Tiszavidék, 1871 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1871-02-19 / 8. szám
figura, midőn a nők várát ostromolták. — A bálkiralynéi koronát a sok bájos között ismét K o v á c s Etelka k. a. érdemelte ki. — (UJ zenemüvek.) Táborszky és Parsch kiadásában, Pesten legközelebb megjelentek a következő, mind tartalmuk, mind külsőleg is csinos kiállításuk által kitűnő zenemüvek: Zongorára két kézre. Bayer F. 3 csatadaL La Marseillaise 30 kr Choeur des girondins 30 kr. Die Wacht am Rhein 30 kr. Klepsch €. Weiter gehts nicht mehr, (gyors polka) 50 kr. Langer J. Találkozás holdvilágos éjjel. Esti dal. 80 kr. Lecbold K. Höcher Péter induló, GO kr Seifert A Álarczos bál polka (rezgő) Maskenballpolka (frang) 50 kr. Tisza A. Gyöngyök a magyar népdalaiból 1-sö füzet 80 kr. A fiatal színházlátogató 1-sö füzet Bánk-Bán, Hunyadi László, Ilka 80 kr. Népszerű csárdások Legújabb és legjobb gyűjtemény 1-sö füzet 1 frt. Ugyan rózsám szeretsz-e még ? A kisasszuny Pozsonyban. A faluban a leányok azt mondják. Sárga liliom. Csárdás 60 kr. Zongorára és heged ü r e. Ridley Kohne 3 magyar ábránd 1-sö ábránd. „Hej 1 be fényes csillag ragyog az égen“ és „Befordultam a konyhára.“ 1 frt 50 kr 2-ik ábránd „Nagypénteken mossa holló a fiát“ és „Helyre Kati.“ 1 frt 50 kr. 3-ik ábránd. „Szerelek én egyetlen egy virágom“ és Szerelmes kántor dalai 1 frt. 50 kr. D a 1 é n e k- re zongorakisérettel, Stoll Péter. Emlékül „Hűtlen levél meg is csaltál.“ Magyar dal Némethi Tóth Kálmántól 60 kr. A köztük levő tánczmüvek eredeti friss és tánczger- jesztö dallamuk által bizonyára ezen farsangi idényben is már kivivandják maguknak a közönség köztetszését. — A „Magyarország és a Wagyvflág" 6zép irodalmi képes heti lap legújabb számának sikerült rajzaira kedves kötelességünknek tartjuk t olvasó közön ségünk becses figyelmét fölhívni, e képek feledhetetlen költőnk és Írónk néhai b. EötvösJózsef eredeti után rajzolt ravatalát és sikerült nagyszerű mellképét tartalmazza; ezenkívül a két fővárosi életképet : a „jéghálán“ s ,a dunavizes“ s nemkülönben „Meran látképe“ sikerült rajzát tartalmazza. Lehetetlen elismerés nélkül szólani ezen, valóban mind kiállítására, mind bel tartalmára s képeire nézve kitűnő hazai lapról, mely az eddigelé megjelent illuslrált lapjaink között az egyedüli, mely oly csekély előfizetési díjért (évnegyedenkint csak 2 frtért) képes hetenkint oly jeles s tapintatos szabatossággal írott czikkekkel, művészileg kiállított remek képekkel ellátott számokat hozni, melyek az átalános dicséretet és elismerést méltán kiérdemlik. — A Debreczen 31-ik számában olyanformán mosolyog felénk, mintha épen haragudnék s érintett számában elnevez bennünket Vilmosnak, Moltkenak s több hasonló burkus anti-szenteknek, azért : mert nekünk nem tetszett a Kutasi I. urnái kiállított „Újvárosi nótá“-nak a frakkja, annál is inkább, mert mi ezt attilában szerettük volna látni; — ej I ej! collega uram, hál hol van az megírva : hogy a mi a „Debreczen“-nek tetszik, az a ,Tisza- vidék“-nek is tessék? — és viszont? Most azonban térjünk a dologra s mondjuk ki nyíltan, hogy nekünk az az „újvárosi nóta“ ekkénti kiállítása nem tetszik; nem tetszik először, mert azon, miként a t. collega is elismeri, nem Murilló, hanem, miként azt mindenki láthaja, Kaparilló ecsetje működött, másodszor meg 8zért sem tetszik, mert banknóta papirosra van nyomva, — mikor azonban ezen állításainkat nyilvánítjuk, még akkor épen nem vonjuk kétségbe azt : hogy Kutasi ur ne volna képes 40 frtért 100 kottát vastagabb papirosra nyomatni, valamint azt sem, hogy ezen árért díszesebben ne tudná a megrendeléseket kiállítani, ha azokra nagyobb figyelmet, műgondot és szorgalmat fordít, de hogy itt egyiket sem fordította az „újvárosi nóta“ csurapéjának elkészítéséhez, ezt Kutasi ur maga is be fogja látni; mely következmények után még az esetre is jogosulva éreznénk magunkat, Kutasi urat figyelmeztetni, hogy ha IX. Piussal cseréltetné ki magát, s igy a nélkül, hogy K. ur személye ellen, úgy jelenben mint a múltban a legkisebb ellenszenvet táplálnánk, kijelentjük, hogy jelenlegi kiállítása tetszésünket nem nyerte meg s reményijük, hogy jövőre hasonló kiállításoknál szigorúbb műgondot fog fordítani. — Szabolcsmegye határszélen, miként egyik rendes levelezőnk értesít, egy czigányokból alakult rablóbanda garázdálkodik, kik Peér községében három helyen rablással párosult betörést tettek s mint hírlik Zi- lahon az egyik református papot rablás alkalmával meg is gyilkolták. A szomszéd megyei rendőrség szorosan üldözi a gazembereket s az erélyes üldözök között különösen dicséretet érdemei É d er Károly tasnádi csendbiztos ur, ki erélyes üldözése folytán már eddigelé is többeket elfogott a rablók közül. Hir szekrény. — Miképpen fogadják a fel sö vidéki tanítók tanonczaikat. Egy igen eredeti tudósítást közöl a „Sz. E.“ e tárgyra vonatkozólag, ugyanis N. felső vidéki tanfelügyelő, az iskolák látogatása alkalmával egy tót községi tanítóhoz egyebek közt következő kérdést intézett: Mondja meg nekem tanító ur! miképen szokta ön az iskolába első ízben jött gyermeket fogadni? — Hja, feleié az egyszerű tanító, nagyságodnak bizony arról fogalma sincs, ehhez egyedül én értek, — részemről a beavatás következőleg történik: a mint a gyermek az iskolába jön, mindenek előtt lerázom róla a havat, azután feloldom bocskora szijját. s miután öt szépen a kernenczére elhelyeztem volna, csak azután ereszkedhetem beszédbe vele. — KleczerFeri tanár a Szász, Coburg, Gothai herczeg gordonka-művésze Debreczenben a színházban szándékozott nehány hangversenyt adni, miután azonban a színházat nem kaphatta meg, a debreczeni díszes hölgy koszorú közreműködése mellett, a „Fehér ló“ nagytermében tartotta hangversenyét. — Delord Tassiló francziairó, közli a „Sz E.“ évek előtt Napoleon Lajos életéből egy kis episódot beszélt el, a mely valóban megérdemli, hogy mai napság újból el- meséltessék: — 1848. évben történt, hogy Napoleon ex császár Párisban titokban tartózkodván, Durand név alatt a „Rhin“ szállodában hosszabb ideig lakott. — A pinczérek közzül egyik ráismert, s mégis egész odaadással, és a nélkül, hogy e titkát valakinek elárulta volna, öt igen híven szolgálta. A mint Bonaparte Lajos köztársasági elnök lett, a hü szolgát meg akarván jutalmazni, magához Eiy- seebe rendelte. — A pinczér a kitűzött időben Napóleonnál bejelentetvén,ez utóbbi következő kérdést intézte hozzá: „Jánosi akar-e ön udvarmesterem lenni, avvagy vegyem e meg ön számára azon szállodát, a melyben szolgál, mert a mint hallom, úgy is el fog árvereztetni,“ „Vegye meg ön számomra már csak inkább a szállodát, ez mégis biztosabb,“ válaszol a pinczér egész őszinteséggel. — Két hetven éven felüli öreg, irjaa M. U , a Duna meredek partján egyengette a havat. Munkaközben összekaptak, s az egyik Lehner Gáspár nevű, pajtását úgy oldalba lökte, hogy az a meredek parton legurult a Dunába. Az öreg veszekedő erre megfordults haza szaladt és fölakasztotta magát. Még ideje korán észrevették, s lemetszették, életre hozták és tudtára adták az örömhírt, hogy öreg kenyeres pajtásat a vízből szintén kimentették. — Egy pesti házi urat íebr. 7-kén éjjel a rendőrség ágyából kiemelt, még pedig nen» azért, hogy a lakbért felemelte, vagy a boulevardok ellen protestált volna, hanem egyszerűen azon okból, hogy az illetőt a szegedi várba szállítsa ; — ej 1 ej 1 mennyire elhat annak a szegedi pecsenyének a szaga. — A veszedelmes vendéglő: a F. L. Írja. Smyrnában nem rég bizonyos Haki Efendi nevű egyént ítéltek halálra, ki abból élt, hogy vendéglőjébe utasokat csalt s őket kifosztván, megölte. A vendéglő mély kútjá- ban tizennyolcz holttestet találtak. — Ha vicz jó, — ha igaz szép, nehánynap előtt, írja az „F. L.“ G1—y J. pestvárosi hivatalnok beül a gözsiklóba, hogy a várból könnyű szerével lejusson. Csakhamar azonban kiszólitják abból, mivel jön a király és kísérete. De a király észrevette ezt, s megszólítván a hivatalnokot, mondá neki: „Ha onnan kiparan- csollák, jöjjön csak ide!“ Ellent mondani, természetesen, nem lehetett, s Gl. urnák alkalma lön a királylyal egy rövid utat tehetni. — Az „Ung“ egy kis democraticus számítást közöl, melyet eredetiségénél fogva mi is átvesszük. — Miden embernek 2 szülője, 4 nagyszülője, 8 összülöje, 16 ükszülője és 32 ős ükszülÖje van, az ötödik nemzedékben, 64 a hatodikban, 128 a hetedikben, 258 a nyolczadikban, 512 a kilenczedikben és 1024 a tizedikben. — A tizenhatodik nemzedékben mindenkinek már 65,532 őse van. Tizenhat nemzedék 500 évi időközt vesz igénybe. A 65,532 ős között, melylyel a most élő emberek mindegyike a 13. században birt, bizonyára minden rangú és rendű, szegény és gazdag ember volt, miből kitűnik, hogy nincs ok reá, hogy származására oly nagyon büszke legyen. — Ried város környékén (felső Ausztria) írja a „Sz. E.“ hogy az oda való lakosok egy vaddisznó nyomát fedezték fel, s rögtön hal jó lövő neki rugtat, a vadat üldözőbe veszi, s szerencsésen meg is lövi; minthogy pedig a nevezett tájon emberi emlékezett óta ilyféle vad nem volt látható, azt az egyhangú határozatot hozták, miszerint az elejtett vaddisznó a színházban nyilvános szemlére kitétessék, és nem is csalatkoztak, mert ezen ötletök 33 frt 45 krt. eredményezett. így tehát 670 német sógornak kellett a színházba mennie, hogy egy vaddisznót láthasson Végül a vadat felbonczolták, és fontját 40 krért kimérték. — A porosz király megszökött. Lőcséről, mint a „Zipzer Anzeinger“ Írja, több napok előtt háborút játszottak a lőcsei tanonczok, a francziáknak meg, volt az öcsászárjok, a poroszoknak, pedig az ö királyok. — Mind a két fél vitézül harczolt, s oly elkeseredéssel viaskodott, hogy a harczosok jelentékeny része olykor sebekkel, kék foltokkal, s megesett hogy betört fejjel hagyták oda a csatatért. — A porosz király jó tanuló volt s ezért stipendiumban is részesült, a mint azonban a tanár értesült a porosz király hadműveleteiről, ennek további folytatását stipendiuma elvesztésének terhe alatt eltiltá neki. — A fiú megijedt, minek következtében testvérjétöl négy krajczárt kért, melylyel titkon elhagyta az atyai házat a megszomorodott atya, ki fiát minden oldalon nyomozta, csak több napok múlva értesült, hogy a fia minden élelmi szerek nélkül, csak is a négy krajczár zsebpénzzel Kassára menekült. Kaczagányok. Csirke Feritől. VII. — Hogyan mulatja ön magát? kérdi nyájasan jogász társát N., ki egy müveit pesti polgári mulatságban, egy félre eső asztal mellett, borzas fejét jobb tenyerébe támasztva busongott. — Sehogy — lön a rövid válasz. — Ah 1 Ön sehogy sem találja magát ily jó kedélyes társaságban ? — Én valóban unom magamat — e társaság nem nekem való. — És miért ? — Mert én háromszáz éves nemes ember vagyok — teszi utána henczegve Themis tanítványa. — Úgy? — Ön csak háromszáz éves nemes ember? kérdi fitymálva N., én ötszáz éves nemes vagyok, tehát több mint az ur, — Isten önnel.---------V ili. A losonczi hetivásárra készülő fiát tanitja a Pilisi barkó, hogy miként válaszoljon és alkudjon a favásárlókI kai, kik majd holnap reggel, a szekéren behozott fa körül fognak megjelenni. — Eleöször is azt keergyék teölled: huun lakik kied? erre te azt válaszoód Piíyisbe, — osztengat: hogy mi van a szekeren? erre meg azt mond hogy: száraz fa — akkor oszteen az árát kecrgyik, ki mond rá: hogy hat forint, — akkor asztán sokalják s le akarnak beleölle al- kugyni — de te rá mondaosz: ma is keerték már azt úgy, — hál meg eérteteél fiam ? kérdi az öreg palócz há- zus fiát. Mee bijon eédes szülém — lön a rövid válasz. Más nap ott áll a heti vásáron a palócz fiú, — a mint egy helybeli becsületes csizmadia mester, e szavakkal közelit felé; — Mi van a szekeren öcsém ? A palócz azt hiszi hogy olyan sorrendben kell felelni, a mint othon az apja betanitóttá, minek folytán azt válaszolja reá hogy : — Pilyibe. A csizmadia, ki nem értette meg a ferde választ hát folytatja — Hol lakik kend ? — Száraz fa — válaszol a gőhics. — Bolond kend vagy mi? — Hat forint — teszi utána a Pilisi. — A csizmadiát boszantani kezdi a ferde válasz, § azt mondja rá: — Bot kell biz a kend hátára. — Ma is keérték már azt augy — válaszol a barkó, ode se hallgatva, mi alatt szekerének az egyik végétől a másikhoz ballagott volna, — s a boszus csizmadiát tovább hagyta ballagni. IX. 18 * * ik év egyik februriusi napján roppant hideg vólt, a Hugyagi *) állás alá szorultak a Pestről haza jövő szegény felvidéki furmányos tótok, kik miután szekereiken semmi eltávolítható tárgy nem volt mert a málha több mázsát nyomó tonnákból, s le vasalt ládákból állt, — az ivóba tértek egy egy meszely pálinka mellett kipihenni, az ut fáradalmait, s kissé átmelegedni. Az idő este felé hét óra tájt lehetett, midőn a fogadó udvarába két Hugyagi göbicsazon szándékkal ballagot be, hogy ott a szegény fuvarosokat valami portékájuk élté— távolításával meglepje, miután azonban látta, hogy a szekerek körül senki sincs, nem időztek veszteg sokáig, hanem egy hosszú zsákot emeltek le az egyik kocsiról, melyben a tapintás után ítélve nem mást, mint szalonnát hittek lenni, s ezzel szépen odébb álltak A tót furmányosok is végre jól felpálinkázva, átmelegedve s megpihenve tovább hajtottak, eszökben sem tartván azt, hogy tőlök a jó Hugyagiak azon zsákot lopták volna el, melyben az útközben megbetegedett s meghalt egyik szolgájokat szándékoztak haza szállítani. Mi természetesebb, hogy a dolog kiderült, s a szegény zsákba kötött tótot a bíróság meghagyásából a tolvajoknak kellett eltemettelni ekként, adván meg a csize- lés árát. Ez idő óta kérdezze csak valaki a jó Hugyaiakat: mit csinál a lót a zsákban? jót állunk, hogy meghaijgáliák a tudakozódot. Szerkesztői mondanivalók. S. Gyula urnák Peérben, ajánlatát elfogadjuk, a lapok megküldése végett intézkedtünk. A közmondás történetét elvárjuk — „Az én kedvesem“ czimü költemény csinos és kedélyes a jövő számban közöljük, szives üdvözlet önnek. A menyei lajtorja — sat. — bizon amice csak tűzre való szerszám az. Aházasúlandók áldásunk reájok. *) Hugyag Nógrádmegye egyik ue'pesebb magyar falujának a neve Év. 1871. Február hó 15 Nyíregyházi terménycsarnokban bejegyzett termények árjegyzéke. Alsó-ausztriai mérő szerint Piaczi ár 1 2 c & C N > E Legalant Legfent frt. kr. frt. kr. Búza 4 25 v. m. 4 50 5 75 Kétszeres — — — — — — — Rozs 3 10 8ü/ /82 3 20 3 25 Árpa, serfőzésre — — — — — — „ táplálékra 1 90 7 Off 2 10 2 20 Zab 1 70 40/ / 42 1 75 1 85 Kukoricza 2 — 2 10 2 15 Bab 3 — v. m. 3 50 4 15 Köles 2 10 2 25 Bükköny — — — — Mák — — — — Repcze — — — — Lenmag 5 25 5 50 Vörös lóhere — — — — Luczerna — — — — Olaj 26 — 27 — Szesz, magyar itcze — 21 — 21V« Bécsi távirati börze-tudósitás. febr. 17. Cs. kir. arany 5—82. — Ezüst 121. Felelős szerkesztő: Básthy Imre. #
