Tiszavidék, 1869 (3. évfolyam, 1-51. szám)
1869-05-24 / 21. szám
21. szám. III. Uj évfolyam. Hétfőn, május 21. 1809. Szerkesztői és kiadó iroda: NYÍREGYHÁZÁN, Tokaji-utcza 381. szám. Bénnentetlen levelek el nem fogadtatnak. Nyílt tér alatt minden hárombasábos garmondsor 25 kr. éa 80 kr. bélyegdij. Előfizetési díj : A kiadó-hivatalban egész évre 5.50 Házhoz vagy postán küldve . 6.— Félévre ................................3.— É vnegyedre ........................1.50 H irdetésok dija: minden öthasábos potitsor egyszeri igtatásánál 5, többszörinél 4, bélyegdij 30kr. Előfizethetni Nyíregyházán a kiadó-hivatalban és ifj. Csáthy Károly nyíregyházi és debreczeni könyvkereskedéseiben, S.-A.-Ujhely- ben Lőwy A. könyvkereskedésében, Bereghszászban Csauder Mórnál, hol egyszersmind hirdetések is felvétetnek. Válasz V. II. urnák. F. B. urnák aTiszavidék 17. és 18 számaiban megjelent feljajdulását, megvallom magam is szó nélkül hagytam volna ha az egy valódi, és igenis súlyos vádat nem tartalmazna. Es e vádat F. B. ur positiv irányozza ellenem akkor, midőn ő maga is csak sejti, hogy kifejezésemmel hova akartam czélozui. O ugyan is vádol engem hogy én Mó- zses vallásit honfi társainktól megtagadom a honszerelmet, a mihez nekik joguk van, vádol türelmetlenséggel, s faj gyülölség szításával. Nem tudom elképzelni hogy lehetett ilyes valamit ki olvasni indítványomból, én egyszóval sem mondottam hogy a zsidó néposztály foglal el hazánkban mindent; s hogy ők lennének azok kik nemzetünket soha sem fogják szeretni, de ismételve állítom hogy ilyen elemek hazánkban csakugyan léteznek. Jöjjön ki F. B. ur, könyvei közzül, olvasson felényit, gondolkozzék két annyit, szemléljen három annyit, tanulmányozza az életet az életből és fel fogja fedezni az én elemeimet a nélkül hogy azok megnevezését tőlem válj a. Nem, uram, nem tolerantiát, — ez undok találmányát a múlt századnak az emberiség gyalázatára, — hanem jogot követelek én Mózes vallásu polgártársaim részére. Türelemről csak ott lehet szó, hol a megsemmisítéshez jogom van. És a milyen jogtalannak, ép oly tapintatlannak is tartom a zsidók irányában fenn állott törvényeket. Mert ha a törvényhozó a zsidókat a társadalomra nézve veszélyesnek tartotta, miért fogadta kebelébe, és ha már itt voltak s eltávolítani nem tudta, miért nem igyekezett egyenjogositás által barátjaivá tenni, mert hiszen barátságot csak nem kívánhatott tőlök azért, mert őket minden jogokból kizárta. Saját kebelében pedig ellenséget táplálni, csakugyan nagy politikai tévedés. Úgy hiszem F. B. urat ebbeli nyilatkozatom eléggé megnyugtatja arról, hogy indítványomban a Mózes vallásu polgártársaink elleni demonstratióra nem is gondoltam. Czikkíró ur megtámadja indítványom praemissáit, az indítványt magát, s meghúzza a vészharangot mintha abban legálább is commuuismusról volna szó, s korbácsolja azt majd demokrat ellenes, majd pedig commu- nisticai irányáért úgy hogy most alig tudom kivel beszélek, végre is azt kell hinnem talán arisztokrata demokratával lesz dolgom. Indítványom előzményét igazolja az előttünk álló élet, és ha F. B. ur abrándjai régióiból leszáll a földre, és saját háza belsejét, nem könyvekből, hanem közvetlen szemlélődés utján tanulmányozza, a létező bajokat nem csak felösmerni de még számnélkülieket fog felfedezni. F. B. ur úgy tünteti föl helyzetünket mintha mi az anyagi jólét, és a nép nevelésnek oly magaslatán állanánk, hogy e téren már kívánni valónk sem lenne. Miként egyeztessem már most ezzel ösz- Szerk. pl. bm. h. sze Faz 1860 ólta legjelesebb férfiaink szónoklatait a melyekben az idegen irányelvü kormányzat szülte erkölcsi s anyagi süllyedésünk oly éles vonásokkal ecseteltettek. — F. B. ur állításaival szemben nem lehet egyebet gondolnom, mint hogy azon férfiak a szabadelvű világ rokonszenvét, illetve részvétét álkönyekkel felébreszteni, s ezzel nem egyebet mint az előbbeni kormányt le, és magukat helyébe tenni óhajtották, — mert hiszen most F. B. ur kisüti, hogy nekünk bizony nincsen semmi bajunk, s a czél el lévén érve nem szükséges semmit is tennünk. De nem akarom F. B. urat tovább untatni, áttérek indítványom lényegére, és itt legelőször is ki kell emelnem, hogy Isten minden teremtményeinek s ezek törekvéseinek végczélja a jólét. Minden tudomány művészet mesterség csak eszközök ennek eléréséhez. Társadalomba azért állottunk, hogy ennek tömörített paizsa alatt — megtámadta- tásunlc ellenében, megvédve jólétet élvezhessünk. A társadalom által felállított hatóságoknak tehát nincs joguk uralmat gyakorolni, hanem inkább hivatása annak jólétéről gondoskodni, és ezt oly irányban kell tenniök, a minő a fennálló viszonyok közt a czélnak legjobban megfelel. Hazánkban 1848-íg a földbirtok tulajdona (egyes kiváltságos helyeket ide nem értve) csakis a nemesi osztályra terjedt, s az alsóbb néposztály életfentartása végett földes urához fordulhatott. Megszűnvén e viszony, megszűnt a pat- riarcha is, és most nincs kihez fordulnia, tehát az álladalomnak kell a patriarcha szerepét felöltem, ennek kell az összetartó kapcsot képezni. Már pedig legfőbb dolog, gazdagítsuk meg nemzetünket (bocsánat, itt értem e hazának minden ajkú és vallásu polgárát különbség nélkül). Mi magyarok földrajzi helyzetünknél fogva kiválólagföldmivelésre vagyunk utalva, tehát erős mezei gazdászatot kell teremtenünk, a mi pedig csak telepítések által érhető el. Ha indítványomat a törvényhozó testülethez intézni jogosítva lennék, azt mondanám vegyen fel a kormány 50 millió kölcsönt, vásároljon meg minden eladás alá ke- rüló földbirtokot, telepítse be hazánk szegényebb sorsú népével, alakítson czélszerü gaz- dászatokat, melyeknek legkisebbikét negyven holdra teszem, s annak árát a reá fordított administrationalis költségekkel együtt fizettesse le törlesztés utján. Megyénk bizottmányához azonban ilyen indítványt nem intézhettem, mert hatalma annyira nem terjed. — A földosztók és a két évtizeden át történt dolgok megsemmisítői sorába pedig nem tartozván, indítványoztam olyat, mihez csak jó akarat és egy kis fáradság kívántatik. Indítványomat hosszas gyakorlati életemben felmerült tényvalóságok igazolják. Egy példát hozok fel. H. ur birtoka mintegy 8000 hold területtel eladás alá került. Én megkísértettem a consortium alakítását, s ezek a becsárt megígérték, ha azt tölesztésre megnyerhetik. Pénzük azonban nem lévén, a kiviteli módokról kellett gondoskodni. A hitelező bankok képviselői oda nyilatkoztak, hogy az intézetek hajlandók lesznek követeléseiket a birtokon hagyni, ha a hátralékos törlesztések befizettetnek; a hátrább álló hitelezők pedig belenyugodtak volna abba, hogy ők követeléseiket később kapják meg, mivel tömeges eladás esetében attól véglegesen és örökre elesnek. Eddig jól ment a dolog, de mielőtt e terv teljesedésbe ment volna, nem hiányzottak a kicsinyhitüek légiói tanácsadással elő- állani, s annak kivihetetlenségét praedikálni. A vállalkozók szétoszlottak, a birtok eladatott egy tömegben fele áron, épen annyiért, mint a mennyit reá a hitelintézetek már kölcsönöztek, s megvette egy ember szinte hitelben, törlesztésre, a többi hitelezők pedig, kiknek pénzeikre a legnagyobb szűkségök lett volna, elveszítettek több mint 80,000 forintot; s a család maga is véginségre jutott. És most ugyanazon vállalkozó lakosok a birtokért 250 cathastrális hold legjobb földek Injával 00,000 Arial jungaoanb mi Ígérnek, de a tulajdonos nem adja. Ha már most egy ilyen vállalat éjére egy megye küldöttsége áll, a tanács, de nem kalácsadók, elnémulnak, s az képes lesz polgártársainkba vállalkozó szellemet önteni, és ha fáradalmait nem is a legfényesebb eredmény koszoruzza, de gondolkozóba fogja ejteni kormányunkat, s erősen hiszem, hogy ő majd czélhozvezetőbb eszközökről fog gondoskodni. Nem kell mindjárt megijedni, s minden jó akaratot a kivihetetlenség ürve alatt elejteni, meg kell kísérteni, és ha egyik nem sikerül, fog a másik sikerülni! Nézetem szerint, kormányunk legfőbb törekvésének oda kell irányítva lenni, hogy hazánk lakosit józan democrat elveken anyagi gazdagsághoz vezesse el, mert erősen meg vagyok győződve, hogy csakis ez képes a megelégedést előidézni, emez pedig szüli a békét. Ilyen népnek nem fog soha eszébe jutni oly kormány ellen fellázadni, melynek vezetése alatt a jóléthez eljutott. A jólét pedig meghozza a szellemi művelődést is, mert lesz miből iskolákat építeni, tanítókat fizetni; szóval meghozza a földi mennyek országát. (Vége köv.) Megyei hivatalos közlemények. N.-Kálló 1SGU. május 7-én s. t. u. tnitott bizottmányi üléséből. — Kelcz István közigazgatási kiadó a felállítandó magyar kir. lovas honvéd osztályhoz főhadnagygyá lett legfelsőbb kiueveztetése folytán a megye kebeleben foglalt hivatalos állásáról lemond. — A jelen ^ lemondás által üresedésbe jött megyei igazgatási kiadói állomás betöltésére választási határnapul a legközelebbi bízott- mányi gyűlés első napját vagyis június 1-jét tűzvén ki, közértesülés szerzés végett ebbeli határozatát a megye minden szolgabírái utján köröztetni — valamint a me-
