Tiszavidék, 1871 (7. évfolyam, 1-53. szám)

1871-06-25 / 26. szám

szegénység pedig a népség kebelében mindinkább 1 mélyebb gyökeret ver, mintha csak e tekintetben is azon phisikai törvényt látnánk életre vergődni, mely szerint a forrás szétömlő vize, végre is csermelybe, patakba szakad, ezek pedig nagy folyókba vesznek, | mígnem a nagy folyók utján a tengerbe siet; — midőn látjuk : hogy a vagyon utáni sóvárgás egyeseknél egészen bűnné fajul, — kapzsi nyervágyával nem pirul a nyilvánosság előtt megjelenni : hogy annál inkább czélját érhesse; — midőn látjuk: hogy a kis- lelküség áltanácsaival mily uyaktörő szíriekre viszi a szegény próbálatlan özvegyeket, ifjakat, hogy teljes biztonsággal dobhassa az örvény mélyére : hogy va- gyonjaikat annál inkább kizsákmányolhassa; midőn látjuk végre, hogy a tömeg is — szemben a legszentebb igazsággal és a legjogosabb követeléssel, az állam, a közönség kárára az egyesek, az egyes családok, testületek önérdekeire játszatik ki, — lehet-e csudálkoznunk azon, hogy a szegények száma óriási mértékben szaporodik; és az önfentartás ösztönét követve, csupán kenyérért, úgy phisikai, mint szellemi tehetségűkkel készek ezrek meg ezrek a mások szolgálatába állani, kegyelmének feltétlen alárendelve magokat; ésigy ezrek meg ezrek keresete — ezáltal jóléte — egyesek kezébe van letéve, egyesek szeszélyétől feltételezve.

Hogy pedig ily körülmények közt a kereset nem valami fényes, az — bármilyen vasszorgalom mellett is — igen-igen valószínű; és igy az is valószínű : hogy az ily kereset mellett, midőn a mindennapi kiadást is alig lehet becsületesen fedezni, — a véletlenül előállott nagyobb kiadást p. o. temetésnél, betegségnél, keresztelő stb. eseténék pedig, melyek családos embernél elmaradhatlanul bekövetkeznek, teljes lehetetlen rögtön a maga erszényéből fedezni; és ilyenkor mit tesz az illető: ahhoz nyúl a mi van; bútorát, ruháját vagy ékszerét zálogba küldi — egy kis kölcsön pénzért.

Ha már valóban be kell következni azon szomorú helyzetnek : hogy ez vagy amaz ingóságot zálogba kell küldeni, hogy kölcsönpénzhez juthassunk; mi jó ilyenkor? ha van oly rendszeres zálogház, hol könnyűszerrel, csekély kamat mellett pénzt kölcsönözhet az ember; hol tudja, hogy az elzálogosított tárgy teljes biztonságban van, hova nem fér az ember rósz keze, az idő viszontagságai ellen is védve van.

Nem úgy mint az egyesek kezében levő zálogházaknál, hol — a mellett, hogy a kamat hajmeresztő irtózatos nagy, 2 — 300% — hány szegény özvegy nőtől, ifjú embertől sikkasztják el, vagy pedig a kamat meg kamat számlálással játszák el az elzálogosított ingóságot; vagy pedig azt elhasználják, elnyövik, bérbe is kiadván másoknak használatra, viseletre; vagy pedig hányszor megtörténik az is : hogy ha megvan, megmarad is a zálogolt ingóság épen, de meg van romolva, rósz nedves kamarában, pinczében lévén beraktározva; és miud ehhez tudandó az a boszszantó eljárás : mely a lejáratnál, a prolongátió- val követtetik el; minél rövidebb időt szabva folyvást a visszafizetésre, illetőleg kiváltásra, hogy annál inkább több alkalmuk legyen a szűkölködő, megszorult emberek zsebjeit, — az utolsó hajtásig — kiaknázni.

