Tiszavidék, 1870 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1870-10-03 / 40. szám

A história úgy, mint a köznapi élet, gyakran tüntet föl embereket, kiknek erkölcsi romlottságán bámulnunk kell, de ily minden erkölcsi érzetből kivelközödölt és minden gazságra kész embert, mint Napoleon, keveset szült nég a föld. — Elárulja, aztán tőnkre teszi nemzetét; esküszegéssel emelkedik a trónra, bitorló egész éleiében és most azokat vádolja bitorlással, kik az általa megbuktatott nemzet fölemelésére kardot rántanak s kik minden pillanatban készek a nemzet itélöszéke elé állani. Nagyszerű — a gazságban.

A franczia és porosz kormány a legnagyobb crély- lyel készülnek a nemsokára bekövetkezendő ostromhoz.

A poroszok éjjel nappal csinálják az elromlott vasutakat, hogy az élelmi szereket az óriási hadsereg számára fönakadás nélkül eszközölhessék.

Thiers ma már Pélervárolt van. Némelyek sokat remélnek a franczia ügyre az orosz kormánytól, mi valószínűleg csak biti reménység marad legkivált akkor, ha igaz, amit a hir mond, hogy Oroszország nem tud eddig egyéb tanácsot adni Francziaországnak, mint elfogadást ajánlani a porosz föltételeknek.

A morgenpost szerint Beust kijelentette volna Thi- ersnek, hogy Ausztria-Magyaroszág kész elismerni a köztársaságot, mihelyt az véglegesen konstituálva lesz. Nagyon kér erre várni.

Az osztrák voszonyok, melyeknek tarthatlanságáról mindenki megvan győződve, magukkal hozzák azt, hogy széliében hosszában miniszterkrizisröl beszélnek. Majd azt hallani, hogy Pctrino beadta lemondását, majd Potocki visszalépését terjesztik; tegnap este pedig inár az volt a hir, hogy Rnjner föherczeg bízatott meg egy egy uj kabinet alakításával. Bécsbcn még az ily — osztrák miniszteri felelősségről szóló törvény miatti — lehetetlenségek is megtörténhetnek.

Franczia-Porosz háború.

Bismarck gyermeke. Bismarck f. hó 16-án rae- auxi szállásán egy négy hónapos gyermeket talált ágyában. A dolog így történt. A meauxi főhadiszálláson a király az érseki palota belső szobáit lakta. Bismarck a hátulsó földszinteket. Bismarck szobályából az ablakok a tág kertbe visznek, és ezen az utón sikerülhetett az illetőnek a gróf szobájába hatolni és a gyermeket ott letenni.

Esti 10 órakor egy értekezlet után viszszatérta gróf a királyi szobákból lakásába ós mivel egésznap lovagolt leakart feküdni, egyszerre valami neszt ball ágya mellett, mely mindig halhatóbb lett; a gróf a nesz okát kutatta. —Felemelve az ágytakaróját, egy durva vászonba takart gyermeket talált az ágyában. — Mikor aztán megvizsgálták a gyermeket, egy levélkét találtak nála, melyre felvolt irva: „Férjem Sedannál elesett, nekem nincs kenyerem, és a kétségbe esés arra kényszerít, hogy egyetlen gyermekemtől megváljak. — A gyermek Vincze névre van keresztelve.“ — Az anyát felakasztva találták. A gróf, mikor ezt közölték vele, azt mondta! „Nőst még gyermekhez is jutottam, a király pedig katonához, a háborúban mindent elkeli fogadni — még kisgyermekeket Í9.“,—• A gyermek parancsra Berlinbe vitetett.

= Bécs, szept. 26. Toursból több csapatmoz- galorn, mely előre látható volt, jeleztetik.

= Brüssel, szept. 26. Parisból e hó 25-ról jelentik, hogy az eröditvények Kiplay-nak, egy amerikainak vezetése alatt fegyvereztettek fel. Azon nem eléggé erődített szakasz, mely a Valerien erődtől St.- Dein8ig terjed, minatorpedekkal láttatott cl.

— Bécs,szept. 26. A birodalmi tanács Recbbau- érnék az elnök választására vonatkozó elnapolási indítványát elvetette, s a névszerinti szavazás megkezdődött.

= Tours, szept. 25. Trochu egy napiparaucsban dicséri a tüzérséget, mely roppant károkat okozott az ellenségnek, s megróvja az első zuáv ezred magatartását. Az ostrom állapot meg szüntettetett. Trochu szemlét tartót a St.-Denis erőd védmüvei felett, s azokat kitűnő állapotban találta. Az ellenség erősebb tömegekben nyomul elő a sémiéi utakon, az ellenséges kémjáratok St. Cloudban megkezdettek.

P á r i s.

A „Daily News“ n kővetkező humorislikus képet nyújt a párisi életről:

Bérkocsit fogadtam és elindultam Belleville polgárai állapotáról tudakozandó; mert elterjedt az a hír, hogy fel akarnak kelni és az egész várost kirabolni. Természeteién a kocsissal fraternizáltain. Útközben találkoztunk egy barátjával, ki kék hlouse-ban volt és belleville-i lakásába volt menőben. Felszólítottam, bogy foglaljon helyei. Nagy hazafi, roppant liarczias. A kocsis, a hazafi és én Belleville föulezáin keresztül mentünk és énekeltük a marseillnise-t. Belleville férfi lakói az utczán laknak; - fegyverük van és egész nap gyakorolják magukat, mikor nem mondanak hazafias toastokat. Belleville női folytonosan az ablakon kandikálnak és tetszésük szerint csevegnek. A hazafit és kocsist reggelire hívtam. Volt szerencsém. Egy csapszékhez megyünk, a hol a „hazafi“ bizto- ailása szerint a bor és a konyha pompás és a vendégek hangulata kitűnő. Bor-és konyháról nem sok mondani valóm van, de annál több nz érzelmekről. A társalgás állatában erről folyt: Belleville a legvégsőig tartja magát; .lutes Favre és a kormány igen mérsékelt; ügyeljenek magukra ; mert különben Belleville agyon találja öt-ütni, Rochcfortnak kitűnő oldatni vannak; - (le kezd lanyha (tiede) lenni! végre Belleville azon is

gondolkozik, bogy meg fog osztakozni a gazdagok vagyonőri, de előbb a poroszokat kell elűzni. Én szabadon mondok véleményt. Egy szurlos egyén régi egyenruhában gyanítja, hogy nem vagyok Iranczia — talán kém? ki tudja! Térdeim reszkedtek; a hazafi kivág a bajból, esküszik, hogy engemet gyermekkoromtól fogva ismer, én tüzes amerikai republikánus vagyok. A hazafi és én üssze- ölclkezünk — masok is megölelnek — a kocsis is szives volt át karolni. A csapszék ezalatt teljesen meglelt. Az amerikai republikánus-; Washington barátjának beszédet kell tartani; az asztalra emelnek. Miután olvastam llugé Viktornak a néphez intézett utólsó proclamátiójat, elég jól voltam instruálva. Árulóknak jelentem ki i. átalában a királyoknak? Napóleont úgy állítom ki mint u legnagyobb gazembert. Nyugoti hazámat úgy tüntetem föl, mint oly országot, melyben minden ember gazdag, hol nincs király, “nincs kegyelem, hanem csak „le peuple“; a felséges nép Ülésemet roppant tapsvihar közt foglalom újólag el és hazafitól leszek álölelve. Kocsis polgártársamnak nincs kedve visszatérni; egy kissé ittas, tehát kifizettem, meg ölelem és „kíséret mellett ünnepélyes és meghatésággal megyek a legközelebbi társaskocsi állomáshoz. A lársasko- csi fedele tele van szuronyos mozgó örökkel, úgy néz ki mint egy tövisdisznó abelépek; olt találok egy agg öreg embert, egy agg nőt és két mozgó.nemzetőrt. A bombázás kérdéséről foly a szóbeszéd. Az öreg ur úgy vélekedik, hogy a vezeték csatornák lennének a legalkalmasabbak „bizonyos“ czélra. Az öreg asszony hallotta már beszélni, hogy ezeket puskaporral fogják megtölteni, hogy a poroszokat légbe röpítsék. Általában elhatározzuk, hogy a vezetékcsatornákhoz nem kell folyamodni csak a végső cselben. Az öreg ur elmondja a mozgó nemzetőröknek, hogy neki három fia volt a seregben, kik mindnyájan hősiesen haltak meg a hazáért; bizonyosan hazudott.Minden ember ki elég idős arra. hogy ily nagy fiai lehetlek, ugyan ezt beszéli el; és egyszer sem visel gyászt.“

E tréfás előadásból kitűnik, hogy n hangulat nem mondható oly clegikusnak, milyennek a „Nordd. Alig. Zlg. szereli feltüntetni.

*

Paris közvetlen közelében levő falvak mind el vannak hagyatva a lakóktól és a csapatoknak üres helyeket hagytak hátra, minden bútor és készlet elvan szállítva. Az útmutatók nőm rontatlak el, hanem meg vannak fordítva, hogy tévútra vezessék a poroszokat. A helységok kimeneténél a táblákat, melyekre a helység neve és kerülete volt felirvn elvitték; úgy hogy a tájékozásra csak a térkép és mérő eszközök maradtak fenn.Minden összehordolt gabonát még a mull héten felgyújtottak, úgy hogy mindenfele, pernyefüst vau. Még a káposzta és a burgonyaföldek is fel vannak dúlva, általában minden rendszabály oly szomorú ponlossággal van végrehajtva hogy valóban határozóit védelemre vannak elkészülve.

Porosz részről pedig a csapatok és hadtestek előnyomulása oly kövelkezelescn vannak végre hajtva, hogy ma már Páris tökéletesen ccrnirozva cs négy főhadiszállás körül felállított hadoszlopok állal körül van véve.

A hidat mely Brio külvároson ál a csatornán keresztül a nagy paris útra vezet, légberöpilették, de mér más ál kelési pontok által van helyettesítve. Tehát közelebbi napokban megkezdődik a küzdelem, az elaléll nemzet és a büszke ellenség közt.

<■

Parisban és Lolharingiáhan egyszerre van körözve egy tiltakozás melyben e tartomány lakói Porosznrság keblébe való kapcsoltatásuk ellen tiltakoznak.

A tiltakozás igy hangzik :

„Alólirotlak, mint lolharingiai származásúak vagy Lotbaringiábnn lakók tiltakoznak azon gondolat ellen, hogy bármily kis része is azon deparlcmentoknak, melyek a hajdani Lolharingiát képezték, valaha Németországhoz csntoltassék köszönik a nemzeti védelem kormányának, hogy külpolitikája alapjául azon területek épségét telte, melyek jelenleg oly hensőleg egyesülve és oly mély ragaszkodással vannak a közös hazo földjéhez. Nincs áldozat, nincs erőfeszítés, mire képesek nem volnának, hogy bebizonyíthassák hazájuk és Európa előli, hogy ők mint francziák akarnak és tudnak élni és meghalni.“ Következnek az aláírásuk.

Különben ez integritás mennyire ulapjál képezi Jules Favre politikájának, bizonyítja n tegnap érkezett azon távirat, hogy a béke alkudozások meghiúsullak, épen az okból, mórt Bismarck első feltételül azt kívánta. Most teliét a háború tovább dühöngő menetére vau bízva Fran- cziaorszég sorsa.

Metz.

Metz czernirozásáról a „Köln, Zlg.“ Írja:

„Mindaz, mi a lapokban Bnzaino lábornagygyal való alkudozásokról olvasható, mint megtudtam, hamis forrásból származott. A tábornagy rsak o hó 10-kén tudta meg Napoleon elfogalásál, a sereg Sedannál való megadását és kélségenhivül nem poroszközvetités utján. Csak tegnap (2ü-kán) történt olyasmi, a mi a Melzbe zárt sereg sorsára nézve nincs fontosság nélkül — de csak eshelölegesen — és e hirt teljes fentarlással közlöm a dolgok forilulalá- lél várván annak megerősítését.

Mint megbízható forrásból közölték velem, legnnp délután előőrseinknél egy Parlamentär jelentkezett, ki Bu- zaine levelét hozta; még azon éjjel egy szolgálattevő liszt a főhadiszállásról elkuldelelt, a franczia előőrsökig ál- ment, innét Melzbe a tábornagy főhadiszállására kísérték, hol a legolőzékenyebli és legbnrálságosabb fogadtatásban részesült.

Ez a dolog állása; és mint inár cmlilve voll, ez az első közvetlen érintkezés a ezirnerirozé és czeniirozolt sereg főparancsnokai linzi, mivel eddig a két főparancsnokság közt csalt foglyok kicserélése és sebesüllek iránt folyt alkudozás. Milyen tartalma vei 1 a Idei? kérdik nz olvasók. A „lobbi hnlgatás“ mondja Hamlet, annyival inkább, mikor még az ember magaséin tudja.“

Róma.

Az olasz csapatokat Róma leirhatlan lelkcsüllséggel fogadta falai közölt. A harangok rémilö zúgása véget nem ért; a nép hatalmába kerítette u tornyokat s oly zabolátlan dűhvel kongatta a harangokat, hogy a tornyok alapjaikban megingoltak. Valóságos tusa fejlődőit ki a liarang- kt)telek körül s a ki hozzájok nem férhetett, üvöltött, ordítozott, szóval érzelmeinek egészen szabad kifejezést engedett. — A csatát, mely kevesebb halottjába és sebcsUll- jehe került az olasz seregnek, mint a legjelentékenyebb . ,?®i csalározás Francziaországban, oly clragadtalással

dicsőítik, mely semmi arányban nem áll az olasz hadsereg e részbeniéit szolgálatával, minthogy ennek csakugyan csekély érdeme van a pápai trón bukásában. Cadorna, mondják a florencziek, nem lelt egyebet, mint egy holtat — ülőit agyon.

*

Róma magatartásáról a csala folyama alatt még semmi részletekkel nem bírunk. Tény, hogy minden készen állt a kétségbeesettebb védelemre. Maga a Lconini-város- részben ezer ember és 10 ágyú állitatott fel. A város belsejében levő hidak kivétel nélkül erősen megszállatlak, hogy a nép felkelése esetében a közlekedést elzárják s a mozgalmat isolálják. Az előkelő római családok behívták faluról cselédeiket s vasalásaikat s felfegyverezték úgyhogy minden palota egy-egy védelmi állapotba helyzott váracshoz hasonlítón. Mi indította a pápát tulajdon képen

arra, hogy a fehér zászlói a harcz közepette kitűzéssé,

_m

ég magyarázatra vár; emberi érzel szállta meg, vagy okos tanácsra hallgatott? meg fogjuk hallani nem sokára.

Hallatszik, hogy Amim bárót kormánya Róma bevétele után rögtön visszahívta. Állépte talán a báró ur Berlinben veit instructióil, avagy nem pontosan követte azokat?

*

Csodálatos a király s az olasz ministerium magatartása Róma bevételének eseményeivel szemben; azt hinné az ember, hogy a monarcha és ministerei lelkiismereti fur- dalásokat éreznek saját tettei felelt vagy aggódnak azoknak további következményei miatt. A kormány gyávasága annyira ment. hogy noha 20-kán már a délelőtti órákban biztos híreket veti Róma elfoglalásáról, nem merle a nemzeti zászlót kitűzni a régi várpalota ormára, s csak midőn a nép szintén értesülve az örvendetes eseményről, a lobogó kitűzését zajosan követelte, tett eleget e kívánságnak.

•

A Cadorna és Kánzler tábornok között kötőt capilü- lalió hivatalos szövegét még ez ideig nem bírjuk ngyan, azonban hiteles forrásból a kővetkező főbb pontokról ve- j szünk tudomást: A pápai sereg átadja az olasz kormánynak összes ágyúit, fegyvereit, felszerelvényeit, lovait, tár- szekereit stb. azok hecsérlékének készpénzben leendő megtérítése mellett. A pápai csapatok tisztjeinek magán lovai, fogatai és poilgyászai birtokukban meghagyatnnk. Az olasz csapatok a városban minden előbb a pápaiak által megszállva tarlóit katonai posiliókal, ide értve a Leo- nini városrészben fekvő st, Angclo kastélyt is megszállták.

Miután a pápa azon ajánlatot, hogy egy olasz ör- csapat rendeltetik őrizetére — visszautasította, személyes szolgálatára meghagyatiiuk az eddigi palota örök, kik kizárólag látják el a szolgálatot az Angyalvárban s a pápa személye körül, de késznek mondja magái az olasz kormány a pápa legelső intésére saját csapatait bocsátani rendelkezésére.

A pápai katonák, kik olasz alatvalók, egyelőro Alexandriában helyeztetnek el, hogy kívánalmaik és szolgálati idejiik megvizsgálása után az olasz hadseregbe felvéles- senek, vagy pedig liazubocsáltassanak.

Az idegen csapatok Civita-Vecrbiiiha internáltainak, hogy lassankint s adandó alkalmakkal nz olasz kormány költségén hazájokha szállíttassanak ; az olasz kormány ezeknél nem csak az úti költségei fedezi, de egyszersmind bizonyos elbocsátlalási összegei is tizei, természetesen készpénzben.

A pápai lisztek, kik elég tehetősek, hogy saját költségükén haza térhessenek, Rómában maradhatnak, de becsületszavukkal kell magokat kötelezniük, hogy az egyházi államokat 24 éra alatt elhagyják.

Mi liir a Nyírben.

* oroftt élet. Szeles, viharos napokat élünk, nem csak a mi rónáinkon szálguldoz nz a szilaj csikó, — melynek Heolus apánk óla szél a közönséges neve( — hanem viharrá edzve franczia, burkus sógor barátainknak ós erős munkát ád most. Ide, n szerény Orosra nem nagy hatást gyakorol az a roppant háború — vihar, mert ilt nincsenek nagy dispulálásban szélvésztől! — ha szabad a drasticus kifejezéssel élnem ; — elrekedi politikusok .... szóval mi falusi csend clelcl élünk!

De azért korántsem vonulunk vissza a nagyvilágtól és annak szokásaitól. Mintán esős, ködös, és szeles hideg idők járnak, megcsaltuk Jupitert és most oly jól esik fűtőt szobában a ropogó kandalé mellett üldögélni, — mondom olyjól, hogy mi bizony észre sem vennénk, miként a nagy háború mámora Zephirusból is Notust Irausfonált, ha ki nem kukucsálnánk néha a meleg szobából I . . . .

Omnibus monendum esi! A nyárral oda minden élvezetünk, az ősz brutális beköszöntésével pedig, oda a jó szüretünk! Radius mosolygó nrczulaláhól jó mennyi-és minőségű nyíri nedvet olvasónk ki, de a kedvezőtlen időjárás okozta esély következtében egész nap is kutathatunk a bogarak közöli: mégsem fogunk találni egy érett szöllö fürlöt is Nem lesz csoda lehál ha az idei nyíri bort Ízlelve a csendes falu költői magányban prózai keserűségek- ós savanyúságokra is virradunk — s hogy az ólomezukor édes borleremlö ereje nagy mérvben véteniük igénybe. . . Mondáin: iszonyú az időjárás Orosnn 1 „LuinpeciuS vagn- bundiis“ keni még csuk „aslromokus“(ik sem lehelünk, hogy gyönyörködjünk a csillagos égbeu, mert a fellegek