Tiszavidék, 1870 (4. évfolyam, 1-50. szám)
1870-10-24 / 43. szám
Már pedig szabad állam csak szabad emberekből alakulhat, s csak is ilyenek állal taitlialik fenn. S valahányszor az emberi jogok, a szabadság rovására, sérülést szenvednek, az általános jólétre akadályo- zólag haló hűbéri intézmények megboszulják magokat, a társadalom karára így van az a közmunka-ügyre nézve is. Olt hol a természetben leszolgáltalás vételik foganatba, vagy épen nem, vagy lassan, és haszonnal nem értékesíthető a közmunka, a kötelezetlek és a felügyelet hanyagsága miatt; s ennélfogva a közmunka utján elöáli- tandó műveletek által eléretni kívánt czél alig hogy meg is közelíthető. A hol pedig a megváltás divatozik, olt részint igen nehéz a államilag kezelt végrchajlóhataloinmal behajtani a váltságot, részint átalában nem is elég a váltság a köz- munkaerő terhére rótt mivelelek létrehozására. Innen van, hogy országutaink — melyek rendszerint közmunkák utján rendeltetnek elöálliltalni — állatidban roszak. S ismét innen azon szomorú állapot, hogy — a gaz- dászat, ipar és kereskedés emeltyűi közvetítői —a jó utak — hiányban a forgalom oly fokra nem emelkedhetik, mely a társadalom jólétének egyik kétségtelen jeleül jckinthető Pedig elvitázhallan, hogy a nemzetek valódi tarlós ereje, hatalma, rendszerint a belforgalom növekedésével emelkedik. De belforgalmat szállítási eszközök hiányában teremteni nem lehet. A szállítási ár magassága pedig a munka hasznát, becsét ha nem teszi is tönkre, mindenesetre aránytalan nagyságban csökkenti. Mivolt nemzetek példái bizonyítják, hogy jó közlekedési utaik vannak, melyek tcrmelvényeik értékesítéséi elölegesitik. De azt is jóljadjuk a miveit államük példáiból, hogy ott a közlekedési utak nem robotszerli közmunkák, hanem országos pénzalapból készíttetnek. Az államnak magának kell átvenni a közlekedés, a szállítás könnyítésének munkáját, országos alapból, s országos érdekből. S azon meggyőződésben vagyunk, hogy ha az állam maga veszi át a közlekedési eszközök építését, ha a közmunka megszüntetése által az embert vissza adja a társadalomnak; ha a mezőgazdaságát teendőinek végzésére is elégtelen népet megszabadítja a robotszerü tehertől; ha a megszünieletett közmunka értékének adóba befoglalása s adókép behajtása s igy mérsékelt, alig érezhető teherrel felváltása folytán az utépitészet kezelését maga az állam veszi kezébo s azt tervszerüleg s szakadátlan folytonosságban indítja haladásnak: Lesznek jó utaink, — a gazdászat, ipar s kereskedés termelvényei énekesednek; az anyagi s ezáltal a szellemi jólét lassankint kifejlődik; az ember pedig a robotféle közmunkától szabad lesz szabad államban. Mindezek alapján, csatlakozva Moson- és Fehérme- gye közönségének c tárgyban felterjesztett feliratához. Tic7.teIeUp.!jesen kérjük a mélyen tiszteli képviselő- házat, hogy a közmunka kérdésnek czélszeríi megoldására nézve törvényt alkotni illetőleg kormányunkat ezen irányban utasítani mélttíztasék. Hazaíiui tisztelettel lévén a mélyen tisztelt képviselőháznak. Kelt Debreczenben, 1870. évi szeptember 7-én tartott közgyűléséből. alázatos szolgái Dcbreczen sz. kir. város közönsége. A szakáiról. ES. ft A borotválkozás, mint a nemzeti fejlődés s a szabadság érzet háborító eleme honosodott meg az emberiség között. Pedig Nagy Péter az oroszokat teljesen legyőzte ugyan, de szakálaikat nem ludá Italalmába ejteni. Felesleges talán terjedelmesebben bizonyítgatni, — hogy a szakálas arcz az emberi szépségnek inkább megfelel mint a papi borotvált arcz. Mi ad tiszteletre méltóbbat, mint Ilomér képe, melyet Tennyson igy rajzol: „Arczában az idő ezer ránezot vése, Száz tél havazott már arczárói mellére.“ Mily lisztes nyugalom, mily mély bölcsesség köríti Aeskuláp aranyszaliálát. A régi egyház atyák a szakálat tisztelték. Alexandriai kelemen mondja: a szakái épen úgy emeli a férfi szépségét, mint a nőnél a gazdag hajfürtök. Magától értetik, iiogy aesthelikai tekintetben nem minden szakálat tisztelhetünk; vannak olyanok, melyek az arczol nem díszítik, p. a Hudibrásé, melyről azt mondja egy költő: — „Ennek felső része tej és kék szinü voll, Aló! narancssárga, közepén meg ősz folt.“ Mi csak az egyszínű, jól viselt szakáira gondolunk, nem a piszkos zsidó szakáira; az Ábrákéin, Izsák és Já- kób szakáiéra, melyek övig leérlek.1 Csodáljuk a szakálak bájos és tisztes alakjait van Dik képeiben, G. Downál és másoknál varázsló szépségét Bámuljuk Ritter rabló szakólát Maximilian idejéből, melyet ö botja körül tekergetett, s zászló módjára a levegőben lobogtatott. A mindenhatóságot a művész gazdag szakái ékességével diszilé fel. A szakálatlan arczról ismerjük meg a gyermekeket, asszonyokat és az eröszegelleket. Gyanakodunk a férfiusdg tökélyére, ha a szakái leszedetik, de érezzük és bízunk az arcznak férfiúi erejéhez, melyben — a szem tüze, az arcz égő pírja, és fekete szakái árnyékos koronája fénylik Democratikus, a bumános bölcsész azt véli, hogy a szakái tisztítása ugyanazon jelentősséggel bir, mint az agancs tülke, s a szarvasnál a szarv és a kakasnál a sarkantyú. Annyit különben a tapasztalat is igazol, hogy kik nagy szakálat viselnek, a férfiak közt több tekintiélyt, a nőknél több figyelmet vívnak ki. Mi haszon van tehát a szakái nyírásban? — A kegyes olvasó e kérdésnél bizonyára megsimogalja öszbe- vegyült állát, melyet 30 év óta naponként remegés és félelem közt éles borotvával tisztelt meg, — gúnyoló és dühös nevetésben tör ki és gondolja : hogy kérdhet már ilyet épelméjű ember? — Mit mond Byron? Az ember álián bűnbeesésekor nőtt a szakái, mint örökre súlyos ősi jószág. És nem vilallju-e Martinus Scriblerus — persze a mi véleményünk ellen, — Ádáin miután vetkezeti, akkor lett először szakálas, és a borotválkozás gyötrelme, uló- daira is átmaradt, hogy az ember, élete folyamában íi na- ponkinli gond által azon nyomorok összeségét szenvedje, melyet az asszony gyermekágyban szenved. Ezek» Mart- nus szavai. Nem teszünk megjegyzést ezen pontra, mert nem szükséges, hágy minden kellemetlenségre emlékezzünk, inilyekct tompa kés, vak tükör, vagy arezuukat kaparászó szagos borkély kezek, a borbély művészet vérszomjas ifjúsága szerez nekünk. Bizony csak kellemes a borotválkozással soka nem gondolni! De a legfontosabb kérdés ez, hogy a borotválkozás hasznos-e az egészségnek? A mi edinburgi orvosunk azt véli, — nem. Egy ujabbkori angol költő azt mondja: „Nincs rész az emberi testen kettős czél nélkül, hogy itt szilárdítson és kisegítsen, olt kerekítsen és szépítsen.“ A szakái is nekünk nem csak mint a férfiúi erőnek és üdeségnek éke adatott, s bizonyára nemcsak az a rendeltetése, hogy a kopasz nemzedék ellenében az embernek hatalmas szövetsége legyen, hanem egyszersmind szolgál az egészség fentartására is. A szakái természetes lélegzési szerv, (respirator,) az arezon, állan és nyakon melegítőül és védőimül áll, s az érzékeny szomszédszerveknek, névszerint a toroknak s a gégének természetes nyakkölője. Nem szegülünk-e tehát ellene az elővégzet akaratának, ha borotválkozunk? Csak egy példát még a szakálviselés mellett s a borotválkozás ellen. — Dr. Szokasky 1853-ban 25—45 év között levő ötvenhárom erős férfiún, kik előbb egész szakáll viseltek, és később azt leborotválták, a következő észleteket tette. Midőn szakálaikat leborotválták, mindnyájan éreztek kezdetben bizonyos kellemetlen érzést, csak 14-en szoktak hamar a változáshoz, és azután nem vettek észre semmi változást, de a tölibick különböző változáson mentek keresztül. 27-en a fájdalomtól fog és áll fájásba estek, nevezetesen 11, fog és arezfájásba, 16-an az Ínynek csú- zos gyuladásba, 6 embernél földuzzadtak az állmirigyek, s négy esetben már a csonlfráz gyors elöhaladást telt, sat. Ne menjünk tovább. Tessék borotválkozni! A debreczeni felsőbb gazdasági tanintézet. Molnár Lajos tanáriól egy 53 lapra lerjpdö, két térképpel díszített füzet jelent mega debreczeni felsőbb gazdasági tanintézet és mellette fenálló fóldmives-iskola felől s az alig két év óta megnyitott intézetről néhány érdekes adutol közöl. A felsőbb intézel, melynek czélja föld-birtokosokat, bérlőket, gazdatiszteket jövő hivatásukra korszerűen kiképezni, tantervébe foglalja a tnagasb kiképezésbez szükséges minden tantárgyakat, úgy az alap-, mint a szaktudományokból és segéd tudományokból Jelenleg Tormay Béla igazgató alatt 8 tanár működik olt, nevezetesen Lak- ner József, Molnár Lajos, dr. Schwarzer Viktor, Domokos Kálmán, Békessy László, Bölinan János, Pékár Imre és Deininger Imre. Az intézet növendékeinek gyakorlati oktatásra jókora intézeti gazdaság szolgál, melynek lélesülése Deh- reczen város hazafisógának köszönhető; midőn ugyanis 18G7-lien a gazdasági intézetek fölállításának eszméje megpendítetett, Debrcczen 400 kát. holdnyi birtokol ajándékozott az intézetnek addig, mig az Debreczenben fenáll és tannyelve a magyar; ezenkívül a város még egy 600 holdnyi területet engedett át az intézetnek, hogy nzon az erdészeti szakba vágó bárminő kísérleteket tehessen, melyek ellen, akár jövedelmezők, akár nem, a város közönsége kifogást nem tehet, a nelaláni jövedelem azonban a városé Ezen kivül az intézet még 200 holdat bérelt s igy 1200 hold áll gyakorlati kisérlelek rendelkezésére. — A szükséges gazdasági állatok már részint teljes számban meg vannak, részint közelebb meg szereztetnek. Rendelkezik az intézet fövészkerltel is, hol a növendékek kellemesen és hasznosan tölthetik idejüket; a feloszlás parkszerű s képviselve van benne mintegy 200 növény faj, több válfajjal;. különösen a fűfélék s egyéb takarmányfajok lehetőleg teljesen beszereztetlek, úgyszintén a kalászos, festő, fonadékot szolgáltató, fűszer, gumós és hüvolyes növények; a dohány is löbb fajban van képviselve s bizonyítja itt, hogy a magyar fajok eredetileg igen jók s csak a kezelés hiányossága rontotta cl beleiéi. A könyvtár közel 400 kötet magyar és német szakmunkát számlál s gyarapítására évenkint jelentékeny ösz- szeg vétetik fel az intézeti budgetbe. Ellenben gyűjtemények dolgában inég kissé hátra áll, mert vannak tárgyak, melyek csak roppant áron szerezhetők meg; például a földgyüjteményt pénzen szerezni felete nehéz és költséges volna, mig ha egyes birtokosok különböző minőségű földjeikből egy egy köblábat behűldenének. tekintélyes és a hazai talajismc kifejtésére igen hasznos anyag gyűlne össze. Legteljesebb az ásvány-kőzet- és kövületgyüjte- mény, melyet a kormány szerzett be; ezt követi a csont, lő,- szarvasmarha és juhok fog-, pala,-patkó-és váz- gyüjteinénye, mely részben Lónyai Menyhért közös pénz- ministernek köszönhető ; egyes kissebb gyűjtemények löbb oldalról ajándékoztaltak, mig a vegy- és természeltani eszközök beszerzése a kormány gondjai közzé tartozik, Kísérleti térül egy 12 holdas terület szolgál s itt minden féle honosítási, művelési, összehasonlító Irágyá- zási kisérletek tétetnek. A földmivcs-iskola, mely a felsőbb intézet kapcsában felállitatott kisebb birtokosokat képez 3 évi tanfolyamban. Itt az egyes tárgyak már nem adathatnak elő, mint külön tudományok, hanem a gyakorlati élethez alkalmazott kapcsolatban, elmelet és gyakorlat kellően arányosítva; különös figyelem fordittatik nz állattenyésztés, szőlő-, gyümölcstermelés, kertészet tanításra, az elméleti ismeretek közül a számvetés-, földmérés-, vegy- és természettanra. A tanonezok kizárólag a földmivcs iskolával összeköttetésben levő intézeti gazdaságban laknak, honnét távozásra rendesen csak munkamentes napokon adatik engedély. — A tanonezok együtt étkeznek s együtt laknak, egyálalán családias életet visznek. Ezen családias együltlétel megfelelőig a gazdaságban minden mozzanat esengetyü húzása által adatik tudtára a tanuló ifjúságnak, — ez történik az állatok etetése, be és kifogásánál, - esengetyü szó jelzi továbbá a tanulók étkezési idejét, s az elméleti oktatás kezdetét _ Azon k ivül, hogy a lanonczoknak ezen eljárás által mindenkor alkalma van a gazdasági munkák körül kellő időben megjelenni, köteleztetnek is a tanonezok az egyes munkákban telleg résztvenni, miért is a tanuló fölváltva és sorrendűén a gazdaságban előforduld minden munkához kirendeltelik, hol vagy mint fölügyelö, ellenőr — például a takarmány elkészítésénél — jelenlenni s fölvigyázni, vagy kézi eszközzel kezében úgy, mint bármelyik a reá bízott igával s géppel mindent végezni köteles, — mely foglalkozásban a szükséghez képest a tanár, tanársegéd, vagy a majoros gazda állal útbaigazítást nyer. — Mely czélja a földmives iskolának, hogy mennyire nyer méltánylást — nemcsak Debreczen környéke, de távolabbi vidékek gazdaközön- sége előtt is: mutalja azon kedvező körülmény, hogy mos- lanig a fölszerelés hiánya által okozott korlátolt fölvétel miatt mindenkor nagyobb számmal jelentkeztek a fölvétetni kivánők, mint fölvenni lehetett. Gambetta és Garibaldi. Tours, okt. 9. Ma reggel 6 órakor Garibaldi, délben Gambetta érkezett ide. Gambeltál az éjeire váriák, de ellenkező irányból jövő szél Mansban több éráig feltartóztatta. Garibaldi ellenben hamarabb érkezett meg, mint hitték Semmi tüntetés. A loursiak nem kelnek fel öt órakor, a szabadság hőse tehát csak üres utczákat talált maga előtt. D. u. három órakor azonban nagy tömeg lepte el a prefaktura előtti tért. hogy láthassa a nap két hősét; Garibaldit és Gainbettát, kik a nép hívására egymásután megjelentek az erkélyen. Gambetta, midőn az erkélyen megjelent igen fáradtnak látszott, s szónélkü! akart visz- szavonulni, de a nép hallani akarta. Erre Gambetta igy szólt: líraim! Mi azért vagyunk itt, hogy a haza javán munkálkodjunk; késedelem nélkül menjünk hát munkára Önök a magok s én is a magam helyére. Garibaldi, meleg szónoklatot akart tartani; de bár idegen létére eléggé jártas a franczia nyelvben; nem tudja e nyelvet kellőleg kezelni. íme a szabadság hőse: hosz- szu ősz szakái, szép fő, hagyományos vörös ing. így szólt: „Francziák 1 Közétek jövök, hogy harczoljak . . . nem vagyok szónok; nem tudom kifejezni gondolataimat ... de azért jöttem hozzátok, hogy harczoljak.. . imel“ Igen, ime, nagy férfiú; ezen egyetlen szavad többet mond, mint másnak hosszú szónoklata. Most türelmetlenül várják Gambetta működésének eredményeit. Mindenki tudja, Iiogy ö nagy szónok, hatalmas szellem: de váljon szervező tehetség-e? Mostanra el lehet mondani, hogy Francziaország sorsa az ö kezeiben van; mert a vidék képezi Paris kulcsát. Ha ugyanis a vidék szélágazó erőit egy hatalmas kéz fogja összetartani és vezetni, Paris, s vele Francziaország föl fog mentetni. Az ex-császárság „megtakarításai.“ A “Sieclc“ egy levél töredékei közöl azon föltevés ellen, mintha Napoleon egyálalán nem gondoskodott volna magáról. A levéltöredék, mely állítólag egy Pietrihoz, Napóleon wilhelmshöhei magántilkárához lenne intézve, igy hangzik: Ön azt meri mondani, uram, hogy ön ura (Voire Sire) egyetlen garast sem helyzett el külföldi pénztárakban. Én meg mutatom önnek, hogy ön vagy rosszul van értesülve, vagy pedig titkolja a valót. Azon helyzet, melyet Parisban elfoglaltam, megengedi, hogy okos szót mondjak Napoleon pénzügyéről; és én nem félek attól, mint hogy saját kincstárnoka Mr. Thu- lin, ki különben igen becsületes ember, meghazudtolhasson. íme Bonepatro Napoleon Lajos kölföldön elhelyzeu pénzei: 1854- ről Bazaine testvéreknél Londonban 4 millió, 1855- ről a Victoria banknak .... 6 „ 1 856- ról Kindlet és társánál Bécsben . 3 , 1860-ról J. P. Jeckernél Mexicóban . . 14 „ 1863- ról lunisi kölcsön................3 „ 1 864- ről török kölcsön............. 5 , 1 866- ról New Yorkban Brown fivérek közvetítésével................................................10 , 1 867- ről Orosz kölcsön Funder Comp és Plitz közvetítésével Pétervárott................. 8 „ 1869-ben A császárné egy Santander melletti jószágot vett Don Trupita közvetítésével .................................................................. 3 „ 1870. Ugyanő Alcoy jószágot Alicante közelében...................................................... 2 „ Amsterdamban Berger von Dussennél külömbözö czim alatti vásárlások............. 7 „ Ö sszesen 63 millió. Most önön a sor uram, megmondani, menynyi pénzt helyezett cl gazdája franczia földön? Mi engemet illet, én nem tudok egyébről csak egy bizonyos „kis hölgy“ részére lelt átíratásról, de itt sem számot, sem nevet nem mondok t-sö okt. 1870. Max Pol.“
