Tiszavidék, 1869 (3. évfolyam, 1-51. szám)
1869-01-11 / 2. szám
III. Uj évfolyam. 2. szám. Hétfőn, január 11. 1869. Szerkesztői és kiadó iroda: NYÍREGYHÁZÁN, Szarvas-utcza 118. szám alatt. Bérmeatetlen levelek el nem fogadtatnak. Nyílt tér alatt 30 kr. bélyegdijon kívül minden négyszer hasábzott £armond-sorért 25 kr. o. é. fizetendő. Előfizetési dy : A kiadó-hivatal ban egész évre . 5 fr. 50 kr. Házhoz vagy postán küldve . 6 „ Félévre....................................3 „ évnegyedre ................................1 „ 50 kr. Hirdetések dija:minden hathasábos petit sor egyszeri igtatásánál 5 kr., többszörinél 4 kr. Bélyegdij 30 kr. Szabolcs- Zemplén- és Beregbmegye érdekeit képviselő hetilap. Előfizethetni Nyíregyházán a kiadó-hivatalban és ifj. Csáthy Károly nyíregyházi és debreczeni könyvkereskedéseiben, S.-A.-Ujhelybeu Lőwy A. könyvkereskedésében, Bereghszászban Czauder Sándornál, hol egyszersmind hirdetések is felvétetnek. Kérelem t. előfizetőinkhez. Hogy magunkat a nyomatandó példányok mennyisége iránt kellőleg tájékozhassuk, bátorkodunk ezennel t. olvasóinkat felkérni, bogy előfizetésüket mielőbb hozzánk beküldeni, vagy pedig, miután utólagos befizetéseket is elfogadunk — legalább abbeli szándékukat velünk tudatni szíveskedjenek, hogy lapunkat járatni óhajtják. Előfizetési díj : Helyben házhoz hordva vagy postán küldve egész évre ..........................................................6 fr. f élévre...............................................................3 „ é vnegyedre..........................................................1 „ 50 kr. e gy hóra..........................................................— 60 „ E lőfizethetni Nyíregyházán a kiadó-hivatalban Szarvas-utcza 118. sz. alatt és ifj. Csáthy Károly könyvkereskedésében; S.-A.-Uj hely ben Löwy A. könyvkereskedésében és Bereghszászon Czauder Sándor czukrászatában, hol egyszersmind hirdetések is elfogadtatnak. Legczélszerűbb posta-utalvány mellett az előfizetést eszközölni, mert igy csak 10 krba kerül, míg levélbe zárva 15—18 kr. Egyúttal van szerencsénk tudatni, hogy lapunk ezután minden hétfőn délután pontosan fog kiadatni. „Tiszavidék“ kiadó-hivatala. Egy szeréuy indítvány. Jól tudván, hogy a „Tiszavidék“ előde nyomdokain járva, kiválólag a helyi particularis és társadalmi érdekek képviselését öleli fel prog- rammjába : nem lesz talán érdektelen e helyütt egy oly kérdésnek megpen- dite'se, mely, eltekintve attól, hogy még nálunk az újdonság becsével bir, mindnyájunk szellemi és anyagi érdekeit egyaránt közelebbről érinti. Nem szükség bővebben indokolnom, bogy a csak imént lefolyt szomorú korszak, jogállapotaink organikus fejlődését hosszú időn át felfüggesztve, alig éreztette valamiben rombolóbb hatását, mint épen törvénykezésünk terén. Mig ugyanis más műveltebb államok törvényhozása a nyilvánosság, szóbeliség és közvetlenség örök becsű elveit immár gyakorlatilag érvényre emelte : nálunk mindezek még mai napság is csak a pium desiderium tárgyát képezik. Megnyugtató ugyan a tudat, hogy a jogtudomány mai álláspontján, egy politikai érettségre jutott gondolkozó ember sem zárhatja el magát a tisz- tultabb jogfogalmak befolyása elől; s élénk örömmel kisértük és jelezzük azon épp oly nagy érdeklődést keltő, mint szakavatott, beható és tanulságos vitát, melyet képviselő házunkban az uj p. perrendtartás tárgyában beadott miniszteri törvényjavaslat idézett elő; s jóllehet amaz örvendetes tényt, melynélfogva, képviselőházunk különösen a teljes nyilvánosság behozatalát, s a tiszta alakiság és közvetlenség elvére fektetett semmiségi eleijárást helyeselte, oly irányzatnak kell tekintenünk, mely ezen elveket hazánkban nemcsak a polgári, — de a bünfenyitő eljárás terén is hova előbb érvényre juttatandja : tekintettel mégis azon'körülményre, hogy törvénykezésünk minden irányban javítása, s áta- laban úgy anyagi, mint alaki törvé- Szerk. pl. bm. h. nyeink codificatiója csak távolabbi idők műve lehet : nem mondhatunk le a törekvésről, hogy törvénykezési eljárásunk némely kirívó hiányain, addig is, mig e tekintetben törvényhozásunk gyökeresen intézkedhetnék, ott és annyiban, a hol és a mennyiben az lehető, segíteni igyekezzünk. Legkirívóbb a hiány, s azért legégetőbb a javítás szüksége hazánkban egyelőre a bünfenyitő eljárás mezején. Valóságos anachronizmus, s korunk jogállami rendszerével merőben összeférhetlen, hogy hazánkban a polgárok legbecsesebb vitális érdekei, az élet, becsület és vagyon felett, még jelenben is ama régi, úgy szólván középkorból eredeti, de a mai kor jogi felfogása által már rég túlszárnyalt, s nagy részben alkalmazhatlan anyagi büntető — jogszabályok, s a praxis által százfélekép alakított büntető eljárás őrködnek. Oly szabályok és eljárás, melyek mig egyrészről csaknem mindent a „bírák bölcs belátására“ bíznak, másrészt ugyanazokat, a nyilvánosság ellenőrködése s a felelősség terhe elől elvonván, egyenesen zárt ajtók titka mögé rejtik. Ki nem látja át, hogy ez állapot egy rendezett jogállamban, tehát hazánkban is, többé tarthatlan; s ki ne óhajtaná, hogy az lehetőleg mielőbb megváltoztassák ? E tekintetek, a javítás szükségének emez élénk érzete bírtak már engem jelen indítványom közzétételére, melynélfogva azt óhajtanám, mikép megyénkben, addigiamig a törvényhozás e tekintetben gyökeresen intézkdnék, a bünfenyitő eljárás nyilvánossága hozassák be. Két körülmény volna különösen megbírálandó indítványom tekintetében. Egyik az opportunitás szempontja, vagyis : czélszerü lenne-e áta- lábau a büntető eljárás nyilvánosságának behozatala? másik pedig a com- petentia kérdése vagyis : illetékes-e megyeközönségünk arra, hogy ez ügyre vonatkozólag saját hatósága körében önállólag intézkedjék? Én részemről mind a két kérdésre igennel felelek. Távol vinne czélomtól, s nem illik e lapnak szűk keretébe, a nyilvánosság jótékonyságának hosszadalmas fejtegetése. Csak annyit jegyzek tehát meg e részt, mikép nincs napjainkban gondolkozó ember, ki közügyekben a nyilvánosság előnyeit, sőt a nagy közönség jogát e nyilvánossághoz, kétségbe vonná. Kétszeresen áll ez különösen bünfenyitő eljárásunk tekintetében. Mert nemcsak amaz életbevágó fontos érveket, melyek a büntetőjogszolgáltatás tárgyát képezik, hanem a nagy közönséget megillető ellenőrködési jog s a bírói felelősség elve, továbbá a polgárok jogérzékének kifejtése s egy erős, életteljes közvélemény alakítása és az ezekből származó kiszámithat- . lan erkölcsi nyeremény, sőt a képviseleti rendszer természetes követelménye is mind, egyaránt, elengedhet- lenül követelik, hogy bünfenyitő eljárásunknál a tárgyalások nyilvánossága hozassák be. Tagadhatlan, hogy a nyilvánosság áldásos hatását egész teljében akkor tapasztalnék, hogyha azzal a szóbeliség és esküdtszéki intézmény is egybeköttetnének. Ámde a tökély felé minden lépés haladás; s nagyon rósz politikusnak tartanám, ki az adott viszonyok közt előállítható jót csak azért dobná el magától, mert az nem a lehető legjobb. — Ha akarjuk a czélt, fel kell használnunk eszközeit is. Megyénk abbeli illetősége, hogy ez ügyre vonatkozólag saját hatáskörében önállólag intézkedjék, a helyhatósági (statutarius) jogon alapszik. E jog már Verbőczinél olyate'n meghatározást nyert, miszerint az csak a jogszolgáltatás azon tárgyaira terjedhet ki, melyekről még positiv törvények nem léteznek, oly korlátozással mindazonáltal, hogy a hozott sta- tutomok sem az ész — sem a tételes joggal ne ellenkezzenek, s hogy továbbá statútumok alkotására képes törvényhatóság által hozassanak, és végül a fejedelem jóváhagyásátbirják. Hogy megyéink ily joggal még mai nap is birnak, a folytonos gyakorlat igazolja; de igazolja főkép az 184"/8. III. t. czikk, mely által a törvényhatóságok addigi jogköre egész mértékben fentartatik. Miután pedig a bűnvádi eljárás nyilvánosságáról még positiv törvényeink nem léteznek, és a nyilvánosság sem az ész — sem a tételes joggal nem ellenkezik, sőt az előbbinek természetszerű követelménye, s miután megyéink helyhatósági joggal még mai nap is birnak : kétségtelen, hogy megyeközönségünket mind czél- szerüségi, mind illetékességi tekintetek egyaránt utalják és képesítik arra, hogy saját hatósága körébeu a bűnügyi tárgyalások nyilvánosságát határozatikig rendelje el. íme a szomszédos Biharmegyében e kérdés már eléggé megérett arra, hogy bizottmányilag is tárgyaltassék. Ragadja meg hát megyeközönségünk is ez ügyben a kezdeményezés zászlóját, s intézkedjék e kérdésben addig is, mig az törvényhozásilag megoldathatnék. Hiszen Szabolcsme- gye a multban is mindig elől küzdött a haladók soraiban; ime itt a kedvező alkalom, hogy e múltjához következetes legyen. Megyéinket természetes jogkörök épen a gyakorlati jogreformok terére utalja; s bizonynyal sem a közügyek, sem a nagy közönségnek nem tesznek jobb szolgálatott, mintha az igazság templomát mindenkinek hozzáférhetővé teszik. Fejér Barna. A nyíregyházai polgári olvasó egylet. Nem akarok ez alkalommal a polgári olvasó egyletek szükségességéről s azoknak a társadalmi életet érdeklő erkölcsi hasznairól hosszasabban szólani, annyira trivilalis, annyira megvitatott e tárgy, hogy annak bi- zonyitgatásával időt vesztegetnünk csak nem felesleges: mindazonáltal nem lesz épen érdektelen nehány vonással e tárgy érdeméhez szólani. A társulási szellem felébresztése hazánkban azon nagy férfiútól eredt, kit a közvélemény, halála után „a legnagyobb magyar“ melléknévvel tisztele meg; azon férfiútól kinek prófétai ihlettsége s nemzetébeni önbizalma ama zengzetes szavakat mint politikai jóslatott kagyá örökség gyanánt nemzetének : „A magyar nem volt hanem lesz!“ Ha mi ezen nagy férfiú fényes élet pályájára tekintünk, mint nyitott könyv fog az előttünk állani, melynek minden'egyes- betűjében azon irány elveket fede- zendjük fel, a melyek egyedül képesek bennünket ama jóslat teljesedéséhez elvezetni. Mozgalom, küzdés, előretörés úgy a szellemi világban mint az anyagi téren, ez az mi egy nemzetnek életet s fényes jövőt biztosíthat! A tenger medrében fekvő óriás víztömegek nem küszbödnek meg mert folytonos harezban állanak a szélvészszel, a viharral önmagokkal, s koronként kihányják magukból a bűszhödő hullákat; egy magas sziklák között alant fekvő csendes tó tükörét vihar nem zaklatja fel, a nyugvó habokat bírókra nem költi semmi mozgató erő, s mit találunk ott? egy biisz- liödt mocsárt melyben elő lények nem tanyázhatnak. A tenger a küzdelem, a folytonos harcz életét, a csendes tó a nyugalom a tespedés halálát állítja élénkbe.
