Tiszavidék, 1871 (7. évfolyam, 1-53. szám)

1871-04-02 / 14. szám

bizonyos borzasztó időjárásoknál kegyetlen állapot s nem igen válik becsületére a nyíregyházi tanács ama közegé­nek, kik ez ügyben tehetnének és mégis elég hidegvérrel hallgatják végig a rajok szórt s nem igen nagy tisztes­ségre szolgáló kifejezéseket. — Szerkesztőségünkhöz beérkezett a rKis lap“ czimü képes heti lap, melyet nem csak díszes kiállí­tású képeinél, de béltartalmánál fogva is minden tekintet­ben megfelelő gyermek lapot ajánljuk a t, olvasó közön­ség becses figyelmébe. Előfizethetni Forgó Jánosnál Pes­ten Két sas utsza 24. szám. Előfizetési ár egy évre 4 frt. negyed évre 1 frt. — A.z ágost. hitvallásunk f. hó 25-kén mint minden évben ez idén is megtartották templomok 87. évi jubiliumát. — Mártim* 29-kén a helybeli mükedvellö if­júság egy jólékonyczélu színi előadást rendezett. A „Sze­rencse gyermeke“ czimü 5 felvonásos franczia színmüvet adták, s a számos 21 tagból álló műkedvelő személyzet igyekezet az elismerést és dicséretei kiérdemelni, mi töb­beknek csakugyan sikerült, A magában is hosszú, s még- inkább hosszabbá s kissé unalmassá vált színműnek érde­keltségét csökkentették a gyakori változások és felvoná­sok közti szünetek, úgy hogy csak G. L -né asszony és St. A. kisasszony jeles és naiv játékának köszönhető hogy a számos néző közönség esti 8-tól 1 i óráig tartó színdara­bot türelemmel végig hallgatta. Nagyon helyesen tenné a színi műkedvelő választmány, ha több erélylyel és renddel egy magyar népszínművet rendezne előadásul, ebből nagy horderejű haszna lenne a közönségnek, mert mig egy­részt nagyobb pártolásnak örvendene; niás részt a hazai nyelv által a közműveltséget terjesztve a köznépnek a művészet iránti érdekeltségét is fel költeni. r.—1. Hir szekrény. — Adebreczeni ref. főiskola önképzö társula­tának szépirodalmi szakosztálya JVlartius 26-kán d. e. 11 órakor Eötvös József báró emlékére ünnepélyt rendezett. Mielőtt az ünnepély részletezésére térnénk át, elismeré­sünket nyilvánítjuk az ifjúság törekvése iránt hogy a szé­pért és nemesért lelkesedni tud. — Az ünnepélyt Beczner Frigyes megnyitó beszéde kezdte meg, mit Szathmári Ká­roly ügyesen szerkesztett emlékbeszéde követett; ezután Jákó Balázs 2. th. szavalta Eötvös emlékezetét (költemény) Oláh Bélától, végre Bölöni László 3. j. Eötvös rövid élet­rajzát olvasta fel, mély után a hallgatóság megelégedetten távozott a kegyelet ezen oltárától. — Egy fiatal építésznek közlik a „F. L.“ egyik fülébe került a szerelem.Bús történetet a következő. Pest határában van egy fogadó, s abban egy fogadós, ki marha kereskedésre adván magát, keveset ült otthon, és egy csinos fogadósné, ki ezalatt — unta magát. Akadt az­tán egy fiatal építész, ki mulaltatá. Ez azonban nem tet­szett a férjnek, — ki neszét vévén a dolognak — boszu- san lesett rá a titkos házi barátra. Meg is találta azt, nejé­vel egyedül, s hogy kedvét veszítse, a fiatal dón Jüant kékre verte s az egyik fiilét leharapta. A dühös férj meg­elégedett e büntetéssel, s nem ment a törvényszékhez. A fiatal építész sem ment, noha mennyreföldre esküszik, hogy egészen ártatlan. — A Purim-ünnep (zsidók farsangja) irja „F. F.“ a külvárosokon sok zajt idézet elő. A király-utszábari az utszafiuk lármásan boszanták az álarczosokal, kalapjai­kat lekapkodva s lábaik elé hurkot vetve, úgy, hogy végre is meg kellett szaladniok. Hát a rendőrség mire való hogy eltűri a hagyományos szokások ilynemű boszantását ? A Pelöfi-utczában még szomorúbb dolog történt. Egy álar- ezos papirköntösét ineggyujtolták, s e gonosz tréfának az a vége lett, hogy a szegény maszk áldozatul esett égési sebeinek, s holtan szálliták a Rókus-kórházba. most azonban kilátásom van, hogy egy fél év inulva pon­tosan visszafizethetem. — Egy fél év ? — kérdi a zsidó fontos pofával, no hát ! legyen egy fél év, hagyá helyben Áron jobb kezével és fejével helyeslöleg billentve hozzá. — Igen egy fél év! egészíti ki Sámuel ur még min­dég a zsidó előtt állva, kinek fontos beszélgetése közben felesége és leánya teljes örömére, pipájából az utólsó szikra is kialudt, igen egy fél év, folytatja tovább, éppen tegnap kaptam egy pesti ügyvédemtől egy levelet, hogy azon hires Teszéry per, mely századok óta folyik, mely­ből én mint egy főrészes körülbelül két domíniumot és vagy hatvanezer pengőt készpénzben várok, vége felé jár, s egy fél év alatt okvetlenül le lesz tárgyalva, sőt exequál- va is, ha neki rögtön hatvan váltó forintokat küldök, nem is mulasztottam el tehát kívánságának eleget tenni, még tegnap posta utján megkuldtem a hatvan forintokat és most várom a dús eredményt. A zsidó olyan szörnyű pofát vágott, e hir hallattára, hogy a ki e pillanatba látja, tökéletesen abba a véleménybe I van, hogy ö ezt a dolgot éppen oly szentül hiszi, mintha csak a talmulhból olvasta volna ki, pedig mi, kik Áront igen jól ösmerjük, meg vagyunk róla győződve , hogy ö ez egész ön biztatásból egy árva szót sem hitt el, nem hitt el már azért sem, mert még nagyapjától hallotta emlegetni hogy az szinte azon szerencsében részesült, hogy adósait őt is a Teszéri per befejezésével hizlalták, miután azon­ban az ö czélja, miként már ösmerjük, igen eltért a Te­széry pertől, hagyta a Teszéry pert Teszéry pernek lenni, s haladt a maga józan gondolkozása után. — Bizony nagyságos uram ez nagyszerű szerencse, valóságos herczegi örökség, melyet ha nagyságod fél év múlva kezéhez kap, mi lesz akkor, nagyságodnak a sze­gény Áron nyomorult adóságát kifizetni. — Bizony hallja maga I jegyzi meg kicsinylő mo- solylyal Sámuel ur, mialatt Áron vállát kegyesen tapogatná, akkor szónélkül kielégítem tartozásomat, s olyan ur le­szek hogy még a kanászom is arany] sarkantyus csizmá­ban fogja a csűrhet őrizni. Csirke Feritől. XXL Abban az áldott, világban, melyet a magyar ember Bach korszaknak nevez, s melynek hírétől is úgy retteg mint a tatár járástól, történt, hogy az egyik felvidéki ko­mám uram megtalálta lopni a másik komám uram tengeri földjét. A lopás, melynek