Nyírvidék, 1880 (1. évfolyam, 1-40. szám)

1880-10-07 / 28. szám

.NYÍRYIDÉ K.“

Nem képzelik tisztelt uraim, mily nagy hatalom szunynyad tétlenül kezeikben. Önök értelmes, művelt, világot tapasztalt férfiak, kik nemcsak iparosainkkal, hanem a földmivelő néppel is folytonos közvetlen érintkezésben állanak. Önök függetlenek mint a magasban repülő sas, kik a kormány s nagy és kis kényuracsok komor tekintetével büszkén da- czolhatnak, Önök létszáma oly tetemes, hogy egyöntetű, szilárd, következetes elhatározásuk döntő sulylyal fog bírni mindenütt, s nemcsak nemzetiségi ügyünek adandh atalinas lendületet, hanem törvényhozásunkat is szabad, független elemekkel lá- tandja el.

Ébredjenek tehát öntudatra, mozogjanak, sorakozzanak, tömörüljenek, nevezzenek ki egy bizottmányt, mely kezébe veszi a magyar nyelv ügyét, kérjék fel az illetékes kamarát annak erélyes felkarolására, közöljék kivánataikat — országos megismertetés czéljából — egy fővárosi tekintélyes hírlappal, kezdjék meg mindenek előtt saját üzletük ügyeiben a magyar levelezést rögtön, kivétel nélkül midenkivél.

S meg lehetnek győződve, hogy nemes, hazafias törekvésükért minden jóravaló ember tisztelettel fog önök előtt meghajolni.

Bolyongó.

Az ,,Első, járadékkal kapcsolatos földhitel és közgazdasági egylet1 tervezete.*)

Ez czime azon műnek, melyre Bereczky Sándor, országgyűlési képviselő, folyó évi márcz. hó

3-án tartott beszédében már fölhívta a képviselőház figyelmét.

A mű rövid tanulmányozása után is lehetetlen nem constatálnunk, hogy az abban kifejezésre jutott és egészen uj elveken nyugvó egyletben oly közgazda- sági intézmény nyerend életet, mely a hazai földbitel- és pénzügy gyökeres reformálásával hivatva lesz, egy egészséges közgazdasági organizmus alapkövét letenni.

A szóban forgó egyletben ugyanis, oly hitelszervezet nyer megtestesülést, mely azon kamathányad-kü- lönbözet megtakarításával, melylyel a hazai földbirtok, a fennálló hitelrendszerek mellett, többet fizet, mint az egyszerű magánember, illetve a jóbitelű kereskedő: a kölcsönvevő földbirtok javára, a kölcsönösszeggel egyenlő, a földtől el nem különíthető járadék-alapot alkot, amely járadék-alap, a kölcsönvevő időleges földbirtok tulajdonos számára, a kölcsön törlesztésével kezdődő s a fizetett kamatlábnak megfelelő örökös évi járadékot folyósít. Ezen hitelszervezet szerént a magyar mező- gazdaságra destruálólag hatott eddigi kölcsönügyleteket produktív műveletté változtatván át, megteremti a hazai földbirtok javára, annak évenként változó jövedelmét jelenleg terhelő fix évi állami és községi különböző adók szolgáltatására, talaja javítására és czélszerü művelésére szükséges alapokat.

Az ezen műben kifejezést nyert járadékos földhitel-rendszer szerint például, ha a kölcsönvevő 31 éven át 8°/o-nyi annuitást (évi járulékot) fizet, akkor jelzá#) Különösen felhívjuk a t. olvasók figyelmét o fontos és életbe vágó kérdést ismertető sorokra, melyeket a „Szabolcsi Hírlap“ szerkesztője szivességéből közlünk. Szeylc.

A másik személy a fiatal leányka: Bede Teréz, egy tisztességes nemes ember leánya,-ki szivében s ar- czán viseli a nemes vonást. Öle még Hampó András uram idejében is a legjobb barátságbau s a mi több: jó szomszédságban éltek; amit még most is látszanak bizonyítani; mutatja az is, hogy Bede Adára uramék egyetlen leánya Teréz, most is ott van velők a jó Klári néninél s belsőbb beszélgetésükbe is beleelegyedik. A leányka mintegy 15—16 éves. Épen a legszebb korban van, élte kies tavaszáu, midőn minden leány szép, az ifjúság szűzies zománczával, a szemérem és szerénység hajnalpirjával arczán. Már nem gyermek többé, s még nem egészen ifjú, legalább nem sorozza magát az »eladó« leáuyok közé. Járása könyüd, mint a szarvasé. Szép magatartáséi, ébenfekete, sürtí, tömött fürtökkel, melyet ha kibont, csaknem sarkait verdesi, (akkor még nem volt feltalálva a sígnon) bogár szeme, szép görögös sasorra vau, mint Phydiás szobrain, termete karcsú, hajlékony miként az őzikéé, mindammellett aczelas izmokkal, hogy férfinak is díszére vállana. Viseleté bár egyszerű, de tiszta csinos s átalában jó család gyermekére mutat.

A harmadik személy özv. Hampóné aszszonyom- nak a jó Klári néninek kisebbik fia: Hampó Béla, magas, deli, karcsú alak, göndör fekete baja csigákban omlik alá széles vállaira, mintegy Rákóczy Ferenczre emlékeztetve, pörge bajusza nagyon jól áll uapbárni- tóttá arczáboz; szakáit nem visel és igy láttatni engedi a két fele osztott áll-at, a mi jól áll kerek arlogul szolgáló földbirtoka javára, a törlesztés megtörtén- j tével folyóvá teendő évi 6u/0-nyi ; ha 33 éven át 7%

nyi annuitást fizet, évi 4 ‘AVo-nyi ; ha 35 éven át 7%I nyi annuitást fizet, évi 5%-nyi ; ha 39 éven át (i-%

nyi annuitást fizet, évi 4°/°-nyi örökös járadék keletkezik

A földbirtok javára, az időleges földbirtok-tulajdonos minden további megterheltetóso nélkül ekként jelentkező járadékalap azonban, nemcsak a távol jövőben hozza meg gyümölcseit és nemcsak nemzetgazdasági, nemzelvagyou-gyarapodási magasabb szempontból bir jelentőséggel, hanem az már a jelenben, a földbirtok jelenlegi tulajdonosára nézve is birand effektiv, a jelenben escomptálbató értékkel, már a jelenben hatással lesz a mezőgazdaság fejlődésére.

A jelzálogul szolgáló földbirtok javára évről-évre képződő járadék értéke ugyauis egyfelől a földbirtok természotszerüleg bekövetkező tényleges áremelkedésében másfelől abban nyilváuuland, hogy az évről-évre, sue cesivc képződő járadék alapján, a törlesztési időtartam alatt, 5—5 évi, oshetőleg rövidebb időközökben is lesznek ezen rendszer szerint, a kölcsönnel már megterhelt földbirtok javára uj kölcsönök folyósitbatók. Az ily módon folyósított uj kölcsönök folytán a képződő jára dók alapján pedig ismét további uj kölcsönök engedélyeztethetnek, melyek ismét uj járadékot fognak alkotni.

Ezen alkotáson ugyauis azon alapgondolat vonul végig, bogy a hitelre szorult hazai földbirtok javára, örökös évi járadék alapjában, az igénybe vett kölcsönösszegnek megfelelő uj értékek alkottassanak ; az időleges földtulajdonos minden további megterheltetése és áldozat hozatala nélkül ily módon alkotott uj értékben, a mezőgazdaság sikeres folytatására szükséges, de attól jelenleg elvont üzemtőke, a földhöz leköttessék ; a földhöz ekként lekötött üzemtőkében a volt földesúri birtok számára is, az attól 1848-ban elszakított, jobbágyi, röghöz tapadt s igy fejlődésben akadályozott munka helyett szabad mozgással birő iutellektualiter fejlődött munka biztosittassék ; a munkának a földdel való ilyetén észszerű egyesítése által, a hazai mezőgazdaság fölvirágoz- tatására a szilárd alap letetessék, s a földmivelő osztály anyagi jólétének ebből folyó biztosításával az ipar és kereskedelem természetes fejlődésére, az egyedül lehetséges bázis mogteremtessék.

