Nyírvidék, 1880 (1. évfolyam, 1-40. szám)
1880-11-11 / 33. szám
33. szám, Csütörtök, 1880. novemberhó 11. I. évfolyam. Nyíregyháza. TÁRSADALMI MEGJELENIK MIND HETI LAP. EN CSÜTÖRTÖKÖN. Főmunkatárs: VITÉZ MIHÁLY. ■ iliii. ■■■ ..... —................... i i A z előfizetési pénzek, megrendelések, valamint a lap szétküldése tárgyában teendő fiölElöfizetési árak: postán vagy helyben házhoz hordva: Egész évre......................................................4 írt. Félévre...........................................................2 „ N egyedévre f 1 ,, a községi jegyző és tanító uraknak egész évre csak két forint. szólamlások PIRINGER JÄNOS és JÓBA ELEK kiadó-tulajdonosok könyvnyomdájához nagy-deb- reezeni utcza 1551. sz.) intézendők. A lap szellemi részét illető minden közlemények a szerkesztő ezime alatt (nagy-debre- ezeni-uteza 1551 sz. Blahnnka ház) küldendők. Csakbérmentes levelek fogadtatnak el. Kéziratok viszsza nem küldetnek. Hirdetési dijak: Minden háromszor hasábzott petitsor egyszeri közlésénél 5 kr ; többszöri közlésnél 4 kr. számittatik. Kincstári bélyegdij fejében minden egyes hirdetés után 30 kr fizetendő. A nyílttéri közlemények dija soronkint 15 k r A kishirdetö rovata alatt, a tiz sort meg nem haladó közleményért csak 30 kr vétetik A házi ipar és még valami. Ezzel a házi ipar kérdésével is úgy van a társadalom, mint a nevelés-oktatástan körébe vágó majdnem minden kérdéssel, hogy t. i. boldog-boldogtalan, minden tanulmány és gondolkodás nélkül hozzászól, bele kanalaz és „szól róla, ki véknyan, ki vastagon;“ mig végre az egész kérdést annyira kiforgatják eredeti mivoltából, hogy a ki tenni akar e téren valamit, azt se tudja hányadán van e dologgal; azt se tudja, hogy hol kezdje s mit tegyen hát voltaképen. S nekem úgy tetszik, hogy a házi ipar kérdésével is közeledünk azon állapot felé, melyet a testgyakorlás mesterségével már a sok próféta rábeszélésére elértünk. Elértük pedig azt, hogy a testgyakorlást is sokan tanítják és magoltatják vezérkönyv szerint, mint akár a történelmet, nyelvtant, természettant és a többieket. Úgy vagyunk, hogy ahelyett, hogy kivált télen át az 5—6 órai iskolai [evegó'ben való ülés után, ki- bocsátanánk a növendéket a szabadlevegőt színi s a szabadban sikárkózni, korcsolyázni, hó-labdával dobálózni és hosszú sétákat tenni; mondom ezek helyett bezárjuk az iskolaterembe, (pardon: tornaterembe!) hogy amint a tornakönyvben elő vagyon Írva, tanulja a tornát a vezérkönyv alapján, az iskola padjáról felvert porfellegben, mely szemet, tüdőt, pólusokat jól betapaszt, hogy valamiképen egészséges tiszta levegő ne hatolhasson az organismus- ba. És ahelyett, hogy a testet és lelket pihentetnék, erőművészeti gyakorlatokkal, ugrálás, mászás, sat. fárasztják a lankadt testet és szellemet. S a napi órákon való ülésbeni figyelés, görnyedezés s testet-lelket emésztő munkában kifáradt szellemet gyötörjük a torna-órán is, az átkozott §§-okkal. — Ezen buzgó tornakedvelők aligha olvasták még Páál Gyula kolosvári tanitóképezdei igazgatónak e tárgyról Írott s a közokt. min. által kinyomatott röpiratát, mely épen az általunk fentebb jelzett visszásságokat ostorozza s a szabadlégben való, A „NY1RVIDEK“ TÁRCZÁJA. Eégi dalaimból. (Őrhegy : 1867. márcz. 6). Nerr\ ix\indei\ köny ............ N em minden köny n fájdalom könynye, Az öröm is zokogásba tör, Túlárad az érzelem a szívben Ha meglepi a nem várt gyönyör. — Csakhogy a köny, mely ilyenkor hull le Ragyogóbb, mint a bubánaté .... A terhes villámnak is van fénye, De nem olyan az, mint a napé. Arczom mosolyg, s két szememből mégis Kebeledre könynyet hullatok. Kívüled ő! ki is tudná lyánka, Hogy mily végtelen boldog vagyok. Szivem e boldogság érzetétől Elfogulva nem szólhat neked, De könnyeim elbeszélnek mindent, S te érted az öröm-könnyeket, . . . Ne is tudja, d, ne tudja senki, Változásom e nem várt okát 1 Féltékenyen nézne majd üdvömre, Ha megtudná, — az irigy világ. — Éh azt hivém, hogy kit sorsa üldöz, Boldog életében nem lehet.... l’edig egy kis enyhe szél is milyen Gyorsan űzi el a felleget. gyakori mozgást minden tornagyakorlat fölé heylezi Jó lesz elolvasni azoknak akiket illet. Ilyen tulságba hajtottuk, igy torzítottuk már el a házi ipar kérdését is. Ahelyett ugyauis, hogy a helyi viszonyokhoz képest, a kéz alatt lévő vesz- sző, gyékény, szalma, len, kenderből köttetnénk kosárt, kasoruyát, gyéként, szalmakalapot és a többi ilyesmiket, az iskolát műipari czikkek gyártásához akarjuk berendeztetui, műfaragást kiváuunk gyakoroltatni és drága áron vett fa és egyébb anyagok és kelméből készíttetünk oly czikkeket, melyek hatszorta többe kerülnek, mintha közvetlen a gyárból vásárolnánk olyan gyártmányokat. Aztán azt akarjuk elhitetni az emberekkel, hogy több baszna van annak, ha kaszálás, kapálás idején a selyemhernyóval és annak tojása és gubóival babrál, mintha kapál, kaszál, vagy plane dohányplántát rak. Higyje, aki hiszi; nekem vastag hozzá a fejem: így hajtjuk túl mondom a házi ipar kérdését is az iskolában, irodában és társadalomban. Ne higyje azonban a t. olvasó, mintha én e modern intézménynek a házi iparnak t.’i. ellensége volnék! A nagyvilág minden kincséért sem 1 Hanem a maga módja szerint, természetes, eredeti mivoltában kívánnám én ezt gyakorlatba hozni. így azt hiszem lenne kelendősége és haszna is. A mi népünk, egész Szabolcsvánnegyében nyáron át a külső mezei munkával annyira túl van halmozva, hogy a teendők szaporításáról álmodni is képtelenség! Azt se győzi, amit okvetlen végeznie kell; sőt elég hibásan még vasárnappal is pótolja. Télben, no az már más. Akkor már alig akad az egy trágyázáson kivül teendője. Ekkor kell a házi ipart gyakorolnia, még pedig oly anyagokból egyedül amilyen kezeiigyébe esik. Ilyenek: a vesző, gyékény szalma sat. Ezekből készíthet: kast, kosárt, széket, kalapot, szakasztó-kosárt, szekérre való kasokat, sat. És az a kas, kosár, gyékényfonás milyen sokfelé! És a gyártmány is mennyire keresett! A dombrádi, berencsi, gégényi, kéki sat. ember, soha se lesz boldogabb, vagy még oly Ne töröld le édes kedves lányka, Ne töröld le forró könnyeim, — Vissza hullva gyógyuló szivemre Behegednek öreg sebeim, — S meggyógyulok . . . . Ó mily ifjú hévvel Csüggök majd uj boldogságomon ! . . . Hol te lész oltárom fényes képe, Szivem szentje, szép menyasszonyom. Jávor. Nyíregyházától—Beregszászig. (Október közepén.) Nyíregyháza. Ez hát Szabolcsvármegye ez idő szerónti székvárosa?! . . . Ez. — Minő jog vagy körülménynél fogva? Hát bizony arra jog alig volt a múltban. Mert az, hogy századok előtt az ecsedi hires s nagy kiterjedésű uradalomhoz tartozott e város s a fejedelmi Báthori nemzetség bírta, azon Báthori nemzetség t. i. melynek egyik őse 1270-ben midőn V-ödik István király Otokárral harozolt, hive I. Báthori András igy bátorította: »ne félj uram király ! Bátor András bátorítja szivedet,“ — jogot a székhellyé avatta- tásra nem képez, még ha ezt vesszük is, hogy huszonkettőd magával tartozott Nyíregyháza Szabolcsmegyé- ből az ecsedi' Báthoriak birtokához. — Ebből az állapotból nem formálható jog még akkor sem, ha elgondoljuk, hogy e város az »utolsó Báthori« VlII-adik András halálával, ennek leánya Báthori Zsófia kezével boldog sem, mint midőn effélékkel tüzetesen foglalkozott! Ahol ezekhez nincs anyag, akad szalma s űzzék a kalapfonást; de ne a lombfürészeles, meg mit én tudom, hogy mit! Ezeket kell csak ismét gyakorlatba venni, vagy folytatni, ahol félbe nem hagyták, folytatni télen át házanként s az iskolákban. Megtanítani a kosár- és gyékény-fonást, szövést; továbbá a szalmakalap fonást és az efféléket. Ennyiből áll —- sze- réntem — megyénkben a házi ipar űzése! Ha azonban e téren eredményt óhajtunk elérni, első dolog nézetem szerint, azon tanítókat, kik e tekintetben már tettek valamit, jutalmazni, hogy a többiek is kedvet kapjanak. Ott van például, gondolom Oroson tanitóskodik jelenleg, Na- ményi Antal, ki a mogyoró-vesszőből székeket, kanapékat, asztalokat készített már 20 év előtt. Aztán van, ha jól vagyok értesülve, Kis- Várdán is egy tanitó, ki eredménnyel működik az ipar-tani- tás terén. De nem tisztem felkeresni ajutalmazan- dókat! Gondolom, hogy a tanfelügyelő ur már személyesen ismer minden tanítót, minden iskolát s tudja,hogy hol, ki mit csinál. Az ő tiszte társadalmi utón oda hatni, hogy e téren valami lendület legyen tapasztalható. Azzal ugyanis, hogy a közigazgatási gyűléseken számokkal gyötri a bizottsági tagokat, nézetem szerint a tanfelügyelői intézmény nem éri el czélját. Egy megjelenés valamely községben, egy pár lelkes szó s jó tanács, több hatást eredményez, mint akármily sok számadat, akármilyen szigorú statisztika, melyet a szolgabi- ró utján szednek össze talán most is, vagy közvetlenül az elöljáróságtól kérnek be; s ez úton beszedhetik és bekérhetik ezután is. Hogy Kis-Várdán miként segélyeztessék az illető: nem épen nehéz dolog. Ott van a kisvárda- vidéki felekezetnélküli népnevelési egylet, melynek mintegy 4000 frt a tőkéje. «Életjelt ugyan mostanában nem adott az egylet legalább nyilvánosan magáról. De én állítom, hogy ha azon férfiak állnak az élén akik 5—6 óv előtt, csak meg kell ott penRákóczy György erdélyi fejedelem kezére s ennek ágán Il-ik Rákóczy Ferencz birtokába jutott ; akitől való elkobzás után, mint uravesztett jószág, 1712 ben Vl-ik Károly császár által, gróf Károlyi Sándornak adományoztatott, kinek utódaitól azután magát az újabb időben megváltotta, — Történelmi jog tehát az elsőségre nem volt. Mert az elsoroltakon kivül jogot az sem ad, hogy a város vidéke Béla király névtelen jegyzője s a Váradi tüzes próbakönyv bizonyítása szerint a magyarok bejövetele előtt a Hismaeliták lakó földje vala. . . . Hanem másféle körülmények voltak és vannak az elsőségre uagy számmal. Ilyenek a nagy népesség, több irányú vasúti öszszeköttetés, ezek folytán élénk kereskedelem s a meglehetősen kifejlett ipar. Mindezek igen kedvező körülmények s hathatósan közreműködtek székvárossá avattatása érdekében. íme ilyen modern jogok manapság az irányadók. — És a székhellyel együtt az erkölcsök is menynyire átalakultak! Régen, régen mikor még a székhely NagyrKálló volt a Tens karok és rendek, s a Nemes Nemzetes és Vitézlő Nagy Jó urak, a Tekintetes Táblabirák, ki lóháton, kardosán fokos, ólmosbot s buzogánynyal, ki szekerén vándorolt nagy hűhóval, zajjal, puskaropogás éB kardesörtetések közt a — res- tauratióra, Nagy-Kállóba, a Bolok Simiáütól eredő Nagy-Kállói Káliayak ős fészkébe. Hej 1 csak akkor
