Tiszavidék, 1870 (4. évfolyam, 1-50. szám)
1870-08-15 / 33. szám
33. szám Hétfő, augusztus 15. 1870, IV évfolyam. Szerkesztői iroda: és Kiadó Hivatal ifj. Csáthy Károly könyvkereskedésében debreczenben, és NYÍREGYHÁZÁN. Bérmentetlen levelek einem fojr Nyílt tér alatt minden liárom hasábos gannondsor 25 kr. és 30 kr. bél'yegdij. Előfizetési dij: Kiadóhivatalban egész évre 5.50 Házhoz vagy postán küldve 6.— Félévre..............................3.— Évnegyedre .... 1.50 Vegyes tartalmú hetilap. Hirdetések dija : minden 5 hasábos petit sor egyszeri igta- tnsánál 5, többszörinél 4, — bélyegdij 30 kr. Előfizethetni Nyíregyházán Illincz Gyula (előbb ifj. Csáthy Károly) könyvkereskedésében főpiacz. Debreczenben ifj. Csáthy Károly könyvkereskedésében, Desten Grill Károly m. k. udvari könyvárusnál és Petrik Gézánál hol egyszersmind hirdetések is felvétetnek. Gondoljunk a jövőre is. Nagy-Kálló, aug. ÍO. A monographiák korát éljük. Hála istennek! — ez jelenti, hogy jobb jövőre is érdemesebbek is yagyunk. Helyesen mondá a múlt század egyik tevékeny férfia, Virágh Benedek, hogy „aki nem tudja mik történtek mielőtt született: az gyermek.“ Gyermeki kiskorúságáról tenne nyilvános tanúbizonyságot azon nemzet is, mely öntörténetét nem kívánná megismerni. Önmagát alázná meg azon ember is, ki ősapái életét a feledékenység homályába engedné merülni. E részben századok mulasztásait kell nekünk, a mostani nemzedéknek helyrepó- tolnunk, s dicséretes a törekvés, mely e téren nálunk mutatkozik. íme a csaknem szomszédos Debreczen már állított elő monographiát, s ez ránk szabolcsmegyeiekre nézve is buzditólag hat, és hasonló tettre ösztönözhet. Úgy értesültünk, hogy több bizottmányi tag foglalkozik „Szabolcsmegye monographi- ája£í eszméjével is, és erről valamelyik megyei bizottmányi gyűlésen közelebb szólni is akarunk. Nagy és őszinte örömre adott alkalmat e hir nekünk, s óhajtjuk, hogy ez eszme mielőbb megtestesüljön. De nem is lehet kétségünk e felől, mert képzelni sem tudunk oly egyént, ki polgári méltóságával megtudná egyeztetni ennek — ellenzését. Ily gyermeket, ki önjavát ennyire háttérbe szorítaná, nem hihetünk e megye határán létezni. Hanem más volna feladata a mi czik- künknek. — Történelmünk megírásakor gondoljunk ne csak a múltra, hanem a jövőre is. Remélt jobb jövőnek — a történelmet illetőleg — hatalmas alapját teszszük le múltúnk megiratásában. És most, ha el gondoljuk, mily óriási nehézségekkel kell annak küzdeni, ki e munkára vállalkozik, lehetetlen fel nem ébredni bennünk azon gondolatnak, hogy apáink bizony elhanyagolták önmagokat, a mennyiben számunkra meg írva sem tartották fen viselt dolgaikat. Nem kellene most annyit gondolkoznunk egy monographia megírásán, ha elődeink nem mulasztották volna el a nevezetesebb eseményekről jegyzéket vezetni, ha hiteles irataink volnának a történt dolgokról. Távol légyen tőlünk, mintha ezt vádként akarnók felhozni az ősök ellen. Nem. Akkor az idők szelleme más irányba fordította az emberek figyelmét; de annyit mégis be kell vallanunk, hogy ez reánk nézve — bár mi volt is oka — káros mulasztás volt. De apáink szelleme igy int felénk: legyetek ti jobbak, tegyetek többet, mint apáitok! — Tehát rajtunk van a sor, Nekünk csinálni kell községi évkönyveket. Fájdalom, nem uj már ez eszme, és mégis ismeretlen. A magyar történelmi társulat pár év előtt egy köriratot tétetett közé a lapokban, melyben először pendité meg ez életre való eszmét. Kiáltó szó volt a. pusztában, elhangzott eredménytelenül. Pedig mostani körülményünk is eléggé igazolja ennek szükségét. A szükség pedig jó tanitómester. Ne dugjuk be füleinket a hasznos leczke előtt, mint kis korú gyermekek szokták ál szemérmükben. Csináljunk községi évkönyveket. És mi legyen ennek czélja? — Feljegyezni saját történetünket, hogy utódaink mintegy tükörben lássanak minket azokban; ne tévelyegjenek a koholt, vagy hamis czélokra készített okiratok nyomán, midőn felőlünk meg akarnak emlékezni. Létesítse ezt legelőször Szabolcsmegye; intézkedjék, hogy minden községben legyenek községi évkönyvek. Ki ne lelkesednék ez eszmén ? ki volna ma oly hideg keblű, ki maradékaink elől készakarva elzárná saját jellemünk történelmének forrását? Nekünk épen jó alkalmunk lesz ezt kivinni a monographia eszméjével kapcsolatban. Itt az ut előttünk.' hogy emléket emeljünk önmagunknak, melyen az utókor lelkesüljön. Ne mulaszszuk el tehát a községi évkönyvek alkotását, és hogy ennek kivitelére minő módosításokat használhatnánk, — arról máskor bővebben. Egy Szabolcs megyei. A weissenburgi és wörthi csaták. Aweissenburgi ütközet mindkét részről elkeseredett és makacs volt. Az ágyú és gránát tűz alatt a város romokban van. A legtöbb ház elhamvadott és még sok helyről sűrű oszlopokat képez a felgombolygó füst. Nagyon véressé tette a csatát azon körülmény is, hogy az elkeseredett lakosok is megtámadták a porosz sereget és ezért valóságos konczolás is fordult elő. A Strassburgban megjelenő „Courrier du Bas- Rhin“ o csatáról a következüket Írja: „A hírek melyek városunkat átfutották, és a melyek folytán azonnal Hagenauba mentem,nem voltak alaptalanok Katonáink szétzuzattak a tömeg által, 8 vagy 10 ezer ember a mi seregünkből hat óráig küzdött 80—100,000 ember ellen“ A 74. és 50. sorezred, a 16. gyalog vadász zászlóalj, egy ezred turco és egy ezred lovas vedász táborozott 4-ltén éjjel Weissenboarg környékén, kémek és portyázó csapatok nem adták hírét a közel lévő ellenségnek. Ma reggel hajnalban, erős ágyúzás hallatszott és a mérhellen németsereg: lüzérség,lovasság, gyalogság mutatkozott Schweigen magaslatán, mely az első bajor falu u határon, Az első bombák Weissenburgra estek, melynek meggyujlák kaszárnyáját és más épületeit. A 50. sorezred épen reggblijével volt elfoglalva, midőn a tábori érték a kartácsok, D o u a y tbk. „elöré“-t parancsolt és a katonák élelmiszereiket, tarisznyájukat odahagyva rohamba nyomultak előre. A franczia csapatoknak csak három ágyujok, az ellenségnek roppant nagy tüzérségi készlete volt. Katonáink a Weissenbourg közelében levő paraszt lakok mellé vonultak; de csakhamar e védheljeklől is ifiegfosztatának A túlnyomó tömeg által agyonzuzittak. A turcok mint oroszlánok karczoltak, szuronyszegezve támadták meg az ellenséget)- de lekartácsoltattak. A két (említett) sorezred! is csodadolgokat vitt véghez; tisztek és katonák kegyetlen veszteséget szenvedtek. Egy rémitö hir is megzavarta katonáinkat. Douay tbk. megöletett egy gránát lövés által és Montmarie tbk. megsebesült. A németek folyton tízeitek. — A csata közepén jön vasúton egy sor szakasz katona, milsem tudva a történtekről. Ezek Hunspachnál megállittattak. A fran- cziák kiszöknek a waggonokból és a csata-gomolyába elegyednek. Végre a borzasztó golyózápor elöl a közeli erdöít- és szöllökbc menekültek. A turcok már 8 ágyút foglaltak cl, de azok visszavétettek tőlük egy kegyetlen küzdelem után, melyben félig tönkre tettek egy ezred porosz ulanust. Nem volt idő a fegyvereket, sátrakat felszedni, a sebesüllek nagy része a csatatéren maradt. Hagenauban igen szomorú a látvány. Az ökör-szekerek vonulnak végig az ulczákon bútorokkal, siró és kiabáló nők — gyermekeket szállítva a szomszéd falvakból, kik ijedten hurczolkoduak biztosabb men helyet keresve. — Ezután jön a kifáradt, kimerült katonák meggyérült sora, kik 24 óra óta semmit sem eltek, cs csak a vér páráját szívták a csatatéren. Állítják, hogy ha 28,000-en vannak, képesek lettek volna az ellenség visszanyomni. Egy major beszélte el a fentirtakat. Jöttek a sebesültekkel megrakott szekerek. Éjfélkor láttam irgalmas nénéket idesielni, kik gyógyszerük és ápolónőkről gondoskodnak. 1 érakor trombitaszó. Szekerészek mennek a csatatérre a sebesülteket és halottakat felkeresni. Egy más (német) tudósítás szerint e csata jelentéktelen csaté patéból fejlődött ki nagymérvűvé. Ä bajorok meg akarták akadályozni a francziák átkeléséi és ekkor fejlődött ki a porosz csapatok egész tömege; de ez Ütközet el volt döntve a koronaherczeg táborkarában már az előtte való nap. Heves ágyúzások után Wcissenburg bevételeit; de ez a munka kisebb fele volt: Be kellett még venni a sán- ezokat és erődítéseket. Főpontját az ütközetnek a Gais- berg képezete, melynek tetején tömör falakkal körülvett erősség volt. A hegy 300 láb magas a bajorok és poroszok egyaránt részt vettek az ostromban. E közben sikerült a francziáknak egy ágyú odahagyásával tovább vonulni. A németek az ostrom alatt annyira kivoltak merülve, hogy az üldözés nem volt lehető. Mindazonáltal 486 közkatona és 12 tiszt, kik közt 1 ezredes és 7 hadnagy volt, foglyul esett. Az üldözés alatt még 500 franczia esett a győzök kezébe. A hatottak és sebesültek száma 1000—1500 lehet. De a németek részén is nagy veszteség van. E tudósítás a végén kijelenti, hogy egy újabb ütközetről vesz táviratot.........................................Az üldözés folytán 5 ágyú és égy franczia sas esett zsákmányul. A foglyok száma 5000, köztök turcok, zuávok, vadászok stb. Az ellenség vesztesége roppant. Douai tbk. ezomb- ját egy gránát Gaisberg ostrománál ugyszélzuzta, hogy rögtön meghalt. Az ütközetben a 7. 37. 47. 58. porosz, a 9. bajor gyalogezred és a 10. bajor vadász zászlóalj, a slesiai vadászok vettek részt. * Egy Karlsruh eból jövö tudósilásból megemlítjük : „A németek a homlokzatot és a jobbszárnyat támadták meg; ez tökéletesen szétzilálta az ellenség sorait; a franczia hadosztály már 2 óra tájt délután teljesen szétszórt sorokban vonult vissza Bitseb felé. 900 foglyot köztük 18 lisztet hagyván hátra. Geisberg bevétele sok tisztbe került. Három törzstiszt is oda veszett. Az összcsveszleség csak később megállapítható. A w ö r l h i csatát illetőleg a kővetkező tudósításokat hozza a „Karls. Ztg.“ : Sulz, aug. 6. Ma reggeltől óla Wörth irányában borzasztó ágyu- dörgés, Badeni csapatok főhadiszállása az éjjel Aschblach- ban, ide másfél órányi távolságban Lauterburg irányában volt áthelyezve. Vajon a badeni hadosztály az ütközetben részt fog-e venni, kétséges sőt valószinütlen. A koronaherczeg főhadiszállása itt van; a badeni nagy herczeg valamint a coburgi herczeg itt vannak. A csapatok szelleme és magatartása minden dicséretet felülmúl. A népesség részint közönyösen, barátságosan, részint pedig a legkerübb ellenséges indulattal viseli magját. A vidék rémilöleg kivan merülve. Húst már nem lehet kapni, kenyeret nagy bajjal, bort csak ritka helyt. Á w ö r t hí csalasikon, aug. 6. Este. Épen most érkeznek badeni csapataink a csatatérrre fájdalom, igen későn arra, hogy az ütközetben részt vehessenek. Táboroznak. A csapatok ki vannak fáradva és nagyon ellankadva az előbbi éjszakai rósz táborozás miatt, de tele lelkesedéssel. A csata rettentő volt, 10,000 halottról és sebesültről beszélőnk. Mac-Mahon, ki személyesen állott velünk szemben a hegyekre vonult vissza. A foglyok száma igen nagy, köztük sok tiszt előkelő férfiak, kik nagyon levertek. Egy vértes ezredesnek iszák-gőrcse van; ezrede nincs többé. A spahik’ borzasztó vereséget szenvedtek. A poroszok is sokat szenvedtek, háromszor verettek visz- sza roppant veszteséggel.
