Tiszavidék, 1870 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1870-12-17 / 50. szám

VI. évfolyam 50. szám. Szombat, deczember 17. 1870. Kiadóhivatal Illincz Gyula könyvkereskedésében NYÍREGYHÁZÁN. Szerkesztői iroda: ifl. Csáthy Károly künyvkereskecldsébci) DEBRECENBEN, Bérmentetlen levelek einem fo- ga<Jtatnak*tr.- ‘ •/>} » . Nyílt tér aluli minden liáíom lias/tbo g'íirínom!sor 25 kr. és 30 kr. bélyegdij­Vegyes tartalmú hetilap. Előfizetési dij : Kiadóhivatalban egész évre 5.50 Házhoz vagy postán Küldve 6.— Félévre . . . . 3.— Évnegyedre ... 1.50 Hirdetések dija : minden 5 ha­sábos petit sor egyszeri igta- tásánál 5, többszörinél 4, — bélyegdij 30 kr. Előfizethe.^ Hlincz Gyula (előbb ifj- CsáthyKároly) könyvkereskedésébeu fopiacz. Kebreczeilben ifj. Csáthy Károly könyvkereskedásél3.eli,JPe8teia Grill Károly ni. k. udvari könyvárusnál és. PetrikGézánál Hol'egyszersmind hirdetések is felvétetnek <lA. int Két röpirat. /.) Két röpirat jelent meg 'közelebb német nyel­ven, melyek kiváltkép annyiban érdemesek a figye­lemre, a menyiben hazánkatközvetlenülérdekik. Nem mulasztjuk el tehát, hogy ezekhez röviden hozzá - ne szóljunk, illetőleg ezeket érdemileg ne méltányoljuk. Az egyiknek czimé: „Ein Wort zur rech­ten Zeit.“ (Egy.szó, idejében) pesti terményemig a másik : „Das Jah r 1870 und die Wehrkraft der Monarchie.“ (Az 1870. év és a monarchia hadereje,) bécsi költés. Egyikkel mint másikkal hamar készen leszünk, miután sem egyik sqm másik semmi újat nem képes fölmutatni; a miből különösebben okulhatnánk. Rég elmondott dolgok ismétlései ezek; de érde­mük annyiban elvitathatlan, bogy a már feledségbe menő dolgokat ismét fölmelegitik, mi a jelen világban épen nem árt. Először is szóljunk a pesti eimeszüleményhez. E rövid röpirat, helyesebben röpiv — amennyi­ben borítékával ép egy 8-adrétivet képez — azt mu­tatja ki, hogy a honvédek zubbonyát és nadrágát gyártó Harapatt consortium q hirhedett consortium- nál, — mely a közös hadsereget ruházza — meny­nyivel készité borsosabb áron sokkal rosszabb anyag­ból a fölvállalt öltözéket. így számmal deríti ki, hogy mig a Skene féle egy huszár atilláért 15 fit 90 krt. követel, addig Hara patték 18 frt 31 krt. raknak a silányabb minőségű­nek -darabjáért zsebre. Egy köpeny Skeneékué! , 10, frt. 58 krjával szerezhető meg, mig Harrapatték édes testvérüknek sem adják 11 írt 35 kron alól. Megjegyzendő, hogy ez csak a gyalogok lebbentyü- ' jére vonatkozik. A lovasok Meghajtójánál már tete­mesebb a nyereség. A.Skene társaság 13 frt. 35 kr- jával állitja azt ki különben, a mit Harápatett comp. 15 teljés forintért állít 'ki — silányabban. < i, A?>uhlauka (dzsidások öltönye) amannál csak 6 ,frt^i kr. Emennél? 9 frt CO kr kr. — tellát egyegy darab rongynál több mint 3 forint nyereség, amazzal viszonyítva. A sarukat Skene'éÓ:forintjával szabják akárme­lyik nagy, lábú stájer számóra, mig Ilarapatték 0 frt 53 krt számitnak a huszár csizmáért;: holott itt tö­mérdek anyagot meggazdálkodhatriak Harapatték, amenyibén köztudomás szerint átlag véve legnyalkább ' legkissebb lába az összes hadseregben a magyar ka­tonának van. A röpiv-szerző táblás kimutatásában de­ríti ki a botrányos különbséget minden egyes czikk- nél s azt tanácsolja végül, hogy jó lenne, ha Harra- pattékkal a szerződés megsemmisittetnók, miután an­nak több pontját különben sem tartá meg; vagy pe­dig ugyanabban az árban egyezni meg velük, amely­ben a közös badügyérség Skeileékkél megállapodott. Az egészből az tűnik ki, hogy Iia a honvédelmi ügyérség a Skeneíéle költségvetési rovatot is kegyes­kedett volna megszemlélni, minden évben sok ezerfo- rintocskával gazdagitandá a hazát. Mily szép dolog lett volna, az eltép megtakarított száz ezreket népne­velési ezéíokra s iskolákra forditaiij, melyekre külön­ben is oly égető szükség van hazánkban. ‘A‘ kis röpivnek mindenesetre meg van az a haszna, högy illetékes körökben bővebb Szóvitára adhat alkalmat; mi pék valószínűen ismét az lesz a következ­ménye, hogy jövőre,midőn a haza zsebére szerződés köt­tetik, az azzal megbízottak kissé jobhan ügyelni fognak, s több vállalkozó ajánlatát lógják összehasonlitgatni, mielőtt k szerződést elkészítenék valamely társasággal. . . Ennyit az egyik röpiratról. Több tekintetben nagyobb fontossággal bir a másik imüvecske, a mennyiben ez az üsszállam had­ereje felől elmélkedik. Ez is mint a másik anonym iró tolla alól került. • . Kétségkívül sok olyan van, mit e röpiratbanjó lesz úgy a közös hadügyérségnek, mint honvédelmi ügyérségünknek becses figyelmükre méltatni. E röpirat. először is a gyalogság szaporítását kéri. Ez óhajnak a jelen viszony'okjközt, midőn a nagyobb tömeg győzelmében nagyobb a garantia, nem is szegülhetünk ellene; de talán kevesebb kiadással lehetne ez elérhető, ha uj ezredek helyett az eddigi zászlóaljak hadi létszáma emeltetnék, mi,által tömér­dek tiszti gage lenne megtakarítható. A gyorsabb mozgósítás eszméjére nézve szintén nincs semmi el­lenvetésünk, mivel ettől föltételezhető minden vív­mány az ellenség fölött. De van e röpiratnak oly része, melyet határo­zottan kárhoztatunk,, amennyiben az veszélyes tant terjeszt. Azt mondja a többi közt, hogy a hadosztályokat nem kivánja ugyan egy nemzetiségű ezre- dékből alkotni. A quodlibet- hadosztályoknak már többször megitta a közös birodalom keserű levét. A tarkázásnak a hadseregnél semmi helye, sőt ép az a fő, hogy a hason elemek mentül nagyobb mérvben le­gyenek tömörítve. Bábel tornyát is azért nem lehetett befejezni, mert nyelvzavar akadályozta a terv kivitelét. Hiszen a közös államnak épen az volt eddig leg­nagyobb szerencsétlensége, hogy vegyes elemekből állott. Volt idő, midőn a germanisatio vegyész labo- ratonismában akartak a kormány férfiai e bajon se­gíteni, de a törekvésűk cserben hagyta őket, mert a mint a Viz az olajjal úgy a nemzetiségek sem vegyül­tek össze a „Vetter“-ek és a „Schwager“-ektisztes családjaival. Ha akkor az illető férfiaknak eszükbe jutott volna, hogy ez egyöntetűséget pgyenlő alkot­mányos jog megadása által legköuyebben el lehet érni: hol volna azóta a közös állam! A röpirat szerzője még most is gyanús szemmel tekint a külömböző nemzetiségekre s mintegy egyiket a másikkal óhajtdná, mint sejtjük, ellenőriztetni. Jaj az olyan hadseregnek, melynek hadosztályai farkas- szeniet vetnek egymásra. Ily esetben tertius gau­met.— a .tulajdonképi: ellenség örül; az ellentábor, mely a feszültség átkos magvát könnyen gyümölcsö­zővé teheti. Á. föpirat Írójának eszeágában sínek,’ hogy hon­véd tüzérütegeket hozzon javaslatba. Szerinte a hon­védeknek jó.lesz a tüzér-ezredeldiez tartozó tarta­lék-ütegeket adni. És váljon miért ne volnának alakíthatók a hon­védségi állományba áthelyezett tüzérekből honvéd .tüzérségi ütegek?t . . ; : y. Hiszen egy jól szervezett s minden fegyvernem­mel teljes honvédhadsereg kétségkívül a monarchia gárda-hadtestét képezhetné rövid idő alatt',, ha t. i. abba idegen elemek t a r k á z á s k e d v e é r t nem ve­gyülnének be, s hős magyar vezérek lelkesítenék csa­tára a harezfiakat. Most, midőn a monarchiának nehéz, sötét napo­kat keilend átélnie, el kell vetni a régi sleudrián hadi politikát, ha újabb és újabb kudarezokat nem aka­runk nyerni, mint — sajnos — az utóbbi időkben azokból nagyon is kijutott a szegény, sokszorosan sújtott birodalomnak. A mi az erődítési rendszerre vonatkozik, mi is óhajtjuk, hogy a fontosabb hádmivcleti pontokon mi­előbb erődített táborokat lássunk, melyek dc- fensiv.ánkra kétségkívül előnyösek lesznek; azon­ban a Vauban féle végvárakra semmi szükség jelen­leg ; részint, mivel iszonyú költségbe kerülnek, részint mivel azok csak offensivára valók, ami­től, gyengeségünk tudatában folyvást óvakodnunk kell. így a röpiratban javaslóit erődített tábornak Prágánál van értelme, úgy a birodalom több nagy- fontosságu stratégiai pontján, melyeknek egyenkint ki­jelölése ezúttal tárgyunk keretén kívül esik. Van a röpiratnak egy tétele, melyen hasztalanul törjük fejünket , nem vagyunk képesek a felett tisz­tába jőni. Azt mondja szerző,hogy „Magyarországnak ke­vesebb ujoczot kellene adni a tüzérséghez és műszaki csapatokhoz, hanem e helyett még egy’huszárezredet állítani föl.“ E tételt nem értjük. A mai hadviselésnél ép a tüzérség és műszaki csapatok a főtényezők. Miért lenne a magyar ép e lényeges tényezőktől megfosztva? És vajon egy uj ezred huszárság képes lenne-e hézagot pótolni ? Mi nem hiszszük. De nem is óhajtjuk, hogy e tételt a hadügyér- ség figyelmére méltassa. Ilyesmi csak bizalmatlanság­nak vétetnék hazánkban; minek káros visszahatása alatt csak közös államunk szenvedne. A bizalmat fokozni a fődolog, nem pedig az egyenetlenség magvait szórogatni szerte. Eféle hiányoktól eltekintve, ha bár uj dolgokat nem észlelünk is a műben, minden esetre sok oly eszme van abban, mit haszonnal lehetne értékesíteni s főérdeme hogy bő eszmecserére ad a hivatottak közt alkalmat. A pesti torna-ünnepély. (1870. deczember 4.) *** Deczember 3-án délután a haza minden ré­széből már ott voltak a fővárosban a nagy gyűlésre meghívott tűzoltó és tornaegyletek képviselői, s ba­rátságos ismerkedési estélyt rendeztek a Pannónia szállodában. A pesti tűzoltók egyenruhában jelentek itt meg, s köztök volt a tűzoltó egyletek buzgójzer- vezöje Széchenyi Béla gróf is. A nagy tornaünnepély decz. 4-éu volt meg tar­tandó. Ugyanazon napon nyittatott meg a pesti dí­szes torna-csarnok is. Kegyes adakozásokból épült fel e csarnok s különösen támogató maga a főváros, a törvényhozás pedig 5000 frt évi segélyt rendelt e czélra, do az egylet azt kérte az országgyűléstől, hogy egyszer mindenkorra 30,000 írttal segélyezze. Ősz-utcZán, a muzeum mögötti részen áll a szép csarnok, Ízléssel készített két emeletes épület, mely­nek külső sima részé-vörös szinü. Van itt egy nagy vívóterem (40[~j",) tanácskozási terem, könyvtár, s (több lakosztály; az előcsarnok 1(0°, ebbői n nagy tornaterembe juthatni, mely IC öl hosszú, 9 öl szé­les, 27 lább magas, kényelmes hely 150 tornász gya­korlataira; a karzat képes nagy számú közönség be­fogadására. Zászlók lengettek a csarnokon, nemzeti szin- ! nel volt be huzva a vakolatlan fal. A termet lobogók, : czimerek ékesítették. A „Hunyadi induló“ lelkesítő zenéje mellett vonultak a terembe a tűzoltók, kik később tért en- ' gedtek a tornászoknak. A vörös-inges tornászok zene alatt katonai gyakorlatokat tettek, majd a dalárda I énekelt, s az egylet buzgó elnöke Ma to lay Elek al­kalmi beszédet tartott, s a közönség megéljenezé Ga­lina építészt is. A mutatványokat az elemi tanoda növendékei kezdték meg, kiket a gymnasiumbeliek s az egyleti tagok követtek. Ügyes mutatványaikkal mindnyájan köztetszést arattak. Ezután a szabad-gyakorlatok jöttek, s mintegy 150 tornász mutatta be ügyességét. — A tűzoltó- egyleti tagok gyakorlatai elmaradtak. A programúi szerint d. u. 3 órakor közebéd volt este 9 órakor tánczvigalom. Hétfőn reggel 8 órára a torna-egyletek képviselői értekezlete tűzetett ki, s s ugyan azon délután 3 órakor a tűzoltó-egyletek képviselői gyűltek össze. Az ünnepély iránt nagy érdekeltséget tanúsított a főváros közöusége, képviselve volt a tisztikar is, mely nyilvános bizonyítéka annak, hogy a tornászat kora eljött, s annak nemes czélját ma már sokan értik. Éljenek a magyar tornászok!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom