Nyírvidék, 1880 (1. évfolyam, 1-40. szám)
1880-04-01 / 1. szám
I. évfolyam, Nyíregyháza. . 1, szám. ________ Csütörtök, 1880. április 1. F elelős szerkesztő: ÁBRÁNYI LAJOS. Előfizetési árak: postán vagy helyben házhoz hordva: Egész évre ......................................................4 frt. F élévre...........................................................2 „ N egyedévre.................................................1 » E gy szóm 10 kr. Az előfizetési pénzek, megrendelések, valamint a lap szétküldése tárgyában teendő fol- szólamlások PIRINGER JÁNOS és JÓBA ELEK kiadó-tulajdonosok könyvnyomdájához (szarvas- utcza 119. szám) intézendők. A lap szellemi részét illető minden közlemények a szerkesztő czime alatt (szarvas-utcza 119. szára) küldendők. Csak bérmentes levelek fogadtatnak el. Kéziratok viszsza nem küldetnek. Hirdetési dijak: Minden háromszor liasábzott petitsor egyszeri közlésénél 5 kr ; többszöri közlésnél 4 kr. számittatik. Kincstári bólyegdij fejében minden egyes hirdetés után 30 kr fizetendő. A nyílttéri közlemények dija soronkintlö kr. A kishirdetö rovata alatt, a tiz sort meg nem haladó közleményért csak 30 kr vétetik. Bevezetés gyanánt. Örömmel üdvözöljük szép számmal begyült előfizetőinket. Nem csalódtunk midőn elérkezettnek találtuk azon időt, hogy a megyei közóhajnak, a szabad és értelmi nyilvánulásnak a sajtó utján megnyitjuk a tért. A korszellem hatalmas haladása lehetővé teszi az egyesek mivelődési fejlettségét kiterjeszteni a nagy tömeg fokozatos és feltartózhatlan kiképzésére. Ennek első és főtényezője a sajtó! A sajtónak kötelessége és feladata fokozatosan feléleszteni azon szikrát, melynek tolvajlásáért Pro- metheust a sziklához lánczoltatá Zeus. Ez a szikra: az emberi szellem. A régi Hellenek szellemi miveltsége mai nap- ság is bámulatunk' tárgya! Való igaz, de még a jelen században is kétezer év előtti korszakot kell példa gyanánt feltüntetni................... Lapunk tehát, igyekezni fog az általános közművelődés előmozdítására a társadalom minden rétegeiben. Jó nevű és szakmunkatársaink megkettőztetett erővel is törekedni fognak hivatásuknak megfelelni. A megyei administratio tágas tere az egyéni nézeteknek szabad kifolyást enged. Sok átgondolt helyes eszmék számtalanszor elhangzanak egy megyei bizottsági gyűlés termében, a különböző pártemberek felszólamlási kedvében támadt zajtól. A sajtó hasábjain ugyanezen érdekek, változatos eszmecserék megvitatása után, mint irányadók, sőt határozók lehetnek bármely alkalomra egybehívott bizottsági gyűlés végkimenetelére. Úgy Nyíregyháza város képviseleti ügyei, a közgazdaság, tanügy, ipar, kereskedelem és törvénykezés megfelő rovatai által számos hiányokat óhajtunk pótolni minden tekintetben. Lapunk hasábjai pártkülönbség nélkül mindig nyitva lesznek a közügyek érdekében. A vidéki lapokban elharapódzott személyeskedéseket pedig határozottan kizárjuk. Ez lapunk czélja, és feladata. Megyénkben a culturális eszmék már is újabb erővel haladnak. Nem tévedhetünk törekvéseinkben és biztos jövőt jósolhatunk lapunk irányának. Megyénk közönsége nem lehet a kőzügyek iránt közönyös; azon idők elmúltak. Egy uj korszak hatalma érvényesül. A szellem az anyaggal nem küzdeni, de együttesen fog haladni. Kik hátramaradnak: elvesztik az irányt örökre és megsemmisülnek. Egy történeti nevezetességgel biró vármegyének ősi nemzedéke nem tőrpülhet el. Szabolchmegye pedig nem