit ? S általában a többieket hogyan jutalmazzuk ?! ... Volt régen hajdanában Nyíregyháza székhellyel valami felekezet- nélküli tanitóegylet. A tanfelügyelő ur ismeri en­nek is az állását! Jutalmaztasson annak a pénz­tárából. És — gbndolkozzanak az ügybarátok és találjanak más módot. De a vezérkönyvvel s §§-ok­kal, rubrikával a házi ipartéren nem megyünk sokra. I.-R. Nyírfalombok. ív. (Oh jaj nekünk! Ugyan miért ? — Tapogutódzások e részben. — Ijécs készül ellenünk. — A magyar faj angol flegmája. — A fel­mondott czikkek.Örülünk a kezdődő válópernek !) Reszkess Magyarország! Sirjatok ti barua fiúk, kik a »kuczkó trónusa« helyett ma már diszes termekben, fejedelmi paloták­ban hallatjátok azokat az elbűvölő hangokat, miknek neve itt alant: magyar nóta, es ott fent: a szférák zöngése. Köuyezzetek ti megáldatott vidékek, hol az a dicső nedű terem, melyet Olyrapusz istenei is csak sátoros ünnepeken élvezhettek, melyet a költők »olvasztott arany» és »cseppf'olyó tűz« névvel tisztelnek meg, a prózai emberek pedig tokaji, ménesi, egri bornak neveznek. Öltözzetek zsákba és hamuba, mint hajdan a bú­bánatos Izrael, ti termetes debreozeni hentesek, ti ma­lom és keserűviz-forrás-tulajdonosok, ti szegedi pap­rika termelők, és ti mindnyájan, kiknek nemes törek- véstek abban öszpoutosul, hogy a tekintélyes ökrök számát sokasitsátok — Bécsben. Öltsetek gyászt ti is ünnepelt magyar hölgyek, hollófürtüek és arany hajúak, ibolya és kökény sze­műek, Junó idomuak és őzike termetüek egyaránt, nem mondjuk szépek és nem szépek, — hiszen a magyar hölgy iniud az a virág, melynek neve: száz­szorszép — mindenre illik a költő szép gondolata: »oh hölgy az isten gyönyörül teremte tégedet«. Sirjatok, könyezzetek, öltözzetek zsákba és hamuba, öltsetek gyászt mindnyájan, kik e hazában éltek . . . reszkess Magyarország. De hát miért tulajdouképen ? A magyar minisztérium akar megbukni ? a barna fiúk nyirettyűje »zálogban« van? a filloxera elpusz- titta a szőlőhegyeket? a kövérségükről és kedélyességük­ről ismeretes házi állatok trichinnel inficiálvák ? a liszt, ásványvíz magyar bor — és marhakereskedők kivá- lólag fenyegetvék a cholera orientális által ? nem lesz sem tánczvigalom, sem esküvő a jövő farsangon, vagy a férfiak (az az álnok nép) egészen kitörölték a házi budgetből az öltöny- és pipererovatot? vagy talán épeu ötödik lap akar megjelenni Nyíregyházán »a kö­zönség boszantására és kiszivattyuzására« — mint egyik laptársunk mondá, elég csattanósan ugyan, de annyival kevésbé gondolva meg, hogy voltaképen mit mondott. Sem egyik, sem másik ok, hanem az a nagy csapás, mely Bécsből fenyeget bennünket, idézheti fel a gyászt és siralmat nemzetünkre.— A »Rezidenzstadt«- ban jelesül elhatározták, hogy a budapesti — úgy­nevezett — »német hajsz« megtorlásául, velünk vég­legesen szakítanak. Egy bécsi lap nagy megelége­déssel hirdeti, hogy mérvadó körökben magyarellenes liga létrehozásában buzgólkodnak. A már készülőben is volt még jó világ s vig élet, mikor a megye déli részéről özönlött nemességet, a leleményes kortesve­zér B-----ly, Nagy-Kálló déli végéu. az akasztófa dom­b on imigy üdvözölte és lelkesítette: »Itt barátim, Ne­mes, Nemzetes és Vitézlő bajtársak, itt (az akasztó dombra mutatva), hol őseitek, apáitok hamvai nyug­szanak, itt esküdjetek e zászlónak hűséget«; a mely diktió ugyan B-----ly uramat is majd hogy az ott áll ó akasztófára nem magasztalta ... De mindegy, a fogadtatás meg volt és a diktió sikerült. — Ma! ? Ma a kalarábé czug szállítja be