Az ezen közgazdasági intézményen végig vonuló, s a magyar mezőgazdaság, illetőleg a magyar birtokosság restaurálását ezélzó járadék-eszme tehát, egész nagyságában elünkbe állítja azon közgazdasági botlást, melyet a nemzet 1848-ban követelt el, midőn a szabad fejlődésnek utat nyitandó s a nemzet intellektuális erejét gyarapitandó, röghöz kötött fiait a belföldi jobbágyság alól egyik kezével fölszabadította ugyan, de ugyanakkor másik kezével, ezen üdvös eszmének a gyakorlati életben való fonák alkalmazása által, az egész magyar földet és azzal együtt a nemzet összes — tehát addig szabad fiait is — a k ü 1 1 ö 1 d tributáriu- sává tette.

Ujjal mutat ugyanis azon botlásra, mely akkor lett elkövetve, midőn a földbirtok tulajdonjogával egyidejűleg keletkezett- jobbágyi munka, pénztőkére konvertáltatván, ahelyett, hogy az összes magyar birtokosságra, földtebermeutesitési pótlék czimén rótt váltság- összegből járadék-alap alkottatott volna, mely az évi jobbágyi munka csak egy évre .terjedő aequivalensét juttatja vala évenként, évi járadék alakjában a földbirtoknak : a kitűzött czéllal homlokegyenest elleukezésczáboz. Zöld posztó zekéje testhez álló, — mely annál inkább kiemeli a férfias telt idomokat, nincs kiméivé rajta a sujtás, s nagy ezüst gombokkal van ékítve; magyar nadrágja szinte ezüsttel gazdagon szorult testéhez, lábait sarkantyús csizma borítja.

Mialatt mi e 3 személy leírásával voltunk elfoglalva: már ők beszélgetésükben előrehaladtak, a nélkül azonban, bogy a mi beszélyüukuek hátrányára szolgáiul, sőt inkább — ha figyelünk beszedőkre — any- nyit tökéletesen megérthetünk; a menynyi szükséges arra, hogy beszéltünket minden félbeszakítás nélkül folytathassuk s a kis család szándokával tisztába lehetünk.

— De kedves anyám 1 — Szólt Béla a beszélgetést folytatva — már az ország minden részén csatakészen áll annak minden kardot bíró férfia, s én lennék-e oly gyáva — hogy e kifejezéssel éljek — oly hanyag, hogy midőn a hazának karom és kardomra nagy szüksége van: itthon lopjam a napot?!

— De fiam! nézd, hogy szegény anyád.

— Igen, szegény anyám, de még szegényebb a haza — mindnyájunk édes anyja — úgy is tudom: el fog ide is érkezni a felhívó szózat, mely minden harczképes ifjút fegyverbe szóllit, s én akarom, hogy e felhívás engem készen találjon. Nem ! nem csak enynyit többet akarok, meg kell előznöm e felhivó parancsot, megyek, teszem az üti készületeket.

S ezzel befordult a mellék benyílóba.

(Fol3't. következik.)

bon, tehermentesítési alap képeztetett s földtehermentesítési kötvények alakjában az egész tőkeálladék, az akkori időleges földbirtokosnak szolgáltatott ki. Ezen időleges földbirtokos pedig, az örökváltsági tőkeálladé- kot, nem a földbirtokától elvont évi jobbágyi munka, mint a talaj integráló részét képező üzemtőke helyre- pótlásának, hanem az állam részéről, saját személye javára tett kegyes adománynak tekintve, azt a mező- gazdaság illuzoriussá tételével, a talajtól elidegenité s amint tudva vau, legnagyobb részben a kötvények uévértéke 30 — 40 százalékjáért, potom áron külföldre juttatta. A magyar mezőgazdaságot ekképen azon kettős csapás érte, bogy a jobbágyi munka értéke, mely eddig a magyar föld üzemtőkéjét és aktíváját képezte, a tehermentesítési kötvényeknek a külföld tulajdonába való juttatásával, a földbirtok passzívájává vált.

Ujjal mutat ezen rendszer arra, mily veszedelmes lejtőn halad a nemzet és a társadalom, amidőn az adósságosinálás rendszeresítésével, illetőleg a hazai földbirtoknak adósságokkal való megrakásával, a munkaerőnek attól 1848-ban történt elszakitása folytán amúgy is megapadt, s tulajdonosa fentaitására különben sem elegendő jövedelmét a külföldre kurczolva, illetve a külföld permanens tulajdonává téve, a hazai földbirtok talaját, az annak felszerelésére és czélszerü művelésére szükséges üzemtőkétől megfosztja s igy magyar kézben csak puszta rögöt hagyva, a magyar földet örökös függésbe hozza a külföldi tőkével.

