Tiszavidék, 1871 (8. évfolyam, 1-8. szám)
1872-01-28 / 4. szám
4. szám VIII. évfolyam Vasárnap, január 28.1872. Riadó hivatal ifJ.CSÁTHT KÁROLY gazd. akad. könyvkereskedése DEBRECZENBEN, hová az előfizetési pénzeket és hirdetéseket kérjük küldeni. Hirdetések előre fizetendők: minden 5 hasábos a Bebreczeu, Szabolesmegye és Hajdúkerület vegyes tartalmú ECETX KÖZL.ÖÄTYE. Szerkesztői iroda: Űebreczenben, Főtér 7-ik »a Hová minden a lap szellemi részét illető közleményt kérünk küldeni. Nyilttér alatt minden három hasábos garmondsor 10 kr. éa 30 kr. bélyegdij. Előfizető*! dtj< petit sor egyszeri igtatásnál 5, " ~ Postán küldve .... 4.— többszörinél4 kr. - Bélyeg- &TagyoE>b terjedelmű, több Ízben ífiíegjelenö hirdetések , Félévre ..........................2.— dij 30 kr. a legjutáliyosabfcail eszközöltetnek. Évnegyedre.....................1-— Előfizethetni I>el>reczeiit>Cfi ifj. Csáthy Károly gazdasági akadémiai könyvkereskedésében. Pesten Neumann B. első magyar hirdetési irodájában, (Kígyó utcza 6. sz.) hol egyszersmind hirdetések is felvétetnek. Egyébiránt a postahivatalok utján legczélszerübb 3g8p** ötkrajczáros utalvány által. H. -Szoboszló történetének vázlata. Hagyományok szerint irta : Carínu«. (Folytatás.) I. Korszak. I. Azon pusztítás után, mit a Básta hajdúi Erdélyben elkövettek. Szükségkép el kellett következni a nagy drágaságnak, s a dögha- lálnak is. Az élelem oly drága — mint egykori Íróktól olvassuk, — hogy egy véka búza Se gesvárt 10 frt, Beszterczén 24 fit, Kolosvárt 50 frt, végre mc'g 25 db. aranyon is alig volt kapható. Ezen élelem hiány maga után vonta a nagy éhséget és döghalált. Förtelmes állatok, döglött eb s macska húsa, egyike volt a legkedvesebb ételeknek. A szíjakat összevagdalták s úgy meg főzve evék meg. Voltak szülék, kik gyermekeiket megölték, megfőzték s megevék. A gonosztevőket az akasztófáról levágták s nem iszonyodtak megenni. Egy gyermek pedig csontok mellett találtatván, midőn kér dezték tölle mit eszik, azt felelte rá, hogy, anyjának csontjairól rágcsálja a még rajta levő húst, mert a többit már a kutyák és ő megették. A farkasok s más fenevadak keresztül kasul csatrangolták fel az elpusztult vidéket, és ha valakit előbb utóbb találtak,! menthetlenül megették. „A szükségből 16031 elején pestis fejlett, a pestis és éhség a népből haramiát, emberevő kannibált csinált, senki, semmi sem biztos; a nép is rabolni kezdett, egymást gyilkolták és evék meg, tavasszal még a sirok lakóit is felhányták, csakhogy rothadó hasokkal nyomorult életö-1 két egy nappal tovább tengethessék. Ily vér- fagylaló jeleneteknek lón szegény hazánk; szintere.“ Ezen év emlékére verettek aztán a Bras- saiak emlék-pénzt, melynek egyik oldalán „egy szakálatlan ember Occidens (nap nyűgöt) s egy szakállas kopasz ember Oriensj (nap kelet) s ugyanezen oldalon Deus (Isten) s ennek szájából jőve, Terrena consideres, ut coelica possideas (gondold meg a földieket, hogy az égieket bírhasd) irat vala olvasható. A másik oldalán pedig „A tergo et fronté malum tandem Deus oppitiare AN. MDCIII. fatali Transylvaniae. (Elöl hátul gouoszy végre Isten kegyelmezz meg Erdély utolsó védelmének.“ A még megmaradt fiatalság, részint török, részint magyar földre jött, magát bár mi utón tengetni. így történt hogy többen Bástaj hajdúi közzé áltak be, kik aztán a már rabláshoz szokott hajdúkkal szinte alá s fel kóborolták Magyarországot. Erdély tökéletesen elpusztult, hasonló vala Magyarország IV-dik Béla idejébenni állapotához, nem lehetett embert találni mértföldekig, azok is, a kik megmaradtak, inkább a haláléihoz mint a földiekhez le- hete számitni; azonban végre is megszánta az Isten az amugyis sokat sulytott Erdélyt, megforditá töllük a kegyetlen pestist, s egy jobb jövő képét tárá eléjök, melynek kifej - lését alább megfogjuk látni. Ezen két körülmény, t. i. Básta toborzása s az erdélyi 1603-diki nagy Ínség, melyet ugyan némelyek 1602. tesznek, sőt a