Tiszavidék, 1870 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1870-01-10 / 2. szám

templomiak, akkor mindén más kötelesség szünetelvén.

De menjünk tovább. Vegyük kezünkbe a különböző hitfelekezetek egyházi névtárait. Mennyi leány egyházat fogunk ott találni, ötöt, ■ tizet, sőt húszat is egy lelkész keze alatt. - Nézzük meg a nagy népességű községeket, városokat, két, három lelkészre 20, 30, sőt több iskola. Gondoljuk el a falusi kis egyházakat, hol öreg lelkészek szolgálnak, kiket régen nyugdíjazni kellett volna már, de nincs nyugdíjalap, vagy káplánt rendelni melléjük, de csekély jövedelmük nem bírja.... hogy fog ezen említett körülmények közt menni a val- lástanitás? Bizonyosan keveset mondok, ha azt mondom, hogy legalább még egyszer annyi lelkész vagy legalább segéd kellene, mint most van, hogy a vallástanitásban hiány ne történjék. S ezt a nagy kiadást, annyi vallástanitói állomás alapítását, csak egy hitfelekezet bírná meg honunkban, a rém. katholika, a többi ennek teljesítésére határozottan képtelen lévén.

Jerünk még tovább. Képzeljük, mintha már volna vallástanitó a mennyi kell. A miniszteri tan terv szerint az elemi és ismétlő iskolában hetenkint nyáron 31, télen 34 órát foglalna el magának az iskolatanitó különféle tantárgyakra, a kertészeti és testgyakorlati órákat ide nem számítva. Éhez jő 3, 4, vagy plane 5 lelkész, kik napjában egy-egy órát adva a vallástanból, szinte jó darabot vennének igénybe az időből! hogy telik ez ki? ügy, hogy tanterem legyen annyi, a mennyi a különféle tanítások egy időbeni megtételéhez szükséges, s hol a költség annyi tanterem építése, felszerelése és téli fűtésére? Szóljon már a község is, a hitfelekezet már szólott. Ez tehát a községre nézne.

S elhárittatván ekként a legnagyobb áldozatokkal minden akadály, — mi lenne az eredmény?

Ott vannak a vidor gyermekek a községi közös iskolákban, hitfelekezeti különbségekről, válfalakról nem tudva semmit, szabadon barátkoznak, hajlamaikon kívül semmi egyebet tekintetbe nem véve, megosztva egymással játékaikat, élelmeiket s szeretve egymást mint jó testvérek.... Jönnek egymás után a különféle vallások papjai, tanítani a gyermekeket .... mire másra, mint hogy egymást még

Czibrefalván kívül az élet forrásai is buzognak, mert ottan számos ásványos forrást fakasztott a jótékony természet. Ezek egyikét ivásra használják, másika, mely Felső- borviz név alatt ismeretes, fürdővé van átalakítva, a legfelső harmadik, a hatalmasan hánykódó Bugyogó, a Po- gányhavas alján tör elő.

E források egyike sem volt vegybontva, gyógyhatásúk csakis jótékony gyógyításaikban és sok itten egészségét visszanyert beteg áldásaiban nyilvánul.

Szt.-Mihály határán terem s néha igen nagy meny- nyiségben a szarvasgomba a francziáknak ezen annyira becsült s oly drágán árult fűszere, az innyenczek előtt annyira ismeretes truffe (Tuber Cervinum.) Ezen gombafaj a föld felülete alatt több hüvelyknyire terem a sz.-Mi- hályiak betanított sertések segélyével ássák ki, s nagy olcsón eladják az örményeknek, kik azzal terjedelmes kereskedést űznek.

Faja ép oly jó, mint a Perigorunak, de eltételi módját nem tudják.

Szt.-Mihálytól a Köd szép fenyvesei között vezet az nt Szt.-Tamásra, ennek közelében egy dombocskát Balaskó várának neveznek; valószínűleg a Jenöfalván lakott ily nevö primőr családnak lehetett itten vára, melyet azonban már nyomtalanul eltörült az idő hatalma.

Közelében egy keresztutnál Hazugság nevű halom van, a hagyomány azt mondja, hogy ottan egy utast gyilkoltak meg a tolvajok, s vére mindaddig buzgott fel, mig a nép emlékhalmot nem csinált oda. Ma is minden arra járó követ, vagy hantot vet, s „nyugodjék békével“ mond rá._— Ezen erdőségekben bolygott 1535-ben a nagy Soli- mán által trónjáról elűzött Péter, moldvai vajda, — elszaladt lovát Szt.-Mikályon fogták el. — Szt.-Mihálylyal szemben, a Szépviz balparti magaslatán fekszik Szt.-Miklós, mely 1332-ben e néven már mint önálló egyházközség jött elő, az 1567-dik évi registrumban 22 kapuval szerepel. Temploma magaslatot koronáz, hanem liiában kerestük azon Gyarmatin állítólagos hunfeliratát, — fájdalom I nyomtalanul eltűnt az I — De fennmarad emléke még a vész között is azon hős Judithnak, ki az 1694-ki tatárjáráskor a történelemben páratlan hősiességgel harczolt a tatárok ellen; Cserey Farkas felemlíti az esetet, melyet hallgatással mellőzni véteknek tartanék. —

(Folytatjuk.)

tisztábban, még nagyobb odaadással szeressék, mint a kik természetileg is (Adám) vallásilag is ugyan azon atyának (Isten) gyermekei? Nem, egy csoport kiválasztatik, s azoknak mindenek felett magasztaltadk Moses az ő teljes elszigeteltséget eszközlő szabályaival; több csoportok alakíttatnak mind Jézust és az 6 tanát magasztalva, egyik istenítve, másik emberitve, ugyanazon szavakat egyik egy- képen, másik másképen magyarázva s az igazságot mindenik magának tulajdonítva, némelyik minden többieket kárhoztatva és eret- nekitve. A gyermekek azon veszik észre magokat, hogy minél mélyebben avattatnak vallásuk tanaiba, annál magasabbra nő köztök és más hitü társaik közt egy addig ismeretlen válaszfal, s minél erősebb kezd lenni bennük a ragaszkodás saját hitfeleik iránt, annál inkább hülnek és távolodnak többi társaiktól, úgy hogy azon édes összeolvadást, mit a közösiskola szülne, apránként megzavarja, megrontja sőt megsemmisíti a vallási felekezeti- eskedésnek az iskolábai becsempészése.

Tehát a közös iskolákban a vallásnak fent irt módoni tanítását nem helyeselhetvén, tisztán kimondom, hogy ez igy nem jó lenne, ennél jobbat kelletik keresnünk !

(Folyt, köv.)

L i t k e i Péter.

Figyelmeztetés a hírlap reklamácziókra vonatkozólag.

A ni; kir. ipar és kereskedelmi minisztériumnak az összes hazai lapok kiadóihoz megküldött, a lapok postai kezelésénél felmerült rendetlenségek megakadályozása szempontjából tett legújabb és czelszerü intézkedéseiből az olvasó közönséget érdeklő pontokat következőkben juttatjuk t. olvasóink tudomására.

„Az elmaradt egyes újság számok miatti reklaraá- cziók 1870. jan. 1-jétől kezdve, nem mint eddig, az előfizető által közvetlenül a hírlap kiadósághoz, hanem a kézbesítő postahivatal által, a felvevő postahivatalhoz fognak intéztetni, az e czélra nyomatott blanquctteken, melyek két részből állanak, az egyik rész a reklamáczió, másik annak szövegét tartalmazza, hogy a reklamáczió megtörtént, mindkettőt a reklamáló maga, vagy megbízottja tölti ki a postahivatalnál, annak a postahivatal kelti bélyegével ellátott szelvényét a megtett reklamáczió bizonyságául visszatartja.

Ha ezentúl, mint eddig nyílt levelekben érkeznének a kiadóhivatalhoz hírlapi reklamácziók, azokat foganatosítás végett a postahivatali hirlaposztálynak adja át.

A hírlap reklamáczióra, mely dij nélkül eszközöltetik az előfizetőknek, a napi s hetenként többször megjelenő lapoknál, azon időtől számított három napi idő van engedve, melyben az elmaradt számnak rendeltetési helyére érkeznie kellett volna, a heti vagy ennél nagyobb időközü lapoknál és folyóiratoknál, a reklamáczió megtételére szabott három napi határidő, azon időtől számitta- tik, melyben a közvetlenül következő szám érkezett a czimzett fél kezébe. Azon előfizetőkre nézve, kik nem laknak a postahivatal székhelyén, ezen határidő öt napra van határozva. Ezen időn túl a reklamáczió csak a postadijnak s a reklamált újság szám megszerzési árának előleges lefizetése mellett fog foganatosíttatni.

Levelezések.

Tisztelt szerkesztő ur!

