Tiszavidék, 1870 (4. évfolyam, 1-50. szám)
1870-11-28 / 48. szám
A szorgalom és kitartás volt főjellemvonása B a- logh Péternek, mint tamilénak. Mint igyekvő ifjú segélyt nyert az iskolától, s önmunkássága által nyitott magának anyagi segélyforrásokat. A derék ifjú 1816-ban végezte be iskoláit, s az őt szerető tanárkar a következő 1817-dik évben a 3-ik gymnasium osztálybeli tanítósággal jutalmaz» meg. — De ő érezte tetterejét, itt nem tudott megállapodni, s 1818 ban a karczagi iskolai igazgatósági tisztséggel kináltatott meg, mit el is fogadott. Azonban itt sem sokáig működött mert a nagy-szalontai népes egyház 1823-ban megbiváőt rendes lelkészéül. Mint karczagi tanitó világi pályára szánta el magát, de a Szalontára történt meghívása után lemondott e tervéről. Lelkészi hivatalának kitünően felelt meg. mit nyilván bizonyít az, hogy nem sokára esperessé vá- lásztatott a szalontai egyházmegyében Mint esperes lépett fel a protestáns egyház védelmére nyilvánosan az 1857-ikdebreczenigyűlésen; ekkori szereplése még mindenkinek elevenen emlékében él. — 1860-ban költözött át Debreczenbe, hol mint superintendes halhatatlan érdemeket szerzett magának a prot. autonómia szilárd védelmében. Ezen időszak volt életének fénypontja. Püspök korában nyerte a Leopold rend kis keresztjét kitüntetésül, de bátor és tántorithatlan lelkét ez nem térité el előbbi elvétől. Vérében volt és meggyőződésében élt a derék férfiúnak: egy hajszálnyit sem engedni a prot. autonómiából, s mióta tényekből ismeri az Eötvös nevelésügyi politikáját, annak határozott ellensége volt. Kitűnő jellemvonása, hogy ősi magyar érzelmű s erős kálvinista hitü volt. A vezéri szerepre benső lelki hivatással birt, s mindig is megállotta helyét. De az enyészet zord szele nem kíméli a hatalmas tölgyeket sem. Kidőlt ő is, a nélkül, hogy a mél- tóságos törzs valaha meghajlott volna. Családjából csak egy fia maradt, Imre, kit a jó atya ügyvédi pályára nevelt. Szülőföldén Nábrádon még egy öreg testvére él, kivel szegénysége daczára is mindig a legjobb viszonyban élt. Nyugodjanak békében a derék ősz férfiú kihűlt porai. Emlékét megőrzi a történelem. Szatmári A hóűmezővásárbeljl botrány. A kit az istenek gyűlölnek: tanítóvá teszik; — ezt tartja a régi példabeszéd. Az újabb korban — úgy látszik — változtatnunk lehet ezen, s inkább elmondhatjuk, hogy — a kit az istenek gyűlölnek; azt vidéki újságíróvá teszik. Ha kisebb városban elég bátorsága van valakinek e rögös pályára vállalkozni: annak el kell egyúttal készülve lenni arra is, hogy a sors e lépésekor kirántja alóla a nyugalom puha vánkosát, s bedobja a világba, az emberek balitéletének kegyetlen karjaiba. Nem is oly könnyű dolog az, megmondani az igazságot mindenkinek szemébe, s itt vidéken, hol csak a szóbeszéd (pletyka) mond ítéletet az emberek felett, a valóság eltorzított alakjában, nehezen veszik fel, midőn az igazság kérlelhetlen Ítéletével harczol az újságíró — a közjóért. Már csak Hódmezővásárhely népes város volna, a a műveltséget sem akarja talán magától elvitatni, Végre könyek törlek elő Florette szemeiből, oly mélyen szivére vette vakmerőségét, s hangját fájdalmasan fölemelő, s fájdalmában elfuladt. — A herczeg vigasztalni kezdé a szegény leányt, s elmondó mennyire becsüli öt, miközben letépett minden lombot a közeli szilfákról, s a izéttépett leveleket egymás után kezeibe rakta. Midőn látta, hogy minden fáradsága hasztalan, inon - dá: „úgy megyek, ha tekintetem torhedre van, szép Florette. Ügy megyek ha oly kérlelhetlen vagy, s egy kis tréfát sem tudsz megbocsátani. Megyek és soha sem fogok szemeid elé kerülni. Isten veled. De ne bocsás el tőled a nélkül hogy nekem a kölcsönt viszsza ne add, — te nem haragszol reám. Mond csak ez egyetlen egy szócskát: én nem haragszom 1" sóhajtott a herczeg s előtte térdre hullt. Florette könyeim ál mosolyogva nézett a szép ifjúra szótlanul s vizsgálódva. Aztán öszszetett kezeivel áldást kéröleg megállt a térdelő felett. Erre maga is el kezdett mosolyogni, s kezeit a leszedett levéllel fejére vető, úgy hogy a herczeg egészénél volt lepve, — s nevetve felkelt. Azonnal a távozd Florette után sietett. Most mind ketten derültek valónak „Most csak megvallom — mondó Florette — hogy kegyed ifjú úri atyám hivatalába vág, és itt egy uj kertelt csinál? Henrik önként elismerte. „Ha Florette a Garenne kúthoz jő — mondó ö — rólam meg kell emlékeznie, ha nem akar is. Én a legszebb virágokkal fogom körülvenni, a melyeket csak kapni s venni lehet. Ha az égnek minden örömeit megvehetném, azzal venném körül 1“ „Nagyon jól van I — feleié Florette, — hanem atyáin kegyeddel cseppet sincs kibékülve ifjú ur. Kegyed szét rombolja kertjét, nem idejében rakja el a virágokat, hogy azoknak meg kell halniok, és egyszersem öntözi meg!“ „Csak egy edényem volna!“ „Azt lehetett volna ide húsz lépésnyi tváolban a ] és mégis oly társadalmi botrány kö- vettetett el ott közelebb, melyet a távolabbi vidékkel | is nem látunk feleslegesnek megismertetni. Az újságíró a nyilvánosság hivatott közege, ez elvitázhatlan tény, s mégis mi történt Hódmezővásárhelyen a ref. lelkész választáskor? — A tény le- ' Írását adjuk úgy, mint onnan hiteles kezek Írják: F. hó 13-kán heves debatte volt a presbyte- riumban a főkurátor azon előterjesztése folytán, hogy Ábrái Károly, mint a „Vásárhelyi Közlöny“ szerkesztője, a lelkész választás alkalmával engedőimet kér, hogy az iskola udvarára, bár nem választó, beléphessen, hogy a gyűlés folyamát lapja olvasó közönsége részére leírhassa. — Másutt ez kérdésbe sem jönne, nálunk azonban heves jelenetekre szolgáltatott alkalmat. Legelőször is Futó Mihály tanár, s egyházgyülési jegyző emelt szót, elmondván, hogy ezt kérésnélkül is meg kell adni, már csak azért is, hogy a t. közönség azon része, mely a választáson jelen nem lehet, lássa, hogy minden a legjobb renddel folyt, és ment végbe, s igen szépen ecseteié a mai fölvilágosodott kor kívánalmait a sajtó irányában, szóval kimutatta, hogy bár „inimicus personae, de amicus causae,“ ezt vártuk tőle; szilárd és tiszta jellemű ember a személytől elválasztva szól mindig valamely ügyhöz; hozzá hasonló értelemben nyilatkoztak Miklovicz Bálint lelkipásztor, Kovács Ferenc z, sőt még Szabó Mihály Ur Í9; szívesen üdvözöljük azon a téren, fiola személytől eltekinti az ügyet; a többi presby- terek közül Nagysándor többször felkiáltott, hogy be kell bocsátani. De bezzeg nem ily értelemben volt Török Bálint presbyter ur, ki mostanában, mint látszik, kétszeres erővel törekszik, hogy a pap- választás terén eddig szerezni elmulasztott babérait kétszeresen megszerezze. Szerinte ilyen izgága embert, mint Ábrái, nem kell ide be bocsátani; eddig sem tett egyebet, mint a népet izgatta, ha ö nem volna, nem lenne ilv|nyugtalanság az auyaszentegyház kebelében. Ilyeneket s több eféléket beszélt összevissza a tisztelt presbyter ur, erősen ellenszegezvén magát az inteligentia e tekintetbeni nézetének, s a hosszas és eléggé szenvedélyes vitának szavazás lön vége, a mikor szavazattöbbséggel határozatilag kimondatott, hogy a„VásárhelyiKözlöny“ szerkesztője azon udvarra, hol a papválasztás folyik, be nem bocsáttatik, ha le akarja a választást Írni, tessék valamelyik szomszédba bekérezkedui, s onnan a kerítésen keresztül nézni! És most mondjon erre valaki kadencziát! A világ nem látott mégjoly becsületes testületet, mely ily rut módon visszariadt volna a nyilvánosságtól. Hiszen a hírlapíró a leglelkesebb tolmácsa a becsületes és igaz lelkű törekvéseknek. Ön magáról ad te hát szegénységi bizonyítványt az a társulat, mely éjjeli bagolyként bármily utón igyekszik a titkolózás homályába burkolózni. És a hódmezővásárhelyi ref.jjpresbyterium ezt megtette! Ugyan nem szégyenei még többé napvilágra buvni? Sok különös dolgot írtak már egyszer másszor ezen presbyteriumról. E tette által fényes koronát tett botrányai sorára. De gondolják meg e vétküket az illetők, melyet a korszellem iránt elkövettek. groltában találni, — ott a hol a sziklába van vágva egy ajlócsk, — ha kegyed oda fáradt volna.“ Erre mindketten oda szaladtak, s ott találták a lo- i csolót. Meglocsolták a virágokat, és tanácskoztak mint lehetne megszépilcni a kört a kút körül. Így repült el az idő, és Florette ismét atyja házához sietett. ---------------V ili. Az estre. A herczeg eslve is dolgozott kertecskéjén. Igen örült neki. Lukács is segilé öt. Florette sem hiányzott, mindig ott járkált s tanácsokat adott neki a rendezéshez, s eslve megöntöző az újonnan ültetett virágokat. Johanna királyné is lejött megnézni, hogy mit mivel fia. A frank,királynak kevésbé tetszet. Guise herczcg- nek még kevésbé; deannal inkább tetszett magának a beérni herczegnek. A későbbi napokban fényesebb, riusabh és hirgazda- gabb élvei valának Henriknek; de sohasem édesebbek mint bájos együgyüsége, nyugalma az első szerelem állal megtisztított kertész életnek. Florette és Henrik az ártatlanság boldog önelégültségében tervezgettek. Játszottak egymással mint a gyermekek ; barátságosak valának egy máshoz, mint fi és nővér. Élvezték a jelent, a nélkül hogy a jövő után kérdezősködtek volna, bűneikül szenvedélyeknek semmi czélja nem volt. Florette soha sem gondolkozott arról, hogy ö egy királynő fiába szerelmes. Ö csak egy erödus lelkes ifjút lóla. Henrik hasonlag gondolkozott. Mit sem emlékezett származására, s egykori rendeltetésére nem vágyott az udvar nagyságai közé. Florette mellett senki sem volt neki szép, az ö csendes kedvtöltésénél semmi sem volt nagyobb ; egyedül munkájával foglalkozott,S e közben senkisem hagyta öt figyelem nélkül. Testének minden tagján bizonyos szépség volt; minden mozdulata kedves volt, minden szavában báj és erő feküdt. Az idő szelleme nem szenvedi magán a sértéseket. Harezra áll kigunyolóival. És a korszellem győzni fog! Károly. Nyíregyháza nov. 23. Megtelepedtem Nyíregyházán. Beh szép város ez a Nyíregyháza, farsangi remények, műkedvelői előadások, nöegylet, slb. Kassáról a felföld legszebb és legkedvesebb városából, Nyíregyházára vetett balsorsom. Mindig talány marad előttem, hogy potlyanliattam le ide a paradicsomból. Arra az egyre még emlékszem, hogy a jogot Kassán végeztem s hogy 1669-dik év Deczember hó 20-dik napján Kassáról útnak indultam — e megye székhelye N.-Káliéban lakó szepesmegyei atyámfia Z. . . L. .. látogatására ; arra is emlékszem még hogy az u. n. orosi szöllös kertek alatt levőóköritó csárdáig nagy nehezen elhatoltam. . . de hogy miként jöttem a fé lutból vissza Nyíregyházára, vagy miként hoztak onnan engemet ebbe a Labyrinthusba, arra az egyre igaz keresztyén kálomista hitemre mondom, ha mindjárt vérengző Caraffa módjára présbe csa- varitanónak se tudtam volna megmondani, mindazideig — mig nekem azt nyíregyházi fuvarosom el nem mesélte. Történt vala pedig ez következő képen. Mint emlilém 1869. évi Deczember hó 20-kán indultam el Kassáról, n.-kallói lakos Z.. . L. . . atyámfia látogatására. Deczember 21-kén érkeztem Nyíregyházára, hol három egész nap fuvarost hajhásztattam, de nem kaptam, mig végre negyedik napon egy borzas fejű fuvaros azzal állott elő hogy hát 6 pengő forintért majdcsak elszállít valahogy N.-Kállóba. Mert hát — subrosa — tudd meg azt nyájas olvasóm, hogy Nyíregyházán keresztül — különösen pedig a város heltcrén — aztán az egész Nyíregyháza s káilói útvonalon, olyan feneketlen sár van ai esős idő járás alatt, — s volt éppen akkor, a melyhez hasonlót még hetven hetedik ősapád se látott, a ki pedig lehel, hogy a történeti nevezetességű bulyi töltést nem egyszer gázolta életében. Amint mondám a borzas fejű fuvaros azzal állított be hozzám, hogy hát ö 6 forintért elszállít N.