Tiszavidék, 1871 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1871-11-05 / 45. szám
VII. évfolyam 40. szám. r Bsp*=ca*í* lüiadó hivatal j ifj. CS&THY KÁROLY “ gazd. akad. UöuyvkeTe^kedéa^ úEBRECZENBEN ko\u uz előfizetési pénzeket és hirdetéseket kérjük küldeni. Hirdetések előre tize- í tendök: minden 5 hasábos g petit sor egyszeri igtatásnái 5, ) többszörinél 4 kr. — Bélyeg- íf dij 30 kr. n r.q.. g».i ■w Nyilttér «lati minden három hasábos garmondsor 10 kr. és 30 kr belyegdij. Eiöilzetési dlji Postán küldve .... Delpczeii, Szabolcsmegj« és Hajdúkerület vegyes tartalmú HETI KÖZLÖNYE. Sagyobb terjedőimül, mint szinten több fztien megjelenő hirdetések, alku szerint a legjutányosabban közöltetnek. Előfizethetni Oebreezenben ifj. Gsáthy Károly gazdasági akadémiai könyvkereskedésében. H.~ftiÖi§3£Örilléliybeil Lányi Márton kereskedésében. l*e8teo Neumann B. első magyar hirdetési irodájában. (Kigyó-utcza 6. sz.) hol egyszersmind hirdetések is íelvétetnek. Äyiregyllázáll és Magy-láállóban a postahivatalnál. Egyébiránt a postahivatalok utján, legczélszerübb ötkrajezáros utalvány által. Van-e okunk a nyilvános koldulást megszüntetni ? I. Honunk különféle sorsú, rangú s nemű lakosai közt vau egy nagy osztály, mely minden gondolkozó emberbarát ügyeimét, s részvétét annál igazabban j nagyobb joggal követeli, minél tehetetlenebb már helyzeténél s természeti hiányainál fogva is önmagán segíteni. Ezen osztály három külön szakban, olykor a legiszonyúbb alakban szemlélhető, úgymint 1) a rabok, 2) a kolduló szegények, 3) a gyámolta- j lan betegek. Ezekben látjuk szánandó embertársaink j nyomorúságát, mintegy kivonatban központosítva, s ! eseteket kivéve, vajmi kevés gondot fordítunk szó- j moru állapotuk enyhítésére. Alig van gondolkozó ember hazánkban, ki részese vagy legalább szemtanúja ne lett volna azon j szemtelen megtámadtatásnak. a melvlyel tömérdek I kóbor, s naplopó koldus utezán, utszélen, tálukon, főkép pedig népesebb városokban, minden jobb érzést ingerlő vakmerőséggel ostromolja a mellette haladót. Ily alkalmatlan, sőt bosszantó botrányok eltávoztatását buzgón ki ne óhajtaná ? annyival is inkább, hogy ezen szabad mesterség módjára űzött kalandozásokat s az ember bitét s bizalmát gyilkoló visszaéléseket, csak a valódi szegények kárával s I rövidségével tűrik. Emberről oly kegyetlenséget nem tehetni fel, mikép ügy efogyott szegénynek, ki kenyerét keresni képtelen, eltiltani akarná, hogy boldogabb sorsú embertársainak irgalmáért folyamodjék. Hűl czélsze- rübb intézkedések nem léteznek, ott a koldust nem csak tűrni, de segíteni és gyámolitani is kell; ezt parancsolja a keresztény vallás, ezt a természet sziveinkbe irt törvénye, ugyanezt magasztalva tolmácsolja a római bölcs, Seneca, mondván : „generosi et magnifici animi est juvare et prodesse : qui dat beneficia, Deos Imitatur“ (Seneca de beneíiciis). Azonban mily fölötte terhes a társadalomra ezen koldusok gyakori alkalmatlansága, mily ritkán bir elegendő erővel a legszelídebb jellemű, legérzéke- j nyebb szivű ember is, kellemetlen érzéseinek kitöré- ! sét kellőleg zabolázni, melyeket a nyomor gyakori j szemlélete, az untalan zaklatások ébresztenek! Mily gyakran zavarja ily tekintet a csöndes munkálkodást a zavartalan házi örömek, sőt még a vidám természet kellemetes élvezetét is a szabad ég alatt! Az állandó kérések, panaszok, melyektől menekülni gyakran lehetetlen, sokkal érzékenyebben kisértik meg az ember türelmét, mintsem hogy kemény, olykor igaz- | ságtalan szavakra ne fakadjon. Tudva azt, hogy a házankinti koldulás jelen korunkban szabadalom a rnuukátlanoknak, mely kiváltság az erkölcstelenség mocskos keze által rongydarabokra iratik, czimere az áltámaszbot, s ez idő szerint, kihirdetés nélkül is az egész hazában érvényes : kitárul előtte minden lakhely ajtaja, s tulajdo- ! nosa, ha az alamizsnát kizsarolta, többnyire mindig kikaczag; ha nem adsz neki, vagy szemtelenségével kínoz, vagy ha lehet, eiőbb-utóbb