Tiszavidék, 1870 (4. évfolyam, 1-50. szám)
1870-05-30 / 22. szám
IV évfolyam. 22. szám. Hétfő, május 30. 1870/ Szerkesztői iroda: NYÍREGYHÁZÁN, jY.-Kállói-ulrziilmn, 101&.M. "■ Kiadó hivatal ifj. Gsáthy Károly könyvkereskedéseiben Debreczen és Nyíregyháza. Dél-mentetten levelek el nem fogadtatnak. Jf Vegyes tartalmú hetilap. Nyílt tér alatt minden három hasábos, gannoiidsor 25 kr. és 30 kr. bélyegdij. Előfizetési díj: Kiadóhivatalban egész évre 5.50 Házhoz vagy postán küldve 6.— likPélévre V- . . . 3.— f Évnegyedre ....................4.50 H irdetések dija : minden 5 hasábos petit sor egyszeri igta^ fásánál 5, többszörinél 4, — bélyegdij 30 kr. Előfizethetni Nyíregyházán és Debreczenben ifj. Csáthy Károly könyvkereskedéseiben, Pesten Grill Károly in. k. udvari könyvárusnál S.-A.-Ujhelyben Löwy A. könyvkereskedésében, Bereghszászban Cs au der Mórnál, hpl egyszersmind hirdetések is félvétetnek.. A Nyíregyháza városa erdője közepén diszlő ngy- nevezett sóstói fürdőnek'haszna, természeti szempontból tekintve.) O Azon vidékiek és más megyebelik számára, kik ezen fürdőnek helyiségét csak nevéről ismerik véltem terjedelmesen megnevezni annak szervezési fekvését: az erdő mely mindjárt az Orosz utcza végén veszi kezdetét, jobb oldalon szőllőhegygyel van ellátva, gyümölcsfákkal, bal oldalon pedig dús lom- bozatu árnyékos cser és tölgyfák mellett vagy között mintegy 'A órányira van az ut, itten a a szellők végződvén csupa ős vastag fák között tökéletes árnyban nyíri homok talapon szekeren 'A gyalog pedig egy óra alatt a várostól száinitva lehet a fürdőhelyiséghez jutni, mely úgy szólván az erdő közepette egy nagy szikes viz tartalmú csónakázható tó, különben igen díszesen és kényelemmel berendezett hely, fürdő és mulató vendégek számára, s nem kétkedem, hogy Magyarhonban sok ily hasonló helyek léteznek, de a hol minden tulajdonság igy meg volna, ehhez hasonló alig létezik. Nem czélom a fördő víznek létrészeibe vagy annak gyógyhatásába bocsátkozni, egyedül csak azon óldalról óhajtom úgy a beteg mint az egészségesek számára megösmertetni, miszerint nem csak a viz mint egyedüli fürdő már ismeretes hatását fejtegetem, de igen is elmondom tapasztalatom szerint ezen víznek, levegőnek, helyiségnek mint természetigyógyha- tányoknak előnyeit az emberi szervezetek re,mit eddig még kévéssé tudtak és tudnak méltányolni; és nekem ki 20 év olta a haszonszenvi gyógy- rend mellett figyelemmel kisérem és tanulmáTARCZA. Egy örült nő története. Eredeti beszély. (.Folytatás.) IV. Másnap midőn szemeiméi felnyitottam, lázas álmaim után, egy csinosan berendezett szobában találtam magamat, ágyam előtt nagynénim és Otília ültek, fejemre vizes ruhát borogatva, s aggódva ügyelve lélekzetvélelemre. Szinlés nélküli ürömmel ugrottak föl ülőhelyeikről, midőn feléb- redésemetészrevetlék, s hit gonddal kérdezők, ha nem ki- vánok-e valamit............ É n nem tudtam tájékozni magamat; az utazás a Dunán majd a Cserna völgy hajoló zépségi, Mehádia nagyszerű panorámája, a Herkules szobor. Lenke látása, ká- hullságom, eltemettetésem, mint egy borzasztó álomként tűnlek fel emlékezetem lialvány,világánAl, s niest nagynéné- met és Otíliái látva azt liivém, hogy csak kínos álmodozásomat folytatom, s mig gondolataim rendbe szedésével valók elfoglalva, valóban nem is feleltem a hozzám intézett kérdésekre. De a fájdalom, mely fejemet keresztülhasgatá, csakhamar meggyőzött, hogy nem álmodom, ajkam szomjúságtól epedetl s vizet kértem, aztán azt kérdezőm nagyné- nérntűl, hogy hot vagyok! . . , — A mehádiai fürdőben a 27. számú vendég szobában, felelem nngynéném röviden. — De hát hogy jöttem én ide? — kérdezem tovább. — Bizony édés Kálmán öcsém — folytató nagynéném, megvallom az igazat, ide nem jött hanem jövelletett, mert férjem a Herkules szobor mellett elájulva, találta önt, fejét is veszélyesen össze zúzta, e szobát az ön számára nyittatta ki szomszédságunkban, egész éjjel ágya mellett vi- rasztottunk, mert iszonyú lázhall volt, s mindig félre beszélt. ny ozaui a természeti élet és gyógy tant (Naturgemässe Lebens und Heihveise) annál inkább volt alkalmam tanulmányozni, miután ezen elvvel élés szerint súlyos chronicus betegségből menekültem meg. Ezen gyönyörű fekvésű helyben a sziksós vizuek a homok talajnak ésa dús lombozata fák kigőzölgésének hasznát emelem ki természet gyógyczélból, és hasonlítóm azt némileg a tengeri fürdők vizeihez, ezek és továbbá a balzsam illata éleny (Sauerstoff) kiegészítik üdvös hatásukat á beteg orgatiis- musra, hogy mily kincs rejlik és mely gyógy- erő ezen a természet által oly dúsan meg áldott helyiségben, csak a hozzá értők bírálhatják meg, én és mások, kik az áldott graefenbergi és svajezilevegőt élveztük, s örömmel és mohon szivjuk a sóstónak éltető és gyógyító levegőjét. Aki pedig ez élvezetben annak non plus ultráját akarja felhasználni, menjen korán reggel gyalog a sóstóra a madarak csevegései mind végig mülatatván az embert, ott még pihenve, vagy ha tetszik megtöröd ve és reggelizés után tétjén ismét gyalog haza: valóban többször meg teendi oleinte e fárasztónak tetsző később pedig meg szokott az egésségre, kellemes és üdvös fáradalmak meg edzvén őt az ily kirándulások, kevésbé lesz hajlamuk a ezuzos és hurutos bántalmalua, melyek épen a zárt levegőben satnyulók között dühöngnek leginkább; a kirándulókra nézve a részvénytársulat igen jól tenné ha a gyalogok részére egy ösvényt tisztittatna ki a bokrok között, hogy úgy a jövő menő szekerek által okozott kellemetlen portul és a lovak által felvágott homokba bokáig hatolástól meneküljenek sőt ilyenjó gyalog ut lévén egy tiémelyfenjá— Ali tehát minden igaz és nem álom vala! sóliaj- ték fájdalmasan, s arezomat a vánkosok közzé rejtve ke- keservesen elkezdettem sírni. — De hát mi történt önnel Kálmán — kérdező nagynéném, az Istenért, beszélje el mi történt vele. — Kálmán beszéljen, — rimánkodék Otília, — mi semmit sem tudunk. . . , — Semmisem történt vélem, elszéduttem, megütöttem magam, enynyi volt az egész, — felelém a kérdésekre. — Kálmán ! ön nem őszinte, ön titkol valamit elöltünk, pedig liigyje el, most erős vagyok már, és tökéletesen kigyógyultam I Így szólott hozam Otília. Szavainak egész súlyát át értem, s csak most mertem öt e nyilatkozata után megtekinteni. Nem mondhatom szavakkal el a meglepő átváltozást, melyet Otílián észrevettem első pillanatra. Sokkal szebb, sokkal érdekesebb volt miitl betegségé élőit, arcza komoly de bizalmat keltő, maga tartása méllóságos, homlokán lelki fenség, de a mely mellett az átvonult vihar pusztításának egy halvány fellege maradt emlékül, és ez oly jól illett neki, s csak is e felleg adá meg az alak valódi ösz- hangzatát. Sokáig bámultam az elragadó szépségű büszke junói alakot, s el nem lagadlialoin, hogy egész lénye rendkívüli hatást gyakorolt rám; alt mily boldog lesz, aki üt bírhatja! — gondoláin, — de rögtön félbe szakítva gondolataimat, halk hangon sugám neki, inig nagynéném a ezukros viz elkészítésével foglalatoskodott: — Kedves rokon, tehát őszinte tegyék ? Jó, tehát kegyednek megvallom, hogy ö; itt van, s tartok tőle, hogy jóslata már beteljesült; látám öt midőn észrevett'elsápadt, elfutott előlem, nem akart velem találkozni, s ez okozta ájulásomat Ah 1 ki úgy szeret mint én, annak a csalódás halál ! ' — De az lehetetlen! folytatá elborult arczczal Olilia, talán valamely