A „Tiszavidék“ f.' él 1-ső számában egy névtelen czikk jelent meg „A nőegyletről“ czimzett felírással, melynek tartalma nem mint várni lehetne ezen humanistikus intézmény gyakorlati szükségessége s jótékony hatályai fejtegetése által, mintegy felszólítani látszik az olvasó müveit s nemes lelkű kebleket) hogy ily intézmény gyarapítására mennél sűrűbben hozzák filléreiket; — nem ! a névtelen czikkiró ur megbotránkozott egy az izr. nőegylet által tervezett. tánczvigalom rendezésén s atyáskodó, szerénytelen okoskodással egyenesen ezen szerény egylet ellen tör lándzsát, mely 9 évi létezése óta, ugylátszik most először ébresztette benne fel honfiúi aggodalmát 1

Igenis tisztelt czikkiró ur 1 Kilencz éve annak, hogy a jelenleg is 50 tagból álló izr. nőegylet keletkezett. Indoka és czéljai bizonyosan sokkal nemesebbek s elösmertebbek voltak, semhogy azokat most fejtegetni szükségesnek látnám, s mikor most 3 éve a nyíregyházi nőegylet alakult, mindnyájan ezen uj egylet tagjaivá is lettünk, nem sejtvén azt, hogy oly emberbarát is létezhet, ki minket — mert több utakon kívántuk szenvedő testvéreink bajait csekély tehetségünk áldozatkészségével orvosolni, — kárhoztatni s nyilvános polémia utján kérdőre voni tudjon!

Ha azon egyénnek valóban szivén fekszik az ügy, bizonyára megkíméli keblünket a méltatlankodás keserű érzetétől. De mivel ő a hazafiság, felekezeti egyenlőség, s demokratia magasztos eszméit teszi kitörései indokául — csak azt sajnálom, hogy hírlapi állapotunk nem engedte elébb gondjait eloszlatni, mert reméllem, hogy az itt következő egyszerű tények, — melyeket ezen egylet évi számadásaiból mindenkor bárkinek kitüntetni kész vagyok, elősorolása tökéletesen kiűzik czikkiró ur agyrémeit.

A mint előbb mondám, ezelőtt 9 évvel alakult az izr. nőegylet, mely feladatául tűzte ki magának : hitfelekeze- tünk szegény árvái, özvegyei, betegei s átutazó szegényei segélyezését. Nyíregyházát 20,000-en felüli lakossága nagy várossá teszi, s a mi csekély erőnket, minden nyomort enyhíteni, fájdalommal képtelennek éreztük; de örömmel fogadtuk fi évvel későbben az újabb nyíregyházi nőegylet alakulását, melynek mindannyian alapitó s rendes tagjaivá avattuk magunkat, legjobb bizonyságot adván arról, hogy jótékony érzetünk nem kiválólagos. De engedje meg a t. olvasó, nem fejtegetem azon okokat, hegy mi is azért megkezdett jótékony gyakorlatunkat, félbe nem szakítottuk, liánéin csendesen, szerényen, nyilvánosságot nem keresve i folytattuk, annálinkább, mert a nyíregyházi nőegylet nemes feladata, egy árvaház létesítése, csakugyan részvételünk^ által segíthetik is. Ha „anonymus“ a „Tiszavidék“ felelős szerkesztőjét megkérdezi, ez mint vallásos ügyek- i ben szakavatott tehetség, őt felvilágositná, hogy vallásunk I önkényileg bánthatlan törvényeinél fogva, izr. gyermeket keresztény árvaházba, izr. beteget keresztény ápoldába i nem küldhetünk. — De midőn választmányi gyűlésünket ; múlt hóban megtartottuk, egyszersmind elhatároztuk nyilvánosság utján egyletünk anyagi tehetségét fokozni, egy- i úttal határoztatott az is, hogy a jövedelem egy része a helybeli árvaházra fordittassék; — felhívom ezen állításom bizonyítására tek. Bencs László tanácsnok urat, ki i bálrendezői gyűlésünk alkalmával jelen volt, s tervezett | tánczestélyünkre egyik rendezői tisztet elfogadni szives- I kedett.

Szervezetünk aristokratikus jellegét pedig legjobban i kitünteti az egylet tisztviselő kara : Elnöke Stern Matild,

1 ellenőre ltozenzveig Róza, jegyzője és pénztárnoka alantirt, s ha ez úttal egy jótékony czélu „zárt körű tánczes- télyt" rendezünk, azért van, mert a helybeli nagy vendég- fogadó terme, fájdalom csak egy zárt számú mulató közönséget képes fogadni, mi pedig meg vagyunk arról győződve, hogy minden városi s vidéki család, kinek bőkezű hozzájárulását óhajtanánk s meghívónkkal felszólítjuk, megjelenni fog. — Ezen estély czélja a résztvevőknek igaz hogy táucz- vigalom, de mi nekünk a fokozott bevétel s ha czikkiró, mint emberbarát lépett fel ezen érveket most a másik felé helyezni bizonyosan meg fogja engedni.

Tehát sem felekezeti zárkózottság, sem magyarellenes törekvés, sem aristokratikus, vagy magánérdekei nagy- ravágyás nem volt vezér-indokunk. — ítéljen az olvasó- közönség és az anonymus, kit ha talán a meghívottak sorából lett kifeledés bánthatott meg, a rendezőség nevében ezennel ünnepélyesen meghívom; magán utón tettük volna de anonymus közelebbi czimét nem ismerem.

Flegmann Móricz.,

Minden megyének nagy érdekli saját lapját pártolni.

Iiolbásó, decz. 30. 1869Quot capita tot sensus : A hány az egyén, annyi a vélemény, kivált a megyei lapokra nézve.

A politikai lapokban nagy a választék, és kinek melyik izletesebb azt fizeti; de — mert nem megyéjének lapja — sokkal nagyobbszerünek ösmeri és tartja.

Azért mondom el ezt, mert e véleményt nevetségig kicsinykedéssel hallottam már többször említeni. Mint a tájfestő mindig csak a láthatár panorámáját nézi, lába alá nem is ügyel.

Jelen időnk közel hozott bennünket igaz más nemzetekkel ; azok szokásaikkal, eseményeikkel, nagyon szükséges megösmerkednünk; de az kevés : azokat — ha jó — itthon is hasznosítani kell: úgy viszont nekünk is életjelet kell adni magunkról : azonban

Minden megyének sajátkörünek kell lenni, másokra hatni, saját házát építeni, csinosítani, vagyonositani, érdekeit előnyösebbé tenni, eseményeit feljegyezni, hibáit meg- rostáltan helyrehozni, és ezek által az egyeseket megfé- lemlésre mintegy úgy felébreszteni, hogy mint a szigorú nevelés alatt levő, óvatosan járjon ; a közműveltség és va- gyonosodás, még maga az igazságszolgáltatás is fékezve legyen, rendeltetésétől senki el ne térjen, mert

Hasztalan van a fényes ezég, és kirakat, ha sem a kelmével, mit drágán vettünk, sem a bánásmóddal — melyben részesültünk, — megelégedve nem vagyunk.

Ezek igy, és minden üzlet a megyei lapok hasábjain, vagy elismeréssel találkozik, vagy óvatosan figyelmeztetik hibáinak helyrehozására : ugyhiszem a megyei közönségnek teszi meg a jó szolgálatot.

Ha érdekes azért, és szükséges tudni mi történik a hazában és a világon : úgy sokkal érdekesebb az egyeseknek tudni, hogy megyéjében mint állanak dolgaink.

Napi események, egymássali nyílt levelezések, népnevelés, gazdászat, borászat, és az üzleteknek ezernemü ágaira kiható közlemény felvétetvén a megyei lapokba, kedves naplója lesz a megye népének.

Hát a megye fiai, kik más vidéken laknak, kik me- gyéjekhez édes szülöttként ragaszkodnak, még egy ösme- retlent is mily belső megindulással ölelnek, ha bármi csekélységet tudnak elbeszélni, kedves az előttök, ha rnegyé- jebelitől hallják; megyéjének lapját váljon nélkülöz- hetnék-e ?

És a kit sorsa idegen földre űzött, vagy a kit jobblét vágya vitt külhonba, vagy épen érdekeink képviselője, mily kimondhatatlan szeretettel veszi szülött földe tudósításait ? óh csak ezek értik, és tudják minő kincs a haza, és megyéje!

És ti megye fiai, kik nem tudjátok, nem érzitek itthon minő sorvasztó kin a hazátlanság, itthon élvezhetitek tieitek társaságában a jólétet, kiknek még a szenvedés is édesebb lehet, kik észszel, tettel és jóléttel pártfogolhatjátok saját ügyeiteket, kiknek dicsőségtek ha rólatok tud a világ, kik sokan vagytok : minden erőtökkel szolgálni a szent ügynek, nem lelkesednétek-e fel ?

De ha semmi érdeket nem venénnk is figyelembe, egy megyei lap rendeltetése igen nagyszerű lenne magára a megyei kormányzatra nézve. Ugyanis :

Óhajtandó, hogy lenne az a megye hivatalos közlönye. És a mennyiben minden megye magában véve egy kis