Tiszavidék, 1871 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1871-10-08 / 41. szám
VII. évfolyam ^ ....fe --ttK iadó hivatal I ifj.CSÁTHT KÁROLY gazd. akad. kíyiyvkereskedése DEBRECZENBEN, hová az előfizetési pénzeket és & hirdetéseket kérjük küldeni. í ^ Hirdetések előre fizetendők: minden 5 hasábos petit sor egyszeri igtatásnál 5, többszörinél 4 kr. — Bélyeg- dij 30 kr. 41. szám. Vasárnap, okt. 8. 1871. Szerkesztői iroda: Debreczenben, Főtér 7-ik sz. Hová minden a lap szellemi részét illető közleményt kérünk küldeni. Nyilltér alatt minden három haf sábos gannondsor 10 kr. és 301b-"^L HETI KÖSÜjÖKTYE. f p«,dU' ___________________________________________ —_——----------------------------------------------------------------------------------------------------------iä Félévre . . l íagyobh terjedelmű, mint szintén több Ízben megjelenő hirdetések, alku! Évnegyedre szerint a legjutányosabban Közöltéinek. ^“ Előfizethetni Delireczeilbeil ifj. Csáthy Károly gazdasági akadémiai könyvkereskedésében. H.-BÖSZÖrményben Lányi Márton kereskedésében. Pesten Neumann B. első magyar hirdetési irodájában, (Kigyó-utcza 6. sz.) hol egyszersmind hirdetések is felvétetnek. Nyíregyházái! és Nagy-Hállóban a postahivatalnál. Egyébiránt a postahivatalok utján, legczélszerübb ötkrajczáros utalvány által. Előfizetési felhívás TISZA VIDÉK YII-dik évfolyamának oct.—decz. évnegyedére. Előfizetési feltételek : Egész évre 4 forint Fél évre 2 „ Évnegyedre 1 frt 20 kr. Az előfizetési pénzeket kérjük mielőbb megújítani, hogy a lap küldésében késedelem ne történjék A „TISZAVIDÉK“ kiadó hivatala. A Gsokonai-szobor története. Ki volt Csokonai ? hirdeti a kor; nagyságát bizonyítja az elismerés. Midőn e sorok napvilágot látnak, már díszes szobor örökíti meg emlékét. Az a géniusz, mely őt egykor kora felé emelte, hálára inditá a késő nemzedéket és az megérté szózatát. Mert ő rólla megfeledkezni, ki korának ujja terem- tője volt : a legrutabb hálátlanság lett volna. Hiszen életében eleget üldözte a kislelküség; halála után annyival inkább dicsőítheti nagysága! A magyar költészet hogy elérte azon magaslatot, melyen Petőfi s Arany lánglelke nyomdokán haladva oly hatatlanokká lettek : Csokonai érdeme. Ő volt az, ki a magyar költészet azon fejletlen korában, midőn az csak latin versekbe nyert kifejezést: Árpád zengzetes nyelvén zengette bűbájos dalait Lánglelke merészen csapongóit majd a hazafi- ság s természet körében. Leszállóit a néphez, s TARCZA. Csokonai Vitéz Mihály bncsn beszéde tanuló társaitól és a debreczeni iskolától 1795. jnl. 15-én. (Folytatás.) Sem soha olyan rettentés ordító hangja nem menydöröghetett oly éles husogással füleimbe, hogy ha szinte megrezzenthetett is, lépésimből vagy jobbra vagy balra ugrattathatott volna. Állottam ott s mentem ott, ahol állani vagy menni jónak láttam. Néha hibáztam, megvallom; de aki nem hibázik, angyal az, aki hibáját meg nem ismeri, gazember az. Megvolt az bennem, megvolt, akárki mit mondjon, az a mozdulás, hogy a ki igaz egyenes szívvel volt erántam, ahoz kellemetes lánczokkal kötöztem mindenemet s édes szempillantásaim közé ünnepi veres betűkkel írtam azt, a melybe az ily igaz és jobb matériából kézzült szív eránt viseltetett érzékeny tiszteletemet legtisztábban megmutathattam; de megvolt ellenben az a legtöbb veszedelmemet szült indulat is, hogy akinek erántam, vagyis inkább ellenem tettetett mázzal bészinelt barátságát, annyivalinkább gonosz szándékait észrevettem : bár a világi úgynevezett prudentia ellenkezőt kiáltott is, soha ki nem nyerhettem magamtól, hogy eltitkoljam azt, mely undorító borzadással émelyeg az én más formán tanult lelkem az ő dórisi cselekedeteitől. — Amahoz, ha nem vonogatott is, futottam s öleltem ötét; ez ha annak szokásait elsajátította, zengette bűbájos dalait, melyek most is élnek a nép ajkán. Változatos mérték, szabatos irály, ékes magyarság vezeték költői tollát. Ha néha lánglelke egy-két eszméje latin nyelven nyert kifejezést fáz a kor szüleménye volt. De fájdalom! lánglelke nem soká csattogtathatta szárnyait. A kérlelhetlen halál 32 éves korában kioltá azon nemes életet, mely oly sokat használt a hazának. Születése, halála s általában egész nagysága ki van mutatva életrajzaiban, azért nem ismétlem azt. Mint minden nagy embernek, csak halála után ismerték el nagyságát, mig életében egyre üldözték. Jelenleg több szobor felállítása által rótták le iránta tisztelői a kegyelet adóját. Még 1836-ban emeltek hamvai fölé egy vas oszlopot, továbbá a collégium könyvtárában őrzik márványból készült mellszobrát; mig legújabban egy 21 láb magas érez szobor hirdeti a költő nagyságát. ügy hiszem nem lesz érdektelen olvasóink előtt, ha röviden megismertetjük e szobor történetével, mely a mily sikerült és szép darab : ép oly becsületére válik városunk lakosságának, Debreczenben még 1861-Uw megpendítették ezen szobor eszméjét, mely jelenleg melio büszkesége Debreczennek. Helyiségül a nagy templom és collegium közt levő térség volt kijelölve; de miután ez a tér akkori dísztelen volta miatt czéljának meg nem felelt : szükségessé vált egy kert alakítása, mely a szobor befogadására méltó hely legyen. így keletkeztek nagy áldozatok árán a most Debreczen diszes helyeit tevő „Emlékkertek.0 Egyik a nagytemplom s collégium, másik ettől egy kissé keletre fekszik. Ezen keleti kert az, hol most a költő szobra díszeleg. Mindkét kert megalakítására az ösztönözte Debreczen ügybuzgó férfiait, hogy azokban egykor — az ezen városban érdemeket szerzett nevezetes emkerek szobrai, s más dicső emlékek felállittassanak. A nagy édesgetett is magához, félelmes hátrálással kívántam színét kerülni. Soha soha titkos alattombavaló miná- kat nem ástam másnak szerencséje alá, hogy a magamét annak szomorú düledékjein építsem fel. A felettem valókat vagy szerettem, vagy tiszteltem, vagy kerültem. A barátaimmal nyájasan voltam, soha eleibek ugrani nem törekedtem. A nálamnál kicsinyebbekkel mindig nyájasan voltam és szerete- töket megnyertem. Ó! be örült az én lelkem akkor, ó! be szerette magát, midőn látta, hogy az én nálam kisebbeknek bizalma van hozzám s az én gravitásra szedett szemöldököm nem üti le az övét, mely fel- emelkedett az én szeretettel édesült tiszteletemre. Erkölcsi vétek nem undokitotta az én lelkemet és annak esmérete csendes volt a maga tisztaságával való megelégedésben. Mégis, látjátok uraim! hogy a szerencse engemet tett ki az ő hatalmának mutogatására, az én életemnek első idejében. De nem volt ez barátja soha egy philosophusnak is, egy poétának is, kivált az ötét kevéssé felvevő poétának. La Poesie é la figlia di Apolline et Povertande : azt mondja egy elmés olasz poéta : a poesis Apollónak és a szegénységnek leánya. Bölcsen, az én ítéletem szerint! Imé mostan már itt állok az én habokkal zavart futásom után, itt állok az én partomhoz nem messze, egy darab deszkáján az én szélyeltöredezett szerencsémnek, várván egy jóltevő kéznek kinyujtását, mely csak annyira segítsen, hogy minden veszteségem után fáradtan, lucskosan a szárazra kiléphessek, táblámat kiemelhessem, mely maradványát az én szerencsétlen sorsomnak idegen partokon hordozhassam a szánakozó sziveknek felhevitésére. De még templom s collégium közt levő kertben jelenleg szabadság harczunk dicső vértanúinak, a debreczeni csatában elhullott hősöknek emléke van megörökítve miután az Emlékkerl-társulat saját költségén felállit- tatta azt. Valóban méltó, hogy kegyelettel emlékezzünk meg az ezen kerteket alakitó ügybuzgó férfiakról. Az ő áldozatkészségök tette azt, hogy ma a költő szobra, bár a lakosság nemes adományozásából, azóta fenáll. Ugyanis az Emlékkert társulat, részint adományozás, részint sorsjáték s egyesek nagylelkűsége által, 21,000 frtra gyarapodott tőkéjéből, — kik közzül többen rája ezreket áldoztak, — 2 ezer irtot ajándékozott- a költő szobrára. Ez volt azon kezdeményezés, mely adakozásra buzdította Debreczen lakosságát. És Debreczen lakossága, mint minden nemes ügy körül, most sem mutatott szükkeblüséget. Hazafiul áldozatkészséggel töltötte be a gyűjtő iveket; megmutatván, hogy nem háládatlan nagy embere iránt. Elenyészett az a sötét előítélet, mely a költő érdemét életében el nem ismerte s halála után is egy darab ideig közönyösséggel viselte^' A szobor, mely páratlan ° teremtő vesője u&oí im azon mintát kiállítva, melyről á mos szobor öntetett : a legnagyobb elismerés művész teremtő erejéről. Életnagyságu költőnek. Kezében lanttal áll szőllő-lugas költő; mintha most is zengené azon bűbájos u melyek őt halhatlanná tevék. A reá simuló ősmag^ öltözet, a régieket annyira jellemző rókaprémes bekecs : csaknem élve állítják őt élőnkben. Haja költői rendetlenségben borul vállaira; s a kihalt szemek fénye megelevenedni látszik széles homloka alatt. Izsó szobrász a mintát 1400 írtért vállalta fel. De az Emlékkert-társulat az igen sikerült műért még ezt várni sem engedik az én káromon gyönyörködve úszkáló phocák; darab deszkámat, amelyen tartózkodtam, alkalmatlan farkok csapdosásával beljebb verték. Timonná kell lennem, uraim ! Misanthropus Timonná, látván, hogy ily emberiséggel ellenkező módon bánnak velem, kell ujjal mutatnom azt a cselekedetet. Aki tudni kívánja, ha illik neki azt tudni, magánosán megmondom. Most csak azt említem, hogy akasztófára is Ítélt engemet közönséges helyen egy alávaló accidense a Collegiumnak, egy orángutáng forma emberecske. E már a nehéz, a szivet sebhető hallás, itt a bis videor móri. Gestat Timon ipse ligonem, Calcitrat asella Leonem. Ha nagy a bántó, az is nehezen esik, de in- faustam .... hoc solabere .... mortem : Aeneae magúi dextra cadis. E csak tesz valamit : hanem mikor alávalók is nyomdossák a nagy hatalomtól ejtett sebben haldoklót, ehez számlálom én, amiről Horváth Ádám igy ir. Hanem most mind elnyelem én az ilyeneket, philosoplius leszek én, Uraim! Nincs egy tökéletes lélek formáltatására hathatósabb, mint ha ezzel egybeölelkezik a philosophia, mely az angyali és emberi között való lelket ad mibelénk. Socrates, Plato, Cicero, Seneca, Plutarkus és még akiket ti a régi és újak között jól esmertek, legyenek az én mindennapi időtöltő legigazabb szivü barátaim, a kikkel felkivánom az én rövid életem napjait osztani. (Folyt, köv.)