Ily körülmények közt nemcsak az egyesek érdeke, hanem a közerkölcsiség szilárdítása tekintetéből is minden utat-módot el kell követni, hogy a szűkölködő, megszorult embereknek minél kedvezőbb

TARCZA.

Csokonai Vitéz Mihály

lak- és születéshelye

DetoreczenlDen.

Ki ne ismerné e hazában a Csokonai Vitéz Mihály nevét?— Dalait dalolják a palotákban és a kunyhókban, emlékét a dicsőség nimbusza ragyogja körül.

Debreczen városa büszke lehet, hogy Csokonait fiának mondhatja; mert Csokonai itt Debreczenben született, itt nevelkedett, működött.

Jelen czikkünkben csupán Csokonai Vitéz Mihály lak- és halálozási helyéről akarunk rövid vázlatot nyújtani.

A debreczeni főiskola mellett nyúlik be Darabos utcza, ezen utcza közepe felé van ezen egyszerű nádas ház szerény külsőjével vonja magára a figyelmet; ódon nádas fedele inkább valami kunyhócskára emlékeztet. — Életének legnagyobb részét itt tölté el a hires költő.

A lakosztály következőleg tüntethető fel : elől, mint ez a régi építkezésnél szokásban volt, egy kis

alkalom nyujtassék a költsönpénz megszerezhetésére; másfelől pedig ezeket a kislelkü pénzkufárokat minél inkább elnépszerütlenitni; végre harmadik felől alkalmat nyújtani az ilyen pénzek befektetésére, — nyilvános rendes zálogházak alapítása által.

Ily zálogházak már hazánkban több helyütt, mintp. o. Pest, Pozsony, Kassa, N.-Szebenben létezik; takarékpénztárakkal összekötött zálogházak, arany, ezüst és ékszer-tárgyak zálogosítására, pedig szinte több helyütt: mint p. o. Debreczen, N.-Várad, Nyíregyházán van; azonban mindamellett is, hogy már Debreczenben van a takarékpénztárnál, — miután az a nagy közönség igényeit minden tekintetben nem elégíti ki, — igen-igen szükséges volna egy rendszeres „zálogház“ felállítása, részvények utján, fiók-telepjeit kiterjesztve a vidéki nagyobb városokra, mint Nyíregyháza, Böszörmény, Szoboszló stb.; ez által alkalom nyujtatnék a megszorultalak, bárminemű értékes tárgy, bútordarab, ruha stb. beadása mellett— költsönpénzre szert tenni; bevágatnék az útja a zsibvásáros, ócskaárus zsidók és asszonyok zsarolásainak; végre harmadki felől pedig a részvényes alapítók befektetett pénzeik, illetőleg részvényeik után, a kölcsönzött pénz csekély kamata mellett is, a nagy forgalom következtében biztos kamat és szép nyereményosztalékot kaphatnának.

Fürdőink ügyében, tekintettel a Tiszavidékre.

A „Tiszavidék“ 23. számában említve volt a „fürdők története“ czimü czikkben : hogy a fürdés már a legrégibb nemzeteknél is gyakorlatban volt; és hogy némely nemzet azt a vallás szertartásai közé sorolta;, és nagyon méltán, miután földi boldogságunk egyik főalapját az egészség képezvén, az annak fen- tartására, helyreállítására szolgáló eszköz nem ok nélkül tekintetett égi adománynak és igy igen méltán öveztetett fel a vallási szertartás nimbusával.

Midőn az orvos valamely makacs, idült betegségnél gyógytudományát csaknem kimerítve látja, a mesterséges gyógyszert hatástalannak ismeri fel, betegével csak ide fordul és ritkán csalatkozik; ezt hirdetik a fürdőkről javult egészséggel visszatérők százezrei, kik odatört-roncsolt erővel, tán a halál gondolatával való könnyebb megbarátkozás végett, a legsötétebb kedélyhangulattal mentek, idővel : uj, felfrissült erővel, az élethez a legvérmesebb reményt fűzve, életvidoran térnek vissza; — nem győzvén eléggé dicsérni, magasztalni annak isteni gyógy- erejét.

És mindennek, nemkülönben daczára annak : hogy Európában egy ország sem dicsekedhetik any- nyi és oly nevezetes gyógyerejü forrásvízzel, mint édes hazánk; midőn a legregényesebb vidékeken elszórva százával van itten úgy meleg, mint hideg kénköves, keserű, savanyu, sódás, vasas, sós, timsós, meszes és számos más vegyalkatu viz, úgyhogy nincs beteg, ki, — betegségére tekintettel, — gyógyerejü viz hiányában idegen földre volna kénytelen utazni.

— Egy ország is alig szegényebb fürdőben, mint édes hazánk; mert a mi van is, — nehányat kivéve,

— mely nehány is a magasabb igényeknek alig felel meg, — igen elhagyatott, mostoha állapotban van.

És igy lehet-e csudálkozni : hogy mig Magyar- országból ezrével, tán százezrével utaznak ki külföldi fürdőkre, — nemzetgazdászati szempontból kárára az országnak, a nemzeti közkincset pazarul szórva

szoba van, mely mellett egy nagyobb szobát látunk. — Ez volt a költő szobája. Azon öreg emberek, kik szent pietással gondolnak vissza egykori tanítójukra, még most is tisztán emlékeznek : hol volt a költő ágya, a szobába lépve jobb felől; az ablak mellett I Íróasztala, melyen kedvencz olvasmányai feküdtek.

Ezen nagyobb szobából kilátás volt a kiskertre,

; ma már az épület másként van rendezve, de azért í még minden vonás a múltra emlékeztet.

A kiskert lugasos sétánynyal volt ellátva, körül hűs fák árnyai borultak alá, melyek alatt a költő sokat sétálgatott. — Itt e kiskertben irta halhatatlan dalait. Errébb baloldalon egy öreg bodzafa virult, melynek ifjú hajtásai még most is zöldülnek s a szemtanuk leírása szerint, e fa alatt volt egy szép gyepágy, a hol a költő pihenni szokott.

Csokonainak kedvencz mulatsága volt a fuvola s ez okból egy eredeti szerkezetű sipot készíttetett, vagy készített magának, melyen kedvencz dalait szokta íuvolázni.

A költő ezen fuvolája vagy helyesebben sípja, mint tudjuk, Csokonai egyik őszelőjének ajándékából jelenleg a debreczeni főiskolai múzeumban őriztetik, mint drága ereklye, mely tanúja volt azon sok szenvedéseknek, mik a költő életében leviharzottak.

Az egyszerű nádas ház most is áll, épen olyan alakkal és kinézéssel, mint ezelőtt csaknem egy századdal.

idegen földön, a nélkül : hogy abból önszemélyök és szerzett ismereteiken kívül legkisebb értéket is hoznának vissza; — addig hozzánk idegen egy-kettő alig jön; ha jön is nem más, — csak a kíváncsiság vezeti.

Holott fürdőink természetes vizei bátran versenyre szállhatnak — az újabb vegyelemezés alapján — a hírnevesebb külföldi, innen is tömegesen látogatott carlsbadi, bádeni, emsi, marienbadi stb. világtörzs-vendégekkel kérkedő fürdők vizeivel; nem akarjuk példákkal untatni a kedves olvasót, pedig tömegesen lehetne azt idézni : hogy egy-egy külföldi fürdőnek nem egy, de több helyen is akad édes hazánkban versenytársa, mint p. o. a carlsbadeuinek : a Szliácsi, Felix és Sz. László-féle Püspök-fürdőben. stb.

De az igazat kimondva, a mi pedig már, — a műveltség óriás mérvbeni haladását tekintve, — fő- kellék : a berendezés, kényelmes ellátás, előzékeny kiszolgálat tekintetéből nemhogy versenyre gondolhatna, de még csak távol sem közelítheti meg.