állítása szerint nem baj, ha a tol­vaj a lopott tárgyat épp oly tisztességesen mint a hogy el­lopta, oly ügyesen el is tudja rejteni; — itt azonban más­ként történt a dolog, mert az egyik koma telten csipte az ért tengerijét zsák számra törő komáját, a miből azu­tán nagy perpatvar keletkezett; — s miután e tárgyban magok között kiegyezkedni nem tudtak, az akkor divó Bach bíróságra került a sor, ki teljes életében nem látván kukoricza földel, magához hasonló tudatlan írnoka állal becsültette meg a kárt a helyszínén. Most behívták a pörlekedő feleket, s midőn több na­pokon keresztül szögről végről ki tudakolta a tény álláso­kat, következendő Ítéleteit hozott: „miután úgy a tény ál­ladókból valamint a tanuk vallomásából kiderül, hogy N. N. alperes leszedte ugyan B. K. felperes kukoricza fájának gyümölcsét, de nem rontotta meg annak termöfáját, s igv az, esztendőre ismét uj gyümölcsöt hozand más részről az öt megkínált s letört kukoricza gyümölcsöt, felperes an­nak idejében cl nem fogadta hanem hagyta felperes sertései­vel felemészletni, keresetétől elmozdittatik, s mint hiába való peri kedü busz pengő forint perköltségben elmarasz- taltatik.“ A tárgy nem nagyítás, a tárgy megtörtént tény. XXII. Megérkezett a követválasztás elő hete, ott ált az ér­demes kupak tanács a hosszu-pályi száraz malom alatt, mely helyiség nálok annyit tesz, mint más tisztességes em­bereknél a cassino. Ott szurkálja biró uram mogyoró pálczájávil agazt, mély gondolatokba merülve, mialatt Nagy Péter komám uram ilyen formán szól hozzá : — Ni komám uram! hallották e azt a nevezetes új­ságot hogy ha M-et választjuk meg képviselőnek, hát ak­kor neki akasztja a matyikusaz ekét a gróf Zichy maju­rátus birtokának s szépen felosztjuk azt közlünk, mert hát minek egy embernek annyi vagyon. — Ej ! hoj ! haj! juj! hm ! hm ! jaj ! jaj! jaj ! lön az örvendetes hirfogadásának kifejezésedig biró uram hety­kén félre vágva kalapját ekként válaszol: — Bizony komám! ez nagyon okos beszéd, lelkem ulse magamnak is tetszik a dolog, ily híreket szeretek hallani. — Csak hogy azt is mondták, válaszol az előbbi, hogy minek utána kelmédnek harmadfél jobbágy ház helye van nekem meg csak húsz öl széles földecském van hát majd a kelmédéből is hasit oda az enyémhez a matyikus. — Micsoda formed rá egyszerre a biró uram, ez bo­lond beszéd ez nem lehet, ki ne mondja kelmed előttem még e bolond szavakat teszi utána teljes haraggal, miköz­ben távozik a casinó helyről, útjában erössen alegalja, hogy most már csak azért is éljen K. Tiszavidéki vasút. Megnyitása Harkány megállapodási állomásnak. Folyó évi aprii hó 1-én a czegléd-kassai vona­lon Szerencs és Tisza-Lucz között fekvő 201 számú őrháznál Harkány nevű megállapodási hely, szemé­lyek és utipodgyász felvételével fog megnyittatni, mely naptól kezdve ezen állomásnál a mindkét irányban közlekedő személy és vegyes vonatok egy perezíg időznek. Kelt, Pesten 1871 Marczius hóban Az igazgatóság. ' Nyíregyházi terménycsarnokban bejegyzett termények árjegyzéke, i Év. 1871. Április Vó 1 Alsó-ausztriai mérő szerint Piaczi ár • 7. 2 S3 >■ C Legalant ! j. H Legfent 4 ' frt. kr. frt. kr.. 1 Búza 41 ­V. II). 3 75 4 ~75 1 Kétszeres — | Rozs 80/ 5 10 3 20 Árpa, serfőzésre j — — —r­„ táplálékra 2j ­70«r 2 10 2 15 I Zab lj 85 40/ / 42 1 90 1 95 1 Kukoricza 21 40 — — — ! Bab 3 50 v. m. 2 75 4 20 1 Köles ■ 1 2 — 2 20 J Bükköny i 3 75 3 — 1 Mák — — — Repoze — — — ■.— Lenmag ! ­5 25 5 75 Vörös lóhere i — — — Luczerna í — — — Olaj ! 25 26 — Szesz, magyar iteze — 21% — 21% Felelős szerkesztő.- Básthy Imre. Magyar-Államvasutak menetrend«. Pest—Salgó-Tarján. Pestről ind. 7 óra 30 pr 10 óra 33 p. é, 9 ó. 56 p. d. e. Kőbánya ,, 7 „ 36 „ 10 41 p. é. 10 ó. 7 p. 4. e. Gödöllő 8 „ 30 „ 12 „ 26 p. é. 11 ó. 42 p. d. e. Hatvan „ 9 ,, 50 ,, 2 „ 43 p. é. t ó. 10 p. d u' Pászlhó „ 10 „ 39 „ 4 „ 13 p. é. 2 ó. — p. d, é. S.-Tarján érk. 11 óra 20 p. r. 3 óra 32 p r. 3 ór* 24 p c S.-Tarján — Pest. S -Tarján ind. 10 ó. 47 p. d. e. 10 ó. 20 p. éj. 1 ó. 12 p. d.u Pászlhó ind. 11 ó. 33 p. d. e 11 ó. 37 p. éj. 2 ó. 20 p. d u Hatvan ind. 1 ó. 10 p. d u. 1 ó. 28 p. éj. 3 ó. 48 p. d. u Gödöllő ind. 2 ó. 6 p. d. u. 3 ó. 6 p. éj. 5 ó. 16 p. d. u Kőbánya ind. 2 ó. 39 p. d. u. 4 ó. 52 p. r. 6 ó. 40 p. d.u Pestre érk. 3 ó. 4 p. d. u. 5 p. r. 6 ó. 48 p. d. d. u. Hatvan — Miskolci. ! Hatvanból indul 9 óra 40 p. r. d. e. 2 óra 23 p. r. éjjel I Fiizes-Abony indul 12 óra — p. r. d. u. 4 óra 39 p. r. éjjal | Miskolc/ érkezik 2. óra — p. d. u. 7 óra 20 p. r éjjel Miskolcz - Hatvan. Miskolczról indul 8 óra 15 p, r. 8 óra — este. Füzes-Abony indul 10 óra 10 p, r. d. e. 10 óra 40 p. r. este. Hatvan érk. 12 óra 25 p. r. d. u. 1 óra 8 p. r. éjjel. Zákány — Zágráb. | Zákány indul 3 óra 35 p. d. u. 7 óra 22 p. r. ; Körös indul 5 óra 27 p. d. u. 9 óra 44 p. r d. e. í Zágráb érkezik 7 óra 32 p. este 12 óra 39 p. d u. Zágráb — Zákány. Zágráb indul 7 óra 25 p. r. 9 óra 2 p. r. este. Körös indul 9 óra 35 p. r. 12 óra 7 p. éjjel. | Zákány érk. 11 óra 22 p. r. d. e. 2 óra 25 p. r. éjjel. * — Segítse az Isten nagyságos uram! segítse az Isten! teszi utána ajó szivü bólingatások közt áron. — Bizony Áron leben ! magam is iparkodom én azon — he ! he ! he 1 magam is iparkodom, teszi utána ön hitlen a Teszéry pertől ittas ur, most azonban mondja meg nekem, mennyire mén azon öszveg, melylyel én magának adósa vagyok. — Csekélység! az egész bagatelle csak nyolexezer pengő forintot tesz mai napság. — Csak nyolez ezer pengő forint? kiált fel sopán­kodva a három család tag, kiknek arczokról mintha csak valami keresetlen keszkenővel törülte volna le a könyör­telen való azon öröm harmatot, melyet előbb a Teszéry por megnyerésének hire, olyan szépen lerakott. — No és mi van ezen megijedni való? kérdi a zsidó lakonikus komolysággal, kinek fél év múlva hatvanezer forintja van, az bátran kifizethet altból fél év múlva tizet, és még mindig marad neki ötvenezer pengő forintja, az pedig nagyon szép pénz, gyönyörűséges pénz a mai vi- lágbau. — Szó sincs róla ! de honnan e tízezer forintróli említés , holott az imént még nyolez ezer forinttal tar­toztam ? — Nagyon természetes ! kérem alássan, nagyon ter­mészetes, nyolez meg kellő tiz, ha ma megadja nagyságos ur pénzemet, csak nyolez ezer forintot fizet, ha fél év múlva adja meg, akkor a mai szerződést megsemmisítjük s kiállítunk helyette egymás fél évre szóló tízezer fo­rintról szóló kötvényt, most azt kérdem a nagyságos űr­től hogy könnyebb éma megadni nyolezezer forintot, mint fél év múlva tizet, mikor hatvanezer jforinttal fog rendel­kezni? tőlem pedig csak nem kívánhatja nagyságod, hogy pénzeimet híjába heverlessem, holott nekem ez az ekém, mely után élek. Sámuel ur hevesen járt fel s alá a szobában ; s gon­dolkozott hogy mit is mondjon ö ennek a pénz szipolynak de egyéb hirtelen nem jutott eszébe, mint hogy o követ­kezőket vesse szemére. — Ez már mégis embertelenség! égbekiáltó uzsora öt évvel ez elölt négy nyomorult részletben három ezer pengőt vettem fel magától, s ma már tízezer pengő forin­tot követel rajtam. — Nem ma kérem alásan — jegyzi meg nyugodtan a zsidó, majd csak fél év múlva, egyéb iránt ha olyan ne­hezére esik a fizetés nagyságodnak,'miért nem adta meg akkor pénzemet, mikor még csak három ezer ötszáz volt vagy négy ezer volt, hiszen akkor is éppen úgy jártam I én azután, mint ma, olyan szívesen felvettem Volna, mint azt ma tenném, ha tehetném. — Bizony csak hallja még is borzasztó ember maga ! formed rá a nagyságos asszony, ki eddig mindég kötésibe volt mélyedve. — Miért istálom alásan? kérdi naivul a zsidó, azért, hogy nagysátoknak pénzt adtam kölcsön? s most vissxa, kérem azt? A nagyságos asszonynak nem volt ideje válaszolni, mert e pillanatba erős kocsi robogás hallatszott az udvar­ba melyre mind a három családtag az ablakhoz vonult. — Hál Istennek ! hát Istennek ! tapsol örömében Sá­muel ur, megérkezett az én kedves barátom, még pedig a mint látom fogadott fiával és a tölünk tegnap eltávozott Gézával együtt, ezzel aztán oda rohant az ajtóhoz hevesen kitárta annak egyik szárnyát s elkezdett azon a mint csak torka engedte kiabálni. — Hej! szobalány, inas, szakácsnő, kukta, szolgáló, bibillér, mind, mind a hányán csak vagytok abban a cseléd szobában, siessetek fogadni a nagyságos urakat előre, elő­re! lomha nép! s addig eisern hagyta állomását, a mig va­lamennyi elősorolt individumál duzzogva, czatmnogva nem látta maga előtt az előszobán keresztül haladni, oly annyi­ra, hogy a cseléd szobába nem maradt meg még a sovány házi macska sem, mert az meg n roppant mozgás követ­keztében, annyira megliáborodott, hogy interveniált az egyetlen épséges üveges ajtón keresztül, sa mikor Sámuel urat észrevette az ajtóból ordítozni, ismét neki riadt, $ lábai között becsúszott a szobába, olt aláhujt az Áron széke alá, felborzolta sovány bőrén a szórt, felkunkoritotta far­kát, s olyan tüzes szemeket vetett a szék alól, mint ha va­lami nagy szerencsétlenséggel állna szem közt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom