Tiszavidék, 1870 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1870-05-02 / 18. szám

IV évfolyam.

Szerkesztői iroda: NYÍREGYHÁZÁN,

Egyház-utcza 170. saJ. si.

Siiadó Ili v atal

ifj. Gsáthy Károly könyvkereskedéseiben Debreczen ós Nyíregyháza.

Bérmentetlen levelek el nem fogadtatnak.

18. szám.

Hétfő, május 2. 1870.

rm ív ?; M mw

Vegyes tartalmú hetilap.

Nyílt tér alatt minden három hasábos garmoudaor 25 kr. és 30 kr. bólyegdy.

Előfizetési dij:

Kiadóhivatalban egész évre 5.50 Házhoz vagy postán küldve 6.—

Félévre

.........................................3.—

É

vnegyedre.................................1.50

H

irdetések dija : minden 5 hasábos petit sor egyszeri iktatásánál 5, többszörinél 4, — bélyegdij 30 kr.

Előfizethetni Nyíregyházán és Debreczenben ifj. Gsáthy Károly könyvkereskedéseiben, Pesten Grill Károly m. k. udvari könyvárusnál S.-A.-Ujhelyben Löwy A. könyvkereskedésében, Bereghszászban Csauder Mórnál, hol egyszersmind hirdetések is felvétetnek.

A dohánytermelésről.

Szabolcs egyike hazánk azon megyéinek , melyek legalább mennyiségileg leglöbh dohányl szolgáltatnak a kormány rendelkezése alá; azonban ha a termelés ezen ágát minőségileg akarjuk vizsgálat alá venni, sajnálkozva kell tapasztalnunk, hogy termelő közönségünk nagyon hátra áll, s alig egy-két nagyobb termelő kivételével, a nagy közönség, még mindig a régi tökéletlen kezelési rendszerhez ragaszkodik, snema minőség, hanem a meny- nyiség előtte a főczól, s ennek folytán busásan veszíti el a réven azl, a mit a vámon nyert.

Státusgazdászatilag pedig e kérdés nagyon fontos; ma már nem élünk azon korban, a mikor minden ringy- rongy termesztmény piaczra számíthatna, a vevő nem azt keresi, bogy ennyi vagy amannyi mázsát bevásárolhasson hanem keresi azt hogy jót vásárolhasson ; ez érdekből felkeresi a piaczokat, s bizonyára ott fog nagyobb bevásárlásokat eszközölni, a hol az áruk minőségével legjobban van megelégedve; esnem is keresi féltőbbé azon helyeket, melyek igényeinek megfelelni képesek nem valónak. Hogy pedig eme körülmény mily hátrányos, elég lesz csuk bortermelésünk múltjára egy pillantást vetnünk. Azt mindenki tudja, hogy tokaji borunk a vílágpiacz legkeresettebb czikkje volt, örvendett nagyszerű keletnek, a fejedelmek a föurak asztalai hiányosak voltak, ha azokon a tokaji nektár nem csillogott, még élő emberek emlékezhetnek reá, hogy csak e század elején is, különösen a lengyelek, minő vásárlásokat tettek, és fizettek szép sárga uranynyal, és szép fejér ezüst húszassal: azonban némely termelők telhetetlenek voltak, nem érték be azzal a mit inunkájok után nyerlek, hanem csaláshoz folyamodlak, roszat adtak jó helyett, és az árt csak úgy megvették; eleinte sikerült ez, a példa ragadós lelt, és a hamisított tokaji borokkal el árasztatott Európa? Mi lett ennek természetes következménye? Az hogy a tisztán kezelt borok kiszorították helyéről a tokajit, a piacz elhagyta, és bűnhődtek azok is, kik tisztán kezelték terméseiket. Jól tudják a hegyaljaiak, hogy mily nehéz az egyszer eljátszott renomét visszaszerezni, a hegyalja el szegényedése ezen meggondolatlan kőnyelmüségnek következménye.

így, vagy legalább ilyen formán vagyunk a dohánynyal is, a magyar dohánynak meglehetős piacza volt, de most már sok versenytársa van, melyeknek mindenike eddig is túlszárnyalta már, most már monopolizálni nem lehet. hanem kilépni a versenytérre, mert félő hogy a piaczról a magyar dohány kiszorul, versenytársai által végkép le- győzetik; pedig a dohánytermelésnél egyegy jövedelmezőbb gazdászati ág nincsen, arról minden termelő meg van győződve, s talán a dohánytermelés ezen jövedeltnezö volta okozta a nagymérvű hanyatlást is, mert látván a szép hasznot, az avatlanok is neki feküdtek a termelésnek és ringy rongy dohányaikkal becsben átszállították a jól- kezelteket is.

Igaz, hogy a dohány monopólium iszonyú akadálya a dohány termelésnek, a mennyiben kellőleg nem dijjazza a kitűnő termelőket, s ezáltiökedvöket csökkenti: de teljesen hisszük, hogy ezen bilincstől megfog szabadulni a magyar dohány termelés, s hu tanulni fogunk, és haladni igyekszünk a korral, ha nem ragaszkodunk csökönyösen tökéletlen rendszerünkhöz, de elsajátitundjuk mind azon helyeseknek bizonyult újításokat, melyek másutt szép eredményre vezettek : azon esetre reménylenűnk lehel, hogy a vílágpiacz nem lesz elzárva elölünk,

Alig merünk megemlékezni a földmivelési ministc- rium által, az orsz. gazd. egyesület helyiségében rendezett dohány kiállításról. Ezen kiállítás tulajdonképen hazai termelők részére rendezletelt, de oly gyéren volt ott képviselve a hazai termény, hogy az egész kiállítás szégyenletesen soványul ülőit volna ki ha a nevezetesebb külföldi dohány fajok is benem vétettek volna a kiállításba. — Átalában nálunk nagy hiba az, hogy a kiálli (ásókra igen keveset, vagy épen semmit sem adunk; pedig ma már a kiállításnak nagy jelentősége van, s a nemzetek versenyezni láttatnak, hogy szorgalmuk termékeit a világnak bemutathassák. 'Judtunkkal nevezett kiállításon Szabolcsinegve képviselve sem voll.

A sajtónak egyik fő feladala, az ily körülmények közölt szavát felemelni, és serkenleni, előre vezetni mindazokat, a kik a tétlenség álmában szunyadoznak, és nem akarnak soha csak cgylépéssel is előere haladni.

Ezokból azt hisszük, hoary kötelességünkéi teljesítjük, midőn a megyei dohánytermelő közönséget megismertetjük egy szakmunkával, melynek szerzője M an d is magy. kir. pénzügyi tanácsos cs dohány felügyelő; a munka cziine következő : „A z okszerű dohány termeié s é s I, e z e I é s kézi könyve“ E műben szerző feladatául tűzte ki, a magyar dohány termelőket népszerű modorban megismertetni, a külföldön gyakorlott tökéletesebb művelési móddal, figyelmeztetve őket a nállunk ország szerte divatban levő hibás eljárásra. Örömmel üdvözöljük e müvet, s óhajtjuk hogy az minél nagyobb számban terjedjen cl dohánytermelőink között.

Addig is mig a 72 lapra terjedő mü megszereztethetnék, szabadságot veszünk magunknak, e miiből közleni azokat, melyek a májusban folytatandó munkákról szollá— nak, folytatólag közlendvén azokat is, melyek a dohány levelek szárítására vonatkoznak, mint a melynek hibás teljesítése legtöbbet árt dohányunknak, s leginkább csökkenti Bírnak kelendőségét.

Szerző miután többi közt elmondja: mely föld alkalmas a dohánytermelésre, miként kell azt megnövelni, a meleg ágyakat elkészíteni és ápolni, — a dohány plánták kiültetésére tér át, a mint következik:

A dohány plánták átültetése.

Jó gondviselés mellett a plántált az agyakban gyorsan felnőnek és alkalmasak lesznek a kiülletésrc. Rámákkal ellátott meleg ágy már 4—5 hét múlva használható palántákat szolgáltat. A más nemű ágyaknál 6—8 hétig kell várni Ha tehát az ágyakat márczius hó második felében vetjük be, május elején meg kezdhetjük u kiültetést.

E czélra csak az egészséges, jól meggyökerezett, rövid és egyenes szárú és fejlődésben a 4—5 levélig elö- lialadt palánta alkalmas. Azonban nem minden palánta éri el egyidejűleg a kellő nagyságot, miéri is csak ama palántákat szedjük ki, melyek az átültetésre alkalmasak, a többit hagyjuk, a mig gondos ápolás mellett az óhajtott nagyságot elérik.

Ne szedjünk több plántát, mint a menyit még az nap elültethetünk, Szedés előtt az ágyat meg kell öntözni, ekkor a palántát könnyebben lehet kihúzni és gyökerén egy kevés föld marad mely előnyös arra nézve, hogy a palánta az uj földben meggyökerezzék A kiszedd palántok káros elfonyadását locsolás vagy nedves ruhával való betakaró? által lehet megakadályozni. Szedés után Újólag öntözzük az ágyai, lingy a felbojgatolt föld leülepedjek és szoros- sabban tapadjon a megmaradt palánták gyökeréhez

A dohány földön a palántákat soronként, megfelelő távolságban kell ültetlni, nehogy egyoiásl a fejlődésben gátolják, s hogy a levelek megsértése nélkül bár mikor hozzájuk lérhessünk. De a térrel való czélszerü gazdálkodóst sem szabad figyelmen kívül hagynunk. A kellő helynél többel adni a palántának földpazarlás cs annyival is káros, mert ekkor a palánta inkább ki van téve a szél rohamának.

A palánták távolságát a sorokban a levelek nagyságához kell mérni; ennek meghatározásánál azon felül tekintettel legyünkarra, hogy a palánlához hozzá férhessünk. De mivel a szükséges munkálatokat akkor is tökéletesen lehel elvégezni, ha a palántának csak egyik oldalához hozzá férünk és a közben eső hézagoktól kélfelöl a sorokat kényelmesen megnövelhetjük, egyátalán fölösleges , sőt a térrel valő rósz gazdálkodás, egyenlően széles sorokba ültetni. Elegendő, ha szükséges átjárás végett minden harmadik sort szélesebbre hagyunk, n közbeneső átjárás nélküli sorok legyenek keskenyebbek. A keskeny sorokban a palánták ne álljanak egymással szemközt, hanem ügy, hogy, a második sorban a palánta az első sorbeli két palánta közének közepe Iájára essék.

A sorok felosztását, valamint a palánták állását a mellékelt rajz tünteti fel.

Ily berendezés melleit körül belől 25 százalékkal több palántát ültethetünk ugyanazon térre, nönt a szokásos eljárásnál, annélkül, hogy a palántáknak a szükséges tér hiányoznék; ennél fogva ugyanannyival több levelet is arathatunk, s azon felül azt érjük el, hogy a palánták jobban megóvják egymást a szél ellen

Nehéz burnótlevelek termelésénél a palántákat« leTARCZA.

Egy örültnö története.

Eredeti beszély.

(Folytatás.)

Elvégezve jogi tanulmányainkat, egy időre el kelle hagynom öt. Oh mily keserűek valának az elválás perczei Könyeink sllrüen omlónak szemeinkből, a hűség eskü száz alakban is ellebbent ajkainkról, alig tudtunk elválni, tízszer is elindultam búcsú csókjaival, reszkető kézszoriiásá- val, de ismét, és ismét visszatértem, valami úgy nyomta szivemet, olyan keserű valók, mintha Isten tudja, lalán örökre kellett volna elválnunk.

Végre is erőt véve felindulásomon, kiragadtam magamat karjai közziil, ö clálélva rogyott vissza ülőhelyére, én pedig elsiettem. Mintha lelkemet kilopták volna belőlem, bensőm olyan volt, mint egy feldúlt menyország, melyből az idvességel rabolták el. Vissza vissza nézlem az elhagyott csinos lak felé. ridegnek, kietlennek Kint az lel előttem, az ü angyal arczát immár nem láthatóm I

Ah Lenke! Lenke! gondolhattam volna-e azt én akkor, a mi bekövetkezett.

Elválásunk után egy óra múlva gyorskocsira ültem Pestre menendő, a hol Sziklavári Ádám anyai nagybátyámnál valók kél évi gyakorlatot töltendő, a ki a királyi táblánál ülnök, és befolyásos ember vala. E nagy bátyában volt minden reményem, hogy méltányolva tehetségemet és szorgalmamat elöhalodósomat eszközölni munkálni fogja.

Sziklavári Adám komor de pontos ember vala, házának minden tagjai egy nagy gépezet kerekei valának, melyeket mind ö mozgatott. Ili nem volt akarata senkinek

az övén kívül, ellent mondást nem tűri, mindig az volt a legjobb, a mit ö akart: de méltányos és igazságos vala, és reá panasza senkinek sem leheteti.

Eleinte úgy találtam magam uj helyzetemben, mint midőn a szabad ropkedésre alkotott madárnak szárnyait levagdalják, vagy kalitkába zárják, melynek dról falain vergődve, minduntalan, szabadulni vágyakozik.

Én is komor és szóllan voltam, múltam emlékeivel leikein túl volt terhelve, és én minduntalan azon édes emlékeken merengtem.

Nagy bátyámnak egy angyal jóságu gyönyörű leánya volt, Otília oly szép, oly hajoló minőt csak a küllők képzelete tud teremteni. És e tündökletes szépség, ez angyali szelídség semmi hatással nem volt reám, alig vettem őt észre; ebéd és vacsora alkalmával nehány udvarias szót intéztein hozzá, mennyit az illem szabályai parancsollak, s ezenkívül egész napon nem láttam öt. Sokszor éreztem delejes tekintetét midőn szép szemeit reám lövellte, de ha feltekintek, más felé láttam kalandozni; tudtam, hogy neheztel reám, növel keveset foglalkoztam vele, láttáin sokszor hogy nyilatkozni akar, de női méltósága nem engedé.

Úgy fájt lelkemnek e kedves leremlés iráni közönyösnek lennem, de szivein nem volt enyém, folytonos izgalomban tárták azt Lenkém ábrándos lévőiéi, melyeknek mindenik sora örök változliatallan szerelemről beszélt, s ezen égi gondolattal csordultig voll keblem a boldogságtól és én nem mertem a tölt kelyhet inegmoczczantani ne hogy abból csak egy cseppet is elveszítsek.

Végre magam is megsokaltam Otília iránti lödegsé- | gémét, láttam, hogy nagybátyám is komor szemeket mereszt reám, midőn ebéd után azonnal szobámba sieték. i Feltetlem tehát magamban, hogy kedves kis rokonom irá- : nyában barátságosabb leszek, hiszen úgyis rokonom gon- j dolám, s a perczek melyeket körében töltendek nem rólia- j tók fel szerelemnek.

Ezen elhatározásom folytán, midőn már közel három |

hónapot töltöttem nagybátyáin házában, egy napon ebéd utág bent maradtam kissé társalogni.

Az ebédlő egyik ablaka gyönyörű kertre nyílt, honnan kábító illat özönlött a szobába, éli az ablak mélyedésében foglaltam helyet, s bámultam a természet nagyszerűségét: de annyira elfeledkeztem magamról, hogy észre sem vettem, midőn nagybátyám nejével együtt távozoll a teremből, s én Otíliával egyedül valók.

Elandalodva irkállam az ablaküvegre láthatatlan belüket, mit írtam volna egyebet, mint mindig csak az ö a Lenke nevét 11

Midőn egészen öntudatlan valók s folytonosan már Isién ludja hányadszor rajzoltam le a kedvenz nevet, hálám megett suttogó hangon haliám e szót rebegni.

— Lenke I lehát Lenke !

Mintha valami ellenállhnllan erő varázsa alall lellem volna, nagy hirtelenséggel fordultam hátra, és mellettem Otillia állott lccsüggeszlelt fővel, s ugyvéltem, hogy szemeiben egy könnyet láttam csillámlani.

Megválók kövülve, c könnycsep nekem igen sokat beszélt I

— Otília I . . . Szélék, de itt nyelvem elakadt, s egy hangot sem volt képes kiejteni.

Olilia azonban erőt vévén magán, reám tekintett s

monda :

— Kálmán! un nem találja magái nálunk; kedves rokon, önnek titkai vannak melyeket elöltünk rejteget, önnek lelkét egy név varázs hatalma bilincselte le, s ezt most Önkéntelen eláruló elöltem; nem lenne szives meghízottjává választani, lássa én hű rokoni résztvélelt fogok osztani fájdalmában, hogy higyje meg nekem, a bizalom önnek nem fog ártani! és én is oly boldog leszek, ha e bizalmat bírhatom l

— Otilia ! — hebegéin, kegyed oly jó, és én azt nem érdemiem hogy hozzám jó legyen, de ezentúl megjavítom magam, és e bizalmat melylyel megajándékozott, viszo-