megbosszul. A szegény földmives, vagy napi béres, kivált nagyobb mezei munkák idején, izzadva dolgozik, hogy családját táplálhassa, lakhelyét vagy pusztán, vagy gyenge gyermekeire hagyja; azalatt elővánszorog heted-hét- országról egy áiarezos csaló, keze, lába s minden j tagja béna, hangja nyomor nyöszörgése, de igen ! vizsla szemekkel bir, s ha nincs mitől tartania, a béna | tagok eltüunek, s a csalárd, ki ha emberek látják, j rongydarabjai terhe alatt is szinte összerogyik, min- j dent fölrak magára, mit szeme megkedvel, s elillan. Nem adok több szint a kép kiegészítéséhez, mert az egész nagyon mindennapias, csak annyit állítok tapasztalatom után, hogy tiz házankinti kolduló közül csak egy érdemes alamizsnára, kilencz pedig leirhat- lan teher az emberiség nyakára. Nem tekszik-e már most minden ember érdekében, ily szomorító, sőt boszautó kellemetlenségtől menekülni, főképen midőn az nem épen elkerülhetle- nül szükséges? Ha e dolgot közelebb vizsgáljuk, lehetetlen észre nem vennünk azon komoly szavakkal jellemzett igazságot megrögzött modorban, hogy a uáluuk tűrt koldulás a társaságra nézve nem csak fölötte terhes és kellemetlen, de még az erkölcsiségre is nagyon káros és veszélyes befolyású. — Mert ki annyira sülyedett már, hogy becsületérzetéoek meg- i tagadásával, utezán, utszéleű, embertársa irgalmáért esdekelni kénytelen, az oly ösvényre vetemült, melyen erényének végső szikrája is veszélyeztetik. A rendetlen életmód, a számos visszautasítás, olykor nem épen legszelídebb szavakba öltöztetett korholások, mikben adomány helyett részesülnek, alattomos gyü- lölséget ébresztenek keblében, mely a gyakori nélkülözések által még inkább növekszik. Mi csoda tehát, ha ily alacsony életmód mellett minden nemesb érzetből kivetkezve elfajul, és számos kisértet közt, olykor a legborzasztóbb tettekre is vetemül? S ugyan ezen okoknál fogva az ember szivének s tetteinek mélyenlátó vizsgálói azon állítás igazságát nemcsak a dolog természetéből és az emberi szív mélyéből merített okokkal támogatták, hanem tagadhatian 9 tapasztalásból idézett adatokkal is minden kétségen túl emelték, s ez álal a legsürgetósb szükségnek is bizonyították, hogy elnyomorodott embertársaink ei- kölcsiségét czélirányos intézkedések által pártfogásba venni, minden polgári társaság főbb kötelmei közé számítandó. Ha pedig a társaság javát vesszük figyelembe, azt bizonyítani, hogy arra nézve mily károsan hat a nyilvános koldulás, tán szükségtelen s fölösleges említeni, hogy oly emberektől, kik polgári tekintetre, becsületre semmi számot sem tartanak már, s kik csekély adományért a legsértőbb durvaságot is csöndesen eltűrni s tovább vinui készek, mi jót sem várhatni. Nem tagadhatni egyszersmind, hogy ezen szabad mesterség módjára űzött koldulás ragályos példája, a szegény osztályú nép munkásságára, sőt erkölcsére is nem a legjótékonyabb befolyással van; mert tudjuk, hogy minél szemtelenebb s vakmerőbb az ily koldus, annál dusabb aratásra számíthat, ennélfogva számos a jobbérzet hatásai iránt eltompult szegény, könnyen szerzett kolduskenyeret zsírosabbnak s jutalrnazóbbnak ismeri, mint azon soványát, melyet arcza verítékével keresett csekély napibérből szereznie kell; ezen tapasztalás mellett nem sok önmeggyőzés kívántatik arra, hogy a henye kóborlást s egy kis tettetés mellett a koldusi kalaudozást vá- laszsza életmódjául. Ennek folytán arról sem szabad megfelejtkeznünk, hogy ott, hol a nyilvános koldulást szenvedik, sót számos bőkezű adakozással is támogatják, nem egyedül a valódi kenyérkeresésre alkalmatlan szegény, de számos éperejü s egészséges tagokkal TARCZA. A bécsi dohányáruló nők életéből Éleltanilag bírálja €«. 14. (Folytatás,) Hogy elégíthessék ki a szolgálatban levőket, tóllok kosztot kapnak és 6—8 fit fizetésük van ? A na- pontai szivar csempészők száma szaporodván, a szivar eladásra is uagynál-nagyobb tér nyílik. Lehetséges-e az itt, hogy azok hozzátartozóikkal becsületesen éljenek, vagy hogy a dohányárusuőket becsületesen fizessék? E miatt van az sokszor, hogy a doháDy- tőzsdékben piszkos, ízléstelen árusuőket látunk, kik miatt az embernek minden szivarozási kedve elmúlik. íla uélia a tulajdonosöő egy ilyen árusuőuek csakugyan megengedi pár órára az üzletből távozni, az illető inkább n *m távozik, mert nem tudhatja, hogy távolléte alatt a szivarok közzül nem h»g-e biáuyozni. Hihetetlenek mindenki irányában, még keDyéradója iránt is, mivel haza érkezte után azonnal át nem nézheti. Hogy ily esetek csaknem mindennap előfordulunk, hol pénz hiány miatt a legborzasztóbb színjátékok alakulnak ; mutatja a legújabb eset, mit a „Morgenpost“ f. évi augusztus 6.kán közöl : „Éjjel fél 12 órakor az Aßpern-hidnäl egy biztonsági őr meglát egy szép leányt, ki a part szélén gestikulált. Az őr az ismeretlen felé sietett, és ép azon pillanatba éré el, midőn a Duna kanálisba akart ugrani. A leányt a rendőrséghez száilitá a belvárosba, hol ő K. Borbálának nevezé magát, Koleda dohányárusnouél, József-város 12. sz. alatt mint dohányárulónő. Csekély pénzkülönbség miatt akart öngyilkos lenni.“ ők úgyszólván benne élnek a hihetetlenségbe ; minden belépőt úgy tekintnek, mint egy zsebmetszőt, és azon régi bölcsészeti tény : ki másokról csakis rosszat hisz, annak magának sem lehet hinoi, sehol sem bizonyul úgy be, mint a dohányáruió nőknél. Mint már előbb emliténk, helyzetök olyan, hogy minden szükségletüket alig teljesíthetik; mindenfélekép okoskodnak, hogy ezéihoz juthassanak, p. o. ha belép a dohánytőzsdébe egy udvarias ur és egy dutzet finom szivart kér, nem ritkán megtörténik, hogy ö egy sokkal rosszabb fajtát, mi külsőleg a drágához hasonlít, ad oda. És azon ur, mint drágát fizeti meg. Ha ő e közben a különbséget megismeri, vagy nincs bátorsága, vagy udvariasságból nem szól semmit. Még az úgynevezett „Különleges“ üzletekuél is vau ily visszaélés, mit sehogy sem lehet számadásba tartani. I Olcsó fajta szivar soha sincs raktáron, hanem mindég uebáuy nap múlva kapható, és a vevőknek nem ritkán a drágábbakkal kell megduplázni. Kívánatos volna a közönség kedvéért újítást behozni ezen boltokba, s a dohánytőzsde tulajdonosuők érdekében ép úgy, mint a kincstár érdekében is. Nem illő a közönség miatt sem, hogy cs. k. dohány tőzsdékbe fe.-lett ci kölesü személyek üljenek! Igaz hogy számok ez által kevesbeduék, de sajuosabb, hogy még is léteznek. Ezeket előre bocsájtváu, alig csudáikozhatni, ha egy ilyen fehér rabszolganő, belsőleg a reá ható édes hízelgéseket könnyen valóságos érzésnek veszi. Általa azt hiszi, hogy jelenlegi állásától megszabadul és boldog állásba jöhet, de más részről, ha raegcsalattatva érzik magokat, 8 erkölcsi támaszok elraboltatott, inkább vétkekre adják magokat, mintsem hogy dolgozzanak. Sokkal jobb yoIdq, ha ezen nőknek több szabadságok volna, és az isteuházába is járhatnának, ott hihetőleg alkalmok nyílna eseteket megismerhetni, mint egy jó leány Swoboda Marié, ki a polgári házasságra lépett. Sajnos, a vétkek útja mindég széles s rózsákkal bo- ritvák, de később ha a fiatalsági inger elmúlik, és ha egy ilyen elbukott, ki a 30-as éveken túl van, nem érdekli semmi, mi neki az életet kellemessé tenné. Többnyire ö azon fegyvert használja, mely őt csapdába vezeté. s koket- ségével egy férfit akar hódítói, hogy pénzét kizsákmányolhassa, reá nézve aztán mindegy, hogy igazi szeretettel viseltetik-e iránta; gondolata s viselete ott végződik, hogy az életet a mennyire csak lehet, a más költségén élvezze. Ép azért nem is igen válogatós, de jaj azon férfinak, ki ez érzéki vágyainak áldozatává esik. Ép ugv lopást mint csalást is elkövet egv ilyen útalkodott, és hogy állításunknak igazat adjunk, egy helybeli eset tauusitja is. Ilyen személyeket, kik már annyira ismeretesek, a dohány- árus tulajdouosiiők szégyeljék magokat, hogy ott tartanak. Egy viszont cdadó, ki csempészésből él. belép a dohány tőzsdébe, hol épen idegen vevők vannak, és a dohányárusnöuek valamit a fülébe súg. (Folyt, köv)
