Tiszavidék, 1871 (8. évfolyam, 1-8. szám)
1872-01-07 / 1. szám
Vm. évfolyam 1. szám. Vasárnap, január 7.1872. Kiadó hivatal ifl. CSÁTHY KÁROLY gazd. akad. könyvkereskedése DEBRÉCZENBEN, hová az előfizetési pénzekéi és hirdetéseket kérjük küldeni. hirdetések előre fiz tendök: minden 5 hasa petit sor egyszeri igtatásná többszörinél 4 kr. — Bélyeg' dij 30 kr. TISZAVIDEK eczen, Szabolcsmegye és Hajdúkerület vegyes tartalma HETI KÖZLÖNYE. Szerkesztői iroda: Debreoaenben, Főtér 7-lk u Hová minden a lap szellemi részét illető közleményt kórunk küldeni. yobb terjedelmit, több ízben megjelenő hirdetések , a legjiitányosabban eszközöltetnek. Nyilttér alatt minden három hasábos garmondsor 10 kr. éa 30 kr. bélyegdij. !JL —• Előfizetési dljt Postán küldve .... 4.—r Félévre ..........................2.-1É vnegyedre....................1.— Elő fizethetni Debreczcilbeu ifj. Csáthy Károly gazdasági akadémiai könyvkereskedésében. Pesten Neumann B. első magyar hirdetési irodájában, (Kígyó utcza 6. sz.) hol egyszersmind hirdetések is felvétetnek. Egyébiránt a postahivatalok utján legczélszeriibb ötkrajczáros utalvány által. Előfizetési felhivás a „TISZAVIDEK“ J7111‘ttik évfolyamára. Fő feladata leend lapunknak, eddigi irányához híven, — visszatükrözni és jelezni mindazon eseményeket és társadalmi mozzanatokat, melyek Debreczent, Szabolcsmegyét és a Hajdúkerületet közelebbről érdeklik. — Tárczánkban érdekes és mulattató czikkeket közlünk; összes törekvésünk oda leend irányozva, hogy valamint hét év lefolyta alatt, úgy ezután is, lapunk a t. olvasó közönség megelégedését kinyerje. Felkérjük tehát a t. olvasó közönséget, hogy lapunk jövőjét becses pártfogásával tömegesen elősegíteni méltóztassék. Előfizethetni Bhcbreczenbeii ifj Csáthy Károly gazd. akad. könyvárusnál; vidéken legczélszerübb ötkrajczáros post a-u talványnya 1. Előfizetési feltételek: Egész évre .... 4 forint. Félévre...........................2 „ N egyedévre .... 1 „ „Tlszavidék** szerkesztősége és kiadóhivatala. H.-Szoboszló történetének vázlata. Hagyományok szerint irta : C’arfnus. Elő szó. Mielőtt H.-Szoboszló történetének hagyományok szerinti leírásához fognánk, szükséges megismerkedni Szoboszló neve s eredetével, hajdani s mostani állásával, hogy igy fogalmunk lehessen, hol és mely helyen történtek az alább előadott nevezetesebb események; és miután ezeket előadtuk, fogni története leírásához. Azonban nemcsak egyedül a hagyományokra támaszkodtam; hanem igyekeztem történeti adaték nyomán is a valót előtüntetni; sőt még a hagyományok történeti idejét is, a mennyire csak lehetett, megállapítani. Ennél fogva, tisztelt olvasóm, itt a nép hagyományokon kivül mással is találkozand, melyet múltúnk ismerése végett szükséges tudni. Hogy városunk története leírásánál menynyire érem el czélomat, az a következőkből derülend ki. I-sö korszak. Szoboszló fekszik a többi hajdú városoktól mintegy elszakiitatva, Szabolcs* és Biharvárme- gyék között, (160G előtt Szabolcshoz tartozott, ide mutat azon körülmény, hogy a szoboszlói hajdúk a történelemben gyakran szabolcsi hajdúk neve alatt fordul elő). Honnan származik neve e városnak, nem lehet határozottan megmondani, mivel származtatására nézve különfélék a vélemények. — Némelyek „zsbos ló“-tói, mások „dobzse lau“ tót szótól, mely magyarul „jobb ott“ jelent; ismét mások „szabott ló“-tói származtatják, melyekből egyszerüsittetett a Szoboszló név. De lássuk egyenként: Az első igy adja elő származtatását: Mielőtt a hajdúk letelepedtek volna, már ezen helyen, .vagyis a mai Kis-Szoboszlón(Puszta faluban)laktak volt jobbágyok, kik Bocskay, mint földes urok számára, ezen helyen szép lovakat neveltek és hogy minden tekintetben kitűnők legyenek, zabbal tartották, miért is zabos lovaknak nevezték el azokat, midőn pedig a hajdúk letelepedtek, ta- nácskozváu arról, mi nevet adjanak az újonnan alakult városnak, egynek ajánlatára azaboslót, I—melyet később Szoboszlóra változtatának,— ; fogadták el. Eddig a származtatás; azonban ez kevésbé helyes s kifogás alá esik s őseinkről nem lehet feltenni, hogy az ujdon alapított városnak ily a nem éppen valami kedves nevet adjanak, hanem hihető,fhogy midőn őseink már ide letelepedtek, megvolt|Je|név,|mint’a.következőkből meg