Tiszavidék, 1870 (4. évfolyam, 1-50. szám)
1870-06-13 / 24. szám
IV évfolyam. Szerkesztői iroda: NYÍREGYHÁZÁN, iV.-Kiíllói-utnziilian 1018. sz. a. Kiadd hivatal ifj. Gsáthy Károly könyvkereskedéseiben Debreezen és Nyíregyháza. 24. szám. Hétfő, juníus 13. 1870. Bdrmentetlen levelek el nem fogadtatnak. Vegyes tartalmú hetilap. Nyílt lér alatt minden bárom hasábos garniondsor 25 kr. és 30 kr. bélycgdij. Előfizetési dij: Kiadóhivatalban egész évre 5.50 Házhoz vagy postán küldve 6.— Félévre..............................3.— Évnegyedre ........................1.50 Hir detések dija : minden 5 hasábos petit sor egyszeri igta- tásánál 5, többszörinél 4, — bélyegdij 30 kr. Előfizethetni Nyiregyházán és Debreczenben ifj. Csáthy Károly könyvkereskedéseiben, Pesten Grill Károly in. k. udvari könyvárusnál S.-A.-Ujhelybeu Löwy A. könyvkereskedésében, Bereghszászbau (Jsauder Mórnál, hol egyszersmind hirdetések is felvétetnek. A nyíregyházi nőegylet.*) Ez évben le telt a három évi folyam, s igy az egylet újra meg alakulván a következő 3 évre, megtartá egyszersmind május 26- kán tisztújító közgyűlését. A választás, az összes jogosultak névlajstromának tagonként kézbesítése mellett a szavazati iveken történt kijelölés utján foganatosíttatott; sillyetén iv beadatott 129, azonban a jogosultak száma közel jár a 400-hoz, s igy a fele sem küldte be szavazati ivét, - a mit nem éppen kedvezőleg kell megjegyeznünk. A szavazatok többsége szerint megválasztatott elnöknőnek Bodnár Istvánná, az alel- nükségre nézve — a szavazatok egyenlő mennyiségben voltak meg Flegmáim Miksáim és Veszély Józsefné részén, s igy a sorshúzásnak kellett volna eldöntenie az ügyet, a mennyiben a nőegylet alapszabályaiban nincs megadva az elnökuőnek azon jog, hogy a szavazat egyenlősége esetében az ő szavazata döntő; —■ hanem ezt meg előzve, mind a két megválasztott nő — a legszivélyeseb- ben akart egyik a másik javára lemondani és vissza lépni, — de az egylet az elnöknő tapintatos inditváuyozásaalapján kimondá egyhangúlag, — miszerint mind a kettőt óhajtja az alelnöki állomásban megtartani, - s igy a közbizalomnak engedve a két alelnöknő elfogadta választását. Pénztárnoknő lett Kobilicz Ottilia; ruha,f) Szívesen adunk helyet e bekülkött ezikknek a menyiben ebben több olyas foglaltatik, mi a mull számban köziül! jegyzőkönyvet mintegy kiegészíti. S z e r k, TARCZA. Egy örült nő története. Eredeti beszély. (Folytatás.) V. Minős szebb férfiúi erény az állhatatosságnál, sninosal- jasabb bűn a szószegésnél, ezt súgta jó szellemem, midőn a Lenkéveli találkozás kitűzött órája elérkezett: gonosz démonom pedig azt súgta: menj, csalt most van alkalmad szerelméről meggyőződni, ha férjét zúzott lábával képes magára hagyni, altkor szivében le vagy az uralkodó. Okén boldogtalan( egy nőtől oly lett elkövetése után sóvárogtam, a melyért a becsületnek meg kelleti volna vetni öt. Gonosz szellemem győzvén, elmentem a légyottra; Lenke inár ott volt, fel sem említette férje szerencsétlenséget. Jókedvű, szeretetreméltó volt, s magát egészen átengedő. Nem beszélem el naponkinti összejöveteleinket, elég á7:.' *"’8Í károm hét alatt, folytonosan lentebb sikamlva, a bűn örvényébe sülyedtünk. És ón az örvényben boldognak érzőin magamat. Otíliával nem mertem találkozni, azt kittem hogy ar~ czomliol, szemeimből olvassa ki elaljasodásomat, kerültem társaságát, s a nap legnagyobb részét a család körén kívül töltöttem. Három kél nmlva nagybátyámmal elhagytam a fördöl Lenke még ott maradi lerje lábának gyógyítása végett, de megegyeztünk hogy a kővetkező fürdői saisont, miután már akkor én is önnalló ember leszek, Szobránczon löl- tendjllk együtt. A bőnős szövetség megvolt kötve métr lentebb kellett sUlyednUnk, egészen az örvény fenekére, és én esze- vesződi len rohantam ala. Ah minő buldog lettem volna még ,.kk , lény lükört tartott volna szemeim elé, |,llgy tárnokné Barzó Jánosné; szertárnoknő Hudák Györgyné. Jegyzőknek falánczky Sámuel és Galánfy Lajos választattak meg. Ezután következett a választmány alakítása. Azonban a szavazatokat ott rögtön össze állítani lehetetlen volt, s igy a közgyűlés Bodnár Istvánná elnöklete alatt 9 tagból álló bizottmányt küldött ki, — a mely is május 28-án öszsze ülvén, a szavazatokat meg számitá, s az eredmény az lett, hogy szavazattöbbség utján választmányi tagok lettek: Teitelbaum Henriette, Kovács Gerőné, Palánszky Sámu- elné, Kovács Mihályné, Bartholomeides Ká- rolyné, Gsengery Sámuelné, RiszdorferJánosné, Bartholomeides Jánosné, Vidliczkay Józsefné, Mányik Józsefné, Sir Ignáczné, May Adolthé, Axmann Mária, Stieger Alajosné, Matheidesz Gusztávné, Moesz Adolíné, Korn- stein Ignáczné, Bertalan líezsőné, Hvezda Karolin, Dráskóczy Sámuelné, Hornján Sá- muelné, Galániy Lajosné, Juhász Kálmánné, Széttffy Gyuláné, Hankoyszky Jánosné, Korányi Imréné, Takács Alajosné, Kralovánszky Lászlóné, Nikelszky Sámuelné, Palicz Mihályné, Mesko Pálné, Kacska Jánosné, Stern Emáiiuelné, Haas Monté,' Lányi Gáborné, Soltész Gyuláné, Galánfy Hánielné, Diecz Sámuelné, Andresz Károlyné, Kralovánszky Mórné. Működése ezen választmánynak különö- senabbeli kötelezettségekhez, van kötve hogy sorrendben hetenként egyszer két két tag meglepi az árva ápoldát, s utálnia néz ott mindennek — továbbá mindegyik választmányi tag 8 — 10-tól beszedni köteleztetik az évi dijjat; — köteles a gyűléseket pontosan látogatni, sat. mert különben........................ b enne erkölcsi arczoinat, oh lm valaki figyelmeztetett volna a jövőre, a gyalázatra mely akönyelmüségnek kísérő társa szokott lenni, még akkor tán képns lettem volna megál- lani. De nem volt senkiin, ajkaim a már egyszer megizlclt kéjpohár után áhitozánuk, nem volt a ki meg mondotta volna, hogy e pohárban gyilkos méreg van. A következő tavaszon, elvégezvén gyakornokoki pályámat, a diplomávál zsebemben, s nagybátyáin pár száz forint ajándékával, siettem a szubránczi fürdő kéjeit élvezni Lenke férje nélkül, csupán édes anyja kíséretében már ott volt. Pazar kezekkel szórta a pénzt ö volt a uövilág első divat hölgye, a férfiak bálványa, én pedig irigységük tárgya. Igen, én voltam a legboldogabb ember, a ki enyémnek mondhalám Sznhráncz királynéját, s e ludat örökös mámorában ringatta véremet. Ez igy ment négy öt éven keresztül; én a fővárosban telepedtem le, hol nagybátyám utján kötött ismeretségeim folytán, egyike valók a legkeresettebb ügyvédeknek; szép öszveg pénzeket takargattam meg egész éven keresztül, de a fürdői kirándulások, a Lenke gondolatainak s álmai kívánságának betöltése, minden évben kiürítették erszényemet. Majd ügyemet hanyagolni kezdem, s pénz forrásaim észrevehetőig megapadtak ; Lenke követelései mind magasabbak lettek. Adóságba merültem, melyeknek kifizetését Lenke magára vállalta ugyan, de ájánlalát el nem fogadhatáin. Végre is oly szorult helyzetbe jutottam, hogy az adósok börtönét kiakaróm kerülni, s a Lenkével kitűzőit találkozást el nem mnlasztani: bárminő utón pénzhez kellett jutnom. Egyetlen megmentüm csak nagybátyám lehetett, hozzá siettem tehát azon elhatározással, hogy mindent megválva előtte, ^gilségét fogom kérni. A sors azonban mást akart. Már sötétbe átmenő estve volt, midőn nagybátyámhoz mentem, s hogy közelebb érjem, a kerten mentem keresztül, s a sötét folyosón át egyenesen nagybátyám dolgozó szobájába nyitottam. Senkiscm volt benn, a szobában már gyert.a égett, s az asztalon tetemes öszveget képviselő Mind a mellett az ellentétes következményekre nem figyelve s ilyesmite nem is számítva a gondolat jelek kitöltéséül könyen oda gondolható orvoslási szerekről ezúttal nem gon- dondoskodék a közgyűlés, — mert bizton hiszi, hogy az árvák iránti könyörületesség, mely a női szívhez különben is oly közel esik — okvetlenül oly buzgalmat ébresztene! a választmány tagjaiban, hogy az ellenkezőt még csak feltenni sem szabad. Végzetül örömmel constatáljuk, hogy bár a letelt három év alatt a százat alig haladta meg a nőegyleti tagok száma, — mégis mindent a rendes kerékvágásba hozva — a 2 frtos csekély évi dijj mellett 8 árvát ápolt az egylet, s a mellett 1600 frtos (Miskolczi Mátyás féle) házatszerzett meg a pacsirta utczán. Ezen eredmény valóban kitűnő, oly küzdelmek után — s olyatén vajúdás mellett — mint a milyesek között s milyeseknek volt kitéve az egylet. — Hja de az ügy iránti buzgalom, s a kitartás hegyeket mozdít ki talapzatukból, — s ebben a pénztárnoknő Kobilicz Ottilia asszonyt senki sem múlta felül, de meg sem is közelitette, — s azt hiszszük, szerényszégét sem sértjük vele, ha azt mondjuk ki, hogy ha lehet ezen ügynél dicsőségről beszélni, akkor az oroszlán rész ebből csakis ötét illetheti, aki midőn évi sáfárkodásáról a közgyűlés előtt számolt, jeles beszéde által kitűnően ecsetelve az árvaság szerencsétenségét — anyira magával ragadta a közönséget, hogy az valóban kényeket hullatott, — amit még inkább fokozott az ott kiállítva volt 8 árvának szemlélése. — Sok ily buzgó egyént, — s csodákat lehet növelni ! bankjegycsoinagot vettem észre. Megrémültem n gondolattól hogy e csomag elsajútitáh, minden zavaromból kimentene, homlokomon verejtok gyöngyözött, s kértem Istent, hogy hozzon valakit, nehogy a leggyalazufosabb bűnt a világon elkövessem. Isten nem Imlgatotl meg! Nem jött senki, szemeim kápráztak a csomag latiéra; démonom megfogta kezemet, és én a csomagot elroihe, a gyertyát eloltottam, s őrültként futottam a kerten keresztül, ismét nem találkozva senkivel, de elövigynz.utból arrzomat kendőbe takartam, s már az ajtónál voltain midőn még egyszer vissza tekintettem, hogy meggyőződjem, lia vájjon nem kisér-e valaki, s e pillanatban a kert másik oldalán egy női alakot pillantottam meg a bokrok mellől eltűnni, de arczát ki nem vehetőm. Egy ugrással az. utczán voltain, a másik pillanatban már bérkocsimban ültem s zúzott szívvel hajtattam a dunapartra, honnan gyalog mentem lakásomra. A legnagyobb hunt elkövettem, megraboltam nagybátyámat, meg raboltam Otília örökségét!..................... Egész éjjel nem tudtam aludni, az isszonyu lelkifurdalások miatt, és már arra határoztam magamat, hogy reggel vissza viszem a pénzt, azzal mentendő ki magamat, miszerint nagybátyámat csak meg akartam ijeszteni, hogy pénzt máskor no hagyja nyitott szobában asztalán beverni. Késő volt a visszatérés. A reggeli hivatalos lapot kezembe vévén a következőket olvastam, „Sziklaváry Ádám királyi táblai ülnök tegnap estvo egy urias öltözeti! olvaj által ötezer forintig megra- boltatott; a bérkocsis ki a nevezett ur háza előtt a rablót felvette, azonnal jelentkezzék a rendőrségnél. — Felliivalnak egyszersmind mind azok, kik a megrah- lott család érdekében, utbaigazilást adhatnak. Az elrablóit öszveg hivatalos pénz vala. Megvoltam semmisülve ! Tehát latoit valaki, de nem ismertek fel; de hátba a bérkocsis, kielött eléggé ellakai- tain arezomat, — mégis felismert volna s nyomra vezethetne? Ily gondolatok között mindenek előtt a pénzt rejtettem el; azután mint egy kitanult gazember, nagybátyámhoz mentem, s mintha a szerencsétlenségből semmit sem