Tiszavidék, 1870 (4. évfolyam, 1-50. szám)
1870-01-03 / 1. szám
aztán csizmadia, lutheránus, magyar, tót, jobb és baloldali nőegylet, a mint a magános jellegű viszonyok alakulnának. A meghívókon kijelentetik, hogy zártkörű jótékony czélu tánczvigalom rendez- tetik. — Jótékonyság és zártkör! — Mintha kjs$é aristokratikus nimbussal lenne szükséges a mai világban csalogatni a jótékonyság gyakorlására az igazhivőket. - Zártkör, - mintha bizony szép vagy hasznos dolog lenne valakit a jótékonyság gyakorlásától elzárni. Szabadelvűsig, demokratia, üres szavak talán ? Nem alkalmazzuk. Nem vád ez — de hogy tapintatlanság, az bizonyos. — Mind a mellett üdvözöljük honfitársainkat, közöttük az elnök Glück D. urat, kik oly nehéz feladatott vállaltak el, hogy annyi bájos és kedves nőnek megelégedésére egy tánczvigalmat rendezzenek. Nyirfalombok. i. (Vakmerő neki rontás az újévnek. Megfélemlés, mentegetőzés, megjámborodás. A nyirfalombok a béke — ma. Hat hónap? Felelet a merész kérdésre. Strena. Jó kívánalmak, jó embertől, jó emberekhez, kik aligha ellen nem mondanak a quaerens quem desoret — embereinek. Mindegy ... éljen a haza!) 1870 . . . Megérte ezt az évet is, Megérte a magyar haza ... . . . Kérem t. szerkesztő ur! hogy a a mi ezután következik, törülje ki kérlelhetlenül azzal a kőszívű vörös irónnal, mert különben lovardái Virgilius — Kanovics — Goldbergerre és minden sipitó vén asszonyaikra mondom! az a Gelléri Szabó olyan „szabógallért“ metél önből is, és a mi még siralmasabb lenne (legalább nekünk) mi belőlünk is, hogy a hirhedett „váczi leoszt“ nélkül soha ki nem heverjük. Vagy nem emlékeznék ön Melasra Marengónál V ... bah! mit beszélünk! nem arra, hanem Ludas Matyira, Skorpióra, sőt pláne a „kedves“ Hurbánra, ott a fővárosi esküdtszék előtt. . . De miért is kellett önnek felkeltenie minket kedves „porfellegvárunk11 édes szunyókálásából, midőn az álom oly ártatlan, kéjelmes és loyalis valami, mig ellenben a mozgás, kiválólag pedig a szellemi tér művelése oly teu- dentiosus, fárasztó és hatalomellenes, l'igy a földi gondviselés bölcs emberei aligha nem tisztán philantrop szempontból létesítették ellenében a censurát, a „tudás taksáját'1 vulgó lapbélyeget, a római indexet, — a felvilágosodás és közművelődés e gyönyörűséges „mákvirágjait“. Vagy ha már feltuszkolt is t. szerkesztő ur! álom- szuszékságunkból, miért akarná, hogy épen a philiszterek és. pharisaeusok ellen lépjünk sorompóba ? Hiszen az ő névök „légió" — és mi egyesegyedül attaqueirozzuk ? Övék az ország, a hatalom, és a nyíregyházi nyomda, —- nekünk nincs egyebünk igénytelen kalamusunknál. Ök ezer alakot öltenek, most sötét talárban, majd harlequin köntösben, ma szenteskedő „betschwester" ájtatos arczával, holnap ifjú élveteg hölgy csábmosolyával jelennek meg az élet színpadán, — ki bírná őket felismerni, tölök óvakodni, (kivált a derék Corvin régi német példabeszédeként, néA „szép viz és környéke “ Ösmertetés báró Orbán Balázsnak „a székely föld leírása" czimü történelmi-, régészeti-, természetrajzi és népismei 6 kötetes müvéből. (Közli fc’yirl Béla.) „Nincs nép a müveit nemzetek között, mely hazája történelmét rnegösmerni ne legfőbb feladatának tartaná, s mely annak részint regeszerü, de többnyire biztos alapokon nyugvó hagyományaihoz, veleszületett kegyelettel ne ragaszkodnék." „S nemzetünk történelme valóban tág teret nyújt a búvárnak: uj adatok nyomozására, folytonos ingert nekünk: annak tanulmányozására." Midőn tollat fogtam, hogy b. Orbán Balázsnak e sokoldalú ösmeretterjesztőmüvét, melynek már három kötete elhagyta a sajtót, megyénk müveit közönségével részben megismertessem; meggyőződésem: hogy azzal szolgálatot teszek, oly munkára hiván fel a közfigyelmet; mely testvérhazánk Erdélyország egy részének; a „székely földnek“ ily terjedelemben még ki nem dolgozott történelmét, s szerző által ernyedetlen szorgalommal tanulmányozott, ez országrészt illető: régészeti s természettani tapasztalatait a legapróbb részletekig előtünteti. Ezen mü megítélésére nem tartom bár magam illetékesnek , irodalmárok és a sajtó kimondták e felett véleményüket, mégis annak kedvező hangzásától indíttatva, részint szerzőnek, mint a „Kelet tündér világa" s „Utazás keleten" müvek írója s fordítójának, a magyar irodalom terén szerzett eddigi érdemeit tekintve, kedves kötelességemül ösmerem azt a legmelegebben ajánlani, s megvagyok győződve, hogy Zabolchmegye müveit közönsége örömmel ragadja meg az alkalmat, hogy ezen irodalmi vállalatot azt megillető pártfogásában részesítse. Az egész 6 kötetes mü előfizetési ára: 12 frt, előfimelyiknek „minden porczikájától") holott gój^áfctfyket régen bekötötte a pók, „pápaszemünk“ pedig — hála az égnek és Ricciardinak! — nincs, s reméljük, nem is lesz soha. Nem, nem! e térre nem fogunk lépni. .. (ha^ csak jövő számunkban nem). Átengedjük egész resiguátióval a „magas" politikát Tallérossy Zebulon bátyánknak, a „tótágas" politikát azon élelmes egyéneknek, kiket a fránya tigrisekből nyájasan törlészkedő cziczákká, s illetőleg kedélyesen doromboló vénkandtirokká idomított a subventio, bureauchef-ség, vagy valami ékes „ordó" reménye; a „faltörő" politikát a „hét bátor fél-fiúnak," és a „nehéz kéz" politikát Lipofniczki püspöknek... (igy nevezi őt Jankó a borszem, és mi ezennel elismerjük, bevalljuk, sőt áttestáljuk is ez esetből felőle — quibus expedit universis, — hogy ottan ottan a vak kakas is talál gyöngyöt a szeméten. Igenis uraim és hölgyeim 1 kezdünk csendes emberek, békeszerető állampolgárok lenni. (Valahára... güt... tak tak... debuissa pridem — dörög felénk a hatalmas quartette a **-i utszából). Köszönet érdemes polgártársak! a buzdító szózatért... most már, ha eddig ingadoztunk volna is, szilárdul elhatároztuk (legalább mára) a „béke" politikáját... a „Nyirfalombok" a béke — ma. És holnap? Mit? hát nem tudnák kegyetek, hogy „a politika az exi- gentiák tudománya"?... A holnapról — mint a német Írók szokták mondani — majd alább, az az kólnap beszélünk. „A Nyirfalombok a béke" — ma, az uj év reggelén. Meghajtjuk magunkat a tisztelt közönség előtt, s kiosztjuk egész ünnepélyességgel — mint megannyi újévi ajándékot — jó kívánalmainkat. Kívánjuk a jelen és jövendő magyar minisztereknek, hogy ha XIV. Lajos azt mondta: „az állam én vagyok" — mondhassák ők jogosan, s az egész nemzet által megéljenezve ; a szabadság, haladás, democratia, közművelődés mi vagyunk.... Kívánunk a honatyáknak higgadtabb vérmérséket és komoly méltóságot a tanácskozmányban, mindenek felett pedig a „ne ki, de mit" — elv folytonos ügyemben tartását. .. Kívánjuk a különböző pártok testvérisülését, egybeolvadását , a hazaszeretet szent evangyólioraában... Kívánunk a közügy lelkes munkásainak erőt, kitartást , méltó pályalombot... Kívánjuk a gazda közönségnek, hogy legyen gazdag aratása, bő szürete, dús gyümölcs termése, jó vására, becsületes cselédsége... Kívánunk a szegény lenézett, elhanyagolt néptanítóknak — legalább elismerést, és tisztességes „mindennapi kenyeret."... Kívánunk a trafiknak, delegatiónak et caetera graces ■— a lapbélyegéhez hasonló szerencsés kimúlást, és soha örökké fel nem támadást. Kívánunk a leányoknak és fiatal özvegyeknek (öreg egy sincs) universalis, vagyis olyan farsangot, mely mindegyiknek hozza el a magáét, hozza el mosolygó álomlátásaik boldog megvalósulását... Kívánjuk a házasságképes fiatalságnak, (az agglegények is értsenek belőle) hogy sz. Ágostonként „ne hallgassák napról napra," már tudniillik a családalkotás nagy kötelességének teljesítését; lépjenek mielőbb — mint apáink kedélyesen kifejezték — a „becsületes emberek" sorába, és egy egy müveit, széplelkü és szerető „feleség" körébe élvezzék a családélet tündérédenét... Kívánunk e lapnak megifjodást, emelkedést, kül- és belterjes gyarapodást, - - szerkesztőjének pedig a Gari- báldi ezer hősét... előfizetőkből, és totalis