nem délről, hanem a hideg észak, nagy Muszkaország felöl a »választó polgárokat« s Nagyságos »virilisezet« a tisztújító köz- igazgatási gyűlésre. S a város végén? . . . diktió he- lyett egy élelmes talyigás rángatja a frakkod szár­nyát. A lóval, kápás magyar nyereggel egygyütt az­tán elmaradt a kard is, a fokos, ólmos s buzogány is; hanem ezek helyett modern utitársak — parupli vagy esernyő s egy hoszszú pipászár a kísérők s ra­kott szeredás helyett, egy széllelbélelt -- bőrönd. Bizony felfordult világ. És nekünk is követni kell minden ellonmondás nélkül. Ha mi ugyanis ezelőtt Nyíregyházáról Beregszászba akartunk eljutni, a nyíregy­házai nagy piaczról a pazonyi utón Pazonynak, Túrá­nak, a hires csutorák hazájának, azután Székely falu­nak, Szabó Károly történettudósunk szerint ezen a régi időben itt lakott székelység itt tartózkodását élő emlékkő gyanánt hirdető községnek, s Kárásznak, hol I lévő alapszabályok szerint a tagok kötelezik magu­kat, hogy magyar zene-előadásra nem járnak, magyar j bort és keserűvizet nem isznak, magyar paprikát, lisz­tet és szalonnát nem vásárolnak és magyar leányt nem vesznek feleségül. . . . Mit mondasz mindezekre jámbor magyar nép? . . . Tudja a menykő! De hátha a magyar faló liga csakugyan létesül? . . . Bánja a menykő ! Igen ám, de mikor épen a mérvadó körök . . . . . . Üsse a menykő! Igazad van jámbor magyar nép, ha nem vered I falba fejedet, midőn a bécsi »sógor« acsarkodik és fo­gát csikorgatja ellened. Aztán ha nem kell neki a magyar »szárazfa,« — szívesen szolgáluuk nyers »csá- tifával« ő dón Quichotteságának! Magyar bor? Nem is való az olyan pökhendi németbe! Magyar keserű viz ? Ez meg valódi luxus articulus (mint apáink mond­ták) az ő gyarló belső constitutiójáuak. Magyar pap­rika? Jobb is neki a téglapor és sáfránytörmelék. Magyar liszt ? A zsemlyék némák és nemzetközi jelle­gűek. Magyar szalonna ? Legalább több jut a mi száraz kenyerünkre a zsírból! Magyar feleség ? Mit mondott a mesei róka a magasan csüngő szőlőfürtre! Hány kosarat kaptak már a nagyérdemű liga tagjai a ma­gyar hölgyektől? Ki mernék vallani? Különben pedig örvendetes jelenségül tekintjük hogy Bécsben kezdenek rólunk lemondani. Vajha ne csak részben, hanem egészen lemondanának, hogy ezentúl necsak a fentérintett czikkek, hanem sem egyetlen forint, sem egyetlen katona ne kerülne a magyar földről a bécsi danaidák hordójába! Y. TANÜGY. A gyermek házi nevelése*. Közli: SCHÖtTBRUNN ZSIGMOND igazgató tanitó. (Útmutatás, miként kc-U nevelni es táplálni a gyer­meket születésétől, az iskola idejéig.) (2-ik közlés) »Sano corpore, sana mens,« mondja Juvenal. Az emberiség legfőbb java, a felmaradásnak legelső fel­tétele a test egészségében, erejében és kitartásában rejlik. Fájdalom! épen most művelt előhaladott és elő­haladó korunkban a phisikai testi nevelésre vajmi cse­kély gondot és súlyt fektetnek. A szülők arra törek­szenek, hogy gyermekeik mentül többet és mentül ) előbb sokat tanuljanak, hogy mihamarább biztos élet­pályát nyerhessenek. Azon örvendenek, hogy 17—18 éves gyermekük már látogatja az egyetemet. Mily bal és ferde fölfogás az ! tetőt épiteni valamely épületre, mielőtt fundamentoma és falai meg lennének szilárdítva. Tapasztalatból tudjuk, mily könnyen végezünk minden phisikai és szellemi mun­kát egészséges állapotban és mennyire hangol le be­teg állapotunk. Ha a test szenved, szenved a lélek is. A be­teg ember szeszélyes, türelmetlen; kedélye lehangolt és akarata gyenge. A testi nevelésnek elhanyagolása