Tiszavidék, 1870 (4. évfolyam, 1-50. szám)
1870-12-17 / 50. szám
VI. évfolyam 51. szám. Vasárnap, deczember 25.1870. Kiadó hivatal Illincz Gyula könyvkereskedésében NYÍREGYHÁZÁN. Szerkesztői iroda: ifj. Csáthy Károly könyvkereskedésében DEBRECZENBEN, Bérmientetlen levelek einem fogadtatnak. iNyilt tcr alatt minden három hasábos garrnondsor 25 kr. és 30 kr. bélyegdij Előfizetési dij: Kiadóhivatalban egész évre 5.50 Házhoz vagy postán küldve 6.— Félévre ..........................3.— É vnegyedre .... 1.50 Vegyes tartalmú hetilap. Hirdetések dija : minden 5 hasábos petit sor egyszeri igta- tásnnál 5, többszörinél 4» — bélyegdij 30 kr. Előfizethetni IWylregylBázára íllincz Gyula (előbb ifj. Csáthy Károly) könyvkereskedésében főpiacz. lllehreczenhen ifj. Gsáthy Károlykönyvkeréskedésében,l?esíefil Gl'ill Károly m. k. udvari könyvárusnál és PetrikGézánál hol egyszersmind hirdetések is felvétetnek. czimü vegyes tartalmú heti lap VII-dik évi folyamára. Megjelenik egy nyomtatott ivén minden vasárnap.----------------------------Úja c -I------------A „Tisiavidék“ 1871-dik év január elején újra meg fog jelenni. Sokan azt állítják, hogy a hetes szám a szerencse száma; — jó lehet — mi szinte azon sokak közé sorozzuk magunkat, midőn „Tiszavidék“-Alik VII-dik éTÍ folyamát tisztelt előfizetőink s ügypártolóink további nagyrabecsiilt pártfogásába ajánlani szerencsések lehetünk. Azon meleg részvét, melyet Szabolcsmegye és vidéke lapunk iránt évek hosszú során tanúsított, és máig is folyvást növekedő buzgalommal tanúsít, törekvésünket oda ösztönözni, hogy a tisztelt olvasó közönség kívánalmainak a jövőre nézve minden tekintetben eleget tegyünk; minek folytán vegyes tartalmú lapunk czikkeit ezentúl úgy választjuk meg, hogy azok ue csak hasznosak és tanuságosak, hanem egyszersmind mulatságosak s élvezetnyujtók is legyenek. Hogy ezen fenebbi Ígéretünket pontosan teljesíthessük, talán felesleges is említenünk, hogy áldozatokkal, bár, de lapunk tekintélyének további fentartha- tása végett a jövő 1871-dik év folyamára lehető jó erőkről gondoskodtunk, kik ezeritul is sem időt, sem szorgalmat nem fogunk elmulasztani, hogy századunk műveltségi igényeinek, a társadalom jogkivánalmainak, lelkiösmeretes pontossággal eleget tehessenek. Lapunk egyik legfőbb czélja általán a „Tiszavidék,“ különösen pedig Nyíregyháza városának mint Szabolcsmegye központjának szellemi s anyagi emelkedését, kereskedelmi, ipar s gazdászati érdekeit szakadatlanul szem előtt tartani, — a helybeli s vidéki újdonságokat, társaséleti mozzanatokat, a legbiztosabb kútfők után közölni; valamint minden néven nevezendő hirdetéseket a legjutányosabb árakon elfogadni. Továbbá nagyobb horderejű politikai események kivonatát, fővárosi napi híreket, valamint a koronkint tartani szokott, megyegyülések alkalmával előforduló megvitatott események közzé tételét Kiváló gondot fordítunk meg államgazdászat, gazdászat, ipar s kereskedeto'm, nevelés és közoktatásra vonatkozó czikkeinkre, melyek mindannyiszor szakavatott szerzők tolláiból fognak eredni. Piaczi rovatnnkban Nyíregyháza s több nevezetes piaczainknak üzleti viszonyairól, kellő tájékozhatás végett, hetenkint pontos tudósításokkal szolgálunk. Tárczánk részint eredeti, részint a legjobb kútfők után fordított szépirodalmi dolgozatokkal fog kedveskedni; — mig végül lapunk minden egyes száma a cs. kir. szab. tiszavidéki és a magyar királyi államvasutak pontos menetrendével fog elláttatni. Midőn eként a szerénység megsértése nélkül „Tiszavidék“-ünk anyagi és szellemi tartalmát a nagyérdemű közönség elé tárnánk, nem mulaszthatjuk el azt további becses figyelmébe s hazafias pártfogásába egész tisztelettel ajánlani. Kelt Nyíregyházán, 1870. deczember hó végén. ifj. Csáthy Károly gazdasági akadémiai könyvárus és Fries József sz. kir. Debreczen város könyvnyomdájának művezetője, kiadó tulajdonosok. Előfizetési föltételed postán küldve negyed évre fél évre egész évre — — — — — — 1 frt. 50 kr, o. é. Básthy Imre ielelős szerkesztő. Előfizethetni helyben Illincz Gyula könyvkereskedésében, pgyszersmind minden királyi postahivatalnál, rs* Az előfizetési dijakat kérjük minél előbb, legkésőbb január hó közepéig ifj. CsáthyKároly könyvkereskedésének Debreczenben bérmentesen beküldeni. Gyűjtőknek 8 előfizető után tiszteletpéldánynyal szolgálunk. A „rri8zavidék“ kiadóhivatala. A franczla nemzet. O). A szabadság leghübb képviselője Európában a franczia nemzet. Bár mily túlzásba ragadtatott is az 1789-diki forradalmi mozgalom, de a szabadság, egyenlőség s testvériség nagy elvei oly nagyszerű előhaladást nyertek általa, hogy ezekben az önkényhatalom óriási el lenségre talált. Nemcsak a társadalmi kasztrendszer kapott áltatok halálos döfést, hanem az egyéni emberi, polgári és politikai jog is diadalra tettek szert, bár erős vér- keresztség utján. Amellett azon megdönthetetlen igazság, hogy nem a népek vannak az uralkodókért, hanem megfordítva, — min.! több több követőre, küzdőre s vértanúra talált. Ezen elvek ellenében az őnkényhatalom örökös harezra vállalkozott, s legtöbbször diadalmasan vergődött ki a küzdelemből. Hanem a mint a patak, mely eltűnik a szem elől s úgy tetszik, hogy bevégezé pályafutását, ismét és ismét telfelbukkan szemeink előtt, ott is hol nem is álmodtuk: úgy a szabadság iránti lelkesedés is, elnyomathatok bár s visszafolytottnak látszhatok, de milliók sziveinek aknáiban talál menedéket a sötétviharos időkben, hogy a napsugár derengésekor hatalmával ismét feltámadjon. A franczia nemzet az első Napoleon zsarnoki rendszere alatt úgy, mint az 1815-iki bécsi szerződés óta is számtalanszor volt részese a szabadság ügyeérti vérkeresztségnek. Hanem vigasztalhatta azou büszke öntudat, hogy a szabadság mély gyökeret vert a földben, s messzeterjedő kiirthatlan indáival beszötte a világot! Zsarnokai, alkotmányos szemfényvesztések és a császári fény varázsával elandalitották bár olykorolykor, de a varázslat eltűntével ismét azzá lön a franczia nemzet, a mi volt ösztönszerü hivatásánál fogva: a szabadság tántorithatlan bajnoka! A jelen háború is, melybe a császári trón iránti féltékenység és zsarnoki hiúság által hurczoltatott, ujjabb vérkeresztségbe vitte a franczia nemzetet. Még pedig őrült gőggel s bűnös könynyelmüséggel. A császári trón veszélyben forgása miatt vérpadra kelle hurczoltatni a nemzetnek!. . . Sedanig a zsarnokság szolga csoportja gyanánt használtattak fel a vitéz hadfiak: sőt Metzig nyúlt el a ledöntött császári trón fényének árnyéka. A nemzet csak az iszonyú csapások után csak az önkényuralom személyesitőjének önkénti foglyul- esésével — a mi a francziák hősiességét és dicsőségét meggyalázta — szabadulhatott békéitől, s nyithatott szabad tért öntudatos cselekvésének! A hadsereg szét volt verve, foglyul ejtvea legerősebb várak feladva; a fegyver, az ágyú, a lőszerek többnyire a gyűlölt ellenség lábaihoz voltak lerakva. . . . Alig maradt meg egyéb a rutul megcsalt, meggyalázott, sőt megbénított nemzetnek, mint a lelkesedés, a hon — a szabadság szerelme. . . . De csodákat miveinek. . . . A mint nem hitte senki, hogy a porosz leverhesse a franczia seregeket, épen oly kevéssé volt valószínű, hogy a francziák, megfosztva harezosaik virágaitól, edzett bajnokaiktól, fegyvertől, lőszereiktől . . . csak meg is álbassanak az ország szivéig diadalmasan behatolt ellenség előtt.