sajtóperhat - lanságot __ K ívánunk Pista bácsinak kifogyhatlan dohányzacskót , színig tele finom, illatos latakiával; ... Ba... barátunknak (az ő bugyogójának miatta) sok megkontrázott és elcsípett ultimo pagátot; ... Á... brúdernek „kiterített bettlit" és „negyvenegyes négyszert" nagy bőséggel; . .. urambátyámnak podagra, katharus és más ilyenfajta morbus mentességet;... néném asszonyunk kevesebb zsenibe-- seget (jaj most árvafejünknek) . . . hugomasszonvoméknnk az irodalom melegebb felkarolását; ... a fra n'iámoknak olcso kávét es ezukort;... a zöld asztaloknak áradozás nélküli szónokokat es erélyes elnököket; . .. Náthán bácsinak kurtább kontókat a székvárosban, és szélcsöndet verőfényt, mikor utazik;.. . K. seniornak egy tonna teher rizikót;.. . K. juniornak szelíd velocipedet vaoy a pesti Hans Sachs, Kőgel uram „universalis kocsiját" N. bácsinak szerencsés zabvásárt; . . . Bakator Ambrus uramöcsémnek a vezetéknevéből száz akót nz Érmellékről ;. .. Q. X. Y. atyafiaknak fejbeli tücskeik végleges napfogyatkozását;. . . hitelezőknek pedig jámbor béketii- rést és várakozást az utolsó nyíregyházai vásárig, fenha- gyatván egyébiránt nagylelkiileg részökre a jog •“ apellálni „az öreg harangra." Kívánjuk a vizáradások által sújtott szerencsétleneknek, hogy fájdalom könyeiket törölje le mihamarább a részvét szelíd keze, s nyújtson számokra vigaszt, ápolást, segítő jobbot a szeretet és testvériség áldott szelleme... Kívánjuk Nyíregyházának, hogy e nemes város emelkedjék mielőbb s minél magasabb fokára az anyagi és .szellemivirágzásnak, s legyen vezérfáklyája e vidéknek a közszellemben, közhasznúságban.. . Kívánjuk végre a hazának.. . De némulj el itt profán újságíró, . . . hadd szóljanak a választottak, ff dicsők, kiket a múzsa bűvös csókja gyulasztott szent lelkesedésre... Hatalmas Isten, népek Istene 1 Mely igy mint van, már nem sok évet lát, Teremtsd egészen újra e hazát. .. Hallgas meg engem édes Istenem! (Petőfi) . * • * tIsten! adj hazánk felett Tiszta kéklő szép eget, Partjain Tiszánk s Dunánknak Áldva szólló felleget. . . Önts mézet Tokaj borába, Búzát alföld ugarába. Mely ment annyi vészen át — Boldogítsd e szép hazát, Adj erőt nemzetének Hogy szeresse szép honát, Mely oly szép Népe ép, Nyelve ős, Bájerős, . . . Lengje által e hazát!!! (Gaál) Z. Y. Helybeli hírek— Múlt év deczember 30-kán tartotta meg a „nyíregyházai ipar és kereskedelmi bank" közgyűlését, melynek tárgya az alapszabályoknak a minisztérium kivánata szerinti módosítása volt; mely módosítás szerint a szavazati jog aként állapíttatott meg, hogy a részvényesek ezután tízig, minden részvény után egy szavazattal fognak bírni, tíznél több szavazattal azonban senki nem' bírhat. Jövő számunkban közlcni fogjuk ezen uj pénzintézet három havi működésének eredményét. — Január 19-kén fogja tartani az izraelita nőegylet zártkörű tánczestélyét. — Jó mulatságot és a nemes czél- ra dús jövedelmet kívánunk. — Elérkezett ismét a közönségre nézve legkellemetlenebb cselédfogadás ideje, a midőn a háziasszonyok közül azoknak, kik cselédeiket változtatták, saját maguknak kell minden házi teendők után látni, mert nálunk az a nem nagyon dicsérendő szokás uralkodik, hogy az egész éven keresztül csak a gazdáját és a napot lopó cseléd, az év első napjaiból hármat négyet kényelmesen elheverész különböző ürügyek alatt, s tapasztalásból mondhatjuk, hogy ezen zethetni azonban reá kötetenként is — 2 írttal — Ráth Mór ösmert kereskedésében, ki a mü ízletes kiállításáról gondoskodand. A Bogáth szorosan áthivólag kacsintgatnak felénk Szent-Domokosnak nagyszerű havasai, a vidéket uraló karczfalvi templom ódon várfalaival oly ingerkedőleg vonzza magához a régészt, az Olt szép völgyülete az aestheti- cust, de mielőtt ezek csábításainak engednénk, van még Felesik terének egy nem kevesebb érdeket és természeti szépséget felmutató szöglete, mely még mindeddig ismeretlen előttünk. Ez S z é p v i z v i d é k e, és az oly sok, de főkép népismei tekintetben érdekes gyimesi szoros: azért most oda irányozzuk lépteinket. Utunk oda a Kisasszonymegyéhez tartozó, a Rákos pataka mellett hosszan elnyúló faluk során vezetett át. — Utunkban megtekintettük a vacsárcsi és Sz.-Mihály közti magaslaton levő azon romokat; melyek a rabonbáni Sándor család ős curiájának maradványai, meglátogatók azon helyet, hol 1533-ban a csíki krónikát, ős történelmünknek e megbecsiilhetlen kincsét összeállították. Ezen krónika keletezése igy szóli: összeiratott 153 darab, 3 csomagba kötött, iratból 1533-ban Sándor Menyhárd várában Alszeg’ földjén, Csik házában (in aede Csik) Vacsárk és Csikfalva között. — Aláírták nagyobb bizonyságra András Mátyás, csíki törvényes ember, Veresdeák, Györffi Mátyás, István Gábor. — Mely nehány sort észlelve, abból kitanuljuk, hogy ezen erődített kastélyt használták e korban Csik széjiegyházaul, mert Csikháza nem jelenthet mást; — továbbá tanuljuk azt, hogy Sz.-Mihálynak most csigafalva nevű alsó részét azon korban Csikfalvának, s a most ilynevü negyedét Szá-Mihálynak: akkor is Alszegnek nevezték. — Ezen kastélyt, mely mivel várnak mondják, tekintélyes lehetett: miként fentebb elmondok, a tatárok dúlták fel 1694-ben. E végzetes napokban veszett el a csíki krónikának eredeti példánya is, ma csak is egy 1695- ben készült másolatának 1796-beli hibás harmad másolatát bírjuk, s azért e porladozó romtöredéket úgy tekintjük , mint őstörténelmünk legbecsesebb ereklyéjének, az 1533-beli székes krónikának bus temetőjét. — A fentebbi 1533-ban készült eredeti krónikát másolták le 1695-ben Csik-Szeredán, Veres Péter és Bors István, Csik-szék hites ülnökeit ezen 1695-diki másod másolatnak 1796-ban Farkas János, csik Somlyói lelkész által készített harmad másolatából irta le Zabolai ügyvéd és Székely Márton s azt az erdélyi philohistoria társulatnak benyújtván, ez, mig az eredeti vagy’ legalább az 1695-diki másolat meg nem kerül, kiadását elhalasztá. Ezen a társulatnak benyújtott negyed másolatból adta ki 1818-ban kilyéni Székely Mihály itélőmester a „NS. Székely nemzet cosstitutióji" czimü munkájához csatolva. (276—295. lap). Már most az annyi másolaton átment becses krónika, az eredeti szakadozott lapjainak hibás egybeillesztésc, a benne előforduló görög szavak hibás értelmezése, és még hibásabb nyomtatása által keletkezett azon értelemzavar, mely e krónikát sok helyt értelmetlenné, homályossá teszi; de ebből nem következik, hogy az koholmány, mely elméletet jeles történészünk Szabó Károly (uj inagy. Muzeum 1854-dik évfolyamában kiadott jeles értekezésében, és ugyan D tárgyban az Erd. Muzeum évkönyvei 2-dik kötetében kiadott bírálatában) érdemlegesen meg is czáfolta, nem, mert az alaki hitelesség nem dönt, a krónikában előforduló számos görög szavakat, melyek a Gyula alatt behozott keresz- tyénség korában Székely földre jött byzanci papok irataiból kikerültek, már a krónika szerkesztők (mivel görögül nem tudtak) nem az eredeti görög iratokból, hanem azoknak latin fordításaiba beszött egyes szavak hibás átírásából vették át a krónikába, sőt ezek is a még hibásabb másolatok, s nyomtatás által még inkább elferdittetik, s még igy is Szabó azoknak nagy részét eredeti értelmükre visszavitte , úgy kimutatta azt is, hogy a harmad másolatban az 1695-diki másolatnak szakadozott lapjait nem tudta kellő rendben hozni az 1796-ki másoló; miért gyakran lehet egy-egy lapnak vagy töredéknek értelmét a következő vagy még hátrább levő lap értelmetlen helyeivel egybeillesztve, öszhangzásba hozni stb. Szabó Károly szakavatott s históriai kritikával készült értekezései azt eredményezték , hogy a Székely krónika tekintélye és hitelessége oda emelkedett, hogy azt több tekintélyes tudósunk, s azok közt Horváth Mihály legjelesebb történészünk is használja, mi ezen munkának történelmi tekintélyét nein kis mértékben emeli, mintegy sanctionálja. (Folyt, köv.)