fogjuk látni. A másik igy adja elő : Miután Árpád 889-ben a vereckei szoroson átkelt, a mai Magyarországba s miután magának a Sajóig terjedő földet, Zalán bolgár fejedelem beleegyezése által is biztosította, elküldé vezérét a Tiszántúli vidékre hódítani. így jött a többek közt S*abojc3 i-, — egyike a vezéreknek — vitézeivel e vidékre, ki is a nevéről nevezett Szabolcs vármegyét csakhamar hatalma alá hajtotta A Tiszától le a Marosig, mint tudjuk, Marót fejedelem parancsnokoskodik, az ő vegyes, de különösen tóth nemzetsége felett. — Azt is tudjuk, !hogy mikor Szabolcs népét meglátja, hátrál a népével a Körös mentére vonul vissza, nagy darab részt átengedve a harczias magyaroknak. (Folyt, köv.) Újévi tércza. Boldog újévet! Szerencsét ez újévre! Üdv és áldás ez uj esztendőben ! A jókiváoatok számtalan változatokban röpültek világgá ez 1872-ik év első nap.áD. Csakhogy az volt boldog, a ki jókivánataival tiszteié meg embertársát, mig a megtisztelt pokolra kívánta volna a szíves megemlékezőt. Pokolra kívántam volna én is, de nem épen üdvözlőimet, hanem azt a furfangos kópét, ki ez első napot kizsákmányolta a maga javára s e veszedelmes harácsolást beplántálta a későbbi nemzedék szokásai közé! Hogy mennyire méltó volt az én boszanko- dásom, kitűnik az, az alább következőkből. A Sylveszter:éjszakától búcsút véve, elál- mosodva, elkényszeredve — ágyamat áhitva kerestem fel. De óh ba’sors! a helyett, hogy szemeimre jótékony álom szállott volna— a harag, düh és elkeseredés lepett meg, mert felettem (lakásom földszinti 8 az emeletet egy csinos özvegy asszony lakja, kinél vig társaság szokott összegyülekezni) éktelen lárma, zaj harsant fel, mintha csak a bábeltornya építői kaptak volna hajba. Képzelhetik önök, mennyire megtiszteltem a dőzsölő kompániát, — persze nem használtak semmit kifakadásaim. — Hát már Ítéletnapig tart itt e tivornya ?! mormogtam, ágyamban dühösen forgolódva. — Köp! köpi hangzott egyszerre ajtómon. — Nem vagyok itthon! kiáltám épen nem barátságos hangon. — A nagyságos asszony keresteti onnan felülről az ifjú urat. A vendégek tánczolni akarnának s önt kérik a zongorázásra. — Ej milyen kedves maga Lizi I (mert Lizi volt, a kis szobacziczus onnan felülről, ismerem a hangjáról.) — Hát nem tetszik feljönni ? — Mondd meg piczikém, ma nem vagyok szalonképes. Ezzel egyet morogtam s újra lehunytam szemeimet. Pár óranegyed múlt el. Hát egyszer csak a zaj elnémult. A társaság hazakotródott. Bizonyosan mert nem akadt muzsikus, ki a lábakat mozgásra késztette volna. Örvendtem a szerencsés fordulatnak. Na most már alhatok — gondolám — de fájdalom! a sors keze ismét belenyúlt kártyámba. Lakásom szerencsétlenségemre utczára nyílik ; szerencsétlenségemre, mert a támadás ezúttal onnan jött, éji zene képében, ha ugyan olyan képűden zenéről lehet valakinek fogalma, mint a milyen most odakiinn felzendült, vagyis akarom mondani felnyikkant. Dilettánsok voltak a jámborok, a kik a fentebb említett özvegy álmát akarák megédesíteni, kivatlan hódolatukkal, (óh! annak az öz- | vegyitek tisztelői oly nagy számmal vannak, hogy ha tárczájuk mind az enyém volna : mert miod- annyia pénzes gyerek, — megvenném az egész diázat s az özvegynek felmondanám rögtön a 8?álI lást. óh én könyörtelen vagyok azok iránt, kik nem hagynak aludni, legyenek bár Özvegyasszo- nyok és pedig szép özvegy»sszonyok.) Sivitott a klarinét, mormogott a brugó, nye- kegett a hegedű s Dyöszörgött a brács — óhl ilyen pokoli zenét még Belzebub se hallott! De elvégre enuek is vége lett; — ideje is volt már, mert serkentő órám hatot vert. (Ilyenkor szoktam máskor felkelni s íme most még el sem aludtam.) Nem sokáig pihenhettem, mert még nem la pitymallott, midőn ajtómon kopogtak. Inasom jött tüzet gyújtani a kályhába. Boldog újévet kivánt s én hálából megráoczigáltam üstökét, a miért oly korán felzavart. Alig távozott, ismét jött másik,—a mosónő bőbeszédű, tisztes matróna, kinek erényét rég biztosították előrehaladt évei. Boldog újévet kivánt. Megköszöntem s a falnak fordultam. Nem tágított. Beszélt, nyelvelt, várta a salláriumot. Én türelmesen hallgattam, |de mondhatom sokkal nagyobb türelemre volt {szükségem ezúttal — mint ama bizonyos éjizene | alatt. Láttam nincs menekvés, — erszényemhez