Ujjal mutat végül ezen járadék eszme arra, hogy a gazdasági erőket csupán kiaknázó, de azokat észszerűkig egyszersmind nem fejlesztő, jelenleg fennálló hitelrendszer az, mely eddigi alakjában és egyoldalúságában, partikuláris és gazdaságilag improduktív voltánál fogva a magyar családokat a nemzet, sőt maga az egész társadalom bomlasztására ősi birtokukból logikai következetességgel kiforgatja, a magyar földet miutegy lábunk alól kihúzza, és a nemzetet idegenné teszi saját földjén.

És amidőn ezen járadékeszme rámutat mindazon botlásokra, és ezekből természetszerűleg keletkezett, különböző alakokban jelentkező közgazdasági bajaink kut- forrására : ugyanakkor egyszersmind kijelöli azon irányt is, melyben a nemzetnek haladnia kell, ha a magyar földbirtokot jelenlegi tributárius viszonya alól felszabadítani, a magyar családokat a magyar földnek vissza adui és fiktív önállóság helyett, a jövedelme fölött szabadon rendelkező M agyarországot helyreállítani akarjuk.

Fontosnak tartjuk még kiemelni, hogy az ezen rendszer alapján alakulandó, par excellence közgazdasági intézet, a szokásos jelzálog kölcsönökön kivül, a következő czélokra is ad járadékos törlesztési jelzálog kölcsönöket:

a) Mindennemű talajjavítások eszközlésére s illetve a földtől el nem különitbető talajjavitási alapok megteremtésére ;

b) gazdasági felszerelések (fundus instractue) megszerzésére ;

c) a hátralékos direkt földadó törlesztésére ;

b) a földtől el nem különíthető, önálló adóalap

képzésére ;

e) a magyar állam kölcsöukötvényeinek, a földbirtok javára való megszerzésére ;

f) nagyobb birtoktesteknek parcellirozás, felosztás és betelepítés czéljából leendő megszerzésére ;

Ezek utáu, hogy mily jelentőséggel és borderével birand ezen közgazdasági intézmény a magyar magán és államháztartás egyensúlya helyreállításának szempontjából s egyáltalában közgazdaságunk feltartóztatbatlan hanyatlásának, a napirenden levő birtokváudorlásokuak, a magyar családok folytonos pusztulásának, a földbirtok rohamos elértéktelenedésének meggátlása tekintetében: az iránt minden gondolkodó ember, az első pillanatra tisztában leeud.

A társaság szervezete a következő:

A szövetkezet tagjait képező hazai földbirtokosok 25 millió frtnyi jótállási alapot fognak jegyzés utján alkotni. A létesítők között elsők Kerkapoly, volt pénzügyminiszter, számos gazdag, magyar mágnás és nota- bilítás. Ezen rendszer Bzerint a földbirtoknál elhelyezett tőkének nemcsak az illető, jelzálogul szolgáló földbirtok és a folytonosan növekvő 25 milliónyi jótállási- ala,p, hanem a jelzálogul szolgáló földbirtok javára, évről-évre jáiadék alakjában képződő uj értékek is fognak biztositékául szolgálni.

A kisbirtokosok száma Magyarországon rendkívüli nagy, s gazdasági felszerelések beszerzésére és földbirtokuk talaja javítására, minden kétségen kivül több száz miliónyi kölcsönt fognak igénybe venni. Biztosan feltehető, hogy az ezen rendszerben nyilvánuló, lehelő legegészségesebb alapon (upon a gold hasis), sietni fog a külföldi tőke úgy a 25 millió frtnyi jótállási alap alkotásához, mint a magyar földbirtok hitelszükségletének teljes kielégitésébez hozzájárulni.

Egyik főoka annak, hogy Magyarország hitele oly gyenge lábon áll, abban rejlik, bogy a földbirtok értéke szerfölött különböző s ennélfogva általános megbízható becslési kulcs meg nem állapítható. Ez okból