homlokegyenest ellenkezik a józanésszel. A testnek soha sem szabad a szellem rovására fejlődnie, de ellen­kezőleg igen. De vájjon érti-e minden szülő gyermekeit helyesen és tapintatosan nevelni az iskola idejéig ? Feladatom lészen itt e tekintetben némi utasítással szolgálni. „ A gyermek testi nevelése és ápolása. Az emberi test a gyakotlati nevelésben újabb korig el lön hanyagolva Annak okát a következők­ben lehet föl találni: 1-ször, a szülők, kik a gyermek legelső nevelői, több *) Lásd lapunk 30-ik számát. Szerk. a megyei nemesség 1604-ben, midőn Bocskay István, Kálló várát elfoglalta, üléseit tartotta, vettük utunkat, Követtük Naménynak, Ugornyának, hol a Munkács felől 889-beu jövő üköseiuk, a szitytyamagyarok imigy biztatgatták egymást az ős Tisza partján : »Na! menj«; (Namény); »Ugorj na!« (Ugornya). Ma pedig ne­künk is fel kell pakolni a kalarábé czúgra, ha ugyan akad egy kis hely a kemecsei, rádi, besztereczi, gé- gényi és berencsi dúsan megtermett s nagyra nőtt í káposztafejek mellett. Mert e vonalat most »káposzta czúgnak« legigazabban hihatnók. Mivel a káposztát oly bőven termette e vidék, e jó földü »Rétköz«, hogy alig győzik szállítani. De mit ér! Az emberek úgy vannak vele, mint az egyszeri tót kőmives, a ki azon sóhajtozott, hogy: »ha eczod van scholád nincs; ha scholád van eczod nincs« (eczetet és salátát akart mondani.) A rétközi ember is igy van most a ká­posztájával. Káposzta van, de hús nincs A disznócs­káját elliczitálják — adóba, A káposztára pedig azt a jellemzőt mondta a példabeszéd, mikor a nyomo­rult, tengődő, elzüllött életű embert akarta példával jellemezni: »kínlódik, mint a káposzta hús nélkül.« Utitársaim váltig erősitgették, hogy biz az executió igen-igen szigorú s a rétközi ember a bő káposzta mellett eldalolgathatja: ..Nincsen kenyér, sóra való: Mimi elvitte a nagy adó. nyíre magok sem értenek gyermekeket jól nevelni és táplálni. A szegénysorsu szülőknek módjukban sincs, avagy idejűk sem engedi, hogy gyermekeik nevelésére kiváló gondot fordítsanak ; a gazdag és íelsöbbruu- gú szülők gyermekei pedig, fájdalom ! születésük első perczétől idegen kezekre bízatnak! Bérért kapuak anyát, bérért szeretetett és zsenge ápolást? 2-szor, a tanítók maguk is csekély súlyt fektet­nek a testi nevelésre. Pedig az tagadhatlan igazság hogy az ész-értelem, képesség és szellemi tehetség, kedély és erkölcsi jellem képzése, leginkább egészséges testalkotástól függ. A gyermek testi nevelésének, születésének első perczétől kell kezdődnie. A gyermekkor a fejlődés kor­szaka. Es hány gyermek hal el, mielőtt a felserdült kort elérné. Mondhatni a gyermekek fele. Ezen halan­dóság tagadhatlan a gyermekek hanyag, egyoldalú ápo­lásából ered. Hogy a szülők gyermekeiket jól ápolhassák és nevelhessék, szükséges : hogy a gyermek szervezetet, testalkatát és a neki nyújtható tápanyagot ismerjék. Ha már a földmivesnek mivelendő földjének mivoltát és tulajdonságait ismernie kell, mennyire inkább szük­séges a szülőknek • és tanítóknak a leendő ember lénye­gét és tulajdonságait ismernie ?! Midőn a gyermek születik, agy-, izom és csont­szervezete már kész : szive, tüdeje, gyomra, epéje és veséi már tevékenységben vannak. De az agy- és ideg- rendszer működése még igen alárendelt, funktiói csak azon percztől vesznek fel rendszeres irányt, midőn azok a külbehatásokkal érintkezésbe jőnek. De minél cse­kélyebb még a gyermek lelki és fizikai tevékenysége, annál szorgalmasabban és nagyobb gonddal kell azt ápolni. Az ember teste. Az ember