Tiszavidék, 1871 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1871-01-08 / 2. szám
VII. évfolyam 2. szám Január 8.1871 Kiadó hivatal ifj. CSÁTHY KÁROLY gazd. akad. könyvkereskedése debreczenben, hová az előfizetési pénzeket kérjük beküldeniSS* Minden a „Tiszavi- dék“-et érdeklő kéziratokat, a szerkesztőségi irodába Debrecen, Czeglód-utsza 47-dik szála kérünk bekaldeniVegyes tartalmú hetilap. Megjelen rendesen Vasárnap. liagyobb terjedelmi!, mint szintén több Ízben megjelenő hirdetések, alku szerint a legjutányosabban közöltéinek. *^(1 m Nvilttér alatt minden három ha sábos garmondsor 15 kr. és j f 30 kr. bélyegdij. Előfizetési díj > Postán küldve .... 6.— 1 1 Félévre............................3.— Évnegyedre ......................1.50 H irdetési dijak előre fize tendök: minden 5 hasábos ] 1 petit sor egyszeri iktatásnál 5, többszörinél 4 kr. — Bélyeg- 1 ^ dij 30 kr. ElőfizethetniHHncz Gyula könyvkereskedésében főpiacz. Ilebreczenben ifj. Csáthy Károly gazdasági akadémiai könyvkereskedésében,testen Grill Károly m. k. udvari könyvárusnál és PetrikGézánál hol egyszersmind hirdetések is felvétetnek. Egyébütt a postahivatalok utján, legczélszerübb öt krajezáros utalvány által. Előfizetési fölhívás fISZAVIDÉK“ jSifl nyíregyházi vegyes tartalmú hetilap Vll-dik évi folyamára. megjelenik minden vasárnap. Előfizetési föltételek: postán küldve negyed évre — — — 1 frt 50 kr, o. é. j fél évre — — — 3 „ egész évre — — — 6 „ Előfizethetni helyben 111 i n c z Gyulai könyvkereskedésében, egyszersmind minden királyi postahivatalnál. rs* Az előfizetési dijakat kérjük minél előbb, ' fj. Csáthy Károly könyvkereskedésének Debrecenben bérmentesen beküldeni. A „Tiszavidék“ kiadóhivatala. Nyíregyháza, Jan. 6.1871. (B.) Ha a londoni conferencziára gondolunk, melynek az uj év elején kellett összeülni a kilátásban helyezett keleti háború meggátlássa végett ön- kénytelenül mosoly vonul el arezuukon, s eszünkbe hozza ama nevezetes hét sávb történetét kik hősies biztatások között, dárda feszítve, indultak a nyúl ellen. Tagadhatatlanul igazok van a nagy hatalmasságoknak : hogy jobb a bajt megelőzni korán, de abban már egyátalán nincs igazok, hogy kezeik semleges összetételével egy nagy, egy dicső nemzetet, mely szent jogaiért, léteiéért s szabadságáért küzd s naponta vérzik, elenyészni, s megsemmisülni engednek annélkül, hogy csak egy „vető“ szócskára méltatnák a kérdéses conferentiába, annál kevésbé, hogy a hónapok óta tartó franczia-porosz embertelen pusztító harcznak véget vetnének. Nincs szebb, kényelmesebb, de talán nincs is borzasztóbb látvány,f mint távolról összetett kezekkel bámulni a romboló tüzárt, s végig hallgatni az ártatlanok segélykiáltásait s halálhörgéseit, csak hogy az is kétségtelen, hogy mind ezen hajmeresztő dolgok tétlenüli végig nézéséhez ^meghallgatásához, oly elfásult kedélyjárványra van valakinek szüksége, mint a milyenben jelenleg Európa hatalmassági szenvednek. A conferentiának tehát miként értesülünk legcsekélyebb ^hajlama sincs jj a véres tragoediának végét szakítani, sőt a helyett azon comicus helyzet áll elő mely szerint a franczia és porosz követek szépen ott conferentiáznak, Orosz- és Törökország sorsa felett akkor, midőn fejők fölött saját házok ég, — melynek eloltása ügyében egy legcsekélyebb mozdulatot sem tehetnek, de még segély után egy árva szócskát sem ejthetnek, — mialatt a szomszéd csűrét ótogatnák valóban a kényelmes helyzetek egyik legfurcsábbika. Mig egy részről a helyzetek tréfás voltát ecseteljük nem mulaszthatjuk el megemlíteni: miszerit a pontusi kérdés nem kis horderejű a franczia- porosz háborúhoz mérve, miután e kicsinynek látszó kérdésből maholnap európai háború fejlődhet ki, melyből aligha nem a porosz és orosz kérdés emeli fel oligarchic^ fejet. Tagadhatlan az, hogy Poroszországnak érdekében áll, Oroszországot a keleti és északi tengereken megállapítható túlnyomó hatalom törekvésétől elterelni, — hogy ott ő legyen az ur; minden kedvezményt megad, mely Oroszországot a fekete tengerre utalja! Ha Orosz- és Poroszország között az osztály ekként állapittatik meg, ez esetre a többi hatalom ököllel törülheti szemét. Most tehát a conferentia erélyében bízva, az a kérdés, váljon Oroszországnak, miként tervezve van, sikerülend-é Poroszországnak segélyével előnyt vívni ki a conferentián ? — ha igen; úgy Nagy Péter végrendelete egy hatalmas lépéssel közelébb áll a teljesüléshez; mig a többi önként bekövetkeznék. És igy a conferentián az erős éber vigyázatra s az erélyes készülődésre múlhatatlanul nagy szükség van. A titkos válasz. (B.) Mikor az ember olyan furcsán kezdi magát érezni, ha másként nem, talányokban közli baját szomszédjaival s iparkodik őket tyúkkal- kalácscsal, no meg szép szóval is, baja enyhítésére megnyerni. Úgy hisszük, nem ismeretlen olvasóink élőt azon tényállás, melyszerint Bismarck ur Ausztriát és Magyarországot, Poroszország barátságáról, sokat ígérő, de üres szavakkal egy sürgöny utján meggyőzni iparkodott. A választ, miként a „Korrespondenz Warrens* közli, — Beust gróf már útnak is indította, hogy azonban ennek tartalma eddigeló nyilvánosságra nem került, annak egyedüli oka az : hogy a kérdéses válasz ekkoráig a német államkanczellár kezébe nem juthatott. Beust gróf diplomatiai etiquettejének tartjuk azon talányszerü magatartást, melyet az, úgy a közvéleménynyel valamint a sajtóval szemben titokban tartja üres bókjait (mert hisz egyéb nem is lehet,) melyekben Bismarck gróf határozatlan s nem eléggé kifejtett sürgönyére válaszolt. Ha azonban még is csodálkozásunkat fejeznénk ki Beust gróf hallgatása miatt, azt méltán tehetnők, miután fel nem tételezhetjük, hogy oly hevenyén alkudozzék ép akkor egy beteg hatalom képviselőjével, midőn afelett már-már consiliumot készülnek Európa politikai orvosai tartani. Tagadhatatlan tehát, hogy sokkal czélszerübb lett volna, ha az érintett válasz a monarchiában köz- rebocsáttatik, mivel az által az izgatott kedélyek meg lettek volna nyugtatva. Elismerve Beust grófnak fényes tehetségeit, koránt sem szemrehányás képen mondjuk ki véleményünket, hogy most, midőn Európa egy nem is álmodott átalakulás küszöbén áll, midőn csak nehány végzetteljes nap eredményétől függ, hogy államok merüljenek a semmiségbe alá, vagy a semmiségből fel, TÁRCZA. (Eredeti beszély ) irta: (Folytatás.) Ki volt boldogabb mint Dénes ur, kinek saját mondása szerént a jó isten meg hagyta azt érni, hogy kedves fia lakodalmán eljárhatja a kállai kettőst; — ez eszme öt a Mohamed hetedik mennyéhe ragadta, s napról napra óhajtva várta, leste azon pillanatot, melyben kedves fia olyan formán fog nyilatkozni, hogy: apám! az idő megérkezett s én nősülni akarok, majd milyen hévvel fogja ö kedves barátja fiát keblére emelni, s milyen örömharma- tozta könnyek között adja beleegyezését és áldását a frigyre. De talán átok az az emberiségen, hogy, az a mit az ember leghöbben óhajt, legritkábban vagy épen nem jö teljesedésbe; az öreg ur várt negyed évig várt fél évig, de ez alatt Endre mindent akart inkább, mint nősülni, nem mintha talán a szépnem ellensége lett volna? ó nem! korántsem! sőt ellenkezőleg igen szerette aszép- nemet, de minden jó tulajdona daczára a nösüléshez .semmi hajlamot nem érzett, sa szegény Dénes atyus várhatott szent Makarius naptól Szilveszterig s ezen háromszáz hatvannégy nap alatt sem lett légyen képes felfedezni olyas mit, miből apai örömeinek egész légióját alkothatta volna. A türelemnek épen úgy megvannak saját határai, mint egy világrésznek, országnak, megyének, kerületnek vagy épen birtoknak, melyen ha túl talál a szomszéd hajtani, a vétséghez mérten vagy a rendőri, vagy mint hajdan ! tárták, a Girás pernek van helye, az öreg urnák is meg szakadt végre türelmének határa, s ö perelt, folyvást pereli, — de kivel? — nos —magával. — Hogy is lehettem én oly vak, — oly előre nem ! látó?! hogy Endrének nem nyitottam tágasabb tért, annak | idején elvontam öt a magasabb körökből, a zajosabb társaságokból, most itt van; a fiúnak nincs elég világa, nincs elég bátorsága, s nem mer megházasodni, ó én szerencsétlen Cerberus! ó én szerencsétlen Argos! Ilyen formán sopánkodott az öreg ur, öszbevegyült haját két oldalról markolászva, pipa csutoráját pedig fogai közt olyan alakúra köszörülve, mint egy kanalas gém talpa, —midőn egyszer csak el tudta magát határozni, hogy beszélni fog a gyerekecskével; — a határozat rögtön foganatositatott, Dénes ur megrántá a cselédhivó csenge- tyü zsinórját, minek következtében Pista inas nagy sebbel- lobbal megjelent. — Parancsol a tekintetes ur ? — kérdi a belépő inas. — Itthon van Endre urfi? — Igen is kérem alásan szobájába van. — Mit csinál ? — Nem tudom ! — lön a válasz, — az öreg Anicza vau nála — r*. inennykö üssön az öreg Aniczába,— tör ki az öreg ur indignatióval, — ez a vén boszorkány elrontja azt a gyermeket. Ez alatt az inas csak állt meghunyászkodva az ajtóban, mint a ki tudja az öreg ur méltó haragjának indokát, de azért nem tartja tanácsosnak sem pro, sem conlra véleményt adni, hanem egyszerűen elgondolja a magáét, azután várja, hogy mi is lesz hál itt a resullatum?! — Eredj Endre urfihoz, — folytatja kis szünet után az öreg — azután mond neki, legyen szives kissé hozzám átjönni, — érted-é? Az inas igent bólintott fejével s távozott, az öreg ur pedig folytatta bánatát a maga módja szerint. Nem lesz talán felesleges addig, araig Dénes ur azon gondolkozik, miképen adja érlésére Endrének, hogy mily üdvös mily szükséges dolog az a házasság, azután meg nem is volna már bolondság megházasodni is, s szépen elvenni ezt, vagy azt, — no majd meglássuk kit, — ha kissé Endrével megösinerkedünk, s megtudjuk ki az az, Anicza kit az öreg ur mint láttuk oly hirtelen össze teremtett, skit ö, Endre megrontójának taitott. Valóban ritkán akadunk olyan előkelő magyar családra, mely apáról, anyáról, vagy épen valami rokonság, sógorság utján ilyen Anicza forma aviticum örökösödésébe ne részesülne, ki azután magát a család tagjául tekintve a család tagjaira nagy befolyást, számtalan szabadalmakat sőt olykor inpertinentiákat is kegyeskedik megengedni magának. Anicza Endrének dajkája volt, s mióta boldogult anyja ki Endre léteiénél jobb létre szenderült, Anicza valóságos édes anyai szeretettel függött a kis árva csecsemőn, később a mint a fiú fejlett, belátása szerint halmozta el, előzékenységgel szívességekkel, előtte maga Mátray sem volt semmi, ö nem nézett senkit semmibe, csak Endrét ez volt előtte az egyedüli Megesel azonban hogy Mátray, később Dénes ur is féltvén Endrét, hogy Anicza túlságos kedvezése, s némely együgyü eljárása el fogják puhítani el fogják rontani, s emialt Aniczának több ízbe felmondták a szolgálaton, de az épen annyit ért, mint mikor megdicsérték hűséges szolgálatjáért, mert ilyenkor határozottan kijelentette; hogy ha az ajtón kidobják, hát majd csak az ablakon fog visszasétálni; s ha azt mondták, hogy nem fizetik, azt válaszolta reá: hogy kissebb gondja is nagyobb őneki annál, hogy a fizetésen törje az eszét, ruhája van elég, enni meg csak kap, és beéri azzal, hogy Endrét láthassa, akit ö soha életében nem fog oda hagyni. E túlságos ragaszkodás megvette az öreg urak szivét, s miután Endre is igen szerette az ö Aniczáját, hát csak azután is meghagyták, s ráadásul pedig sokat eltűr» tek neki.
