Tiszavidék, 1871 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1871-02-26 / 9. szám
Kiadó hivatal j ifj.CSÁTHY KÁROLY J gazd. akad. könyvkereskedése DEBRECZENBEN, hová az előfizetési pénzeket kérjük beküldeni. SS" Minden a „Tiazavi- {3 dék“-et érdeklő kéziratokat, a szerkesztőségi irodába Debre- czen, Czegléd-utsza 47-dik sz. alá kérünk beküldeni. VII. évfolyam 9. szám. Vegyes tartalmú hetilap. Megjelen rendesen Vasárnap. Február 26.1871. Nyilttér alatt minden három ha- jj sábos garmondsor 15 kr. és 30 kr. bélyegdij. Előfizetési díj: Postán küldve .... 6.— Félévre............................3.— Évnegyedre ......................1.50 H irdetési dijak előre fizess tendök: minden 5 hasábos | pelit sor egyszeri iktatásnál 5, £3 többszörinél 4 kr. — Bélyegiíagrobb terjedelmű, mint szintén több Ízben snegjeleiiő hirdetések, alku- dij 30 k, szerint a legjutányosabban Közöltéinek. Előfizethetni nyíregyházán Illincz Gyula könyvkereskedésében főpiaez. Dehreczenben ifj. Gsáthy Károly gaz raiai könyvkereskedésében,freisten Grill Károly m. k. udvari könyvárusnál és PetrikGézánál hol egyszersmind hirdetések i Egyebütt a postahivatalok utján, legczélszerübb öt krajczáros utalvány által. azdasági akadé- is felvétetnek. Nyíregyháza, tebr. 26.1871. (^•) Amig a jó bécsi sógorokat a Straus által oly szépen megénekelt: szőke Duna bőszült hullámai olyan ürge módoni kiöntéssel fenyegetnék, addig ők perezre sem hagyják el rózsás kedélyüket, s ugyan csak gyártják az élezet a farsangi minisztérium kinevezése felett, még pedig oly annyira, hogy ezek még magok Jiricek és Habietinek ur ő exellentiájok is gyakran hangos hahotára fakadnak; — a kik vol- taképen sem arról, hogy őket a végzet Jiricek és Ha- bietineknek, sem pedig arról: hogy ő felsége épen a farsang alatt kegyeskedett miniszterekké kinevezni, mit sem tehetnek. No de ne Ítéljünk és nem Ítéltetünk, mi sem vagyunk jobbak a jó bécsieknél, amin perczig sem lehet csodálkozni, ha figyelembe vesszük azt, hogy Bécsnek elővárosa Pest, honnan a szép szőke Duna a jó bécsieknek temérdek emberi gyarlóságait, mint már példánakokáért a divat, no meg legközelebb az élczelési inger le szokott hozzánk szállíttatni, s a melyek azután magunk sem tudjuk, hogy? és miként? elég az hozzá, hogy ránk ragadnak. Ekként történt az most is, a mint egy némely lapjainkból értesülünk, hogy amig nálunk némelyek Jiricek és Habietinek urak felett élczelnek, addig a jó bécsiek örülve a paritásén, ami feledhetlen b. Eötvösünk utódján Pauler s Tóth Vilmos ur ö exelenti- ájikon teszik magokat vígakká, miként ezt ők szokták mondani. Pedig hát mi nem találunk semmi kisatirizálni valót a mi uj excellentiás urainkban; — az, hogy mind a kettő jobb párti? ez nem élczelni való dolog, — hanem valami nagyon természetes, mert hát ki hallott a mai korban bal párti miniszterről ? és hol? valóban senki és sehol — s igy az élezelő közönség meg lehet arról győződve, hogy ha Tóth Vilmos ur valaha a legcsekélyebb bal vélekedésekre nyújtott volna alkalmat, jelenben nem tisztelhetnénk benne belügyé- rünket, hanem talán egyszerűen Nyitramegye egyik földbirtokosát, képviselőjét vagy ügyvédjét. Hogy azonban ő gyermek korától fogva, a midőn némely élezelőink után indulva, bal lábbal soha sem lépett ki a szobából, s bal kézzel sohasem dobálta be tanárai ablakait, de mi több később bal szemét is csak akkor használta, midőn a jobb irány felé ezélzott, erről ő mit sem tehet, azt a végzet akarta igy, s ez úgy hiszük elég paizs az élezelő nyilak fentartására. Végtére is a dolgot komolyabb oldalról véve, ki kezelhette volna jobban ez időben a belügyéri tárczát mint éppen ő, ki mint államtitkár oly rég idő óta oly szakavatott pontossággal és serénységgel működött elődei alatt. Mi miszter uraink erélyességét s igazság sze- retetét a jövőtől várjuk, és nem sorakozunk egy előre az élezelők zászlója alá, elvárván egyideijüleg tőlök, miszerint a nemzet érdekeit, s jólétének előmozdítását soha sem fogják szeraelől téveszteni; — hogy azonban ezen reményünk teljesülését mennyiben várhatjuk, az belügyérünk ide mellékelt programmjából kellőleg kiviláglik, melyet lapunkban csak is az okból közlünk, hogy olvasó közönségünk saját belátása s meggyőződése szerént hozhasson felette Ítéletet. Tóth Vilmos belügyér körlevele. ö cs. és apóst. kir. felsége f. hó 1-én kelt legfelsőbb kéziratával engem magyar belügyminiszterré kinevezni méltóztatott, és én a belügyminisztérium vezetését tettleg átvettem. Midőn hivatali elődöm a belügyi tárczával fel- ruháztatott, s erről az ország köztörvényhatóságait 1869. évi okt. 3l-én 3099. sz. a. kelt körlevéllel értesité, kijelentette egyúttal, hogy legsürgősb kötelességének ismeri, a köztörvényhatóságok és községek rendezésére vonatkozó törvényjavaslatokat al- j kotmányos tárgyalás végett a törvényhozás elé terjeszteni. A tett ígéret teljesült, — a köztörvényhatósá- gok rendezéséről immár törvény intézkedik, — a községek rendezéséről szólló törvényjavaslat pedig, a képviselőház osztályai- és azok előadóiból alakult központi bizottmány által előkészítve, s a képviselő- háznak bemutatva lévén, — az valószinüleg legközelebb törvényhozási szentesítést nyerend. Befejezendvén ekként a törvényhozás ezen egymással szerves összefüggésben álló két törvényalko- | tást, nem csak a hangosan nyilatkozó közkívánatnak, í de a közigazgatás terén felmerült szükségnek hódolok, midőn kijelentem, hogy a két törvénynek még ez év folyama alatt leendő végrehajtását elodázhatlan kötelességemnek tartom. Magyaroszág történetéből fénypontonként azon tanúság emelkedik ki, hogy e hazának állami életét minden viszontagságok közt az alkotmányosság, a törvényhez való tántorithatlan ragaszkodás mentette meg. De ezen történeti igazság viszont azon tanúságot állítja elénk, hogy hazánk csak akkor virágozha- tik fel, ha a belrendezésre vonatkozó törvények oly | határozottsággal hajtatnak végre, mint a mily szivó- ságot tanúsított a nemzet közjogi törvényeink megvédésében, — mert hiszen bármily jó és ozélszerü j legyen is valamely törvény, következményeiben csak úgy lehet áldásos, ha az lelkiismeretesen és pontosan I foganatosittatik. Ismerem a nehézségeket, melyekkel a köztör- j vényhatóságok és községek rendezése iránti törvé- , nyék végrehajtásából eredő feladatom helyes megöl- | dásánál megkellend küzdenem; jól tudom, hogy mi- j dón a közigazgatás pontos vezetéséért ország és vi- j lág előtt a kormány tétetik felelőssé, az autonom tör- | vényhatóságokkal szemben, a közigazgatási ügyek alsóbb fokú ellátása körül nem gyakorolhat jogosan annyi befolyást, a mennyi okvetlen szükségeltetik, hogy a felelősséget kellő mértékben viselhesse. Azonban nem szándékom ezzel a törvényes ön- j kormányzati jog teljes érvényesülése ellen szót emelni; legkevésbé lehet az szándékom nekem, kinek al- j kalmam volt annak jó oldalairól is, négy évi mükö- j désem alatt a belügyminisztériumban megismerkedni, j s nem egyszer tapasztalni, hogy mennyire könnyíti a kormányzást az, ha a miniszter egy rendeletéinek, ! talán a vidéki viszonyok nem kellő ismereteiből származó czélszerütlensége felől a törvényhatóság közön- ' sége által — a rendelet végrehajtása előtt értesit- tetik. De nem akarom a felelősséget sem magamtól elhárítani; — el vagyok határozva: a törvény által reám ruházott felügyeleti jog teljes érvényét fentar- tani, és szoros kötelességemnek ismerem, minden rendelkezésemre álló tényező és eszköz által oda hatni, í hogy Magyarország közigazgatási rendszere az előhaladt kor igényeinek megfelelőleg kezeltessék. De viszont meg vagyok arról is győződve, hogy ezen, nagy felelősséggel járó feladatomat csak akkor leszek képes teljesíteni, ha a törvényhatóságok és községek is átérezve a feladat fontosságát — ahhoz mért buzgalommal kezdenek a közigazgatási reorganisalio nagy, de jutalmazó munkájához. És itt őszintén bevallom, miként súlyos felada- I torn megoldásánál első sorban a köztörvényhatóságok ! — mint felelősségem osztályossainak hazafias közreműködésére számitok, — saját érdekükben állván, azon — sokak által kétségbe vont, véleményem szerint helyes — nézetnek, hogy önkormányzattal a kor kívánalmainak színvonalán álló közigazgatás létesít- | hető: tettleg érvényt szerezni; — számitok továbbá a sajtó közreműködésére, melyet az előhaladás, — a , minden jogos érdeket és életképes tényezőt egyiránt ! méltányló szabadelvű eszmék,1— és|a bárhol felmerülő visszaélések, ellenőrzésének terén örömmel üdvözlök ; — számitok végre pártkülönbség nélkül egyesek hazafias, Önzéstelen közreműködésére is, nemcsak azért, mert a jó rend meghonosítását és fentartását elősegíteni minden becsületes embernek polgári kötelessége, de azért is, mert a törvényhatóságok és községek önkormányzatának gyakorlati értéket és életet csak is az egyeseknek a közügyek iránti érdekeltsége, és az önkormányzattal karöltve járó, gyakran terhes kötelesség teljesítése által lehet biztosítani. Mielőtt azonban a köztörvényhatóságok és községek, a már megalkotott és — remélem — nemsokára megalkotandó törvények alapján szereztetnének, a jelen törvényhatóságoknak — működésűk befejezése élőit — két nehéz feladat jutaud osztályrészül; — egyik az 1870. évi 42. t. ez. VII-dik feje- zatében a „vegyes és átmeneti intézkedések“ czime alatt elősorolt teendők teljesítése. Ez nehéz és nagy- fontosságú munka leend; ez fogja képezni alapját a törvényhatóságok jövő szervezetének, és az egész közigazgatás jövőjére nagy kihatással birván, méltó arra, hogy egy, több százéves institutio átalakulása előtti működésének zárkövét kép zze A másik feladat, (mi nem kevésbé fontos) oda törekedni, hogy a küszöbön álló átalakulás előtt és alatt, a közigazgatás rendes menete fennakadást ne szenvedjen, és igy az átmeneti korszaknak különben is ki nem kerülhető hátrányai lehetőleg kevesbittessenek; ez pedig csak azáltal érhető el, ha a törvényhatóságok úgy az állami közigazgatási közvetítése, mint az önkormányzat körében már most a legnagyobb erélyt fejtik ki; ha a netán elhanyagolt utak lehető helyreállítása s a közrend biztosítására szükséges intézkedések megtétele körül szakadatlanul munkásságot fognak kifejteni; ha a tisztviselőket az ügykörükhöz tartozó s netán hátralékban levő — törvénykezési vagy köz- igazgatási ügyek gyors feldolgozására és elintézésére buzdítják, hogy aztán az újonnan alakulandó törvényhatóságok nem a múlt mulasztásaink helyrehozatalával, hanem egy rendes közigazgatás menetének folytatásával kezdhessék meg működésűket. Csak igy lesz kikerülhető a zavar, mely máskülönben okvetlenül bekövetkeznék, és nem csak az átmeneti, de a rákövetkező korszakot is tűrhetetlenné tenné: és én meg vagyok győződve, hogy a törvény- hatóságok s igy a vármegye közönsége is, legnemesebb hivatásának teljes érzetében, minden, hatalmában levő módon és eszközzel e zavar kikerülésére fog intézkedni. Részemről biztosítani kívántam a megye közönségét, hogy a közigazgatás javítása körül kifejtendő törekvéseiben segédkezet nyújtani el nem mulasztandom; más részről kötelességemnek tartom kijelenteni, hogy egy perczig sem fogom szem elől téveszteni azon felelősséget, melylyel a közigazgatás helyes vezetéséért az országnak és királynak tartozom. Budán, 1871. febr. 14. A farsang. Nyíregyháza, febr. 26. 1871. A farsangnak is vége, a húshagyó kedd, a hamvazó szerda, nyugalomba helyezd a zenészek nyiretyüjél, s a tánezosok lábait olt, — hol ezek a magán körök estélyein tovább is nem működnek. Hogy mennyi társadalmi és politikai változatot, mennyi világtörténelmi nevezetes eseményt — s a szenvedő emberiség iránti magasztos részvét mennyi gyönyörű példáit s örökké fenmarudó emlékeit hagyta hátra az idei farsang, ezt legjobban és legtermészetesebben azok tudnák előadni, kik a sors szeszélyes havának, az alig múlt farsangi idénynek, áldásdus vagy keserű gyümölcseit élvezték. Alig van tán nemzet Európában, mely az idei farsangot történelmi lapjain meg ne örökítené. Spanyolország uj királyának működését, Francziaország dicső napjának leáldozását és szabadságának ébredését; a porosz