legtökéletesebb lény a földön. Teste az állatok között a fejlődésnek legnagyobb fokát érte el: egyenes járása, nagy agyvelője, érzékeinek egymér- tékü kifejlődése, minden égaljnak rövid idő alatti meg­szokása nagyban megkülönbözteti őt a többi állatoktól. Folytatjuk. Becses ereklye. A hegyaljai ágost. hitv. evang. egyházmegyének 1880. évi julius 13-ik napján Nagy-Bányán tek. Lich­tenstein József esperességi felügyelő és nagyt. Bartho- lomaeidesz János főesperes társelnöklete alatt megtar­tott közgyűlésének jegyzőkönyvéből olvasható: VI. Elnök főesperes bemutatja a közgyűlésnek, nagy hazánkfia Kossuth Lajosnak egy jegyzőkönyvét*, melyet mint s.-a.-újhelyi leányegyháznak jegyzője még 1827-ik év ápril 16-án vett fel, s kifejezi abbeli óha­ját, hogy ezen fontos egyházi tekintetben felette ér­dekes okmány, mely különben is egyházmegyénkre vo­natkozó adatokat tartalmaz, az újhelyi hívek beleegye­zésével az esperességi levéltárban elhelyezve őriztessék. Felkéretett az esperességi elnökség, hogy a kér­déses jegyzőkönyv valódiságáról Kossuth Lajostól leg­jobb belátása szerint magának tudomást szerezve, azt az újhelyi ev. hívek, mint tulajdonosok előleges meg­keresése, beleegyezése után, az esperességi levéltárba téteményezze le. Az egyházmegye elnöksége a becses ereklyét, — a nagy hazafi iránt hódolatot kifejező alkalmi üdvözlettel — Collegnoba küldte, melyre a nagy szám­űzött az alább közölt gyászkeretü levélben válás-olt, melyet a nt. főesperes urnái eredeti kéziratban bárki megszemlélheti, s melyet az ő szívességéből lemásolva, e lapokban közölni kegyeletteljes kötelességnek tartok. Mélyen tisztelt egyházmegyei Elnökség! Méltóztatott múlt auguszt. 20-án kelt nagy becsű levele által engem az iránt megkeresni, vajjou magam Írásának s aláírásának ismerem-e el a S.-A.-ujhelyi leány-egyház 1827. april. 16-kán kelt s a levélhez csatolt jegyzőkönyvet? Az igazságnak tartozom töredelmesen bevallaui, hogy e szegénységi bizonyítványt irályi gyarlóságom * Az eredeti jegyzőkönyvet jüvó számunkban fogjuk t. ol­vasóinkkal megismertetni. A nagy adó terhe alatt Házgerendám majd leszakad.“ De hát akármenynyi panasz, akármilyen nagy az adó és bő a káposzta, akinek az Ínyét a jó be­regszászi szőlő ize csiklandozza, az nem könyuyen áll meg; hanem csak halad, halad czélja felé. Közele­dik ..............Kis-Várda. K is-Várda két egymással haragosan farkas-sze­met néző tornyával jó meszsze ellátszik s mig a róla nevezett állomáshoz érünk, elmerenghetünk e város neve által felköltött emlékeinken. Hol vannak a bős Drugethek, Nyáriak, Krúcsayak, Homounay, Milith, Te- legdi, Zokolyi, mindenek felett a Kis-Várdaiak ?! Ho­vá lett az a Kis-Várdai János, ki némely történé­szek állítása szerint 1357. körül a Kis-Várdai várat építtette. (Mások római építménynek állítják.) Azt a várat t. i. a melynek csak egy darab fala áll fenn a várkertben. Elenyésztek az 1580-ban kihalt Kis-Vár­dai Miklóssal, ki ezen család fiú ágából az utolsó vala. Hát az a hires templom ott, melyet Szent László király a Tatárokon Bökönynél nyert csatájának emlé­kére építtetett, melyet Kis-Várdai Péter mintegy 300 év múlva a legszebb fényre emelt: merre, hol épült, hol volt ? Hát váljon az a hires Iírúcsay Márton, ki nejét Tol­vaj Borbálát hűtlensége miatt lefejeztette (óh be sok szép fej lehullana ilyesmi miatt manapság!) vájjon mon­dom ez a hires férfiú nem abban a még fennálló vártorouybau lakott-é, mely mint élŐBZobor tiltakozni

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom