Tiszavidék, 1870 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1870-10-03 / 40. szám

IV. évfolyam 40. szám. Hétfő, október 3. 1870. Kiadó hivatal Illincz Gyula könyvkereskedésében nyíregyházán. Szerkesztői iroda: ifl. Csáthy Károly könyvkereskedésében DEBRECZENBEN, Bérmentetlen levelek einem fo­gadtatnak. Nyílt tér alatt minden húrom hasábos garmondsor 25 kr. és 30 kr. bélyegdij. Előfizetési dij: Kiadóhivatalban egész évre 5.50 Házhoz vagy postán küldve 6.— Félévre ............................3.— É vnegyedre .... 1.50 Hirdetések dija : minden 5 ha­sábos petit sor egyszeri igta- tusánál 5, többszörinél 4, — bélyegdij 30 kr. Előfizethetni Hfyir egy házán Illincz Gyula (előbb ifj. Csáthy Károly) könyvkereskedésében főpiacz. Idebreczenben ifj. Csáthy Károly könyvkereskedésében, pesten Grill Károly m. k. udvari könyvárusnál és Petrik Gézánál hol egyszersmind hirdetések is felvétetnek. József föherczeg fogadtatása Debreczenben. Debreczen, szept. 28. 1870. =) Városunk szept. 28. este egész ünnepies ki­nézést öltött. A várva várt íöherczeg megérkezésének biztos hire, este felé futótűzként terjedt cl a polgár­ság közt, b talpon volt a város apraja és nagyja, sűrű tömegekben sietett a kedves emlékezetű, hőn szere­tett magyar nádor fiának, a magyar honvédség jelen­legi főparancsnokának József főherczegnek fogadásá­ra. Nem a hatóságok fogadták ott a kedves vendéget hanem a város lelkes közönsége. A hét éra után meg­érkezett vonatot harsány éljenüdvözlet fogadta s a kilépett főherczeget a polgármester Kovács Lajos a város közönsége uevében, mint cs. kir. főherczeget és a magyar kir. honvédség főparancsnokát szívesen lá­tott vendégül üdvözölte. A föherczeg igen szívélyesen megköszönte a fogadtatást, s örömét fejezte ki afelett. Az eredeti rendelkezés szerint ő fensége nem szán­dékozott a városba bejönni, hanem a kassai vonat in­dulásáig a váró teremben akarta az időt eltölteni. —• Azonban a főkapitány Simonffy Imre és intendáns Kiss Sándor szives meghívására, hogy látogatná meg- a színházat, melyben tiszteletére disz előadás rendez- tétett, ő fensége szívélyes válasza az volt: „Rendelke­zésére állok Debreczen város közönségének," mely örömhírt mindjárt egy lovas hajdú vitt meg a város­házhoz, hogy a továbbiakról ott intézkedés tétessék. Ekkor a lőherczeg segédtisztéivel a város ötös disz- fogatán foglalt helyet, s a menet megindult be a vá­rosba, egyenesen a színházhoz. Valódi diadalmenet volt az, a föherczeg kocsija mellett két oldalt höm­pölygőn a roppant néptömeg, folytonosan éljeuezve és üdvözölve a kedves vendéget. Czegléd utczán már alig bírtak haladni a kocsik, s a bevonulás egy ne­gyed érát vett igénybe. A színházba belépve, a lép­csőn Kiss Sándor intendáns fogadta a főherczeget, s örömét fejezte ki azon megtiszteltetés felett, mely a magas látogatás által éri a színházat s óhajtá, hogy ő fönsége élvezetesen töltse el az estét. Két szinházi bérruhás szolga gyertyákkal haladt elől, s a föher­czeg és segédtisztjei a kaszino-páholyban foglaltak helyet, mely ez alkalomra igen csinosan fel volt di- szitve. A páholy előrészén atlaszia nyomott diszes szinlap feküdt. A főherczeget, a mint belépett a pá­holyba, a szinházi közönség szivből eredő, háromszo­ros éljenzéssel s felállással üdvözlő. A kaszinó mel­letti jobb oldalról levő páholyban a polgármester és főkapitány, pár honvédtiszt s a balról levőben a ka­tonai kiséret több tagja foglalt helyet. Az előadást a „Pajkos diákok “-kai kezdték meg, mely oly Sikerül­tén mint ma még nem adatott szinpaduokoo. Az operette után Szomolnoki Erzsi remekelt, egy komoly kettőst tánczolván Horvát Károlylyal. Táncza annyira művészi v olt, hogy maga a fenség is megtapsolta. Végül a „Tékozló“ utolsó jelenete ada­tott elő, melyuek remek díszlete a tündér palota a mint értesültünk igen megnyerte a magas vendég tet­szését. Egyátalában elismerőleg nyilatkozott 5 fensége, úgy a szinház kinézése, mint a diszitmények és az előadás szabatossága felöl is. Az előadás végzetekor a közönség roppant éljenzése közt távozott a föherczeg s a város diszfogatán a „Fehér 16“ szállodába hajtatott, hol az ő kísérete számára az első emeleti nagy teremben teritve volt. A színháztól idáig min­denütt lelkes éljenző néptömeg által üdvözöltetek, s a föherczeg átalán megérthette azt, hogy mennyire tudja városunk népe azt, hogy ő e honban született,s hogy ő annak hű fia. Ekkor már az egész piaczot és várad-utezát ellepte a fáklyászenénél tisztelegni aka­ró tömeg. A láklyás menet mintegy 400 fáklyával a vá­rosháza udvaráról példás reudbeu indult meg, elől a fokapitánynyal s a rendezőkkel. Balázs Kálmán kitű­nő zenekara után a dalárda működő tagjai a diszes lobogóval, s ezek után négysorosán a fáklyavívők többnyire czéhbeli iparosok, s ezek mellett és mögött beláthatlan néptömeg ment a tisztelgésre. Balázs Kál­mán zenekara az egész utón AnRákóczy indalót húzta A mint a menet a „fehér ló“ elébe érkezett, az áll­vány előtt helyet foglaltak a zenészek, a főkapitány, sat., ezek mögött a dalárda, s a körben a fáklyások. Balázs Kálmán egy kitűnő magyar darabot lmzott, s ekkor a föherczeg magyar huszár egyen ruhában megjelent az estélyen, s egetverő éljenzéssel fogadta­tott. Eután a dalárda kezdett rá egy kitűnő müdara- bot, s valóban remekeltek, A dalárda éneklése után Oláh Károly főjegyző a következő szónoklattal üd­vözlő ő felségét. — „összesereglettünk. itt önként, jószantunk- ból hogy főherczegségedet, úgy is mint az uralkodó királyi ház egyik tagját, úgyis mint hazánkfiát, úgy is mint a magyarországi összes honvédség legfőbb pa­rancsnokát, szivünk teljességéből üdvözöljük 1 Fenséged személye: kapocs a trón és a nemzet között; kapocs a bizalom drága ékkövével diszitve, mely ragyogó sugaraival fényt, világot áraszt maga körül, fényt, világot hint fent és alant, hogy a szen­vedő hazára nehezülhető viharok elől biztos menedé­ket mutasson, hogy a valódi nemzeti jólét forrására vezessen! Fenséged állása, mint a honvédség főparancsno­káé, biztosíték a trónra, biztosíték a nemzetre nézve, aziránt, hogyérdekeik összeforjanak 1 — Népszerű intézmény Magyarországon a honvéd­ség, melylyel a magyar vitézség emléke -a múltban, s hite, reménye a jövőben van összekapcsolva. Czélszerü s alkotmányos intézmény a honvédség mely a katonát és polgárt egyesíti magában! Az alkotmányos szabadság biztositéka, záloga ná­lunk a honvédség; mert a hol minden életerős polgár egyúttal hazájának védője, s minden honvéd egyúttal polgár is: ott az alkotmányos szabadság védelme a legjobb kezekbe van letéve! .. . Midőn fenséged elvállalta a magyarországi ösz- szes honvédség főparancsnokságát: egy szent érze- mény, a remény buzditó szavával egyesülve, járta át- megát milliók szivét; a remény szárnyairól e jóslatot olvasta az ország: a honvédség ereje, szervezete ki­fog íejtetni a nemzet méltóságához illőleg, a trón és haza biztosságához kellőleg! E hitnek, reménynek adunk mi kifejezést, midőn hő ragaszkodásunkat nyilvánítjuk fenséged iránt, és kívánjuk, hogy fenségedet a magyarok istene a ma­gyar haza javára, sokáig boldogul éltesse!“ Lelkesült éljenek szakiták félbe a szónoklatot, melynek csillapultával a föherczeg válaszolt a hozzá intézett beszédro, melyet igen sajnálunk hogy nem gyorsírhatunk; mert 1847 óta aligha tartott osztrák föherczeg nyilvánosan ily lelkesítő beszédet, és főleg olyat, mely meggyőzött bennünket, hogy József föher­czeg nem hiába született Magyarországon, mert ö annak egyik leghívebb fia, s hogy magas állásának, rendeltetésének teljes öntudatában van. Beszéde körülbelül igy hangzott: „Köszönöm e derék magyar város közönségé­nek, ezen lelkes fogadtatását, melylyel engem mint a ki ő felsége a király és a nemzet által a honvédség fő­parancsnokául kineveztettem, megtisztelt. Igen örven- dek, hogy a városban a honvédség és személyem iránt ily jó indulattal találkozhatom. A honvédségnek nagy horderejű fontos hivatása van, s ez azon kapocs mely a katonai és polgári elemet egymással összefűzi s egy legnagyobb biztosíték a király és haza védel­mére a vésznek idején Minden honvéd, egyszersmind polgára is a hazának, s mint ilyen kell, hogy annak tartós békét óhajtson. De ha netalán a vész fellegei tornyosulnak majd szeretett hazánk egére, ha ellen­ség találja fenyegetni azon országot, melynek én is szülötte vagyok, mert magyar vagyok, — e honnak szülötte, ki eddig csak szóval működhettem hazám érdekében, ha kell, majd tettel is fogok, s szivem vé rét örömmel áldozom a szenthaza oltárára, — ha te­hát mint mondám vész fenyegeti a hazát, mit óhajtók hogy minél később következzék be: hiszen tudom és remélem, hogy a magyar honvédség, a polgár kato­nák, kiknek főparancsnoka vagyok, megemlékezve dicső őseinknek hősies tetteiről, dicsőén fogunk har- czolni a hon ellenségei ellen, mert hiszen nekünk egy oly fegyver is lesz kezünkben, mely nagy nemes tet­tekre lelkesít, melynek semmi erő, semmi hatatqm clientállani nem képes, és az a gzent’jhaza’szcretete. Köszönöm még egyszer a szives fogadtatást, jó emlé­kemben fogom azt megtartani, s remélem, hogy nem sokára ismét megláthatom c derék magyar várost, mely oly lelkes fogadtatásával megörvendeztett. Éljen Debreczen város polgársága.“ Hogy minő lelkesedést idézett elő a beszéd, azt leirni nem vagyunk képesek. Az éljenzés nem akart véget érni, s a föherczeg a közönséget kezével üd­vözölve, távozott az erkélyről. Ezután B. K. zeneka­ra még a Rákóczy-indulót játszotta el s a^dalárda még egyet énekelt, s ekkor zeneszó mellett vissza­mentek a fáklyások a városházhoz, s ott a fáklyák eloltattak. ö fensége Coburg herczeg (sógora) s suiteje társaságában a közép asztalnál vacsorált.jjEz'asztal- hoz a polgármester is hivatalos volt. A mellékasztal­nál a helybeli honvédtisztek ültek, s a vacsora, mely alatt Balázs Kálmán zenekara jó zamatos magyar da­rabokat játszott, 11 óráig tartott, ő fönsége egész 12 óráig ült az asztalnál, környezetével társalogva. 12 órakor a fogatok előállottak, s ő fensége, kíséretével együtt, az indóliázhoz hajtatott. A polgármester, fő­kapitány, s uehányan kocsin kísérték a magas ven­déget, ki ott még egyszer szives köszönetét mondott a város közönségének a fogadtatásért, s azután egy waggonban lenyugodott, s a Kassára menő reggeli vonattal elutazott Tokajba. — Megyaszay Samu csendbiztos, ki lóháton kisérte ő fensége fogatát, ma­gyarosan: „Szerencsés utat!“ kívánt őfenségének, ki különösen megköszönte Megyaszay fáradozását. Rövid volt azon idő, a meddig a kedves vendé­get magunkénak mondhattuk, de a mit tettünk, azt önként, szivünkből tettük tiszteletére, s reméljük, hogy ő fensége ép úgy nem fogja feledni a lelkes fo­gadtatást, mint mi nem feledjük el azon szerencsét, hogy őt körünkben láthattuk, s azon lelkesítő haza­fias beszédet, melylyel annyira felvillanyozott ben­nünket. Hogy ez ünnepély ily kitünően sikerült, annak főérdome Simonffy Imre főkapitányt illeti, ki valóban példás buzgalommal, ernyedetleu kitartással végezte a rá bizott rendezői szerepet. — Floroncz, szept. 23. A kormány a római tar­tományokban a népszavazást szándékozik elrendelni. — Egy római küldöttség kérvényt fog átnyújtani • királynak a bekebelezés végett, a király a parlament helybenhagyá­sának fentartása mellett beléfog egyezni. — A parlament Rómát fogja fiivárosul választani. — A parlament 1871. év február havában fog összehivatni. Merénylet Ferencz József császár életo ellen I — ö felségének Grátzból Bécsbc visszatérése elölt Bécs- ben álalánosan el volt terjedve a hír, hogy élete ellen a vasúton, ennek egyik részén a síneknek felszakgalásával, merénylet köveUelik el. Az egész vonal hosszában biztos­sági örök állíttatlak fel, s a vonalon, 5 perczczel az ö felsé­ge vonatát megelőzőleg külön vonat járt elöl, De nem ta­láltak a gonosz szándéknak nyomára sem. Valakinek tet­szett a bírt készíteni, s könnyelműen továbbadni: — Katonai dolgok. A közös hadügyminiszté­rium azon rendelete folytan, hogy az októberben behívan­dó ujonezok a kiegószilési kerületek székhelyein képez- tessenek ki az őszi gyakorlatok befejeztével a Buda-l’es- len állomásozó G ezred mindegyikétől 12 tiszt az ezred- kiegészitési állomásaira indillalik. •4g Wapoleon császár, — igy beszéli a hir és Eugénia császárné lapja : a „Situation“ egy proklamatiót készített, melyet egy-két nap alatt közleni fognak az an­gol és belga lapok. A proklamatióban inti a franezía nemzetet a béke­kötésre, a minőt az ellenségnek épen nem nagy kedve van diktálni. A mostani köztársasági kormány tagjait bitorlók— j nak nevezi s árulással vádolja őket a nemzet és „főlség“ j iránt. Árulással a „fölség“ iránt. Árulással ön maga iránt, aki gyáván gyalázatosán az ellenség kezébe játszotta magát.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom