Tiszavidék, 1869 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1869-02-22 / 8. szám

emberi tevékenység majd minden ágait magában foglalja, a vasutak, gőzhajók, biztosi tó társulatok virágzanak és részvényeseinek tetemes osztalékot juttatnak.

Látjuk tehát hogy nem csak szellemi és erkölcsi érdekek, de a tőke is egyesülés által a legszebb eredményt mutatja fel, csak a munkát kell ezen egyesülésre ösztönözni.

Az első, ki a munkaassociatiot tettleg foganatba vette, a scót Owen Robert, ki Newlanarki nagy fonódájá- ban, a munkások érdekeit önmagáéval összeolvasztani igyekezett, a helyett hogy megerőltette volna őket, önként leszállította a munka idejét, ki a munkások szorgalmát kölcsönös verseny által igyekezett serkenteni, s eredménynyel, mert úgy találta, hogy többet és jobban dolgoztak, vette észre, hogy a munkások a gyár javát szivükön hordják, mert az érdek kölcsönös és viszonos volt. Owen, ki a helységet nyomorban találta, 4 év alatt boldog és megelégedett lakosokat teremtett, a gyár, mely eddig kevés hasznot hajtott, fényes válalattá lett, és miután Owen még a munkások szükségleteiről, és a gyermekek közös neveléséről, a gyárral összekötött intézetek által gondoskodott, kivitte azt, hogy New- Lanark a 3 királyságban irigység és bámulat tárgya lön. Owen első kísérletét sikerülve látván, nagyban óhajtotta kedvencz eszméjét valósítani, mely végre egy gyarmat tervét ké- szité, miután azonban ehez pénz kelle, és áldozatkészsége daczára terve dugába dőlt, 1842-ben az egyesült államokba ment, hol Newharmony nevű gyarmatot alapított, melylyel azonban az óhajtott czélt el nemérte, mi abban leli magyarázatát, hogy a gyarmat lakosai a társadalom söpredékéből állott.

Minazonáltal Owen kísérletei nem maradtak nyom nélkül, mert most már világosan meg volt mutatva azon ut, melyen haladni kell, átlátták végre, hogy philantropikus nézetek, ábrándok itt nem segítenek, hanem csak az egyesülés, s igy történt hogy Newle- nark, Newharmony példájára számos ily intézet keletkezett, részint Owen elvei szerint, részint az egyenlőség még tágasb alapján.

Ezen intézmények közül a legtekintélyesebb az úgynevezett „ Pionee- rek“ Rochdaléban, Manchester mellett Angliában, melynek története következő : 1843 egyik november estéjén 12 szegény szövő ült együtt a rochdalei csapszékben, kik a munkások helyzetének javításáról tanakodtak, az egyik ezt, a másik azt ajánlotta, mig nehányan Owen Robertre és az associatiora utaltak, a terv tetszett, s mindnyájan kötelezték magukat az alapítandó tőkéhez kétpenezé- vel járulni, az alapszabályok elkészültek, a tagok száma szaporodott, a heti járulék felébb emeltetett, és 1844. deczember 22-én a rochdali Pionee- rek, kik most 28-an voltak, 28 font sterlinggel Toad-Lanéba az üzletet megnyitották, 10 fontért helyiség bé- reltetett, a szükséges berendezési eszközök megszerzése után fennmaradt 15 fontért liszt, vaj, ezukor és más áruezikkek vásároltattak, már 1845- ben az üzlet dohányra és theára terjesztetett ki, és a Pioneerek, kik most már 74-en voltak, 181 font sterling tökével rendelkeztek, 1849-ben a tagok száma 340 volt, a tőke pedig 1193 font, az ötvenes években az as- sociatio újabb virágzásnak indult, s jelenleg kővetkező üzletekkel bir.

Toad - Lanéban, hol a központi

iroda és könyvtár létezik, egyik terjedelmes árucsarnok a másik mellett sorakozik, a fűszertár mindazon czik- kekkel rendelkezik, melyeket ilynemű üzlet csak magában foglalhat, a város különböző részeiben 8 fiókraktárral bir, melyek évenkint 800,000 tallér értékű ^ adnak el, a rövid áruk raktárában n krinolintól a mesterséges virágig, a szőnyegtől a calicottig minden a legnagyobb választékban található, 3 csizma- és czipőraktárban 1861. évben a forgalmi tőke 21,000 tallért tett, van itt ruharaktár, mely Párisnak díszére válnék, az öt mészárszékben 1861-ben 2553 darab marha vágatott le, ezenkívül van Toad-Lane- ban több tágas terem, mely a társaságé és minden tagnak délutánonkint nyitva áll, hol valamennyi angol újság, schach, biliárd, és ötezer kötetnyi könyvtár áll a tagok rendelkezésére, melynek fentartására az évi jövedelem 2'A perczentje fordittatik.

1855-ben Rochdaléban gőzmalmot építettek, mely 200 ezer tallér külön tókével bir és 1861-ben 64 ezer tallér hasznot hajtott, van itt még fonóda mely 494700 tallér saját tőkével rendelkezik és 1861-ben 37 ezer tallér tiszta jövedelmet hozott.

Az 1862. évi kimutatásban az évi forgalmi tőke 1,871,107 tallért tett 126,228 tallér tiszta jövedelemmel.

Jelenleg Angliában több mint ötszáz ily társulat van, ezek között 31 gyár, 7 millió alaptőkével, mely mind a munkások tulajdona.

ír.

Francziaországban az associatio, már a 12-ik és 13-ik században mutatkozott, miután bebizonyított tény hogy akkor 100 néha 200 család is a földmívelést közösen űzték, és a jövedelmet ezen családok fentartására és a g37crmekek nevelésére fordították, határozattabb alakot azonban csak akkor öltött midőn az 1848-ban alakított nemzeti műhelyek sikerre nem vezettek, s a törvényhozó testület 1848 julius 5-én az associatio előmozdítására 3 millió frankot szavazott meg. Ezen államsegélyért 500 — 600 kérvény adatott be, melyek közül csak 56 vétetett figyelembe, és részesítettek a megszavazott 3 millió frankból.

A legnevezetesebb ezek közül az „Association fraterffilc des ouvricren limes“ melyet 1848-ban 14 munkás alapított, 2280 frank készpénzzel, az állam 10,000 frankkal segélyezvén őket, az üzlet csaknamar virágzásnak indult, úgy hogy már 1852-ben 200 frank adót és 40,000 frank munkabért fizetett, a forgalmi tőke 60000 frank, és a jövedelem 14-15 perczent.

Az associátio terén tünemény gyanánt tekinthető az alapitó Remquet után nevezett társaság Párásban, ki 1848-ban a Renouard-féle nyomdában, mint faktor működött. Midőn ezen üzlet beállitá fizetését, Remquet azt javasolta a munkásoknak, hogy vegyék át a nyomdát, melynek vételára és a szükséges, berendezési költségek az állam által fedeztessék, alaptőke gyűjtésére pedig az összes munkabér 25 perczentje tartassék vissza, úgy hogy tíz év alatt, mig a társulat tart, sem kamat, sem osztalék nem adatik, tíz év után pedig a társulat összes vagyona, a tett munka aránya szerint felosztatik, utalványoztatván a kért államsegély az üzlet 1849 September 15 munkás által megnyittatott.

Az eredmény fényes volt, az első 9 évi nyeresség 80582 frankot tett,

kifizettetvén a kötelezettségek és államsegély az 1859 September hóban történt vagyonfelosztásnál 155000 frank tiszta jövedelem osztatott hogy minden tag 10—11000 frankot kapott.

A párisi associatiók közül azonban a legnevezetesebb, a kézműveseké, melyet 1848-ban 16 munkás alapított, az alapszabályokban meg volt határozva, hogy a tiszta jövede- delem 40 perczentje a tőkéhez csatol- tassék, kötelezve volt minden tag 1000 frankot a társaságnál letenni, ez ösz- szeg netáni kiegészítésére a bér 10 perczentje visszatartatott, eleinte a társulatnak oly roszul ment dolga, hogy irodai helyiséget sem voltak képesek — kibérelni, míg végre 1852-ben 101 munkás 10,000 frankot tett össze, most gyorsan kezdett a társulat virágozni, már 1853-ban 7000 és 1858-ban 130,000 frank tiszta jövedelem volt, 1859-ben a törzsvagyon 365000 frankot tett, mely 107 tag tulajdona.

A társulat hire nőttön nőtt Rouher Fould, Gorardin, Godilott palotáit és újabb időben a szép orosz kápolnát ők építették.

Németországba az egyesülés apostolai Schulze — Delitsch, és Huber Wernigerodban, kiknek szóbeli és írásbeli működéseinek lehet köszönni, hogy az associatio Németországban mind jobban kezd terjedni, s mi különös, itt ezen nagyszerű mozgalom a politikától oly távol van, mintáséból másutt.

A Schulze Delitsch által megindított és vezetett mozgalom, az egyesülés 3 különböző irányban mutatkozik, u. m. nyerstermék és raktár, fogyasztás és élelmiszerek, előlegezési és hitel egyesületek.

Mi a nyerstermény egyesületeket illeti, az alábbiakból könnyen meggyőződhetik mindenki hogy a kisebb kézművesekre nézve ez mily jótékony: ugyanis némely áruknál a kisebb kézműves a nagy kereskedő és közte közbejáró kereskedőnek oly tetemes ártöbbletet fizet, mely a munka utáni jövedelem nagy részét felemészti, például diófánál ezen ártöbblet 20—30 bőrnél 30—40 perczent, ehez járul még az, hogy az áru sem legjobb minőségű, mi az üzletre tetemes befolyással van.

Az első nyerstermék-féle egyesületek az asztalosok és czipészeké volt Delitschben, kik az egyesülés alapján próbáltak a szegény munkásoknak hitelt nyitni, és sikerrel, mert egyetemlegesség alapján felvett pénzek a kitűzött czélt elérni engedék, a nélkül hogy a tagok 1-2 tallér egyszer s mindenkorrai lefizetésén kívül, más járulékra köteleztettek volna. Nem csak a tőkepénzesek kölcsönöztek annyi pénzt, mennyi az áruk bevásárlására szükségeltetett, hanem gyárosok és fogyasztók is a megrendelésekkel halmazta el őket, s így sikerült nekik a nagybani bevásárlás kedvezményeit biztosítani, és ehez még a legjobb árut kapni.

Schulze Delitsch 1863 évi jelentése szerint körül-belül 150 ily egyesület létezik, 32 egyletnek zárszámlái tudva voltak, leginkább czipészek szabók asztalosok, szövők, könyvkötők és kovácsoké, melyből kitünék, hogy ezen egyletek 1527 tagotszám- lálnak 19308 tallérsaját és 47176tal- lér idegen pénzzel rendelkeznek, ezenkívül raktáraikban 22686 tallér értékű kész munkájuk volt, s 198355 tallér értékű nyersterméket vásároltak, ha most ebből megközelítőleg a többi egyletek működéseire következményt vonunk, bizton lehet állítani hogy 1 millió törzsvagyonnak birtokában vannak, mely 4—5000 ember sajátja.

A fogyasztási egyletek czélja, — egészséges és hamisitlan élelmiszerereket nagyban bevásárolni, és azokat mérsékelt áron egyeseknek ismét eladni, ez által a tagoknak lehetséges szükségleteiket — az egylet raktáraiba — oly olcsón bevásárolni, mint semmi-féle kereskedésben.

A mi a fogyasztási egyleteket nagyon előmozdítja azon körülmény, hogy ahoz igen csekély forgalmi tőké szükségeltetik, mert az egylet, biztos vevőire számítván az üzlet könnyen lévén áttekinthető, a tőke évenkint 10-12-szer jöhet forgalomba, s így csak 1000 ital is meglehetős eredményeket lehet elérni.

Hogy mennyit lehet ily féle egyletek által megtakarítani, a következőkből tűnik ki, a Delitschi fogyasztási egylet, egy nyoczadmázsa gabna- lisztet 15-20 kral olcsóban ad el, mint minden más kereskedésben kapható, egy negyed mázsa olaj 20-30 per- czentel jutányosabb, mint mindenütt máshol, s így van ez minden más áru- cziknél.

Az ily féle egyletek közt a legtekintélyesebb), a hamburgi és zürichi. A hamburgi egylet 1860-ban, a városban 7 fiók raktárral birt, és az 1860. évi zárszámla következő forgalmat mutatott fel.

161217m.bco. liszt és gyarmatárukért 38622 „ „ kenyérért

11030 „ „ kőszénért

210869 m. bco. összesen.

A zürichi fogyasztási egylet 1861- ben százezer frank saját vagyonnal rendelkezett, 9 kereskedéseiben 801883 frank értékű áruk adattak el, 23767 frank tiszta jövedelemmel. Saját sütödéjében 10 ezer mázsa liszt használtatott fel, és csak kenyeret 1,349150 fontot adott el.

A mi a kölcsön és hitelegyleteket illeti, megjegyzendő, hogy 3 egymástól különböző tőkét kell megkülönböztetni, az ingatlan tőkét, az ingó tőkét és végre a személyes vagy is intelegentia tőkét. A személyes tőkére legtöbb alapitatik, az összes családok 90 százalékának letétele a személyes tőkére van utalva, ezen személyes tőkét tehát gyámolitani valódi czélja az associationak.

Igen gyakran azt mondják, hogy hol tőke van, ott hitel is van, ez állítás viszonylagos fogalom. Váljon az egyes munkás személyes tőkéje, ki csak ügyességével és erejével rendelkezik, nem hitelnélküli e? de miért van ez így. És miért nincs az ott, hol nagyobb számú munkásokat az associátio egyetemlegesen lekötelez, és összeköt? a felelet igen egyszerű : Mert az egyes személyes tőke, annak használata és jövedelme, minden személyes esetnek, élelem hiánynak, betegségnek és halálnak van kitéve, mig az egyesületnél ezek ugyan nem szűnnek meg, hanem, miután az ily esetek egymást kiegyenlítik a veszteség igen csekély. Tehát sok személyes tőke birtokosainak egyetemleges kötelezettsége a hitel fórrása, ebből következve, a kívülről folyó ingó tőkéből erősödik és növekszik a pro- ductio, Mig ezen forrás bevan dugva ingó tőke a többi előállítási eszközökkel nem szövetkezik, addig az elérni óhajtott függetlenség ködképlet, ellenben a tőkével az associatio áldás-