Brassaiak által vert pénzt is akkorinak mondják, mondom, ezen két körülmény okozta a Bocskay hajdúinak keletkezését. — Ezek szerint nagyobb része őseinknek erdélyi, születésére nézve pedig magyar volt; ide mutat a hajdúk mai állapota, melyszerint — a Böszörményben lakó ráczokat kivéve — mind magyarok, még pedig a legtisztább magyarok nem jelentéktelen része. Szoboszló történetével összefügg a Bocskay szabadságharcz keletkezése s lefolyása, mert részesei voltak a szoboszlói hajdúk is, ennélfogva nem lesz érdektelen, ha rövideden szólunk rólla. (Folyt, köv.) TÁRCZA. Fars®®fi Taréit a fővárosból. Úgy volt ez hajdan és igy van ez még most is. Régi szokás, mely nemzedékről nemzedékre száll, mely nem megy ki a divatból soha. A főrangú személy, ha utazásában, rövid időre bár, ezt vagy amazt a várost szerencsélteti becses látogatásával, a város határán, vagy pedig az indóháznál fényes küldötség által üdvözölünk, mely aztán 3 óráig tarló beszéd által ugyancsak megkeseríti a magas vendég kéjuta-! zását. A szükséges előkészületek megtételére heteket fordítanak, mert a fogadtatáshoz szök j ségelt szüzek fölkeresése még a nagy városban, is sok időt és fáradságot vesz igénybe. Ei:ek a hajadonok aztán két napig arra taníttatnak, miként szórják a virágokat a magas vendég lábai j elé, úgy, hogy az, midőn megérkezik, nefelejts- virágokba botlik, illatos rózsákban úszik és kék ibolyákban éviekéi; s ha mindezen kinteljesj előkészületeken szerencsésen keresztülesett esi a nap fáradalmait egy elsőrangú szálloda valamelyik elegánsán berendezett szobájában pihenné, akkor aztán kegyetlenül fölzavartatik csőn-! des szendergéséből, mert fogadnia kell a városi megszámlálhatlan küldöttségeit, sőt mi több, mindegyikhez kegyelmes szavakat is kell intéznie, melyek aztán bár mily jelentékteleuek is legyenek, sokáig fönnmaradnak a hálás nép emlékezetében, szóval, minden földi lénynek, kit a végzet arra kárhoztatott, hogy születésénél fogva a legmagasabb körökhöz tartozzék, ha egyszer utazásra határozza el magát, ily kellemetlenségeket ki kell állania. Csak egy herczeget ismerek, mely minden év január hónap 6-dik nabján. egészen zajtalannl jelenik meg a czivilizált világ előtt, melytől örömmel fogadtatik ugyan, de megjöttét nem háborgatják különféle ovációkkal. A nők és különösen az otthon üllő hajado- nők előre örvendenek neki és alig győzik mán bevárni; de azért mégsem szórnak neki virá-{ got, hanem inkább a fodrásztól a farsangi idő; tartamára kölcsönkért vagy bérbe vett hajukat j diszitik föl azzal. E pár sorból megérthette a nyájas olvasó i hogy ki az az érdekes herczeg, akiről évenkint- el lehet mondani, hogy „nem tudjuk bonnét jő“ j s aki nem hoz ugyan ajándékokat, hanem igenisi tüdőgyuladást és sok zálogjegyet quantum satis de azért mindenütt tártkarokkal fogadják. Ut a farsang 1 Ezen bűvös szavak öreget és ifjút, nagyot és kicsinyt, egyaránt fölvillanyoznak és a feszült várakozás megérkezésénél oly nagy, hogy már ennél nagyobbat képzelni sem lebet; falakra függesztett óriási, tarkánál tarkább hirdetések jelentik, hogy: „Őjön! ő itt vau !“ és hogy használjuk föl az alkalmat, mert az idő gyors szárnykon repül tovább, és idei „aufent- haltja“ rövid les?. — Mert hiába», a herczeg úgy osztotta föl uralkodásárak idejét, hogyha az egyik évben kedve jönne 8—9 hétig mulatni körünkben, akkor aztán biztosak lehetünk, hogy a jövő évben kurtára szabja uralkodását és zajos működését már egy hónap után félbeszakítja. Borzasztó korszak áll be leköszönése után. Széttört palaczkok födik a pallózatot és oltárain, a melyen csak a szerelem és táncz tüze lobogott, a tlieával töltött csészék párolognak; a könnyű és ide-oda lebbenő szalagból fásli lesz és a fekete szalon-öltöny, a halandóság utján halad a — zálogházba. A nagy mulatságnak a vége aztán „fizess“. Csak ezt a szót föl ne fedezték volna soha, ettől borsódzik sok ember háta ! De ne beszéljünk ilyen prózai tárgyakról,