És igy lehet-e kívánni : hogy az a közönség, mely megszokta a külföldi elismert fürdők kényelmeit, — ily lemondásra adja, vagy ennyire megtagadja magát : hogy a mai világpolgári szellem terjedésével csak másodrendű érdekből, hazafiság tekintetéből, áldozat-, pénze mellett is bármi kényelmetlenségnek, vagy a mit — több helyütt, mint nem — megkap : kellemetlenségnek is tegye ki magát honi fürdőinkben.

Pedig az újabb időben már a fürdők közönsége hazánkban is idényről idényre növekedik; olvastuk legközelebb : hogy az imént említett Félix és Püspök-fürdőnek űrnapján annyi vendége volt a vidékről, hogy a nagyváradiaknak már nem jutott helyiség ; továbbá a nyíregyházi, konyári sóstói és fej értói st. közel vidéki fürdők is idényről idényre több-több vendégnek örvendenek; nem is említve a debreczeni nagyerdei fürdőt, mely a vendégeket már, — helyiségének kicsinységénél fogva, — gyakran képtelen is befogadni.

És méltán el lehet várni : hogy a fürdők tulajdonosai és bérlői úgy itt, mint ott, nemcsak egyedül a maga, hanem a közönség érdekéből is tegyenek már valamit a fürdők körül.

Más különben pedig a mellett : hogy sok helyütt a berendezés kényelmetlen, a kiszolgálat boszszantó; — oly magas árt követelnek mindenért: hogy e tekintetben a külföldi első rangú fürdőket is csaknem túlszárnyalják; ez ugyan, — tekintetbe véve a körülményeket — némi részben indokolható: midőn tudjuk, hogy a szatócsnál mindég drágább és e mellett rosszabb az áruczikk, mint a nagykereskedőnél ; nem minden ember vallván magának azt a nagyszerű igaz elvet: hogy jobb a sürü garas, mint a ritka forint.

Midőn mindezeket futólag érintve elmondtuk : nem mert csak jogot akartunk magunknak szerezni arra : hogy kimondhassuk határozottan, hogy az ország minden részében, különösen a Tisza vidékén ideje volna már a fürdők ügyeit felkarolni; annyival is inkább, miután ez által a vidék is emelkedik, a népség vagyonosodik, uj jövedelmi források nyilván : a közjóiét előmozdittatik.

De valóban vétkezünk úgy magunk, mint családunk ellen, tekintettel a jövendőre, midőn ily parlagon hagyjuk heverni azon tért, mely legcsekélyebb beruházással, a legmagasabb jövedelmet Ígérne; nem

A költő egyik tisztelője Kulini Nagy Benő márványlapot tétetett a háznak utcza felől levő homlokára, a márványlapon e szavak olvashatók :

Csokonai Vitéz Mihály lak és halálozási helye.

Mely alkalommal Oláh Károly „Csokonai háza“ czimü szép költeménynyel örökité meg a költő emlékét, azonban szomorú benyomást hagy hátra a költemény eme sora :

Repül az idő . . . lim-lom tár ma is 0 magyar költő lakó szobád.

Debreczen szép példáját adta annak, hogy jelesei emléke iránt minő kegyelettel viseltetik; Csokonainak a hatvanutczai temetőben emelt egy nagyszerű, magasztos vasoszlopot,- melynek történetét szépen ismerteti Beregszászi Pál, újabban Izsó Miklós jeles szobrász készité el a költőnek még ez évben felállítandó remek emlékszobrát.

Idővel arra is lehet reményünk, hogy Debreczen lelkes közönsége a Csokonai Vitéz Mihály lak- és halálozási helyét is megveszi s oltalmazza és fen- tartja azt, azon kegyeletnek legszebb tanúbizonyságául, a melylyel a költő emléke iránt viseltetik.

A sokat említett ház Darabos-utczán 993. szám alatt létezik s az jelenleg is jó kézben van, mert igen gondosan és tisztán tartatik. De mégis aggodalmunkat kell kifejeznünk, mert ki tudja a tulajdonos mi-