hátrálhat! Ábrányi Lajos. Pár szó a közraktárról. Motto: Vízbe esett az orosz ; Szent Miklóst hívta segélyül. Megmentlek: mond a szent, De mozogj magad is. Rósz a termés, pang az ipar, nincs pénz, nyakig vagyunk az adósságban, némelyünket már el is nyelt, a megmaradt rész pedig most fuldoklik javában. Uzsoratörvény, bagatell törvény, gyámi törvény, tisztviselők reductiója, höhere Spaarsystem: magasra vívó intézkedések, jobb sorsra méltó erőlködések, tojásba fűlt ideák: egypár glage kesztyű a megfagyó embernek, articsóka az éhenhalónak. Földesurak föld nélkül, iparosok ipar nélkül, tekintetes urak tekintély nélkül, nagyságos urak nagyság nélkül, méltóságos urak méltóság nélkül, nemzetes-, nagyjó-, ifjú-, szomszéd-, és komámuraimék, trágyabizottsági tagok, marha-comissáriusok, ökörpercep- torok, lóbiztosok, a más szeretőjének férjei s akik még ezen is alul állanak a proletáriátus ranglépcsőjén egy chorusban jajgatunk a felakasztandó czigánynyal, hogy: ebbe belehalunk, ezt Isten utcse, nem álljuk ki. Mindenütt találkozunk az anyagi sülyedés jeleivel. Mindenfitt beleütközünk egy-egy különbnél- különb uj fináncz kalamitásba, érezzük mindnyájan, érezzük folytonosan a helyzet nyomorát, de ez nem olyan, mint a légnyomás, mely nagy, de még sem teher, hanem olyan, mint bizonyos szürkegubás élősdiek elszaporodása, melyekről tudjuk, hogy jószántukból csak a haldokló embert hagyják el. Tudjuk, hogy ennek a bajnak van egy orvossága, de . . . kormánynál van a patikája. A közönségnél pedig már oly mély gyökeret vert az a meggyőződés, hogy minden közgazdászati s pénzügyi bajainknak oka és forrása a kormányban rejlik, s oly kizárólagosan uralja elméjét a hit, hogy e kalamitásokat csak a kormány orvosolhatja, hogy előre desperál minden oly igyekezet sikere felől, előre disgustálódik minden oly tevékenységtől, mely segíteni merne e bajokon akár társadalmi utón, akár vállalkozás utján. Hogy meszszebb ne menjek: itt van mindjárt a közraktárak ügye. Van Szabolcsmegyében egy gazdasági egyesület, azok, kiket tagdijakért exequált — bizonyosan bírnak tudomással felőle. 1860-ban, midőn szilárd keblekre volt szüksége a hazának, az ősi alkotmány viszszaállitásának hajnalpirja derengett a láthatár alján — előjöttek megyénk legjobbjai, könny a szemben, láng a mellben s a kézben ősi kard s addig demonstráltak, mig utoljára — a másik rész kivívta nekik az alkotmányt. S ezzel ki volt rántva alóluk a pokrócz, mert mi képesek vagyunk nagy tetteket elkövetni szavakban, a kiszenvedett honhazáért életet és vért áldozni, de ha azt kívánja a haza tőlünk, hogy a gabona túltermelés, a birkamosás helyesebb módja, a szarvasmarha tenyésztés emelése s egyéb hasonló alacsony thémák felett vitatkozzunk s ezek érdekében nyissuk meg saját érdekünkben a pénzes zsacs- kót, akkor azt mondjuk hogy, „séd avenam non“, szóval élni nem tudunk a hazáért. Hány derék, becsületes ember ette meg ezek közül azóta a földet talpa alól, hány adta el azok közül a hazáját, azt a részét a hazának, a melyet ő birt, ahol apái nyugosznak s bölcsője rengett. Menynyi keserű tapasztalás kellett ahhoz, hogy e nemzet tudatára ébredjen annak, hogy az az igazi hazafiság, ha megtartani igyekszünk kitartó munka által apáink örökjét, nem pedig az, hogy a magas politika szálait intézve, dörgő szónoklatot tartsunk az ország közjogi helyzetéről a megyegyülésen minden fertály esztendőben. De hála az égnek, terjed az érzék a közgazdászati bajok s azok forrásai felismerésében s hatáskörünkben lépést fogunk tartani e bajoknak mielőbbi orvoslására. — Lassan-lassan gazdasági egy letekké válnak már a gazdasági egyletek, félreis- merhetlen jeleivel találkozunk e változásnak már nálunk is. A gazdászati tudomány s gazdászatí viszonyok fejlődését szemmel kisérő és gondolkozó gazdák, az úgynevezett közraktáraknak nagymérvű hasznosságát a gazdákra nézve, a külföldi hasonló intézetek példájából már régen felismerték. Igyekeztek annak eszméjét nálunk is megvalósítani. Ily raktár létrehozására, mely ne idegen érdekekért, de a gazdák érdekéért álljon fenn — a gazdasági egylet volt egyedül hivatva. Alaptőkéjének csekélysége s felhasználásának korlátoltsága azonban amellett, hogy a tagokat uj áldozatokra felhívni a jelen nyomasztó viszonyok között sikerrel nem biztatott — oly anyagi akadályt képezett az eszme megtestesítésében, melyet legyőzni semmi igyekezet nem volt képes. A dolgok ily állásában jött az egylethez Haas Mór helybeli kereskedőnek azon ajánlata, hogy ő kész az egylet részére felépíteni a tervezett raktárt saját költségén, ha annak kezelésével őt az egyesület, mint bizományosát megbizandja. Az egyesület H. M.-nak ez ajánlatát a finan- cziális helyzet kényszerűsége alatt elfogadta, hogy azonban a vízzel együtt a gyermeket is ki ne öntse, — vállalkozóval oly szerződésre lépett, mely a gazdaközönség érdekeit vállalkozóval szemben mindenkorra minden oldalról biztosítsa. Meghatározta ugyanis a provisió s minden néven nevezhető raktári költség nagyságát, szabályozta vállalkozó tűzbiztositási s előlegadási kötelezettségét, biztosította a gazdáknak lerakott terményeik iránt a teljes és korlátlan rendelkezési jogot és képességet, biztosította egy saját kebelében szervezett bíróság által a lerakók érdekeit, raktáros túlkapásai ellen. Ily állásában az ügynek lépéseket tett a tisza- vidéki vasút igazgatóságánál a szükséges öszsze- köttetés megnyerése s Nyíregyháza városánál bizományosa által alkalmas földterület illő ároni áten- engedése iránt. Becsületére legyen mondva Nyíregyháza városa képviseletének kevesen, nagyon kevesen találkoztak tagjai közt olyanok, kik magát az e czélra való föld eladását ellenezték volna. Mert hiszen ha tudjuk azt, hogy egy ily vállalat állandó és hiteles emporumot hoz létre a fogyasztó, különösen a külföldi közönséggel szemben, mely a külföldi hasonló intézetek tekintélye által táplált bizalmat, a mi vállalatunknak is is előlegezendi; ha tudjuk azt, hogy a producens ezúton közvetlen öszszeköttetésbe jön a consumens- sel, s hogy igy a közvetítők, sensálok, kereskedők hasznát, kiknek jövedelme mind az ő pénzéből telik ki, magának nyeri és takarítja meg; ha felgondoljuk, hogy ily raktár létezése esetén jó útban, lehető legolcsóbb fuvarral szállíthatja terményét a raktárba s ott várhatja be a lehető legjobb s legbiztosabb vevőt s nincs kitéve a terminushoz kötött forcirozott szállítás ezer bajainak; ha felgondoljuk, hogy terményéért a raktárban kétharmad értéke erejéig a helyi piaczon legalacsonyabb kamatláb mellett előleget nyerend, nem lesz tehát kitéve annak, hogy pénzhiány miatt potom áron vesztegesse el terményét; ha tudjuk, hogy a raktári egylet által mérsékelt költségek mellet is az előleg élvezetében képesítve vagyunk arra, hogy az életár emelkedésére várhatunk, — mindezeket mondom tudjuk és fel is fogjuk, — ellenezni 8513 I
