Tiszavidék, 1871 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1871-03-26 / 13. szám
a községi iskola iránt — meggyőződésemben gyökerezett rokonszenv, — hanem a népnevelési közoktatás érdekei iránt emelkedő részvét feletti öröm érzetével: üdvözlöm e mozgalmat, Az elmúlt év folyamában első volt Sz.-Gy.-Áb- rány község elöljárósága, mely hivatalosan bepanaszolta, hogy az ottani hitfelekezetek: a szükség, a czél igényeinek, a törvény rendeletéinek megfelelő népiskolát fent nem tartanak. — A bevezető intézkedéseket megtevőm, jul 11-ről kelt jegyzőkönyv megküldésével tudósittattam: hogy a g. sz. cath. hitközség, felekezeti iskoláját, községivé átalakítani elhatározta; s a község ezután községi iskolaszékét, nagytisztelen- dő Buda Tivadar g. sz. cath. lelkész, és ez. esperes ur elnöklete alatt megalakította; s az iskolaszék, a községi iskolát ideiglenesen — mig alkalmas helyiség épül — a g. sz. cath. éneklész házában teltleg meg is nyitotta. — E községi iskola ügyeinek tovább vezetése közvetlenül a t. tanács hatáskörébe tartozik. ügy a múlt év közepén — junius 27-kén a k.- várdai izraelita hitközség községi iskola felállítását kérvényezte: K.-Várda m.-város közönségét ennél fogvajul. 1-én 289-ik sz. a. felhívtam, törvényes kötelme betöltésére. — Nem ismerem, hogy az elöljárók hanyagságának, vagy netán a törvény paralisálá- sára irányzott bűnös befolyásának kell-e tulajdonítanom: hogy ama felhívásomra semmi nemű előintézke- désrőli értesülést nem nyertem. — Kényszerülve éreztem magamat a törvény végrehajtására nézve, a szakaszbeli főszolgabíró ur hivatalos hatalma és kötelességére hivatkozva, — őt múlt évi szept. 6-án, majd szorgozólag nov. 23-kán 380 s 434 sz. a. megkeresni : hogy K.-Várda m.-város közönségét, a községi iskola felállítására, a törvény 23. 44 s. t. §-sa értelmében kötelezze, — s eljárása eredményéről engem értesíteni szíveskedjék. — Azonban a ez. főszolgabíró úrtól sem nyertem választ, s igy kötelességem most ez ügy elővételét, a törvény végrehajtása iránti hatályos intézkedést: első vonalban a megyei bizottmányi közgyűléstől kikérni, — sidőközileg a k.-várdai községi iskola ügyben szenvedett ezen fennakadást köz- oktatásügyi miniszter úrhoz bejelenteni. Cs.-Kenéz község közönségéhez személyes tapasztalatom, s illetékes közeg panasza alapján jul 2- kán intéztem felhívást, községi iskola létesítése iránt miután az árvíz által lerombolt, különben is avult iskola épület pótlásáról, — az azt fentartott helv. hitv. hitfelekezet nem gondoskodott. — Onnét sem nyertem elintézést, de a szept. 6-kán, s nov. 21-kén 379. és 425. sz. a. megkeresett szakaszbeli szolgabiró úrtól sem: s igy ez esetben is ugyan azon eljárást kell követnem, melyet a k.-várdai ügyben előbb jeleztem.*; *) Utólag a szakaszbeli szolgabiró ur jelentése beérkezett mely szerint az ottani helv. liilv. egyházközség iskola felépítését kilátásba helyezte. — A menyiben azonban határozatlan Ígérettel ily fontos ügyet elodázni nem szabad: felhívtam az illető egyházközséget — figyelembetarthatás végeit — meghatározni az időt, mely alatt iskoláját felállítja. TÁRCZA. Én láttam ........ I e— hoz. Én láttam könnyű lábait . . . Alattok a fű sem hajolt; Mint lágy pehely, mint könnyű pille Nyomán nem hajlik a mit illet. . . . Talán neki is szárnya volt. Én láttam ékes derekát .... S ennél karcsúbbat még soha ! Mily tünemény! . . . Mily szép virágszál! . . . Álmodban látsz ilyet ha rád száll — Ábrándos éj lágy alkonya. Én láttam szép mellét, nyakát Vakító volt, miként a hó ! ... . Hullámzott halkan, forrón, mélyen Elmerültem szemléletében S előttem áll örökre ó ! . . Én láttam két égő szemét, S azóta mást nem láthatok. Mint ki a napba feltekintett, Szemem rontámeg e tekintet. Egész valómban áthatott. Mit ér, hogy láttam őt? Mit ér? Ha birni nem fogom soha? Epedni tenger szenvedélyben, Virasztani sok lázas éjben 1. . . . Hová ragadsz ábránd hova? Egy kép, egy álom kép csak ez Ezt gondolom magamban, és E kedves álomtól leverten Sem tud megválni égő lelkem, Oly kínos a felébredés. _________Ámor. D ada községében is fölmerült a községi iskola létesítése iránti óhajtás. — Az ottani 1. sz. cath. lelkész ur jul. 18-kán panaszolt hitközségére, hogy is- 1 kólájukat fentartani nem akarják, s már másnap jul. 19-kén bejött „a 1. sz. cath. egyházközség tagjai“ aláírásával, a községi iskola felállitásaérti kérvény. — Ez alapokon jul. 19-ről minden irányba megtettem bevezető intézkedéseimet — melyek azonban feleslegesekké váltak, mennyiben a község elöljáróinak aug. 29-ről 195. sz. a. jelentése szerint a 1 sz. cath. hitközség, községi iskola felállítása iránti kérelmétől — miután az egri érsek ur ügybuzgó adományával s ajánlatával — felekezeti iskolájuk feltarthatására biztosítva lettek — visszaléptek. A pusztai s majorsági birtokok tanügyi viszonyairól, beható nyomozások folytán következő adatokat nyertem: Külön adóközséget képező ilyen birtok a megyében eddigelé nem létezik: — közigazgatási tárgyalás alatt alakulóban van ez idő szerint egy, Rétköz név alatt Lónyay Menyhért urnák Kótaj közelében több határok területén egybeszögellő birtokából, melynek Jásztelep nevű tanyáján mintegy 30 gyermek által látogatott, Lónyay Menyhért ur által felállított iskolája van. A többi puszták s majorsági birtokok közegek területéhez foglalvák, nevezetesen. 1) Sz-Gy.-Ábrány községéhez a) Bánházi púszta 6—12 éves fiú 28, leány 27; — 13 —15 éves 11 fiú, 11 leány; hitfelekezetek szerint g. sz. kát. 44, 1. sz. kath. 15, helv. hiv. 8, izr. 10 tankötelessel. b) Bernáth puszta s tótfalusi puszta együtt 6—11 éves 24 fiú, 33 leány; — 13—-15 éves 2 fiú, 4 leány; hitfelekezetek szerint g. sz. kát 12, helv. hitv. 9|tankötelessel. 2) Acsád községéhez Ártánháza, Aszonyrész, Buzita, Csonkás puszták, együtt 6—12 éves 60, 13—15 éves 15; hitfelekezetek szerint g. sz. kath. 39, 1. sz. k. 18, helv. hitv. 18 tankötelessel. Folyt köv. Nyíregyháza, mártius 15. 1871. Nehány őszinte szó a felnőttek oktatása érdekében. Feszült érdekeltséggel olvastam a szabolcsmegyei tanfelügyelő urnák az 1870-ik évről szóló a nevelés közoktatásügyi viszonyairól a tankerületi iskolatanács elé terjesztett évi jelentését, s különösen a 9 szakaszban foglalt statisztikai adatok kötötték le figyelmemet. Szabolcsmegye népe a műveltség oly alacsony fokon áll! hogy vajmi sajnos, az összes 265,584 lakos közül 125,820 felnőtt egyén, tehát majd a fele sem olvasni, sem írni nem tud. Valóban megdöbbentő szám! annyi magyar embert, annyi honpolgárt egy megyében tudatlannak s a legszükségesebb ismeretek nélkülinek hinni felelte szomorú tapasztalás! Hogyan gyakorolhatja e megyének oly számos Írástudatlan egyéne méltólag politikai szabadságát? hogyan végezheti helyesen és pontosan honpolgári kötelmeit? Vagy csak vakon higyjen, az úgyis politikai hitében megingatott s nagy részt megromlott nép, hogy könnyebben lehesen (Eredeti beszély.) Irta: mmmmnio (Folytatás.) — Az már igaz, édes apám! mindenütt üldöz bennünket átkozott dohány füstjével, mintha bizony nem is volna pipáló szobája, a hol akár szegeket faraghatna a füstből, adja elő interpellátióját köhögéssel garnirozott panaszos hangon Hermin kisasszony. — Csit, hallgassatok, örüljetek hogy élek s szeretek veletek lenni, más férj és más apa kerüli feleségét, gyermekét, mint az ördög a temjént, — bár családja vágy öt látni; — a mig én mindég veletek szeretek lenni. — Hisz az mind szép, mind jó, jegyzi meg kissé csi- lapodottabb hangon helyét újra elfoglalva a nagyságos asszony, mi elösmerjük hogy szeretsz bennünket, és ez okból is követsz ilyen híven, bár erre kissé az unalom is kényszerít, mert hát ki is látta azt, hogy valaki egész nap semmit sem tegyen, csak örökösen pipáljon, hisz az unalom maga egy veszélyes betegség, és én csudálom hogy néked, ki benne sinlesz, rég nem nőtt gomba a fejeden. — Az nem áll! válaszol Sámuel ur a nyitott ajtók felé haladva, én nem unom magamat, találok én mindég dolgot, s ha egyéb nincs, előveszem a Verböczy triparti- tumát, s azt olvasgatom egész élvezettel, és ez épületes könyv tova űzi tőlem az unalmat. — Hiszen ezt már könyvnélkiil is tudhatod ! — Tudhatná édes apám — jegyzi meg csípősen a kisasszony, ha rendesen alva nem találnám mellette. — Áh az nem áll, válaszol bosszúsan Sámuel ur, mialatt az ajtó két szárnyát becsukná, mert ilyenkor csak azért hunyom be szemeimet, hogy az épületes articulusok felett, behunyt szemmel gondolkozhassam. — Igen ! igen! a szájából kieseit pipával, s a kézből aláhult mulatságos könyvvel. — No! és most mit csinálsz? miért csukod be azt az ajtót? fázol? avvagy csakugyan szándékod bennünket füstbe fojtani? jegyzi meg ingerült hangon a helyéből ismét felállani készülő nagyságos asszony. — Sem az egyiket, sem a másikat, csupán csak egy minden féle csábszavak és csiklandós ígéretek által meggyőződés nélkül tévútra vezetni!? Nem, az nem engedhető meg, e bajt orvosolni kell, s e baj orvoslása jól rendezett iskolák s a felnőttek oktatása által eszközölhető. Maga a tanfelügyelő ur mondja jelentésében: „legyen az iskola akár felekezeti, akár községi, csak iskola legyen, ennek kell a jelszónak lenni!“ Igen „népnevelés“ ez legyen a jelszó, ez legyen hazánkban a valódi „közös- ügy“, a haza addig szabad nem lehet, mig annak népe a a lelki sötétségben fetreng, csak a miveit népek képesek a szabad elméket felfogni, és csak miveit és jólétnek örvendő nép biztosíthatja a haza jövőjét és szabadságát, s ezen biztosíték többet fog érni bármi nemű szerződésnél.A kik a népszabadságát valóban óhajtják, azok, mint a szabad államokban, arra törekesznek, hogy iskoláik a leg- 1 jobb karban, kellőleg felszerelve legyenek s a törvény minden igényeinek megfeleljenek, s szakképzett tanítóik jövője biztositvák, azok oly tisztességes ellátásban részesüljenek, hogy gondnélkül minden idejűket csupán az iskolának, tehát a népnevelés magasztos ügyének szentelhessék. A tanfelügyelő ur évi jelentése szerint megyénkben 1870. évben csak nyolez községben oktattatik 313 felnőtt egyén, tehát a kisebb községek a kezdeményezők, a nagyobb városokban e nagy horderejű eszme nem élt meg; a senyéi, nyir-bátori, encsencsi, acsódi, ajaki, mádai, már- tonfalvi és szalmadi község buzgó elöljárói tultettek a nyíregyházi és káliói hatóságon, ezen 8 község néptanítói méltán dicséreteit érdemelnek, hogy megyénkben a felnőttek oktatása, még a mull évben megkezdődött. Igaz ugyan hogy a nyíregyházi városi hatóság megpendítette ez életre való eszmét, ez évben talán határozatot is hoz annak létesítéséről, hogy mikor érvényesíti majd határozatát? arra elmondhatjuk Paló Pál úrral: „ej, rá érünk arra még!“ Pedig bizony a felnőttek korszerű leképezését nem kellene halasztani, lesz a tanításra vállalkozó, csak a városi hatóság erélyesen hozzá lásson a dologhoz, sürgetöleg követeli ezt a város és a haza élet érdeke. Pazar István. Elméleti szikrák. Hihatőlag a társadalmi viszonyokra. Irta Hortobágyi. (Vége.) Kötetekre terjedő munkát kellene írnom, ha az emberi nem gyarlóságait és sajátságait, melyek majd minden lépten nyomon nyilvánulnak, egész terjedelmekben óhajtanám ecsetelni, miután azonban ezt, lapunkban a hely és idő lehető korlátok közzé szorítja, t. olvasó közönségünkkel kik jelen soraim iránt nem kis érdekkel viseltettek, az élet csak azon főbb mozzanatait, kívántam megösmertetni melyek a közéletben rendesen alakott cserélve tünedez- nek elő. Miként értekezletem elején is említem, az ön mivelő- dés megszerzéséhez, legelső és főbb kellék az emberi ös- meret, melynek czélszerü felhasználása, valóságos iránytű az élet sajnos tengerén. — Sajátságos, hogy ezen fő kellékkel, oly kevesen bírnak, s bár olykor egyéniségekkel találkoznánk, kik a mig a felsőbb körökben forogtak, számtalan tanú jelét adták műveltségi képességűknek, szokott köreikben tisztidéiben szeretetben és kitüntetésekben részesültek; de ha idővel körülményeik változnak vagy mi gyakran megtörténik anyagilag alább szállanak nem tudják magokat helyzetökben feltalálni környezetük vissza vonul a mig az uj körökben, hová változékony sorsok helyzete idegen visszataszító alakot öltenek, kiket nagyobb szerű kellemetlenségtől szándékom magamat és benneteket megmenteni — És mi legyen az ? — lön a kettős kérdés. — Áron ismét itt van a nyakunkon. — Az ördög hordja e kellemetlen vendéget, — már ismét hogy rázzuk le nyakunkról. — Hogyan? egész egyszerűen, jegyzi meg Hermin kisasszony, én kimegyek és megparancsolom Miskának, hogy utasítsa el, mert apa nincs itthon, — ma reggel elment gyűlésbe, mama pedig nem akar vele találkozni — Úgy! úgy! aranyos lányom, csak meglátszik rajtad hogy a Rézpalaky vérrel őseid találékonyságát, s eszél örökölted, jegyzi meg örömsugárzó arczczal az apa. — És hogy négy évig az apáczáknál voltál nevelésbe — teszi utána az anya. Hermin ez utóbbi szavakat csak félig hallhatta már, mert indítványának elfogadása után derült arczczal hagyta el a szobát, hová inásodpercz múlva ismét visszatért. Alig lépett be Hermin a szobába az előszobán végig lomha csoszogó léptek lőnek hallhatók, melyeket nem más mint Miska inas idézett elő, ki Áron elfogadására indult, s kiküldetésének az előbb leírt jelenet szerént tön eleget. Mig Miska Áronnal a tornáczon beszélgetett az alatt a szobában siri csend lön, a három érdemes családtag az egyik tornáczra szolgáló ablakhoz húzódott s figyelemmel hallgatták végig az Áron ur bölcs megjegyzéseit, s csak is mikor ez dörmögve kezdett lefelé ballagni a kő gará- dicsokon, szólalt meg ekként az érdemes család fő, szavaihoz hosszú pipaszárával türelmetlenül verte a taktust. — Ez nem lehet! ezt nem engedhetjük meg, hogy ez a gaz zsidó pörbe idézzen, megszégyenítsen bennünket eredj lányom, mond az inasnak hívja vissza, beszélni akarok vele. — De édes apám ha már egyszer elutasitottuk — Mindegy ha tízszer utasítottuk el, s tizenegyedszer hívjuk vissza, Áron ebből magának semmit sem csinál, ha mind ez pénz miatt történik. — Igen! igen ! leányom apádnak igaza van, eredj és hivasd vissza a zsidót. Hermin pirult arczczal durczásan hagyó oda a szobát melyben pár perez múlva Áron nagy hajlongások között me«elen- (Folyt köv.)
