Tiszavidék, 1869 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1869-06-14 / 24. szám

III. Uj évfolyam.

24. szám.

Hétfőn, junius 14.1809.

Szerkesztői és kiadó iroda: NYÍREGYHÁZÁN, Tokaji-uteza 381. szám.

Bérmentetlen levelek el nem fogadtatnak.

Nyílt tér alatt minden háromhasábos garmondsor 25 kr. cs 80 kr. bélyegdij.

Előfizetési díj :

A kiadó-hivatalban egész évre 6.50 Házhoz vagy postán küldve . 6.—

Félévre

................................3_

É

vnegyedre .......................1.60

H

irdetések dija: minden öthasábos petitsor egyszeri igtatásánál 5, többszörinél 4, bélyegdij 30kr.

Előfizethetni Nyíregyházán a kiadó-hivatalban és ifj. Csáthy Károly nyíregyházi és debreezeni könyvkereskedéseiben, S.-A.-Ujhely- ben Lőwy A. könyvkereskedésében, Bereghszászban Csauder Mórnál, hol egyszersmind hirdetések is felvétetnek.

Előfizetési felhívás

TISZAVIDÉK

ezévi folyamának II. felére.

Előfizetési feltételek :

Félévre . • • • • 3 frt.

Évnegyedre . • • • 1 50 kr.

Félreértések kikerülése végett tudatjuk olvasóinkkal, hogy ezentúl csak azoknak küldjük lapunkat, kik arra az előfizetési összeget előlegesen beküldik.

A „Tiszavidék“ kiadó-hivatala.

KIADÓI ÜZENET.

— F. Gy. urnák Karászon : 4 frt 50 kr., Sz. Gy. urnák Jékén : 3 frt, S. J. urnák Kisvardan : 3 frt, Lbl.

M. urnák N.-Kálló : 6 frt, M. J. urnák Derecskén : 0 frt, miután az utánvétel mellett küldött számlánk önök által el nem fogadtatván, kénytelenek vagyunk ezen az utón annak beváltására felkérni.

Egyúttal felkérjük mindazokat, kik a hátralékban levő előfizetési pénzeket mindezideig be nem küldték, hogy azokat legfeljebb e hó végéig beküldeni szíveskedjék.

Worms, május 31.

Németország a szellem és lelkiismeret felszabadulásának és szabadságának hazája. Németországnak két zászlója van, mely előtt kegyelettel és áldva hajol meg az emberiség, az egyik Gutenberg, a másik Luther kezében lobog, az egyiken a szellem, a másikon a lelkiismeret szabadságának evangéliuma ragyog.

Egy elfogulatlan pillantás a történelembe elég meggyőzni az igazság és mél- tánylat barátját arról, hogy az újkor minden áldása e két jel győzelme, és hogy ama hatalmas világtörténelmi tényezők, melyek a közép- és újkor között a határköveket képezik, e két magasztos jel alatt a művelődési küzdelemnek csak hű lovagjai voltak; de a mi világított, a mi tüzelt, a mi vezetett — mint a szent történelmi lángfelhő — az Gutenberg és Luther evangéliuma volt. — Emelkedett kebellel áldjuk a világtörténelmet intéző gondviselést, midőn korunk vallási, erkölcsi, politikai és társadalmi áldásait nézzük az egész nagy világon.

Az újkor vallása — a lelkiismeret-sza- badság. E vallásban van még az az isteni mag, mely a mai világnak műveltséget, emberiességet, testvériséget, emberi önérzetet, emberi önczélt termett, ez adta vissza az embert önrendeltetésének, ez adta vissza az önrendeltetést az embernek, és adott lelket, lelkiismeretet a hús- és csontgyurmának, ez tette az embert emberré, ez tette öt hasonlóvá az Istenhez. Nézzetek Worms felé, az a magasztos alak, a kinek ajkain a szabad lelkiismeret igy beszél : „itt állok, én nem tehetek másként: Isten engem úgy segéljen. Amen.“ — Az az alak az újkor megváltója, az az evangélium, melyet prófétai ihlettel emel ég felé, a szent tan a melyet rendületlen emelkedettséggel hirdet a világ jövő ezredéinek : a lelkiisineret-szabadság korunk vallása és üdve. Az a templom, melyet a papi caesarismus tömjénfüstje elsötétített, a szabad szellem és lelkiismeret napfényétől van megvilágítva; az a templom — a világ- Szerk. pl. bm. h.

történelem világos már most és benne szabadon és boldogan láthatjuk az isteni igazságot.

A Luther evangéliuma kiűzte — mint Krisztus a kalmárokat a templomból — a babonák és csudák bűnös világát, és visszaadta a szent természetet és természetességet, kiűz ö minden csaló,csábitó, zsaroló és meggyalázó kalmárkodást a társadalmi élet templomából, és e készített, művészi morál helyett korunknak természetes, emberi, polgári hazafias morált adott, melynek nem kell látványos czeremonia, ha Istenhez emeli az imázó keblet, mert az ő temploma a meg nem vakítható szabad lelkiismeret. A mint Luther a lelkiismeret lánczait összetörte, letépte a népek leikéről azt a hályogot is, melyet a traditionalisták fedhetetlen politikája azért borított az emberiség szemére, hogy mindent a mi hatalom, és a mi neki szövetségese bűbájos, „isteni“ fénykörrel vegyen körül, hogy ezáltal kasztérdekeiknek áttör- hetlen védbástyákat emeljen. Luther megtanította látni, eszmélni, gondolkozni es ítélni azt az emberiséget, a mely eddig csak bámult, csudáit és hódolt. Az ember kezdte érezni hogy ember és ez az érzet megtanította jogra, önérzetre, hatalomra. A nép megtanulta azt az igazságot, hogy az államban minden polgárnak egyenlő jogokkal és kötelességekkel kell bírnia, és e szerint a kiváltságok, és osztályok jogellenesek, tehát igazságtalanok. A mikor mindezt megtanulta, akkor aztán tudományával a tettek terére lépett, kezébe kardot ragadott és zászlójára azt irta fel hogy : igazságosság! A kik a zászló jelszavát nem ismerték el, sőt azt mint merényi az „isteni“ intézmények ellen büntetni esküdtek össze : elsodorta az a teremtő evő, a mely a zászló jelszavában az égről a földre jött. Most már tudjuk minők a modern államalkotmányok, tudjuk mit jelent az ember, a nép.“ Minderre Luther tanította meg az emberiséget és hogy ö jól tanitott-e vagy nem, arra megfelel negyed- félszáz év történelme, megfelel korunk uralkodó és teremtő szelleme. A Luther evangéliumában van még egy tan, mely épen olyan szép és magasztos mint a lelkiismeret szabadsága, — a nemzetgazdászat religiója — a munka. Luther a vallásnak a szellem és lelkiismeret-szabadságra épített gyökeres reformja által reformálta a kedélyt, a lelket, a belső embert, reformálta a világot; mert mig a philosophia, a természettudományok vagy más tudományok reform eszméi bizonyos körre és szakra hatnak igy is hosszú időn át, addig a vallósi reform az egész emberiségre ujitólag hat, mert a vallás nem bizonyos helyé vagy szaké, hanem az egész emberiségé. A vallás reformatiója általános, egyetemes, világtörténelmi újítás, melytől a társadalmi élet legrejtekebb zugai is megtelnek mindenütt a hol csak ember és társadalom van. Luther reformatiójával egy uj világtörténelmet indított meg, ezért áll ö egy nagy kor kezdetén, ezért vezére ő a mai haladásnak, ezért egyértelmű az ő tanait tisztán valló és tovább fejlesztő felekezet a pro- testántismus a mai vallási, erkölcsi, politikai és társadalmi művelődés szellemével és irányával. Midőn a mi ezen szellemmel és iránynyal ellentétbe helyezi magát, mint a divatos polgárisodás és a vezérlő korszellemnek esküdt ellensége elitélendő és a haladás utjá- ból elhárítandó. Alig találunk rá a világtörténelemben esetet, hogy lett volna hatalom, mely a kor uralkodó szellemének oly kihívással dobta volna oda keztytíjét mint épen napjainkban a kath. romanismus.

Hogy a német protestantismus ezen tényre a becsület és a protestantismus magasztos hangján felelhessen, május 31-ikére Wormsba összegyűltek, és a „Háromság“ templomában ünnepélyes tanácskozás folytán, melynek dr. Bluntschli (heidelbergi tanár) volt az elnöke, a külföldi küldöttek és a sok ezerre menő tömeg közreműködésével é jóváhagyásával a következő nyilatkozatot állapították meg : 1) „Mi, Wormsban ma összejött protestánsok — teljes elismerése mellett kath. kereszténytársaink lelkiismereti jogainak, a kikkel mi békében akarunk élni, hanem egyszersmind azon vallási, erkölcsi, politikai és társadalmi áldások teljes tudatában, melyet élvezünk — lelkiismeretünkben indíttatva érezzük magunkat, hogy az 1868. szept. 13-iki u. n. „apostoli levélben“ hozzánk intézett felhívás ellen, miszerint a rom. kath. egyházba visszatérjünk, nyilvánosan és ünnepélyesen óvást tegyünk.

2) Mindig örömest készek lévén kath. keresztényfeleinkkel a tiszta evangélium alapjain egyesülni, protestálunk ma épen oly határozottan, mint 350 évvel előbb Luther Wormsban és atyáink Speierben, minden gyámkodás ellen, minden szellemi és lelkiismereti kényszer és nyomás ellen, különösen a deczember 8-án 1864-ben kelt pápai en- cyclica ellen.

3) Katii, polgártársaink- és feleinknek itt a Luther emlék lábánál, a keresztény szellem, a német érzület, és a modern műveltség azon alapjain, melyek velünk úgy mint velők közösek — testvérkezet nyújtunk. Ellenben megvárjuk tőlük, hogy ők jelenben fenyegetett legfőbb nemzeti és szellemi javaink védelmére velünk egyesülni fognak, egyesülni a vallási béke, a nemzeti egyesülés, és a szabad műveltségi fejlődés mindnyájunkkal közös ellensége elleni háborúban.

4) A vallási szakadás főokául — mély vád mellett — kinyilatkoztatjuk a hierarchiai tévedéseket, különösen a „Jézus-rend“- nek szellemét és hatását, mely a protestan- tismussal élethalálharczban áll, minden szellemi szabadságot elnyom, a modern műveltséget meghamisítja és jelenleg a rom. kath. egyházat uralja. Csak az 1815 óta megújított és folytonosan fokozott hierarchiai bitorlások határozott visszautasítása által, csak a tiszta evangéliumhoz való visszatérés és a műveltség vívmányainak elismerése által nyerhet a szétvált kereszténység ismét békét és biztositható tartósan a jólét.

5) Végre kinyilvánítjuk, hogy minden törekvés, mely a papság hatalmi állására és kizárólagos dogma uralomra irányul a protestáns egyházban — a protestáns szellemnek megtagadása és hiv Kómába. Meg leven győződve arról, hogy sok protestánsnak lágymelegsége és közönyössége az egy-