rendkívüli hasonlatosság okozhatta tévedését;'mit keresne ö itt, nemde azt mondá ön Kálmán, hogy a 'Lenke sáülei' nőm gazdagok; *éá'én meg ném foghatom. . . . — Ah én fel tudom fogni, — szakitám félbe szavait; ró de chronicüá beteg gyógjyc'zélbólszép időben mezítláb járni megkísérthetné; mezítláb ! taláii tréfál ön? kérdezheti valaki, oh nem, igen mezítláb mondom, edzés és gyógyczélból ott, a hol ellenjavalva nincsen, én ezen a társadalom között gúnyolt, de az egészségre igen ís üdvös sétákat Graefenbergbenésa Svajczban láttam és gyakoroltam. Hogy tehát mily hatása van a sóstói für- ’ dőnek természet szempontjából, es mily bán- talmakban van javalva? ismételve mortdom nem bocsátkozom a részletes javallatokba melyet már Dr. Baruch fördő orvos ur részletesen igen tapintatosan kifejtett aNyiri Közlönyben, én egyedül mint dús élenynyeí (Sauerstoff) bíró levegőt a sziksó ki gőzölgésével egyetemben, a vérnek az élenyitésére (oxidatio) vértisztitásra különösen bár minő alakú és formájú vérvegyülfeti bajok úgy az idegrendszer valamint gümőkor gyógyítására javalhatom. Egy hiányt vagyok kénytelen fel említeni és azt a részvénytársulat figyelmébe ajánlom, a melyet semmivel sem lehet kipótolni t. i. az enyhe vizgyógymód berendezése és annak alkalmazását egybekötve az életrend! szabályokkal , melyeket szerencsés valék Graefenberg és Svajezi tartózkodásom alatt tanulmányozni részint magáinón, részint .más beteg vendégeken, s hogy mimódon és leg- czélszerübben lepetne berendezni azt, ha a T. Szerkesztő ur megengedi *) más alkalommal sorolom elő, különben e téren sok mondani *) Igen szívesen lógjuk venni és kérjük. Szert. — nem is szüleivel Van ö itt, haliéin attól félek, hogy oly emberrel, a ki tőlem elraliollnTúlvümel, s joga van tőlem azt követelni, hogy többé hé lássam őt ! De'hagyjuk e tárgyat, most még sokkal izgatottak!] vagyok, sem hogy higgadtan tudnék gondolkozni! Ezalatt a ezukrosvizet nagynéném 'elkészítette, ezit- rom levet facsart belé, s a hűsítő 'italból jóiztit ittam. — Most hagyjuk kevéssé magéra Kálmánt, —‘.......la n agynéném, ugylátszik, egészén' magához térj, majd ke-- vés idő múlva iámét' Meglátogatjuk.' Addig pedig olvassa végig o levelet, melyet az ön számára hoztak kevéssel ezelőtt. Ezzel karonfogva Otilit, szobámat elhagyták. Levél, — gondoláin a mint egyedül maradtam , ki küldhetett nekem ily 'korán levelet, mikor az egész világon senkisem tudja hogy én itt vagyok, kezembe vevőin a levelet, s azonnal felismertem a Lenke vonásait. Mohó vá- gygyal törtein fel a pecsétet s futottam végig a néhány szóból álló levelet, mely ilyformán hangzott : „Kedves Kálmán!“ „Tanuk nélkül óhajtanék Önnel találkozni. Holnap reggel 5 órakor a Ferdinánd-forrás barlangjánál várakozzék reám. „Lenke“ Rideg hetük, életlen szavak, minden érzelem nélkül dobva a líéina papírra, sejtelmeim fájó bizonyitványai, minek szaggatjátok újra telkemet, miért marczangóyátok szivemet; jolib lett volna nékem élléinélni múltam minden emlékeit mélyen mélyen a föld alá! . . . így szólottám, és kehiemben dúló harcz keletkezeti, éií Istenem mit tegye/ e találkozás inár magában hűn ka férje van, és ha nincs ? ah az még iszonyúbb volna! De éreztem hogy valami lát— Italian kéz lefelé von az örvénybe, nem tudtam elhitetni magammal, hogy elvesztettem öt. Ki tudja gondondolám,— hátha szülei is itt vannak, és ö ama társaságban csak rövid sétára indult; de akkor miért sápadt el midőn meglátott, miért akar velem tanuk nélkül találkozni? ............ V égre is engednem kellett az etö's kéznek, mely. Ii;jpjé„„ vont, s élliatárÜz'tátfí'ínagamat' hogy a találkái elfogadom. Reggel korán elég erősnek érezvén már magamat