-Kálló városába. Nem alkudtam az isten adtával, a mit kért megígértem neki s félóra múlva útban voltam. Csak hogy az ég megmentett a piszkos fekvésű nagy vendéglőtől, a melynél a vándor czigányok sátra is ékesebb. Isten veled I te gyönyörű fészek, akkor lássam ékes ábrázatodat mikor a hátam közepét. Elhajtottunk. Igen 1 elhajtottunk s elég bátran haladtunk a „Magyar korona“ cziinü gyógylárig; hanem innét kezdve csak másztunk, segy kissé tovább Pavlovíts Imre kereskedése előtt bele rekedtünk a sártengerbe. Itt pihentünk déli 10 óráig, 10 órakor a szomszédok kegyelme segített sorsunkon ...........ki vontattak a büzhödt m ocsáritól. Tovább haladtunk ; míg a n.-kallói utcza vegét elértük, megpihentünk vagy háromszor. Az örökös földek között vezető oldaluton újra megfeneklettünk. E fenékben másfél óráig vesztegeltünk, másfél óra mu tán két taligás vontatott ki egy forintért. így tartott ez az orosi szőlők alatt lévő ököritó csárdáig. Itt aztán ránk esteledett. A szekér derékba dőltem le, olt aztán elaludtam. Másnap reggel Nyíregyházán ébredtem fel; fuvarosom azzal állott elő, hogy ő inkább fizet nekem még 6 frtot, csak ne követeljem tőle, hogy Kallóba vigyen engemet. Vigyen el az ördög, gondolám magamban, mit ér nekem a te 6 frlod, ha én az „Ígéret földét“ s az „örökvárost“ nem láthatom, Nyíregyházán rekedtem, hol aztán egy kedélyes urambátyámhoz, mint „patvarista“ besze- gödtem, s azóta itt töltöm napjaimat. Oh be szép ez • Nyíregyháza, oh be szép I S benne milyen vidám, nagy- városias minden kép. Száraz időben undok szemét, esős időben feneketlen büszhödt tócsák diszitik a város boltéról. A legszebb érdemjel, melyet egy tekintélyes város felmutathat. Boldog egyszerűség 1 a föld egyetlen egy halandója által sem irigyelt helyzet. Oh le kies fekvésű város, to második kiadása a mesés Eldorádónak, hol a henyeség, Mindkét részről csak a volt a baj, hogy a napok a kertben rövidebbek valának, minta kerten kívül. Hogy ezt meghoszszabithassák, az estét kelle segélyül venni. Természetesen hold és csillagfénynél nem lehetett dolgozni; de meg lehetett pihenni a munka után s ezen pihenés mindkét részről alkalmas volt aibarátságos beszélgetés és enyelgésre „Én még kilenczórakor — a vacsora után egy kicsit a kúthoz jövök 1“ — mondá Henrik, miközben mellette térdelt és ültetett. „És le Florette?! „De már akkor atyám ágyba megy!“ — válaszolt a leányka. „És te Florette?!. . .* sugá ismét, s esdö pillanatot! vete reá. Az mosolyogva rázta fejecskéjét: „ha világosabb és melegebb estve lennel“ — mondá. Kilencz órakor Henrik a Garenne forráskulhoz ment de az ég nagyon borús volt fölötte. Florette nem volt ott. „Ha világosai és melegebb estve lenne ! Mérnem fog előjönni !“ — mondogalá Henrik magában. A bokrok susogtak. Florette jött a forráskulhoz vizes korsóval fején. A boldog szerelemnek mindig világos és meleg van. Henrik elvette tőle a korsót, s ezerszer köszönte hogy eljött. Szívesen elfeledték, hogy az éj nem volt világos és meleg. Világos volt mind két kebelben. Egyszerre nagyszemu esők kezdtek hullani, mit alig vevének észre. A meleg májusi eső erősen áztatta őket s futva üzé a szikla grotlába a Garenne kút megé. Egy jó félórát kelle kihuzniok. A félóra eltelt unalom nélkül. A mint a hold a fellegeken áttört, előjövének, kéz kézben. Henrik a telt korsót saját fejére vévé. Florette karöltve ment mellette. így értek az öreg Lukács házához. Az már aludt. Henrik átadá a korsói Florettének, ki szívesen köszönte fáradságát. — „Jó éjt édes Florette I“ susogál — „Jó éjt, te kedvet baráti“ viszonzá a leányka. ___________ (Foly. köv.)
